Magyar Élet, 1939. április (1. évfolyam, 35-58. szám)

1939-04-01 / 35. szám

2 csalódást hozott neki, mert sem­mi, vagy nagyon kevés megértést talált ezzel a kérdéssel szemben és az egész vitában inkább a zsidóság védelmének hangját hallotta ki­csendülni, mint a hatalmas keresz­tény rétegek iránti köteles védel­met, amire pedig a nemzetnek min­­denekfelett éppen ma nagy szüksé­ge volna.­ "Mielőtt áttért ,a felszólalásokra és azok részleteire, röviden össze­foglalva rámutatott a javaslat alap­elveire, indokolásaival együtt. Idé­zett Bangha Bélának, Révész Im­rének, majd Prohászka Ottokárnak a zsidókérdéssel kapcsolatos meg­nyilatkozásaiból, majd rámutatott arra, hogy a zsidóság a maga nagy tömegeivel nem akart és ha akart nem tudott beleolvadni a nagy nemzeti keresztény életbe. A magyar lelkiséget nemcsak hogy nem szívta magába, hanem ellen­kezőleg a magyarság lelkének tisz­taságát sok vonatkozásban veszé­lyeztette és egyenesen veszedelmes mértékben elszínezte. Elég elol­vasnunk a magyar sajtó utolsó év­tizedeinek köteteit, elég elmenni különböző magánszínházakba és megnézni a filmszínházakat és íájuk, hogy mit jelent a zsidó szel­lem beszüremlése a nemzeti életbe. Ebből a megállapításból indul ki a javaslat, ezen az alapvető gondo­laton nyugszik minden rendelkezé­se teljes következetességgel egé­szen logikusan. " A miniszterelnök beszéde Az igazságügyminiszter beszéde után Teleki Pál miniszterelnök emelkedett szólásra: — Elsősorban is azt szeretném, hogy ne méltóztassanak ezt a tör­vényjavaslatot a zsidóságot diffa­­máló javaslatnak tekinteni. Meg­mondotta felsőházi bemutatkozó b­eszédében is, hogy itt semmiféle üldöztetés, semmiféle gyűlölet és ellenérzés nem vezette, legalább is engem nem vezetett, már az Imré­­dy-kabinet tagjai közül én voltam a legradikálisabb. Engem semmifé­le idegen mentalitás nem vezetett. Tisztán magyar gondoskodás alap­ján állom ezt az álláspontot és ál­lom nemcsak ma, hanem 20 évvel ezelőtt is álltam. A vallás csak egy jellege az egyénnek és ha az meg is változik, sok minden megmarad a gondolat­­világból. Szó volt arról, hogy a zsi­dóság a kovász szerepét játszó. Igen, de ha sok kovászt teszünk a kenyérbe, akkor az ehetetlen, ha keveset, akkor jó. Én a bizottságtól azt kérem, mél­tóztassanak úgy határozni, ahogy ki-ki jónak látja. Én nem vetem fel a bizalmi kérdést, mint ajánlot­ták, mert ha bizalommal van va­laki irántam, azt megköszönöm, de nem követelem. Én ismerem a fel­sőház tagjai nagy részének vélemé­nyét és megmondtam, hogy ami tő­lem telik, keresztül viszem. Egyet nem kívántam keresztülvinni, az első szakaszt, különösen abban az értelemben, ahogyan a felsőház számos tagja megfogalmazta. Meg­mondtam nyíltan azt is, hogy amennyiben ezt a szakaszt más va­laki olyan fogalmazásban előter­jeszti, én magam megyek ellen­zékbe. A miniszterelnök beszédét nagy tapssal és éljenzéssel fogadták. A felsőház egyesített bizottsága gróf Teleki Pál felszólalása után nagy többséggel elfogadta általá­nosságban a zsidó javaslatot részle­tes tárgyalás alapjául. MAGYAR ÉLET Szombat, 1939. április hó 1. Akiknek mindegy volt, hogy házastársuk zsidó-e vagy sem . . . Hivatkozás történt arra, hogy le­hetetlen helyzetek állnak majd elő. Egyet­ért ezzel, de ennek nem a törvényhozó az oka, hanem az a házasságkötő keresztény jel­ölti­­nek teljesen mindegy volt, hogy váljon a házastársa zsidó e vagy sem, másodrendű kérdés volt ele­­tében ,s házasságában is, gyerme­­keire vonatkozólag is, hogy keresz­­ténynek nevelődnek-e. Nem