Ellenzék, 1904 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1904-01-05 / 1. szám
m elégnek tartják az eddigi létszámot, hanem még soknak is. Hogy tehát megmutassa, menynyire lelkesedik az összmonarchiáért, alig néhány nap alatt megszavazta az újonczlétszám emeléséről szóló javaslatot. Megmutatta tehát a császárnak, hogy ő az igazi hűséges gyermeke. A magyar képviselőház ellenzéke pedig mást nem követelt, mint az újoncztöbbletről szóló javaslat visszavonását. Ezt pedig a kormány visszavonhatatlannak jelentette ki akkor, mikor a béke helyreállítása semmi egyébtől nem függött volna. S hogy nem volt visszavonhatatlan, maga a kormány bizonyította be azon tényével, hogy azt visszavonta. Igaz, későn, mert a mi kis tolvajlámpásunk már bevilágított az osztrák hamisság sötétségébe s mintha előre éreztük volna, hogy a javaslat visszavonásával megelégednünk nem szabad, mert jönni fog egy chlopy-i hadiparancs. Követelve tehát az ellenzék már most a magyar vezényszót, nehogy későn jöjjön a követelésével, mert aki későn jön csak a csontot kapja. Az egyesztendős küzdelemnek eredménytelenségét a képviselőház előreláthatólag már a közeljövőben fogja törvényileg megállapítani. Amidőn most az újév elején a múlt év mérlegét felállítjuk, nem vitatjuk a küzdő ellenzék álláspontjának igazságát, mert mint egyik kiváló politikusunk mondja, a magyar nyelv kérdése Pusztaszeren dőlt el. Csak azt kívánjuk megállapítani, hogy a törvényen kívüli állapot előidézésének felelőssége az ellenzéki pártokat nem terheli. A kormánynak módjában állott volna a becsületes béke feltételeit idejében elfogadni s az országot a törvényen kívüli állapottól megmenteni, annál is inkább, mert hiszen később, mikor a küzdelem már más téren, magasabb eszményekért, nemzeti jogokért folyt, tényleg el is fogadta az ellenzék előbbi feltételeit. Az újév utáni mérleg felállításánál tehát a „követel“ rovat ismét az ellenzék javára szól, ha nem is az eredmény, de a jogosság szempontjából. A közjogi küzdelmek elbírálásánál is a jogi alap helyessége a kiindulási pont s ezért bízhat a függetlenségi párt abban, hogy a jogos küzdelem csak most tört le, de a végig harczolt hónapok nem hiába teltek el. Ha a gyökér szent az ágak is szentek, tanítja a Szent Pál mondása. A megindult küzdelem alapoka szent volt szent lesz a nemzeti nyelv győzelme is. Dr. A. J. Infanteriszt Klukán. — Az ,Ellenzék tározója. — Nehéz beletörődni a katonasorba. Aki a természet szabad élén nevelkedett, nem szívesen veszi vállára a terhet, mely vasbékeként szabályozza minden tettét. Infanteriszt Klukán már a negyedik esztendeje van távol falujától. Mikor először ment a sok tornyú Bécs város rideg falai közé, azt hitte, nem tölt ki két hetet sem a kaszárnyában s lám, már eltelt három év is, hat nap is. Klukán még mindig harminczkilencz szöges bakancsban járja, ha nem is Bécs, hanem Miskolcz utczáit. Azóta már a nótából is kifogyott, régi jó kedve is alábbhagyott, csak a hazatérés reménye biztatta szolgálatra. Aki nem volt katona, mérlegelni sem tudja, mit jelent az a három hónap, amivel többet kellett eltölteni a czifra angyalbőrben a a megelőző évek hadfiainál. A folyosóról jókedvű nóta hallatszik be Klukán szakaszába Egyik vidám regruta dúdolja: Kapitány úr azt mondja: „Haptákba, Reksz-saut, Kinsz-saut Ne gondolj a babádra“ »Kapitány ur feleltem, Alázattal jelentem, A rózsámnak egy szavára, Kapitány úr is megállna Haptákba.* Hej, amikor ő is még hazagondolhatott, amikor neki is volt valakije egy távoli falucskában, akire gondolhatott üres óráiban. De szívesen várta már a szabadulás napját . . . s hiába várta. Harmadik hónapja, hogy számlálja a napokat, órákat, amiket itt tölt el reménytelenül. Lesi, várja mit hoz a holnap s mindig egy csalódással lett több, egy reménnyel kevesebb. Édesanyjához irt levelébe önti keservét, bánatát. ....................ki tudja, meddig maradunk még itt. Úgy mondják, hogy karácsonyra hazamehetnek a százbeliek, akiket 1900-ban soroztak) de már annyiszor ígérgették, hogy nem hiszem, míg parancsba nem hallom. Esztendőnek tűnik fel minden nap, amennyivel tovább itt tartanak. Csak egy napra mehetnék haza, hogy édesanyámat láthatnám, meg átmehetnék a . . . Nem írom le a nevét, úgyis tudja kit gondolok. Reszket a kezem a szivem dobogásától, mikor ő jut az eszembe aki már több mint három éve vár rám s még az Isten tudja meddig várhat . . .