Miskolci Hirlap, 1945. május-december (1. évfolyam, 1-177. szám)

1945-05-20 / 1. szám

1945. févi 38 BEKÖSZÖNTŐ Im­a: PÁRTAY TIVADAR Tavaszra virradtunk. Rügyek próbálkoznak« elebujnak. Langyos szélsé földszagot sodor felénk, és a még tar bokrok alján félénken ki­­kit akin­get az ibolya is. Bármilyen könnyű és előkészített volt is más­kor a telelábunk, még® mindig «Hg vártuk a tavasz f.kő jeleinek értee­­tét. Elég volt a szobabörtönből, ki­­kivánkoztunk az ég alá­ Elkíván­koztunk a vastag kabát­ok­ból, a bundákból, vágyakozott a bőrünk a fanyar, csípős, friss levegő után. Kicsi, bogárhátú házikók horpadt perínce jólesőn emelkedett feljebb, hogy a csípos hósipika lekerült róla. Tenyérnyi kis­­ udvarokon, vagy széles szabadabb portájukon feltartott fejjel bódult bele a hó­fehér, fekete orrú magyar marha a tavaszi fuvallatba, mely a pusz­ták, a szabadság szagát sodorta felé. A föld, a mező, az Siet illata per­metezett a levegőben. S hol van az Istennek teremtménye, akár lelkes, akár lélek nélküli, amelyik ne emel­né sóvár vággyal fejét a szabadság felé Sok száz esztendő télként húzó­dott el felettünk, árva magyarok felett. Börtönbe zárt lelkek, kény­­szerzubbofiyba burkolt szellemek, dideregve húzódtunk össze hosszú századokon keresztül. A magyar dolgozók tavasza szomorú és rövid örömű volt eddig. Csak az Isten küldötte ártatlan virág, a zöldeni­ akaró mező, a szabad dalt éneklő pacsirta emlékeztetett minden év­ben rövid időre arra, hogy szabad­ság is van valahol a világon. S ha fel is csattant néha-néha időközön­ként a szabadság szabad dala a magyarság rögös, tüskés történel­mi útján, csak­ rövid ideig tartott az öröm. Utána még nagyobb csend és a temetők némasága váltotta fel­­a ujjongó harsogást. A magyar tavasz virágos mezeit duplefalu raeklenburgin feszítő landsknecht t­apostatta. A magyar szabadság pacsirtazengéseit zsoldos átkozódás és röhögés nyomta el. A magyar szellem szárnyai Bécs­újhely, Kuffstein és a Neugebaude falaiba verődtek és onnan hulltak földre. A beregi, ungi nádasokban ron­gyos kurucok lapultak, borsodi tal­pasok sovány, gyötrött orcáján vé­kony könnycsepp szaladt végig, em­kor a Verhov­inán mégegyszer visszanéztek erre az átokverte földre, ahol egymást tépő magya­rok, felett­ük a beborult ég is, a Nikodémia, Rodostó, a­ Márvány- Tenger sziklás partjai és a torinói szőlőlugas mennyi, mennyi magyar fájdalmat, magas síri repkedő esz­mét takartak maguk közé. Uj tavaszra virradtunk! Lelkek tavaszára. Az elmúlt szörnyű tél lidércnyomátos szorongása után, csak most merjük feljebb emelni fejünket és nézünk körül, megma­radt magyarok. Körülöttünk ezer­nyi színben, ragyogó ég alatt, száz­féle hanggal tobzódik a tavasz. S mi *Itt állunk lejjebb-lejjebb hor­padó fővel, megtépve, törődötten. Mivé lett a virágzó Hunnia? S miért száll panasz, kesergés szerte * hazában kis faluból és nagy vá­rosból egyaránt ! Miért lett sira­­lomvölgy«, magyarság temetője Pa­­nettja virágos kertjét Mennyi szomorú, keserű és vádo­ló kérdés, amelyek kétségbeesve törnek fe a torkunkon. S a felelet? Mert azzá tette