Magyar Élet, 1939. február (1. évfolyam, 1-8. szám)
1939-02-19 / 1. szám
4 métlőpisztollyal követte el a tettes. Ez a pisztoly feltétlenül alkalmas emberi élet kioltására. Szerinte megállapítható, hogy a lövést vállmagasságból adta le a gyilkos. A szakértői vélemények meghallgatása után folytatta a törvényszék a tanúk kihallgatását. K. Tóth Barna, a vádlott fivére szerint öccse azért hagyta el Bükkaranyos községet, mert haragosai állandóan nehezteltek reá. A gyilkosság után ő vezette haza öccsét és otthon szemrehányást tett neki. A vendéglősök néhány szavas vallomása után Tricskó János erdőőr vallott arról, hogy együtt italozott a lakodalomba készülő legényekkel és ő piszkálta ki a pisztoly csövéből a bennragadt üres töltényhüvelyt. Ezzel befejeződtek a tanúvallomások és a tárgyalást félbeszakították. A délutáni tárgyaláson áttértek a perbeszédekre. Koppányi Dénes dr. királyi ügyész megrázó erejű vádbeszédet mondott. Rámutatott arra, hogy a vádlott szándékos emberölési bűncselekeményét olyan nehéz időkben követte el, amikor ki kellett mondani a rögtönítélő bíráskodást. — Hazánk — mondotta — oly vemhes állapotban van, amelyből feltétlenül a jobb magyar jövendőnek kell megszületni. Az államhatalom féltve őrködik azon, hogy ebben a terhes időben senki ne merészelje megbántani a nemzetet. — Jaj annak, aki a szent vajúdást bántalmazni merészeli! — Ki az a fenegyerek Kiss Tóth Ernő, aki ebben a nehéz helyzetben emberekre merészelt rálőni?... A falu rossza! Duhajkodott, levegőbe lőtt és osztotta a bánatot a faluban... Tényként állapította meg a királyi ügyész, hogy a gyilkos pisztolyával a tömegbe lőtt. Negatív tény pedig az, hogy nem azt találta el, akit akart. Indítványozta, hogy a bíróság szándékos emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek, és ezért a kiszabható legmagasabb büntetést kérte rá. — Kegyelmes volt hozzá az Úr — folytatta drámai erővel, hogy nem egy félévvel korábban hívta Kiss Tóth Ernőt az élők közé. A vádlott könnyes szemmel, megtört zokogással hallgatta végig a kemény vádbeszédet. Ezután a védő mondotta el beszédét. MAGYAR ÉLET Vasárnap, 1939 február hó 19. A vádlott megköszöni a 15 évi fegyházbüntetést A tárgyalást ekkor újból félbeszakították és másfélórás szünet után, este 7 órakor hozta meg ítéletét a rögtönítélő bíróság. A Magyar Szent Korona nevében a miskolci törvényszék, mint rögtönítélő bíróság Kiss Tóth Ernő 19 éves mezőgazdasági cselédet, szándékos emberölés bűntette miatt főbüntetésül 15 évi fegyházra, mellékbüntetésül pedig 10 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet indokolásában tényként megállapította a bíróság, hogy a gyilkosság elkövetése idejében Bükkaranyos községben kihirdették a statáriumot. A vádlott, a védő és az ügyész is tudomásul vették az ítéletet. — Köszönöm szépen — mondotta K. Tóth Ernő az indokolás felolvasása után. A halálos ítélettől csupán fiatal kora mentette meg Bükkaranyos rémét. . — Nagy Gábor Száztizenöt felvidéki református egyházközség tért vissza a Tiszáninneni Kik lettek az egyházkerület országos zsinati képviselői ? Miskolc, február 18. A tiszáninneni református egyházkerület szombaton délelőtt 11 órai kezdettel tartotta rendkívüli közgyűlését a Palóczy utca gyülekezeti teremben, hogy egyrészt a húszévi rabságból hazatért anyaegyházakat kebelébe iktassa, másrészt a március első napjaira öszszehívott