Miskolczi Estilap, 1917. július (26. évfolyam, 175-195. szám)
1917-08-09 / 180. szám
XXVI. évfolyam. Csütörtök, 1917. augusztus 9. 180-ik (1317.) szám. Miskolczi Estilap 5-jfp* !ipm ira 4 allér. K?gje!e*ik vaiárlap é* laaepBcp kivételével mindennap dé'ula I drakcr. 8zerkes2t£s4g éa klsdnhivatal: Rozmaring u. 2. az. Szelén*I da Táraa könyv»goasdása. Telefon 82. ***«•. 9 %» Felelet szerkesztő: FÖLDES GUSZTÁV. Kiadó laptulajdonos: SZELÉLYI LAJOS. Előfizetési évek helyben i egész évre 20 korona, félévre 10 korona, negyedévre 5 korona — fillér.— Vidékre i egész évre 24 korona, ♦♦ félévre 12 korona, negyedévre 6 korona. ♦♦ Dr. Nagy Ferenc polgármester búcsúja a törvényhatóságtól. — Mikor lesz a főispán installáció? — — Saját tudósítónktól. — Miskolc?A város törvényhatósági bizottsága tegnap, kedden délután 3 órakor dr. Nagy Ferenc polgármester, főispán-helyettes elnöklete alatt rendes havi közgyűlést tartott, melyen a törvényhatósági bizottsági tagok szép számban jelentek meg. A közgyűlésnek érdekességét növelte dr. Nagy Ferenc polgármesternek főispáni kinevezése, ezzel kapcsolatosan a polgármester búcsúja és a főispáni installáció napjának kiélezése feletti határozathozatal. A közgyűlés e nagyjelentőségű eseményhez méltóan, ünnepélyesen folyt le. Megható volt az a pár perc, amely alatt dr. Nagy Ferenc búcsút vett a polgármesteri széktől. Megilletődött ő maga is, búcsúbeszédének elején több alkalommal pillanatokig elcsuklott a hangja, szemeiből könnyek csordultak ki látszott rajta, kiérzett minden szavából, hogy fájdalmasan válik meg a polgármesterségtől, attól az állástól, amely neki diszt adott, de egyben mindene volt i s amely állás odakötözötte a város minden polgárához s ahonnan most nemcsak főispáni méltóságba, hanem az ország jelenleg legfontosabb intéz-ményének, az Országos Közélelmezési Hivatal h. elnöki állásába hivatott. A közgyűlés lefolyása a következő volt: A főispáni kinevezés. Dr. Hegedűs Béla aljegyző a közgyűlés megnyitása után bejelentette, hogy a városhoz a következő belügyminiszteri leirat érkezett: „Miskolcz thjí. város közönségének, Ő császári és Apostoli királyi Felsége az 1917. évi július hó 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre dr. Nagy Ferenc Miskolcz thjí. város polgármesterét a város főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Budapest, 1917. aug. 5-én. UGRÓN, s. k.u A főispáni kinevezésről szóló mi-Mieliolcz, augusztus 8. niszteri leiratot a közgyűlés lelkes örömmel és éljenzéssel vette tudomásul és az installációs közgyűlés határidejét augusztus hó 16-ik napjának délelőtt 11 órájára tűzte ki. A polgármesteri búcsúbeszéd. Ezután dr. Nagy Ferenc főispán a következő szavakkal búcsúzott a polgármesteri állásból : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Amidőn polgármesteri minőségemben utoljára jelentem meg a tekintetes törvényhatósági bizottság közgyűlésének színe előtt, bizonyos mély meghatottsággal és őszinte megilletődéssel veszek búcsút a tekintetes Törvényhatósági Bizottságtól és legelső szavam a hálának és köszönetnek a szava, azért a sok jóságért, amellyel engem Miskolcz város tisztikarában eltöltött főjegyzői, majd polgármesteri működésem alatt minden alkalommal elhalmozni és kitüntetni táéltóztattak. Amidőn a kormány előterjesztésére őfelsége a város főispánjává nevezett ki, én egy nagyon nehéz, nagyon súlyos kötelezettség teljesítésére vállalkoztam, amint méltóztatnak tudni, mert e mellett az Országos Közélelmezési Hivatal helyettes elnöki teendőinek vitele is vár reám. Ez a kötelességteljesítés és az a törekvés, hogy ezen nehéz időben szerény tapasztalataimat az ország javára gyümölcsöztessem, ez a kötelesség kiel a polgármesteri székből, mert mint az előző közgyűlésen jelentettem, a belügyi kormány bizal-l mánál fogva a főispáni teendők ellátásával bízattam meg s nekem nem volt szándékom e méltóságra reflektálni. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Most, amidőn búcsút veszek , melyet ezen díszes állásban bizalomakből eltöltötttem, megállapíthatom, hogy ezen öt év egyaránt súlyos volt Miskolcz városára és édes hazánkra nézve és adja az isteni gondviselés, hogy ily súlyos esztendők városunkra , és nemzetünkre újból ne jöjjenek. Méltóztatnak tudni, hogy 1912-ben , a világháborút megelőző nagy depressiót már érezzük, a pénzügyi viszonyok rendkívül megbomlottak, végleges kölcsönt kapni nem lehetett s a közgazdasági helyzet teljesen bizonytalanná vált, mely pozitív alkotások megteremtését lehetetlenné tette. 1913-ban e viszonyok a katasztrófális esőzések folytán még inkább megromlottak , 1914-ben pedig egy jobb jövőbe vetett reményünket s a reánk zúdúló világháború tette tönkre. Ezen időkben nekem, mint, polgármesternek, dacára tettrevágyásomnak, korom és egyéniségemnél fogva más kötelességem nem lehetett, minthogy lemondva az alkotni akarás dicsőségéről, a város erejét konzerválni igyekezzem s az elkövetkező jövőnek biztos alapjait a mai kicsinyeknek látszó ügyek mozaikterüségében összerakjam. Tőlem telhetőleg igyekeztem a belém helyezett bizalomnak megfelelni, igyekeztem a polgármesterséggel járó kötelességeket hiven és becsületesen elvégezni s azon tisztikarnak jó példával szolgálni, mely soha meg nem tántorodott bizalommal, fáradhatatlanul dolgozott és követett. Ezen rendkívüli időben úgy a nagy államok, mint az egyes kisebb testületek nem mehetnek a rend s megszabott keretek között, a paragrafusok szerint, hanem szükség van, hogy ily nagy időben egyesek lelkiismereti felelőssége mellett kormányoztassék a köztestületek útja. ’ A háború által okozott rendkívüli súlyos viszonyok között igyekeztem elkövetni mindent, hogy a városi lakosság viszonyai tűrhetők legyenek. Eltekintve a személyemet érhető ódiumtól, egyéniségem exponálásától, igyekeztem megtenni a városi lakosság egyetemének javára mindazt, amit lelkismeretem s tudásom előírt. Nagy súlyt helyeztem, hogy széles néprétegek egyszerűbb emberek lássák a Miskolcz városi polgármesteri székből azon jó indulatot és támaszt, melyre e nehéz időben különösen nagy szükségük volt. Ambícióm volt, hogy elsősorban a kis emberek, a szegényeknek legyek polgármestere. Ha egyszer-másszor jogos érdeket sérteni találtam, abból indultam ki, hogy ezen nehéz időkben a kis embert kell megvédeni; a vagyonosok saját erejükből jobban tudnak boldogulni. Ami a város érdekeit illeti, igyekeztem ezeket minden tekintetben és minden vonatkozásban megóvni. E tekintetben nem ismertem sem egyesekkel, sem osztályokkal, sem pártokkal szemben megalkuvást. De Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A legnagyobb hála kifejezése mellett kell kijelentenem, hogy abban, hogy az én szerény működésem a mai keretében bizonyos sikert felmutathatott — szerénytelenség nélkül rámutathatok, hogy működésemnek volt az országban némi visszhangja, városunk jó hírnevét öregbítette — az érdem túlnyomó része illeti városunk törvényhatósági bizottságát, mely a jogtalan önérdeket polgármesterségem és tisztviselőségem alatt nem ismerte és soha törvényhatósági bizottsági tag a maga dolgaiban nem járt el, egyeseknek, csoportoknak önző érdekei elő nem kerültek, amely testület minden cselekedetében a közjót szolgálta, azon szeretettel és ragaszkodással körülvéve, amelyhez csak a gyermeknek anyjához való ragaszkodását lehet hasonlítani. Ez a tiszta közszellem adott nekem erkölcsi bátorságot és erőt polgármesteri működésem megalapozására és megerősítésére. Ez a szellem a legnagyobb kincs a városra, 5 éves köztisztviselői és polgármesteri működésem legdrágább emlékeként hirdetem és vallom, hogy Miskolcz város közéleti férfiának önérzetében, tisztességében oly kinccsel dicsekszik, mint alig olyik az ország városai közül. Meg vagyok győződve, hogy a nehéz idők elmúltával városunk nagyra fejlődik. Ismerem a városi élet minden idegszálát, tudom azt, hogy Miskolcz város arra van hivatva, hogy az ország legnagyobb vidéki városai sorába emelkedjék, vagy legnagyobb vidéki városa legyen. És tudom, hogy az eredmény úgy a városi kultúra, mint mindenben, ami értéket jelent városi szempontból, nem marad el, ha megmarad azon közszellem, mely idáig is oly állólag hatott. Amidőn felette megtisztelő polgármesteri megbízatásomat leteszem, hálás köszönetet mondok mindazon jóoszágért, bizalomért, melylyel kitüntetni méltóztattak. Ígérem: bárhova vessen a sors, úgy a reám váró főispáni hatáskörben, mint a Közélelmezési Hivatal alelnöki hatáskörében