a tör­vényre és a törvényhozóra kell te­hát következtetni, hanem arra, aki ezeket a mulasztásokat elkövet­te. Ar miniszter ezután rámutatott arra, hogy a javaslat a tűzharco­soktól nem tagadja meg a kivételt, elrel­z­etőleg a kitüntetett tűzharco­sok javára a keresztény kontin­gensből vesz el valamit. Nem is­merheti el jogosultnak azt a szem­rehányást, hogy a javaslat a vér miszticizmusát hozza be. Tasnádi Nagy András beszéde után­­Teleki Pál miniszterelnök szólalt fel. Ma dönt a francia államtanács a katonai és pénzügyi intézkedésekről Paris, március 31 Azokat a katonai és pénzügyi ter­mészetű intézkedéseket, amelyekről a szerdai minisztertanács időszűke miatt nem határozhatott, az államtanács hozza meg szombaton. Az államtanács később a külügyi helyzettel foglalko­zik, számbavéve Daladier miniszter­­elnök beszédének és a Camberlain mi­niszterelnök alsóházi nyilatkozatának külföldi visszhangját. Az államtaná­cs másfelől hangsúlyozni fogja azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek Franciaországot a középeurópai nem­­­zetekhez, főképpen Romániához, Ju­goszláviához és Lengyelországhoz fű­zik. Daladier e kapcsolatok megjaví­tására gondol, mivel ezek politikai szempontból igen fontosak. Amerika helyesli az angol lépést London, március 31 A Reuter-iroda washingtoni távirata szerint washingtoni mértékadó körök meleg helyesléssel fogadták a Len­gyelországnak adott biztosítékokat. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy ez némi kockázattal jár, de Roosevelt elnöknek régóta az a politikája, hogy a béke érdekében vállalni kell a koc­kázatot. „Anglia és Franciaország minden esz­közzel támogatja Lengyelországot,­ha függetlenségét veszély fenyegetné..." Chamberlain nagy beszédet mondott az angol alsóhá­zban London, március 31 Az alsóházban pénteken Chamber­lain miniszterelnök, akitől Green­wood, a munkáspárti ellenzék helyet­tes vezére már a délelőtt folyamán felvilágosítást kért az európai helyzet­ről, délután ígérte a tájékoztatást és ezeket olvasta fel:­­ A kormány nem kapta meg az állítólag Lengyelország ellen irányuló támadásról szóló híresztelés hivatalos megerősítését. Az angol kormány álta­lános politikája a következő: — Állandóan pártoljuk az ellentétek elintézését az érdekelt nemzetek kö­zötti szabad tárgyalás útján, csak ezt tekintjük természetes és helyes eljá­rásnak, ellentétek felmerülése esetén Meggyőzdésü­nk szerint nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani és nem látjuk indokoltnak, hogy erő­szak, vagy erőszakos fenyegetés he­lyettesítse a tárgyalásokat.­­ Amint a Ház bizonyára tudja, bizonyos tanácskozások folynak más kormányokkal. Hogy addig is, amíg ezek a tanácskozások véget nem ér­nek, teljes szabatossággal szögezzem le az angol kormány álláspontját, ezennel bejelentem a Háznak, hogy ezen időszak alatt, tudni­illik a tanácskozások folyamata alatt olyan cselekmény esetén, amely világosan fenyegetné a lengyel függetlenséget és amellyel szemben a lengyel kormány lét­érdekének tekintené a nemzeti haderejével való ellenállást, az angol kormány kötelezve érezné magát, hogy haladéktalanul min­den hatalmában álló eszközzel segítsen. Az angol kormány ilyen irányú bizto­­sítékot nyújt a lengyel kormánynak és hozzáteszem, a francia kormány felhatalmazott annak világos kijelentésére, hogy Franciaország álláspontja ebben az ügyben ugyanaz, mint az angol kormányé. Greenwood: A Ház bizonyára fel­ismeri a miniszterelnök nyilatkozatá­ból előálló lehetőségeket, kérdem a miniszterelnök