országos zsinat tagjait igazolja. Az elnöki emelvényen Farkas István püspök, egyházi elnök és Farkasfalvi Farkas Géza egyházkerületi főgondnok ,mint világi elnök foglalt helyet. A közgyűlést Farkasfalvi Farkas Géza főgondnok nyitotta meg. Meleg szeretet hangján üdvözölte a magyarlakta Felvidékkel visszatért református testvéreket." Gömör, Torna, Abauj, Zemplén, Ung hűséges, öntudatos, izzó magyar népét, Rákóczi hős katonáinak ivadékait. Hangoztatta, hogy a közgyűlés feladata a március első napjaira összehívott országos zsinat tagjainak igazolása. . Az egyházkerület a száztizenöt visszatérő anyaegyház 200 szavazategységével a Tiszáninneni Egyházkerület szavazategységeinek a számát 635-re emelte. Ezután a március elején összeülő Országos Zsinatra kiküldendő egyházi és világi rendes és pótképviselők kiküldése fölött határozott a rendkívüli közgyűlés. Megbízó leveleket kaptak a következők : I. Zsinati rendes lelkészi képviselők: Janka Károly esperes, Cigánd; dr. Magda Sándor püspök, Nagykapos; Pósa Péter esperes, Miskolc; dr. Enyedy Andor egyh. ker .főjegyző, Miskolc; Simon József esperes, Zádorfalva; Hubay Kálmán esperes Zádorfalva; Farkas Elek esperes, Gönc. II. Zsinati rendes világi képviselők: Tornaljay Zoltán egyh. ker. főgondnok, Tornalja; dr. Ragályi-Balassa Ferenc ehm. gondnok, Ragály; dr. gróf Bethlen Pál ehm. gondnok, Sajószöged; báró Bottlik István ehm. gondnok, Tibolddaróc; Téglássy István ehm. gondnok, Korlát; Zsóry György ehm. gondnok, Tiszakeszi; dr. Király Kálmán ügyvéd, Tornalja. III. Zsinati rendes tanárképviselők: Dr. Marton János theol. tanár, Sárospatak; Tárczy Árpád gimn. igazgató, Sárospatak. IV. Zsinati rendes tanítóképviselők: Kántor János igazgató-tanító, Cigánd; Szepesi Gyula tanító, Szepsi. V. Zsinati lelkészi pótképviseők: Kövér Árpád lelkipásztor, Tornalja; Tóth János esperes, Saóvelezd; Nádházy Bertalan lp., Diósgyőr Vasgyár; Lerigyel József lp., Abauszina; Medgyasszay András lp., Hernádszentandrás; dr. Komjáthy Aladár lp., ózd; Kun Zoltán lp., Gesztely. VI. Zsinati világi pótképviselők: dr. Zehery István ehm. gondnok, Rimaszombat; Hanvay László földbirtokos, Kelemér; Ragálya Miklós földbirtokos, Sajószentpéter; dr. Horváth Zoltán e. ker. főjegyző, ügyvéd, Miskolc; dr. Kiss Bálint ügyvéd, Nagykapos; Horváth Elemér földbirtokos, Boldva; Harsányi Gyula bankigazgató, Sárospatak. VII. Zsinati tanári pótképviselők: dr. Mátyás Ernő theol. tanár, S.-patak; vitéz Domokos György igazgató, Miskolc. VIII. Zsinati tanítói pótképviselők: Gérecz Lajos ig. tanító, Beretke; Barna Aladár ig. tanító, Miskolc. Egyházkerületi tanácsbíróvá választotta a közgyűlés Janka Pétert, egyházkerületi tanárképviseőkké Tárczy Árpád sárospataki gimnáziumi és vitéz Domokos György miskolci leánygimnáziumi igazgatókat, valamint egyházkerületi tanítóképviselővé vitéz Nyitray Károly tanítót. A megválasztottak a hivatali esküt azonnal letették. Farkas István gyönyörű imája zárta be a rendkívüli közgyűlést. Munkavállalás írta: Forgách Géza Három és fél hónappal ezelőtt, 1938 november 5-én írtam meg utolsó vezércikkemet a felvidéki magyarság volt központi napilapjában. Mélységesen meghatott, megindult lélekkel jelentettem be a sok tízezer felvidéki magyar olvasónak, hogy a Prágai Magyar Hírlap göröngyös, roppant akadályokkal küzdő s mérhetetlen nehézségeket leküzdő tizenhétesztendős életútjának végéhez ért betöltötte hivatását, megszűnik, s az olvasókkal együtt hazatér az édes Anyaországba. A hazatérés boldogsága azóta számomra egyénileg is megvalósult. S ma a Prágában százhat nap előtt letett újságírói tollat Miskolcon veszem újból kézbe. A november ötödikéhez hasonló megindultság vesz erőt rajtam ma is. Mélységes hálát érzek az isteni gondviselés iránt azért, hogy húszéves kisebbségi újságíró-sors után ezután Magyarországon lehetek magyar újságíró. Érdemes volt a két évtizedes magyar kálváriát végigjárni! Bőven kárpótol minden küzdelemért, erőfeszítésért és megaláztatásért a nagyszerű valóság: millió testvéremmel együtt eljutottam a célhoz, — én is hazatértem! Miskolcra idegenként jöttem, hisz ennek a városnak ezelőtt egy percig sem voltam lakója. Örvendező lélekkel állapítottam meg azonban, hogy az a közszellem, amelyet itt megismertem, a legcsekélyebb mértékben sem idegen számomra, sőt ugyanaz, amit a kisebbségi életből hoztam útravalóul magammal.. A magyar sors és a magyar lélek útjait nem távolíthatták el egymástól az ideiglenes határok. A különbség talán csak az, hogy a nemzeti elnyomatás mostoha adottságai előbb termelték ki belőlünk a népi egység s a keresztény és szociális igazságtevés irányeszméit. Nem hivalkodás részünkről, a hazatért felvidékiek részéről, ha azt hangoztatjuk, hogy ezen a téren mi egy lépéssel már előbbre jutottunk s nem fenhéjáskodás, hanem a nemzeti misszió alázatos, boldog vállalása, amikor úgy véljük, hogy a megnagyobbodott Magyarország új magyar életében a Gondviselés a kovász szerepét szánta nekünk. A népi Magyarország megteremtése az új, korszerű szociális elrendeződés s az igazságtalan társadalmi osztálytagozódások kiegyenlítése pontosan az a Programm, amit a volt kisebbségi magyarság a felszabadulás után vállalhatott. A „felvidéki szellem”, amely minden fájdalmas támadás és tagadás dacára létezik, kell, hogy új hajtóerőt jelentsen a nemzeti, a népi és a szociális újjászületés nagy mozgalmában. Ezt a „fevidéki szellem”-et hoztam magammal Miskolcra, amikor vállalkoztam a keresztény jobboldali Magyar Élet szerkesztésére. A „felvidéki szellem” nem jelent elkülönülést az egyetemes magyar szellemiségtől, mindöszsze erősebb színű változata, tömény keveréke a magyar létkérdések színskálájának. Erős hittel, szent lelkesedéssel állok a jobboldali magyar sajtó miskolci munkafrontjába. Bizalommal kérem a Magyar Élet számára Miskolc és Borsod keresztény társadalmának megértő támogatását. A nagy népi föleszmélés, faji fölegyenesedés bátor hangadói leszünk s különbségtevés nélkül síkra fogunk szállni minden társadalmi réteg igazságos érdekeiért. Megalkuvást és meghátrálást nem ismerő eltökéltséggel követelni fogjuk a középosztálybeli és a városi polgár, a gazda, a földműves és a munkás életjogait. Vegye mindenki tudomásul, hogy elsősorban a keresztény kisemberek lapja leszünk és szellemi elit gárdánk soraiba hívunk minden miskolci és borsodi szellemi munkást, aki egyéni érdekeit hajlandó alávetni a nagy magyar népközösség egyetemes érdekeinek. A jobboldali nemzeti politika országos vezéreivel együtt valljuk, hogy az erős, boldog, nagy Magyarországot csakis a szociális igazságtalanságok kiküszöbölésével és valamennyi társadalmiosztály testvéri összefogásával építhetjük fel. Ehhez az építő munkához hívunk minden jószándékú keresztény magyart!