Mérleg, 2003 (39. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám

JEGYZETEK PÜNKÖSD ÜZENETE politikai üzenet, mivel ellene mond mindenfajta kirekesztésnek - szögezi le a Süddeutsche Zeitung 2003. június 7-9-i számában Heiner Geißler, a német Kereszténydemokrata Unió nyugalmazott főtitkára, miután feltette a kérdést: „Milyen szolgálatot tehet a vallás a politikának?” Lukács evangélista, a görög orvos az Apostolok Cselekedeteiben arról tudósít, hogy a jeruzsálemi pünkösd ünnepén a Péter apostol igehirdetésében felhangzó új tanítás egyetemesség-igénye „eltörölte a nemzeti, faji és vallási határokat, s már pusztán ezáltal is politikai jelentőségre tett szert”. Az új vallás forradalmi alapja az a történet, amely (miként az irgalmas szamaritánus jézusi példáza­tában olvassuk) a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton játszódik. „A civilkurázsi lehajol az ismeretlen nemzetiségű és bőrszínű, összevert és kirabolt emberhez; a segítő ráadásul a szamariaiak népéből, vagyis a zsidóság ellenségei közül való.” Az ott, helyben létesülő közösség törvénye így hangzik: „Annak vagy felebarátja, aki épp szükséget szenved, legyen bár ellenséged. A keresztény segítés oka tehát már nem az, hogy valaki saját népünkhöz, törzsünkhöz vagy családunkhoz tar­tozik. A keresztény szolidaritás a másik ínségében gyökerezik.” Ha a szamaritánus akkor járt volna arra, amikor az áldozat a rablókkal viaskodott, ugyanúgy segít­ségére kellett volna sietnie. A nagy zsidó bibliakutató, Pinchas Lapide szerint a „Szeresd felebarátodat” parancsa nem tárgy-, hanem részes esetben áll, tehát azt is jelenti: „Tégy szeretetet felebarátodnak, cselekedj jót vele, tégy érte valamit.” A Biblia nem plátói szerelemre, hanem gyakorlati szeretetre hív. „Tegyetek jót ellenségeitekkel” - a modern béke- és agressziókutatás messze­menőkig igazolja a jézusi felszólítást. A Hegyi Beszéd az enyhülési politika alap­elvét is megfogalmazza, amikor parancsolatba adja, hogy a zsidó tanítványok ne csak egy, hanem két mérföldön át cipeljék a római megszállók rakományát, hiszen a második mérföld végén már más lesz a zsidó-római viszony, mint az első után. — De miért volna helyénvaló, hogy egy másik nemzet tagjaival hasonlóan bán­junk, mint saját honfitársainkkal? A pünkösdi esemény egyetemes dimenziója és a szamaritánusról szóló történet értelmét bárki beláthatja, aki a békés és emberhez méltó együttélésben ismeri fel a politika valódi célját, csakhogy a politikának is megvan a maga önközpontú és hatékony logikája. Miért kellene menekülteket befogadnunk más országokból, ha tengernyi pénzbe kerül? S miért kellene drága gyógyszerekkel, csípőprotézissel, szívritmus-szabályozóval meghosszabbítanunk 75 év fölötti, lassan amúgy is búcsúzkodó embertársaink életét? Multinacionális cégek menedzserei munkatársaik ezreinek életfeltételeit semmisítik meg, ha a profitnövelés igénye megköveteli. S a többségnek miért kellene mindig figyelembe vennie a kisebbség szempontjait? Röviden: miért kövessek érdekeimmel ellentétes szabályokat? Az így felvetődő ismeretelméleti probléma látszólag könnyen meg­oldható. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ember és az emberi méltóság osztályok, fajok, nemzetek, vallások, sőt nemek szerinti kategorizálása a világtörténelem legszörnyűbb rémtetteit és legsúlyosabb politikai tévútjait eredményezte. E konszenzus azonban, főként a globális kapitalizmus korszakában, törékenynek bizonyul. Ha nem akarjuk, hogy a hatalom birtokosai rendre fölülírják az ENSZ határozataiban rögzített emberi jogokat, akkor el kellene fogadnunk egy olyan, 2

Next