Református gimnázium, Mezőtúr, 1922
, mindenünket elveszítenénk is. Remény és csalódás, öröm és fájdalomból is fordítva, áll az élet! általában ezen előadás az én szívszükségem kielégitő, magamat a bes következtében igen jól éreztem és fogalmat szereztem, hogy milyennek kell le a lelkipásztornak és az, ha betölti híven kötelességét, mily nagyon szükséges mily nagy szolgálatot tesz.“ Az a feltétlen hódolat, amellyel a 21 éves theologus a szellemi nagy s az igazi érdem, mint tekintély előtt meghajlik, jellemző vonása Ambrus Péter egész életén át s ott gyökeredzik a tanáraihoz nagy szeretettel, nagy becsülés ragaszkodó tanuló gyermek szívében. Szellemének kialakításában a szellemi nagyok mellett az ifjúkor ély hatásai is részt vettek, amelyek különben, — mindenesetre más fajta egéiségnél, — romboló munkát szoktak végezni; így életének olyan esemén, amikor igazi vágya ellenére léha társaságba vegyült. Éppen ilyenkor eszmél hogy az élet nem színarany, az emberek nem csupa jóság, sőt a legtöbb em önző a legleplezetlenebb alakban, s minden pillanatban kész arra, hogy gyér lelkű, gyönge akaratú embertársát kizsákmányolja. A rossz társaság neveli a legtöbb embert, a rossz társaság, amely elvonja a komoly munkától, s engedi, hogy a szép, a jó, a nemes eszményei meggyökeresedjenek lelkében. Társainak könnyelműsége , rá csak futólagos hatással volt. Mint aki neke jutott minden garashoz, igyekezett megbecsülni s jó helyre, ruhára, könyvt legfeljebb gyümölcsre, virágra költeni. A takarékosság alaptermészete volt, s ellene valamit vétett, hol ironikus, hol keserű szemrehányást tett magának . 1874-ben volt először kávéházban, de azt is nagyon megbánta, mert amiatt is tudott gyümölcsöt venni, bár az éppen akkor nagyon olcsó volt. — Az a alkalom, — hisz több alig lehetett, — amikor léha környezetbe sodródott, ki zuhanyként hatott rá s az utána következő feleszmélés teljesen megedzi minden további kisértés ellen. — Egy ilyen eseményről igy emlékszik naplójában: „November 3-án 1 forint 50 krajcárt elhaszontalankodtam. — meggondolom a mostani szűk viszonyokat és a roppant szükség következmény továbbá a nagy testi bajt, mit pedig a rendetlenség tetemesen növel és az egységes részekben is előidézett bajokat, mint étvágytalanság, fejfájás, iszol bágyadtság s minden munkára való tehetetlenséget s az elmaradás miatti léháborgatást, valóban őrültséget, nyomorult gyenge ingatagságot tanúsítok. De csakugyan tapasztaltam a mulatás ideje alatt is, hogy oly haszonta ember vagyok még most is, hogy más, önző embereket engedek magam uralkodni és nekem saját véleményem, határozott akaratom, szóval szilárd lennem nincs. No nem is mulasztják el az aljas emberek az ilyen embert kém kedvek szerint önző céljaikra kihasználni . . .“ Óh hány ifjú menthetné meg magát az élet számos csapásától, ha m felett ily szigorú bírálatot tartana, valahányszor vét az erkölcsi törvények és a természet és a józan ész szavát követné és hallgatna a lelkiismeret sajlatára ! A természetet már diák korában rajongásig szerette. Talán hetedik gimnaz