Református gimnázium, Mezőtúr, 1929
1. Évnyitó beszéd. 1929. IX. 6. Nagyérdemű közönség ! Kedves Ifjúság ! A fecskék már hangosan, nyugtalankodva gyülekeznek iskolaépületünk párkányain, a vándormadarak mind-mind útra készülődnek, virágos rétek, zöldelő mezők, szántóföldek, kopott, szürke lepelbe burkolóznak, a fák levelei sárgulva hulladoznak, Így zörget ajtónkon, így jelzi érkezését az elmúlás hírnöke, az elmúlás sokaktól rettegett symboluma, az ősz. Szeptember eleje az ősz előfutárja. Mégis, mégis, higyjétek el fiuk, én nagyon szeretem a szeptembert. Az összes hónapok közül ehhez köt engem a legtöbb, legszebb, legkedvesebb emlék. Nem a virágos május, de az őszt hirdető szeptember álmodtatja velem vissza régi ifjúságom. Mikor olyan fiatal voltam, mint ti: augusztus dereka után már nem találtam helyem, nem éreztem jól magam a kedves szülői házban, ami csendes kis falunkban. Nyugtalan voltam, más helyre, szebb, kedvesebb, engem boldogítóbb helyre vágyakoztam, mint az útra készülő fecskék. Vágytam az iskolába, az ősi Alma Materhez, a pápai kollégiumba, a jó pajtások közé, az iskola pad-