Mérleg, 2006 (42. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám
JEGYZETEK DEUS CARITAS EST. 2006. január 25-én tették közzé Rómában XVI. Benedek pápa Az „Isten szeretet” című és kezdetű első enciklikáját (a továbbiakban a latin címre utalva: DC). „A püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és minden krisztushívőnek” címzett körlevél azóta Diós István fordításában magyarul is megjelent a Szent István Társulatnál (internetes változata az alábbi webhelyen olvasható: http://www.katolikus.hu/roma/deus_caritas_est.pdf). XVI. Benedek egy évvel ezelőtt elhunyt elődje, a lengyel II. János Pál tizennégy enciklikát bocsátott ki - nagy várakozás övezte tehát a korábban kiemelkedő teológusként, majd a vatikáni Hittani Kongregáció prefektusaként ismertté vált német pápa, Joseph Ratzinger első ilyen jellegű, programadónak tekinthető megnyilatkozását. Az enciklika főbb gondolatai. A körlevél két nagyobb részből áll. Az első teológiai és filozófiai alapvetés, amely az isteni és az emberi szeretet különböző dimenzióinak (erosz, philia, agapé) összefüggéseit taglalja, a második a keresztény - felebaráti szeretet gyakorlati megvalósításához nyújt irányelveket. „»Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad« (1 Jn 4,16). Szent János első levelének e szavai a keresztény hit magvát - a keresztény istenképet és a belőle következő emberképet, valamint az ember útját egyedülálló világossággal mondják ki” - olvassuk az írás bevezetőjében. A „szeretet”- nem feledhető, hogy a németül megfogalmazott szöveg alapszava, a Liebe egyaránt vonatkozik a szeretetre és a szerelemre - napjaink egyik leggyakrabban használt, s részben elkoptatott fogalma. Sokféle jelentése közül azonban kiemelkedik nő és férfi (az enciklikában: férfi és nő) „egymás iránti szeretete [erosz], melyben a test és a lélek összjátéka szétválaszthatatlan, és az embernek a boldogság ígéretét adja” (DC2). A Biblia elmélyíti a szeretet értelmét: görög szavai közül az Újszövetség az odaadó szeretet feltétlenségére utaló agapét részesíti előnyben, s ez „minden bizonnyal jelzi azt a lényeges újdonságot, amit a kereszténység éppen a szeretet értelmezésében hordoz” (uo). Az új látásmódot sokszor értékelték - tévesen - úgy, mint az erosz és a testiség elutasítását, holott ezzel maga a Teremtő ajándékozta meg az embert; ugyanakkor az erosznak „megfékezésre, tisztulásra van szüksége annak érdekében, hogy az embernek ne pillanatnyi élvezetet, hanem a létezés magasságának bizonyos előízét ajándékozza - annak a boldogságnak az előízét, amelyre egész létünk vágyódik” (DC 4). A keresztény hit mindig is olyan lénynek tekintette az embert, akiben szellem és anyag áthatja egymást és tökéletes összhangra talál: „Az ember akkor válik egészen önmagává, amikor a test és a lélek benső egységre talál; az erosz kihívását akkor lehet legyőz