Katolikus főgimnázium, Mezőkövesd, 1925
I. Az intézeti zászló. Post nubila Phoebus ... A háború megpróbáltatásainak hosszas borúja, a magyarság reményeit porba döntő vörös vihar után, mely intézetünk másfél évtizedes történetének lapjait is fájó emlékekkel, a bénultság szomorú adataival töltötte meg, örvendetes esemény ragyogó, meleg fénye sugarazza be iskolánk ezévi történetét. Intézeti zászlónk felszentelésének ünnepét ültük. Az ünnep napja, május 9. mély benyomásaival, külső fényével kiemelkedő, történelmi nevezetességű napja lesz intézetünknek s annak emléke mindenkor felujul lelkünkben, valahányszor tekintetünk zászlónk finom hímzésű rózsakoszorújára s Magyarország Nagyasszonyának abbafoglalt képére esik. A megnyugvás és bizakodó reménység érzésével pihen szemünk az intézet megszentelt szimbólumán. Reálgimnáziumunk sok viszontagsággal, lemondással, válsággal teli múltja után zászlónk láttára egy szebb jövőnek körvonalai rajzolódnak előttünk. Zászlónk biztatón szól e remény megvalósulásáról s mi hitet merítünk szavából, már-már csüggedő lelkünk bátorodik s új erőt nyer a további munkához. E zászló biztat az intézetre fennállása óta ólomsúlyként nehezedő téves előítéletek szétoszlásával s az iskola rendeltetésének jobb megértésével. Hazánk feldarabolásának kellett bekövetkeznie, hogy a figyelem az ország magyarlakta vidékeinek kulturális szükségleteire terelődjék. Most veszik észre a múlt elkövetett, sajnálatos mulasztásait s igyekszenek az elhanyagolt magyarság műveltségi színvonalát emelni. Midőn ennek az igyekezetnek örvendetes jeleit látjuk országszerte, meg kell végre szűnnie annak a vélekedésnek, mely Mezőkövesdet, ezt a húszezer lakosságú, szinmagyar községet alkalmatlan milernek tartotta középiskola számára csak azért, mert lakóinak többsége földmíves nép, s ez okból ennek az iskolának megfojtására törekedett már zsenge kora óta. E zászló emlékeztet azokra a nagy áldozatokra, melyeket Mezőkövesd középiskolájáért hozott, s ezzel bizonyságot tett arról, hogy ez az iskola valóban kulturális szükségletét szolgálja. Azok a pompás színezésű rózsák, melyeket a mezőkövesdi nép művészete lehelt az intézet zászlajára, hirdetői annak a törekvésnek, hogy e nép fiait művelni akarja s ezért minden tőle telhető áldozatot meghoz. E méltányos törekvés megértése elől korunk a közelmúlt szomorú tanulságai után el nem zárkózhatik s meg kell adnia a földmíves népnek azt a lehetőséget, hogy 1*