Mérleg, 2009 (45. évfolyam, 1-2. szám)
2009 / 1-2. szám
TANULMÁNYOK PETER L. BERGER MEGHAMISÍTOTT SZEKULARIZÁCIÓ Forrás: „First Things" (35 East 21st Street, 6thfloor, New York, NY 10010, USA), 2008 február. Internetes változat: http://www.firstthings. com/article.php3?id_article=6135 (állapot: 2008.11.18.) A New York-i New School for Social Research-ön 2007. október 10-én megtartott előadás (William Phillips Memorial Lecture) szerkesztett szövege. Teljes, szöveghű fordítás. A szerző neves vallásszociológus, a Boston University profeszszora, az egyetem Gazdasági Kultúratudományi Intézetének (Institute for the Study of Economic Culture) igazgatója. Tagja az ELTE Közgazdaság-tudományi Tanszék Nemzetközi Tanácsadó Testületének (vö. „Mérleg", 2000/1, 50. L). Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy Nietzsche bejelentette Isten halálát. A próféciát, mint amely egy másodlagos tényre, a csökkenő vallásos hitre utal, széles körben elfogadták azok is, akik efelett örvendeztek és azok is, akik sajnálták. Azonban ahogy a huszadik század előrehaladt, a másodlagos tény egyre kétségesebbé vált. Valóban, Nietzsche bejelentése csakis mint a huszadik század kezdetén, tehát egy adott időpillanatban született gondolat lehet érvényes. A vallás ugyanis nem hanyatlott le. Ellenkezőleg: ma a világ nagyobbik felén a vallásos hit valóságos kirobbanása zajlik. A felvilágosodás óta mindenféle pártállású gondolkodók feltételezték, hogy a modernitás legnyilvánvalóbb következménye a vallás hanyatlása. Okként a tudomány előrehaladását és vele együtt a babonás és irracionális vallást felváltó racionalitás előretörését szokták megjelölni. Nemcsak Nietzsche, hanem más nagy hatású modern gondolkodók is ezen a véleményen voltak - például Marx, aki szerint a vallás a tömegek ópiuma, és Freud, aki a vallást mint illúziót írta le. Hasonlóan gondolkodott a klasszikus szociológia két jeles képviselője is. Emile Dürkheim úgy magyarázta a vallást,