“ Amikor befejezte levelét, nagy gonddal lett könnyebb,'* volt valaki, akinek elnapaszolta bánatát. Jól esett, hogy megoszthatta szomorúságát. Teltek a napok, a szabadulás nem jött. Szinte közömbössé tette az elkedvetlenedés minden iránt. Nem hitt már senkinek sem. Mikor egyik délelőtt elterjedt a hir a kaszárnyában, hogy az esti parancsban benne van a hazamenés napja még utána se járt a hir igazságának, nem akart még többször csalódni. Pedig ez alkalommal igaz volt Legfelsőbb parancs folytán az öreg bakákat karácsony előtt végleg hazabocsájtották. Úgy szólt a parancs, a kis kadét olvasta fel, utána meg az őrmester is megmagyarázta, hogy ezt ő felsége, a legfőbb Hadúr különös kegyének köszönhetik. Mindenki haza mehet családja körébe karácsonyra. Nem figyelte már senki az őrmester szavait. Haza gondoltak azokra a nádfedeles, fehérre meszelt házikóra, ahol olyan nehezen várják szabadulásukat. Infanteriszt Klukánt mintha kicserélték volna, kétszer is megkérdezte őrmesterét s nem nyugodott, mig meg nem mutatták neki a parancsot. Nem értette ugyan a német szót, de látta az ezredes írását a sorok után, az ezredes szavát nem szabad elmagyarázni, azért el is hitte, hogy ütött a szabadulás órája. Az utolsó két nap hamar eltelt. Mindenkinek dolga volt a csomagolással. Többször is összerakták már Tóth Pál utóda. Ily czimen a „Borsodmegyei Lapok“ decz. 31 iki számában egy hir jelent meg, amely tudni véli, mintha az ev. ref. felsőbb lányiskola igazgatói állására az illetékes egyházi körök Vértessy Sándor ev. ref. főgimnáziumi tanár urat óhajtanák megnyerni. A hit ilyen alakban nem felel meg a valóságnak. A valóság az s ennek közzétételére fel vagyunk hatalmazva, hogy a nevezett tanár úr több ízben kérte ugyan a kérdéses állás elnyereréséhez az egyházi főhatóság támogatását, de erre nézve semmiféle biztatást nem nyert. Az egész kérdés most még nem is időszerű, amennyiben csak a tavaszi egyházkerületi közgyűlésen dől el az ügy. Idáig még a pályázat sincs kitűzve. Amennyiben pedig valamely oldalról tényleg fölmerülne a kérdés ilyen megoldásának szándéka, ez a protestáns közvéleményt meglehetős aggodalommal töltené el. Mert bár a szóba hozott tanár urnak irodalmi tevékenysége , és társadalmi szereplése ismeretes, de a kérdéses álláshoz az ő esetében — sajnos — ms éppen azok a különleges qualificatiók nincsenek meg, amelyek amaz állás betöltését egyházi körökre nézve oly fontos kérdéssé teszik. Ugyanis egy egész ev. ref. egyházkerület egyetlen felsőbb leányiskolájának igazgatói állásához a protestáns érzelem- és gondolatvilág ismeretetének és leírásának olyan teljessége kívántatik, melylyel csak az rendelkezhetik igazán, aki gyermekkorától kezdve már a családi körben és az illető vallásban növekedett. Nevezett tanár úr, aki róm. kath. szerzetes volt, tehát egészen más gondolatvilágban nevekedett fel és csak pár évvel ezelőtt lett reformátussá, minden buzgó igyekezet mellett is ezt a különleges minősítést nem szerezhette meg , mert ez oly mértékben, mint ennél az exponált állásnál kinyántatik, így utólagosan nem szerezhető meg. Másrészt természetes követelmény, hogy egy bentlakással összekötött felekezeti felsőbb leányiskola református növendékei az ugyanott lakó igazgató családjában a protestáns vallásos családi életnek mintegy példáját lássák és tapasztalják. De vegyes házasságnál, mint éppen a nevezett tanár úr esetében, ez a lényeges követelmény sem teljesülhet. A fentebbiekben, kerülve minden személyeskedést, tárgyilagosan igyekeztünk kifejezést adni az általános protestáns közvéleménynek. Omega. ELLENZÉK 1904. január 5. Az olvasóközönséghez. — Felhívás előfizetésre. — I. FiIonzosz P°litikai és társa Al LiuilZudalmi hetilap Miskolcz egyedüli függetlenségi párti lapja, 1904. év január havának elsejével III. évfolyamába lép. II. rendszer múltja biztosíték a SZ lNBQZBK jövőre. Eddigi pályafutása alatt teljesített sajtó-szolgálataival a t. olvasó-közönség elismerését és bizalmát megnyerve, nyugodt, erős és biztos lépéssel halad előre. NI7 Fiion7olz Politikai hitvallása AL LlluULun, a legtisztább és a legnemesebb függetlenség elveiben és eszméiben él. NI7 FNIon7ol7' nem a pártok, kasz- AZ LlluilZuatok, klikkek lapja, hanem a nagyközönségé s mint ilyen, mindig és mindenben a közérdeket szolgálja. Az Ellenzék KT 'MTA már közérdekű, mindenki érdeklődését fölkeltő és kielégítő közleményekkel gazdagítva, a sajtó hasznos és nélkülözhetetlen orgánumaként szolgáljon.