egypár kótyagos fejű, hatalomra éhes, tág lelkiisme­retű, vagy éppen lelkiismeretlen áruló és a tömegeik közönye és nem­törődömsége. Ezer év átkaként kí­sérő germán vakDoddoni vitte tranát pusztulásba * rtiagyar földöt 6* népét. István, Koppány és Gyula har­cában szándékos** hamisított tör­ténelmünk a kereszténység 6 a po­gányság harcát tanította­. Az igazság az, hogy jó magya­rok harcoltak a betolakodó germán hűbéresek és védelmezőjük ellen. Hisz az erdélyi hegyek között előbb j­zentek meg görög keresztény pa­pok, mint István ud­varába­n. Mért harcolt volna hát Gyula a pa­pok ellen, ha ő maga udvarában segítette azokat? Harcoltak a ki­rályné után beözönlött földéhes, nagyétvágyú germánok ellen, akik a magyar földön magyart csak szolgaságban akartak látni. Nem a germán herceg rabolta-e ki a bujdosó, hontalan Béla ki­rályt? Nem miattuk vesztek-e, pusztultak-e a legjobb magyarok: Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Zrí­nyiek? Méreg, gyilok, száműzetés és hóhérdbárd volt a fizetség, ha életet kért valaki magyar népe számára,­ 13 bitófa rettentő árnyéka óriási felkiáltójelként mered figyelmezte­tően a késő utódok felé! S még 100 év sem telett el és másodszor juttatott bennünket a germán barátság a nemzeti sír szé­lére. Még 100 év sem telt el és március idusa után ismét porosz csizma csattogott a m­agyszt­utsk­as utcák kövein. Hiába volt imánk, hiába volt a sok figyelmeztetés, hiába hangzott el az Amerikából hozzán­k küldött kétségbeesett kiáltvány, a közömbös tömegek há­tán pár ezer zöld legény terrorja volt a döntő. Kegyetlenül Mialatt vezetőink vére, elpusztított falvaink hamuja az égre száll! Ezért horgad le a fejünk, mert csüggedt, a lelkünk és ezért szomo­rú­­ nappalunk ég éjjelünk. De újuló tavasz kápráztat és harsog körülöttünk. Hirdeti, hogy minden télre tavasa jön és a fe­hér fagyos takaró alatt élet rejtőz­ködik. Hirdeti, hogy feltámadás van. Akarat, munkálkodás és biza­kodás kelt és akkor a romokon­­a virág nyitik rövidesen újra. Az eddig bebörtönzött gondolat­, az elfojtott szabadság dala és az új tavaszt haraonázó és hirdető hang akarunk lenni. Szárnyaljom lapjainkon a ma­gyar föld munkás népének hangja! Hirdessen testvéri szeretetet a vá­ros minden dolgozója felé. A ma­gyar föld kérges kezű, életet ter­melő népének szava jusson el itt oda, ahol eddig nem ismerték azt. A magyar polgárság becsületes, de­mokratikus tagjai ismerkedjenek össze e lapokon keresztül, az ekeszarván durvult kezek és az írótoll finomabb bőrű, de szintén mániában eresedett keze,­ kapcso­lódjanak egybe széttéphetetlen és örökké tartó szorításba. Szolgálni akarunk minden so­drunkkal magyar népünknek, a de­mokráciának és a szabadság szent és örök eszményeinek, szolgálni akarunk egy szebb és , boldogabb ezer év kiépítésénél. Hisszük és tudjuk, hogy a mun­kánkban sok százezer kisgazda, földm­unká­s és polgár testvérünk áll a hátunk mögött és az ő erejük és akarásuk ad nekünk erőt min­den lépésünkhöz. Minden hadifoglyot le akart mészároltatni Hitler A Nemzetközi Vöröskereszt közbelépése az utolsó pillanatban