Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)
1939-02-19 / 1. szám
Vasárnap, 1939 február hó 19. MAGYAR ÉLET Tizenöt évi fegyházra ítélte a rögtönítélő bíróság a bükkaranyosi gyilkost Fiatal korú mentette meg a haláltól a 19 éves K. Tóth Ernőt — Megrendítő vallomást tett az áldozat apja — Sírva nyugodott meg az ítéletben a bükkaranyosifalu rossza Miskolc, február 18. Országos érdeklődés mellett ült össze Miskolcon az első statáriális bűnügyben a rögtönítélő bíróság. Már jóval kilenc óra előtt hatalmas tömeg ostromolta meg a törvényszék épületét és csak rendőri karhatalommal sikerült fenntartani a rendet. Negyedtízkor vonult be a törvényszék 58-as tárgyalótermébe a Csorba Sándor elnöklete alatt működő statáriális tanács, melynek Záhorszky Gyula dr., Balczer Jenő dr., Szabó Zsigmond dr. és Égerer Kálmán dr. törvényszéki bírók voltak a tagjai. A tanácsjegyzői tisztet Szentmiklóssy József dr. törvényszéki jegyző töltötte be. A vádat Koppányi Dénes dr. királyi ügyész képviselte, míg a védelmet Horváth Zoltán dr. ügyvéd látta el. Szuronyos fogházőrök kíséretében hozták fel a tárgyalóterembe a letartóztatásban levő K. Tóth Ernő tizennyolc éves, bükkaranyosi gyilkost, kinek kezéről az elnök intézkedésére levették a bilincseket. A pelyhes álló, vézna legénykéről alig lehet elhinni, hogy Bükkaranyos réme volt. Az elnök bejelentette az ügyészség átiratát, mely a statáriális bíróság egybehivását kérte. Ezután kezdték meg a gyilkos kihallgatását. — Erre felhúztam pisztolyomat és azt kiáltottam: Most húzássá, aki legény... — A nagyvőfély megfogta mellemen a kabátot és hátrafelé léptünk. Magam sem tudom, hogy történt, elsült a pisztolyom. — Kire akart lőni ? —Csak riasztásraakartam felhasználni fegyveremet. — Akkor miért nem hátra lőtt? — Nem tudom, kérem. Nem is akartam a tömeg közé... — Nem lökték meg? — hangzott az elnöki kérdés. — Lökdöstek... Nem tudom. — Nem tud semmit, nem akart semmit? — mondotta indulatosan az elnök. A törvényszék területén Bükkaranyos a leggyilkosabb község. Mindig magukkal van a legtöbb baj. Az elnök rendeletére ezután felmérték azt a távolságot, amennyiről a vádlott lelőtte áldozatát. K. Tóth Ernő előadta még azt, hogy a rögtönítélő bíráskodásról nem tudott semmit, mert arra nem volt gondja. (( Hogy történt a gyilkosság ? A hetyke fiatal legény a vádlottak padján sem tört meg, sőt ugyancsak fegyelmezetten pattogott fel helyéről és szenvtelen hangon válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Az elnök a vádlót személyi adatainak felvétele után megállapította, hogy K. Tóth Ernőt a fiatalkorúak bírósága szurkálás miatt egy évi próbára bocsátotta, később sem javult meg és egy bükkaranyosi lakodalomban a tömegbe lőtt. Szerencsére senki sem sebesült meg. Ezután a királyi ügyész vádindítványát terjesztette elő. Megállapította a királyi ügyész, hogy K. Tóth Ernő február 13-án délután érkezett haza Ózd mellől a bükkaranyosi lakodalomba. Ünneplő ruhába öltözött és töltött pisztolyt tett a zsebébe, majd barátaival együtt megjelent a lakodalmas házban. A menyecsketánc után a mások által rendelt nótát leparacsolta és helyette azt huzatta a cigánnyal: — Magas a kaszárnya... Nagy vita kezdődött ezen a legények között. A lakodalomban résztvevő asszonyok be is kiáltottak a nagyvőfélynek: — Hát nincs itt ember, aki rendet csináljon?.... Bodó Gergely nagyvőfély erre kijött a szobából és felkérte a vádlottat, hogy mulassanak rendesen. K. Tóth Ernő néhány lépést hátrált, majd elővette töltött pisztolyát és a lakodalmas tömegbe lőtt. A lövés Varga Bertalan 19 éves asztalossegédet találta, aki pillanatok alatt kiszenvedett. Minthogy a szándékos emberölés alapos gyanúja terheli K. Tóth Ernőt és lőfegyverrel követte el tettét, a királyi ügyész indítványozta a rögtönítélő bíróság alá vonását. Most húzássá, aki legény Az elnök intézett