Ellenzék, 1904 (3. évfolyam, 1-148. szám)

1904-01-05 / 1. szám

m elégnek tartják az eddigi létszá­mot, hanem még soknak is. Hogy tehát megmutassa, meny­nyire lelkesedik az összmonar­­chiáért, alig néhány nap alatt megszavazta az újonczlétszám emeléséről szóló javaslatot. Meg­mutatta tehát a császárnak, hogy ő az igazi hűséges gyer­meke. A magyar képviselőház ellen­zéke pedig mást nem követelt, mint az újoncztöbbletről szóló ja­vaslat visszavonását. Ezt pedig a kormány vissza­­vonhatatlannak jelentette ki ak­kor, mikor a béke helyreállí­­­­tása semmi egyébtől nem füg­gött volna. S hogy nem volt visszavonhatatlan, maga a kor­mány bizonyította be azon té­nyével, hogy azt visszavonta. Igaz, későn, mert a mi kis tol­vajlámpásunk már bevilágított az osztrák hamisság sötétségébe s mintha előre éreztük volna, hogy a javaslat visszavonásával megelégednünk nem szabad, mert jönni fog egy chlopy-i hadipa­rancs. Követelve tehát az ellen­zék már most a magyar vezény­szót, ne­hogy későn jöjjön a kö­vetelésével, mert a­ki későn jön csak a csontot kapja. Az egyesztendős küzdelemnek eredménytelenségét a képviselő­ház előreláthatólag már a közel­jövőben fogja törvényileg meg­állapítani. A­midőn most az újév elején a múlt év mérlegét felállítjuk, nem vitatjuk a küzdő ellenzék álláspontjának igazságát, mert mint egyik kiváló politikusunk mondja, a magyar nyelv kérdése Pusztaszeren dőlt el. Csak azt kívánjuk megállapítani, hogy a törvényen kívüli állapot előidézé­sének felelőssége az ellenzéki­­ pártokat nem terheli. A kormány­­­­nak módjában állott volna a be­csületes béke feltételeit idejében elfogadni s az országot a tör­vényen kívüli állapottól meg­menteni, annál is inkább, mert hiszen később, mikor a küzde­lem már más téren, magasabb eszményekért, nemzeti jogokért folyt, tényleg el is fogadta az ellenzék előbbi feltételeit. Az újév utáni mérleg felállí­tásánál tehát a „követel“ rovat ismét az ellenzék javára szól, ha nem is az eredmény, de a jo­gosság szempontjából. A közjogi küzdelmek elbírálásánál is a jog­­i alap helyessége a kiindulási pont s ezért bízhat a függetlenségi párt abban, hogy a jogos küz­delem csak most tört le, de a végig harczolt hónapok nem hi­ába teltek el. Ha a gyökér szent az ágak is szentek, tanítja a Szent Pál mondása. A megin­dult küzdelem alapoka szent volt szent lesz a nemzeti nyelv győ­zelme is. Dr. A. J. Infanteriszt Klukán. — Az ,Ellenzék­ tározója. — Nehéz beletörődni a katonasorba. Aki a természet szabad élén ne­velkedett, nem szívesen veszi vál­lára a terhet, mely vasbékeként szabályozza minden tettét. Infanteriszt Klukán már a negye­dik esztendeje van távol falujától. Mikor először ment a sok tornyú Bécs város rideg falai közé, azt hitte, nem tölt ki két hetet sem a kaszárnyában s lám, már eltelt három év is, hat nap is. Klukán még mindig harminczkilencz szöges bakancsban járja, ha nem is Bécs, hanem Miskolcz utczáit. Azóta már a nótából is kifogyott, régi jó kedve is alábbhagyott, csak a hazatérés reménye biztatta szol­gálatra. Aki nem volt katona, mér­legelni sem tudja, mit jelent az a három­ hónap, a­mivel­ többet kellett eltölteni a czifra angyalbőrben a a megelőző évek hadfiainál. A folyosóról jókedvű nóta hal­latszik be Klukán szakaszába Egyik vidám regruta dúdolja: Kapitány úr azt mondja: „Haptákba, Reksz-saut, Kinsz-saut Ne gondolj a babádra“ »Kapitány ur feleltem, Alázattal jelentem, A rózsámnak egy szavára, Kapitány úr is megállna Haptákba.* Hej, amikor ő is még hazagon­­dolhatott, amikor neki is volt va­lakije egy távoli falucskában, akire gondolhatott üres óráiban. De szí­vesen várta már a szabadulás nap­­ját . . . s hiába várta. Harmadik hónapja, hogy számlálja a napokat, órákat, a­miket itt tölt el remény­telenül. Lesi, várja mit hoz a hol­nap s mindig egy csalódással lett több, egy reménnyel kevesebb. Édes­anyjához irt levelébe önti keservét, bánatát. ....................ki tudja, meddig ma­radunk még itt. Úgy mondják, hogy karácsonyra hazamehetnek a százbeliek, akiket 1900-ban soroz­tak) de már annyiszor ígérgették, hogy nem hiszem, míg parancsba nem hallom. Esztendőnek tűnik fel minden nap, amennyivel tovább itt tartanak. Csak egy napra mehetnék haza, hogy édes­anyámat láthatnám, meg átmehetnék a . . . Nem írom le a nevét, úgyis tudja kit gondo­lok. Reszket a kezem a szivem do­bogásától, mikor ő jut az eszembe aki már több mint három éve vár rám s még az Isten tudja meddig várhat . . .