Mérleg, 2006 (42. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám
E SZÁMUNKRÓL A Mérleg 2006-os évfolyamának első száma megújult formátummal köszönti régi és új olvasóit. Szerkesztőségünk azzal a meggyőződéssel kérte fel Schmal Károly grafikus- és festőművészt a lap külső arculatának átformálására, hogy e gesztus is hozzájárul majd a Mérleg „láthatóbbá válásához”. Hogy tehát mindazok, akiket a keresztény hit párbeszédes lényegének megtapasztalásához valamelyest a Mérleg korábbi füzetei is hozzásegítettek, jó szívvel fogadják, reményünk szerint az érdeklődők táguló körében, a hagyomány időbeliségének ezt az esztétikai jelzését. Az utóbbi években megsúlyosbodtak anyagi gondjaink, amelyek a lapkészítés ritmusát is erősen befolyásolják. Ezekhez a folyamatos szerkesztői munkát gátló akadályként adódik hozzá az a körülmény, hogy miközben - úgy véljük - az „idők jeleinek” befogadása napjainkban változatlanul létfeltétele a szentírási üzenet hiteles továbbadásának, a Mérleg által képviselt tájékoztatási feladatok elvégzéséhez szükséges energia összegyűjtését nehézzé teszi a kellő előképzettséggel rendelkező, ugyanakkor a „látomás közösségében” is osztozó szellemi társak túlterheltsége. Az aratnivaló (miként ezt a világnyelveken hozzáférhető, a korszerű keresztény reflexió termékenységét tanúsító, azaz lapunk profiljába illeszkedő tudományos és publicisztikai szövegek bősége mutatja) sok, de a munkás hazánkban már és még kevés. Mindazonáltal igyekszünk megtalálni a nehézségekkel való szembenézés eszközeit, oly módon is, hogy a közeljövőben dupla mérlegszámot adunk közre, „ledolgozva” időhátrányunk jelentős részét. Ezúttal tehát nemcsak e számunkat, hanem a hamarosan következőt is olvasóink figyelmébe ajánljuk; mindenekelőtt azt a tervezett, nagyobb terjedelmű tematikus összeállítást, amelyben - Magyarországon első ízben - mélyreható értékelést nyújtunk majd egyrészt II. János Pál hosszú pápaságáról, másrészt társadalomtudományi szempontú áttekintést közlünk a „péteri szolgálat” jelenéről és jelenségéről (ahogy a tömegtájékoztatásban megformálódik), de ugyanígy a katolikus egyházszerkezet elgondolható jövőbeli formáiról is. Jelen szövegeink közül két írás a kereszténység húsvéti alaptényével foglalkozik. „Túl a fundamentalizmuson és a racionalizmuson - Jézus feltámadásáról és a holtak feltámasztásáról” c. átfogó tanulmányában a frankfurti katolikus teológus, Hans Kessler teszi közzé biblikus filológiai megalapozottságú és éles teológiai belátásokra épülő gondolatmenetét. „Más kulcsfogalmainkhoz hasonlóan a »feltámadás«-metafora is nélkülözhetetlen” -jelenti ki a szerző. - „Érdemes tehát lehajolnunk érte, megtisztítanunk a rárakódott tévképzetektől, s felmutatnunk szabadító erejét.” A neves evangélikus teológus-házaspár, Elisabeth Moltmann-Wendel és Jürgen Moltmann a kétszemélyes előadás összhangzatában beszél a feltámadás reményéről, az ember testi létének érzékeléséből kiindulva. Itt csupán e reménység „női” távlatát idézzük: „Ha érzékeinkkel kelünk fel, akkor minden napunkat újonnan éljük át, minden pillanatot másképp tapasztalunk meg, másképp látunk, élvezettel ízlelgetünk, változatosnak érezzük a világot, Isten teremtő erejében részesülünk”. A transzcendencia-élmény másféle vetületét érinti - Pax Rontana rovatunkban - Terdik Sebestyén fejtegetése posztmodernség és keresztény spiritualitás viszonyáról, ill. Zsák Ottó elmélkedése Mozart zenéjéről. Egy korábban elkezdődött, izgalmas bölcseleti vitát vezet tovább Schmal Dániel és Szombath Attila filozófusok párbeszéde elhunyt szerkesztőtársunk, P. Weissmahr Béla SJ figyelemre méltó istenérvéről. (M. M.)