ezután kérdéseket a vádlott K. Tóth Ernőhöz. — Nem volt esze magának, hogy a tömeg közé lőtt ? — Bűnösnek érzi magát? — Nem akartam én, kérem. — Miért vette magához pisztolyát? — Nem tudom... — Tavaly miért lőtte be a lakodalmas ház sátorponyváját? — Mert meg akartak verni. — Maga olyan hetyke legény, hogy az öléstől sem irtózik? — Irtózok én, kérem. A vádlott hosszas faggatás után beismerte, hogy azért vette magához pisztolyát, mert haragosai voltak. Részeltesen előadta ezután, hogy éjfél utánig barátaival különböző helyeken borozgatással töltötték az időt, majd visszamentek a lakodalomba. A ház kertjében K. Tóth két lövést adott le, mely közül az egyik majdnem eltalálta az arra haladó Tricskó János erdőőrt. Ilyen előzmények után mentek be a lakodalmas házba, ahol K. Tóth megrendelte a maga nótáját. Bajnok József közbelépett és ráparancsolt a cigányra, hogy ne húzzanak semmit. Szóváltás támadt, miközben Bajnok megütötte Bordás Viktort, a vádlott barátját. „Lőjj rám, ha van bátorságod!“ Ezután került sor a tanuk kihallgatására. A törvényszék elsőnek id. Varga Györgyöt, az áldozat édesapját hallgatta ki. A tanú előadta, hogy a menyasszonytánc után leszámolták a pénzt és az egyik szobában csendesen mulatozni akartak. Mikor K. Tóthot arra figyelmeztette, hogy mulassanak illedelmesen, az ráfogta pisztolyát. — Lőjj rám, ha van bátorságod — mondottam. — Ezután eldördült a pisztoly. A hang irányába néztem és azt Még láttam a nyakán a lövés helyét, aztán én is összerogytam... — Többet nem tudok, kérem. A tanú az elnök kérdéseire előadta még, hogy a gyilkost a községben kötekedő, hetyke legénynek ismerik, akitől mindenki tartózkodott. Az apa drámai valló, mása a hallgatóság szívébe markolt. Varga Györgyné, az áldozat édesanyja volt a következő tanú. A lövés eldördülése után lépett a láttam, hogy a mulatozók közül összeesik valaki. Odarohantunk. A lövés után összerogyott egy fiatalember. Karjainkban vittük a szobába és lócára fektettük. Csak akkor ismertem fel benne fiamat, amikor arcába csapzódott haját félrehúztuk, tömeg közé. Határozottan állította, hogy a vádlott nem volt részeg, sőt biztosan állott a lábán. Bodó Gergely is arról tett vallomást ,hogy K. Tóth nem volt iras, ő is hallott a vádlott kötekedő magaviseletéről. Az ügyész és védő előterjesztésére a törvényszék mindhárom tanút megeskette vallomására. Súlyosan terhelő tanúvallomások Bajnok József és Balogh Sándor, aki a cigányprímás volt, egyöntetűen azt vallották, hogy a vádlott nem volt részeg. Bordás Viktor kovácstanuló a gyilkosságot megelőző kerti lövöldözésről vallott. Bodó Barna és Ambrus László lényegtelen vallomása után Galuska István kőművessegédet hallgatták ki ,aki hallotta a kertien elhangzott két lövést. Galuska a halálos lövés eldördülése után önkéntelenül kiáltott fel a lakodalmat ülők között: — Kiss Tóth Ernő lőtt!... Előadta, hogy a tömegből valaki felkiáltott: — Jaj, Istenem!... Varga Berci meghalt! A vádlott szerinte is izgága temészetű volt és a gyilkosság elkövetésekor nem volt részeg. A rögtönítélő bíróság ezután a szakértőket hallgatta meg. Potoczky Dezső dr. törvényszéki orvosszakértő terjesztette be elsőnek jelentését, mely szerint , az azonnali orvosi beavatkozás sem akadályozhatta volna meg Varga Bertalan halálát. Az orvosi véleményhez Tóth Bél dr. fogházorvos is csatlakozott. Majd az elmeszakértők ismertették jelentésüket, mely szerint a gyilkos nem szenvedett elmezavarban. A fegyverszakértő megállapította, hogy a gyilkosságot a honvédségnél rendszeresített is- Blázsin Mihály Miskolc, Széchenyi utca 38. szám Felsőmagyarország úri közönségének szobáin Közvetlen angolszövet behozatal 3 Keresztény divatüzlet Férfi ing, nyakkendő, pizsama, női harisnya, kombiné, divat bőrkesztyű, rövidáruk dús választékban Veigh Péter Hunyadi utca 1. Városház téri villamos megállónál