“ Amikor befejezte levelét, nagy gonddal lett könnyebb,'* volt valaki, akinek elnapaszolta bánatát. Jól esett, hogy megoszthatta szomorú­ságát. Teltek a napok, a szabadulás nem jött. Szinte közömbössé tette az elkedvetlenedés minden iránt. Nem hitt már senkinek sem. Mikor egyik délelőtt elterjedt a hir a ka­szárnyában, hogy az esti parancs­ban benne van a hazamenés napja még utána se járt a hir igazságá­nak, nem akart még többször csa­lódni. Pedig ez alkalommal igaz volt Legfelsőbb parancs folytán az öreg bakákat karácsony előtt végleg ha­­zabocsájtották. Úgy szólt a parancs, a kis kadét olvasta fel, utána meg az őrmester is megmagyarázta, hogy ezt ő felsége, a legfőbb Hadúr kü­lönös kegyének köszönhetik. Min­denki haza mehet családja körébe karácsonyra. Nem figyelte már senki az őr­mester szavait. Haza gondoltak azokra a nádfedeles, fehérre me­szelt házikóra, ahol olyan nehezen várják szabadulásukat. Infanteriszt Klukánt mintha kicse­rélték volna, kétszer is megkér­dezte őrmesterét s nem nyugodott, mig meg nem mutatták neki a pa­rancsot. Nem értette ugyan a né­met szót, de látta az ezredes írását a sorok után, az ezredes szavát nem szabad elmagyarázni, azért el is hitte, hogy ütött a szabadulás órája. Az utolsó két nap hamar eltelt. Mindenkinek dolga volt a csomago­lással. Többször is összerakták már Tóth Pál utóda. Ily czimen a „Borsodmegyei Lapok“ decz. 31 iki számában egy hir jelent meg, amely tudni véli, mintha az ev. ref. felsőbb lányiskola igazgatói állására az illetékes egyházi körök Vértessy Sándor ev. ref. főgimnáziumi ta­nár urat óhajtanák megnyerni. A hit ilyen alakban nem felel meg a valóságnak. A valóság az s ennek közzétételére fel va­gyunk hatalmazva, hogy a ne­vezett tanár úr több ízben kérte ugyan a kérdéses állás elnyere­­réséhez az egyházi főhatóság tá­mogatását, de erre nézve sem­miféle biztatást nem nyert. Az egész kérdés most még nem is időszerű, amennyiben csak a tavaszi egyházkerületi közgyűlésen dől el az ügy. Idáig még a pályázat sincs kitűzve. Amennyiben pedig valamely oldalról tényleg fölmerülne a kérdés ilyen megoldásának szán­déka, ez a protestáns közvéle­ményt meglehetős aggodalommal töltené el. Mert bár a szóba hozott tanár urnak irodalmi te­vékenysége , és társadalmi sze­replése ismeretes, de a kérdéses álláshoz az ő esetében — sajnos — ms éppen azok a különleges qualificatiók nincsenek meg, a­melyek amaz állás betöltését egy­házi körökre nézve oly fontos kérdéssé teszik. Ugyanis egy egész ev. ref. egyházkerület egyet­len felsőbb leányiskolájának igaz­gatói állásához a protestáns ér­zelem- és gondolatvilág ismere­­tetének és leírásának olyan tel­jessége kívántatik, melylyel csak az rendelkezhetik igazán, aki gyermekkorától kezdve már a családi körben és az illető val­lásban növekedett. Nevezett tanár úr, aki róm. kath. szerzetes volt, tehát egé­szen más gondolatvilágban ne­­vekedett fel és csak pár évvel ezelőtt lett reformátussá, minden buzgó igyekezet mellett is ezt a különleges minősítést nem sze­rezhette meg , mert ez oly mér­tékben, mint ennél az exponált állásnál kinyántatik, így utóla­gosan nem szerezhető meg. Másrészt természetes követel­mény, hogy egy bentlakással összekötött felekezeti felsőbb leányiskola református növen­dékei az ugyanott lakó igazgató családjában a protestáns vallá­sos családi életnek mintegy pél­dáját lássák és tapasztalják. De vegyes házasságnál, mint éppen a nevezett tanár úr esetében, ez a lényeges követelmény sem teljesülhet. A fentebbiekben, kerülve min­den személyeskedést, tárgyila­gosan igyekeztünk kifejezést adni az általános protestáns közvé­leménynek. Omega. ELLENZÉK 1904. január 5. Az olvasóközönséghez. — Felhívás előfizetésre. — I­. FiIonzosz P°litikai és társa­ Al Li­uilZu­­­dalmi hetilap Mis­­kolcz egyedüli füg­getlenségi párti lapja, 1904. év ja­nuár havának el­sejével III. évfo­­­lyamába lép. II. re­ndszer múltja biztosíték a SZ lN­BQZBK jövőre. Eddigi pá­lyafutása alatt tel­jesített sajtó-szol­gálataival a t. olvasó-közönség el­ismerését és bi­zalmát megnyerve, nyugodt, erős és biztos lépéssel ha­lad előre. NI7 Fiion7olz Politikai hitvallása AL LlluULun, a legtisztább és a legnemesebb füg­getlenség elveiben és eszméiben él. NI7 FNIon7ol7' nem a pártok, kasz- AZ LlluilZua­tok, klikkek lapja, hanem a nagykö­zönségé s mint ilyen, mindig és minden­ben a közérdeket szolgálja. Az Ellenzék KT­ 'MTA már közér­de­kű, min­denki érdeklődését fölkeltő és kielé­gítő közlemények­kel gazdagítva, a sajtó hasznos és nélkülözhetetlen or­gánumaként szol­gáljon.

Next