Magyar Élet, 1939. április (1. évfolyam, 35-58. szám)

1939-04-01 / 35. szám

MAGYAR ELET Dolgozni ókorunk! Hétfőn megvonják az új magyar-szlovák határvonalat Pénteken már nagyjában megállapodott a vitás határ tekin­tetében a magyar és szlovák hafármegállapitó bizottság A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar és a szlovák delegáeió pén­teken délben 12 órakor a ni. kir. kül­ügyminisztériumban Vörnle János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter elnöklete alatt ülést tartott. A szlovák delegáeió bejelentette, hogy a magyar javaslatot tárgyalási alap­kén! elfogadja. A MTI jelenti: A magyar—szlovák határmegállapítö bizottság szakértői a péntek délutáni ülésen nagyjából megállapodtak a vitás határ meg­vonása tekintetében. A szakértők hét­főn újabb ülést tartanak, amikor is a részletes határt fogják a térképen megvonni. Pozsony, ináreius 31 A szlovák kormány tagjai pénteken délelőtt minisztertanácsra üliek ös&ze. Foglalkoztak a szlovák—magyar vi­szony kérdésével, továbbá a szlovák— magyar vegyesbizottság tárgyalásaival, Elfogadta a felsőház egyesített bizottsága a zsidójavaslatot az általános vitában Gróf Teleki Pál miniszterelnök és Tasnády Nagy András igazságügyminiszter érdekes beszédet mondott a bizottsági ülésen Ravasz László püspök olyan ál­landó országos bizottság felállítá­sát ajánlja, amely titkos szavazás mellett döntene az asszimiláció kérdésben. Raffay Sándor evangélikus püs­pök hangoztatta, hogv a visszazsi- dósítást ki kell zárni a javaslatból Szüllö Géza és Sziíágvi LájóSs szólott még a javaslathoz, A délutáni iiiésen a zsidójavaslat vitájában Prónav György báró, Harrer Ferenc, Ludányi Miklós, Hegedűs Lóránd, Szőke Gyula és Keszthelyi Gyula szólaltak fel. Ez­zel az általános vita végétért. Ez­után Tasnády-Nagy András igaz­ságügyminiszter, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök szólalt fel. Az egyesített bizottság elfogadta \Ye- kerle Sándor indítványát, hogv az említett bizottság küldjön ki albi­zottságot. Az albizottság szomba­ton délelőtt 11 órára ül össze. Az igazságügyminiszter beszéde (Vt) Nagyon régen van már csoda­várásra beállítva a magyar közélet. Mindenki országot akar menteni és országépítő terveket agyai ki magá­ban; pártot, egyesületet, országot szer­vez; képezi magát, hogy valamikor, de minél előbb, országot irányító szel­lemi vezér lehessen. A külpolitikai élet állandó izgal­makkal teli hullámverésében a bel­politikai élet állandósuló hangzavará­ban mindenki bölcs, okos és próféta akar lenni. Senki sem hajlandó el­hinni másról, hogy másnak is lehet igaza és senki sem akar a mások által vezetett tömeg lenni. Túl&okan vannak a magukat hiva­tottnak képzelt vezérek, de azok is, akik nem merik magukról hangosan állítani, hogy vezérségre termettek, állandóan tervekkel, kombinációkkal vannak tele. Az ország legnagyobb része „job­ban“ van tájékozva a külpolitikai viszonyokról, mint a hivatalos külkép­viseleti hatóságok, összes bel- és kül­földi diplomaták; titokzatos arccal felosztották már Európa térképét és a saját ügyeinkben is: vagy túlzott pesz- szimízmúsnkkal Tehangoltságot, vagy túlzott optimizmusukkal hiú remé­nyeket keltenek, de mindenesetre a széles rétegek állandó és betegesen veszélyes érzelemhullámzását idézik elő. Az iparos szívesen hagy ja ott a mű­helyét, tisztviselő a munkaasztalát és mintha az írástudatlanok furcsa láza­dását látnánk: mindenki tódul a fóru­mok felé. A fórumok szerfelett népe­sek, de a munka állandó üteme lany­hul, mindenki tervez és várakozik s a terveztetések és várakozások, nyílt- színű disputák között az egyre