akadályozta meg a vérfürdőt London, május 19. Dr. Burghardt, a Nemzetközi Vöröskereszt Egyesület egyik ve­zetője elmondotta, hogy a nem­zetközi vöröskereszt minden tőle telhetőt megtett a koncentrációs táborok foglyainak érdekében. Hitler fel akarta mondani a hadifoglyokra vonatkozó há­borús egyezményt és a hábo­rú végefelé utasítást adott, hogy valamennyi hadfog­lyot végezzék ki. A német hadsereg azonban meg­tagadta ennek a parancsnak a teljesítését. Ez év márciusában találkozott Hinder megbízottjával és enge­délyt kapott arra, hogy a vörös­­kereszt megbízottai meglátogat­hassák a fogolytáborokat, a ki­végzéseknek az utolsó pillanat­ban történt megakadályozására. Előkészületeket tettek arra az egyik német fogolytábor­­ban, hogy a foglyokat lemé­szárolják, mihelyt az amerikaiak közeled­nek. A Vöröskereszt kapcso­ntba lépett egy amerikai páncélos osz­loppal, amelynek aztán sikerült még idejében elérni a tábort. Szabadságodért harcol a Miskolci Hír­o át hvdihoz ! HOTTER ZOLIKA elmaradt szüleitől. A miskolci Hunyadi utcán elhagyottan, bá­­mesz, nagy szemekkel kóborolt a mozgó emberernőben a két esz­tendős kis szőke elemista; össze­találkozott az őrszem­es rendőrrel. — Rendőr bácsi, én is rendőr akarok lenni . . . —Így szólította meg a kékzubbonyos, marcona hivatalos közeget, akinek kemény hivatali tekintete egyszeriben meglágyult a pöttömnyi szőkeség láttára. — Hová való vagy, kisfiú? — fordult az érdeklődő emberké­hez, aki közben barátságosan rángatta a rendőr zubbonyát. — Nem tudom, azt hiszem Hernádnémetire, de lehet, hogy Ilernádkakra ... de nem fontos, rendőrbácsi kérem, mert én úgy sem akarok hazamenni, én rend­őr akarok lenni. A jólelkű rendőr bácsi kézen fogva a legközelebbi őrszobára vezette Hutter Zolikát, a miskolci járási­­rendőrkapitányság Hunya­di u. 36. szám alatt lévő épületé­be. Itt együtt eszik, iszik és barát­kozik Hutter Zolika a rendőrlegé­nyekkel, csákó a fején és kard az­­oldalán s láthatóan igen büszke próba-próbarendőri mivoltára. Felnőtt rendőrtársai ezúton érte­sítik szüleit, hogy Zolika jól van és náluk található. Mive­ l ötévi börtönre ítélték Meskó Zoltánt, Budapestről jelentik: A budapesti népbíróság bűnös­nek mondta ki Meskó Zoltánt há­­­romrendbeli folytatólagosan elkö­vetett népellenes bűncselekményé­ben , ezért ötévi börtönre, tízévi hivatalvesztésre ítélte. Németországban a brit katonai kormányzat területén megtisztít­­ják a közéletet a náciktól és újjá­szervezik a közigzgatást. A gestapo számos tagját letar­tóztatták. Angol felügyelet alatt új német rendőrséget szerveznek. Hamburgban az angolok mint­egy kétszázezer külföldi munkást találtak, akik­,embertelen körül­mények között éltek. A némete­ket most arra kényszerítik, hogy tisztítsák meg a külföldi munká­sok táborát. A hamburgiakat ar­ra is kötelezik, hogy százezer öl­tözet ruhát, zongorát, rádióké­szüléket, könyveket és sportfel­szereléseket adjanak a tábor la­kói számára. Az angolok nem mutatnak ke­gyelmet azok iránt a németek iránt, akiknél fegyvert találnak. Eddig mintegy 12 halálos ítéletet hoztak.

Next