urat, hogy várjon az imént felolvasott nyilatkozata első lépésnek tekintendő-e a támadás el­riasztására, vagy a visszatartást célzó politika fejlesztése felé és ha igen, haladéktalanul erélyes és tevékeny lépéseket tesz-e a kormány, hogy más hatalmakat is az ehhez való csatlako­zásra bírja, beleértve a szovjet köz­társaságot a többi nagy- és kishatal­­makkal együtt. Chamberlain: Nyilatkozatom csak a megkezdett, ideiglenes időszakra vo­natkozik. Az angol kormány tanácskozások­ban áll különböző egyéb hatal­makkal, beleértve a szovjet kor­mányt is. Lord Halifax külügyminiszter ma dél­előtt fogadta a szovjet nagykövetet, akivel nagyon kimerítő megbeszélést folytatott. Aziránt nincs kétségem, hogy a szovjet kormány teljes mér­tékben megérti azokat az elveket, amelyeknek alapján cselekszünk. Amint a Ház tudja, a jövő héten Beck ezredes lengyel külügymi­niszter látogatását várjuk (Lelkes éljenzés a Ház minden olda­lán), akivel tanácskozni fogunk kü­lönböző egyéb rendszabályokról, ame­lyeket azért foganatosítunk, hogy az együttműködés lehető legnagyobb mértékét halmozzuk fel, ama erő­feszítések érdekében, amelyek célja egyszersmind véget vetni az esetleges támadásoknak, ami a támadás ész­szerűbb és rendezettebb korszakával váltandó fel. Cranborne, aki Eden volt külügymi­niszter államtitkára volt, szólt közbe most. A miniszterelnök nagyfontos­ságú nyilatkozatot mondott, amelyet a Ház összes pártjai megelégedéssel fogadtak. Javasolom, hogy halassza el a Ház a nyilatkozat vitáját a jövő hétre, miután nagyon kétséges, hogy addig újabb események merülnének fel, a jelen kényes körülmények kö­zött a vita többet árthat, mint használhat. A Ház az ülést elnapolta. Chamberlain -­ Lloyd Georg-tanácskozás London, március 31 Chamberlain miniszterelnök az alsóház ülése után magához kéret­te a parlament miniszterelnöki szo­bájába Lloyd Georg-ot, akivel hosszasan tanácskozott a nemzet­közi helyzetről. A miniszterelnök ezután Chequersbe utazott, ahol a hétvégi szünetet tölti. Berlin: Mire való volt ez a nyilatkozat? Berlin, március 31 Német Távirati Iroda: Chamberlain miniszterelnök pénteki alsóházi ki­jelentésével kapcsolatban a következő­ket jegyzik meg: Némiképpen érthetetlen, hogy a brit miniszterelnök hirtelen szükségesnek tartotta ezt a nyilatkozatát, amely egyébként tárgyilag semmi újat nem tartalmaz, hiszen az egész világ tudja, hogy Anglia és Franciaország szövet­ségi rendszerük alapján hosszú évek óta kötelesek Lengyelországnak rend­szerük alapján fegyveres támadás ese­tén segítséget nyújtani. A brit kor­mány e nyilatkozata nevetséges kísér­letnek tekinthető arra, hogy nyugta­lanságot hintsen és bizalmatlanságot keltsen a népekben Németország ellen. Chamberlain ellentétben saját kijelen­tésével, amely szerint a legcsekélyebb gyanú sem forog fenn fegyveres tá­madásra Németország részéről, szük­ségét érzi annak, hogy továbbra is vezesse az angol sajtó által követett vonalat. Ezen nem változtat az a ki­jelentés sem, hogy Lengyelország fennmaradása tekintetében ezidősze­­rint semmi ok sincs aggodalomra. Mire való­ tehát ez a nyilatkozat? Az egész akciónak olyan színezete van, mintha Anglia el szeretné hitetni a kis népekkel, hogy kész a cselekvésre. A legutóbbi hónapok folyamán a demo­kráciák túlságosan is abba a gyanúba keveredtek, hogy már csak beszéde­ket tartanak és tiltakoznak. Az ilyen plátói kijelentésekkel nem lehet meg­zavarni Németország céltudatos építő munkáját Középeurópában. Ezt a kí­sérletet csak nevetségesnek lehet mon­dani.

Next