lany­huló munkatempó következtében ve­szélybe kerül a magyar élet. Mindenkinek a kabátján valamilyen jelvény világít: ki így, ki ügy akarja megmenteni az országot, de kevesen vannak, akik a napi élet őrlő és szür­ke robotjának nehéz? verítékes és ál­dozatos munkáját vállalnák magukra a politikai színvallás sokszor nagyon könnyű és inkább csak politikai kóborlovagokhoz illő nyílt vágy ke­vésbé nyílt vállalása helyett. Körülöttünk munkát követel és munkára vár az élet: a megnagyob­bodott országban megnagyobbodott feladatokra, megnagyobbodott erő­kifejtéssel elvégzendő munkát. Nem­csak országot kell megtartanunk, de országrészeket kell beállítanunk a tevékeny, nemzeti munka számára és ezt másképpen nem tudjuk megvaló­sítani, csakis akkor, hogyha semmi sem gyengíti el a munka ütemébe és az építés lázába bekapcsolódni akaró energiáinkat. Fél 11 óra után kezdődött meg a felsőház egyesített bizottságának ülése, amelyen elsőnek Serédi Jusz­tinján hercegprímás szólott a zsi­dójavaslathoz. Hangoztatta, hogy a magyar törvényhozásban a keresz­tény elveknek kell érvényesülniük. Minthogy szerinte az egész javas­lat represszália. ezért ki kell ter­jeszkednie azokra a zsidókra is, akik zsidók maradtak, de büntetett előéletüek és a magyarsággal asz- szimilálódni nem akarnak. A zsi­dók beözönlése ellen pedig úgy kell védekezni — mondotta a herceg­prímás — hogy minden állandó letelepedési engedélyt megtaga­dunk. Glattfelder Gyula püspök a visz- szazsidósítás ellen foglalt állást. A nemzet létét és boldogulását fi­gyelemmel kísérők érdeklődése a köz­ügyek iránt nem lehet káros, de nem tehet korlátokon felüli. A nemzet ere­jét nem a politikusok és beavatottak tömege, nem a szavakban elpocsékolt energia adja, hanem a komoly es cél­tudatos munka. Dolgozni akarunk! Es munkát aka­Az általános vita befejezésévé/ Tasnádi Nagy András igazságügy- miniszter állott fel szólásra és a következőket mondta: — A javaslat meglehetősen nagy runk! Csendesülését a politikai élet zajának, suttogásoknak, tervezgeté- seknek, titkos szervezkedéseknek! Mindenkinek a munkahelyére való vezetését! Ritkuljon meg a fórumok sokasága és mindenki munkahelyéről figyelje a munka megfeszített ütemé­ben is lelkesedni tudva a nemzete sorsát! És köszönetünk s bálánk Magyar­amelyek a keletszlovákiai halárinci­densek likvidálására irányulnak. A minisztertanács azzal a törekvéssel, hogy Középciirópábun a nyugalmat fenntartsa úgy határozott, hogy fel­hatalmazást ad a bizottságnak az érdemleges tárgyalásokra a magyar követelések tekintetében, amelyek az Ingvartól Lengyelországba vezető vasútvonalra és Nagybereznáról Rege- teruskán és Ciróka-Ófalnn át Lengyel- országba vezető útra vonatkoznak. izgalmakat keltett országszerte. Már tárgyalását is izgalmak előzték meg és izgalom kisérte mind a diai napig. Megvallja, hogy a felsőhöz bizottsági tárgyalása fájdalmas ország Kormányzójáé, aki nemcsak a harc kormányzója, de a munkáé is, és aki csütörtökön mint Leghivatot- tabb jelentette ki, amit szívesen ír­nánk minden műhely és iroda falára: „Minél több pozitív munkát, minél kevesebb negatív munkát szabad vé­geznünk. Dolgozzunk többet, politi­záljunk kevesebbet. Hozzá kell lát­nunk minden munkához.“ Ára: 8 fillér Szerkesztőség: Miskolc, Rákőcd-utca t. Telefon : 15-76. Kiadóhivatal: Széchenyi* utca 19. (Weldllch-udvar) Telefon: 15-75, KÉR. POLITIKAI NAPILAP I. évfolyam, 35. szám Szombat Miskolc, 1939. április 1. Előfizetési éra egy hónapra 2 pengő, ne­gyedévre 6 pengő. Egyes Bán ára 8 ULL Szerkesztőségi telefon éjjel fél 1 után: 882.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents