Magyar Élet, 1940. március (2. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

Péntek, 1940. március hó 1 MAGYAR ÉLET Miskolc társadalma a Nemzeti Kaszinó nagyszerű ünnepségén hódolt Magyarország Kormányzójának Homrogdi Lichtenstein László főispán megnyitóin és Urbán Tibor Ünnepi beszéde méltatta a Kormányzó húszéves országlását . Ünnepélyes keretek között folyt le a Nemzeti Kaszinó Horthy Miklós arcképleleplezése Hódoló távirattal köszöntötte a kormányzót a díszközgyűlés közönsége Miskolc, február 29 Miskolc város társadalma a Miskolci Nemzeti Kaszinó csütörtöki díszközgyűlésén, nagyszerű ünnepség keretében, méltóképpen emlékezett meg Horthy Miklós húsz esztendős kormányzói jubileumáról. A díszközgyűlés, amelyet délután öt órakor a Nemzeti Kaszinó nagytermében Homrogdi Lichtenstein László főispán, a Nemzeti Kaszinó elnöke nyitott meg, valóban méltó keretet adott a nemzet nagy ünnepéhez. Horthy Miklós ünneplése egybegyűjtötte ebben a teremben nemcsak Miskolc és Borsod vármegye társadalmi életének valamennyi vezető tagját, hanem ott láttuk a miskolci társadalom minden számottevő egyesületének és közületének képviseletét is. Az egyházak, a katonaság és a polgári élet, a hatóságok, hivatalok és a társadalom képviselőinek gyönyörű, reprezentatív felvonulása volt ez a díszgyűlés, méltó hódolata Miskolc és a vármegye társadalmának Horthy Miklós kormányzó előtt. A zsúfolásig megtelt nagyterem elnöki asztala fölött zöld lepellel volt leborítva Faragó Zoltánnak a Horthy Miklóst teljes tengernagyi díszben ábrázoló gyönyörű festménye, amelyet a Nemzeti Kaszinó ezen az ünnepségen leplezett le. Urbán Tibor ünnepi beszéde — 1919 május 1-én tobzódott Budapesten a proletárdiktatúra. Az utcákon hullámzott a tömeg, melynek javarészét inkább a kíváncsiság, mint a lelkesedés vonzotta. Minden vörös volt amit csak vörösre mázolni vagy díszíteni lehetett. Mindenfelé Leninnek, a proletáruralom apjának és Kun Bélának, a munkáspénztár sikkasztó pénztárosának embernagyságot meghaladó szobra, gipszrelifje és festett képe éktelenkedett. Az ízléstelenség ilyen nagyszabású orgiáját, hála Istennek, azóta sem láttam. A társadalmi osztályokat egymás ellen izgató és a legaljasabb emberi ösztönöknek hódoló minden értelemnélküli szónoklatok elől Pestről Budára menekültem. Buda mégsem hódolt be annyira, mint Pest ennek a gyalázatos uralomnak. — Nem akarom azt a csüggedő érzést, azt a torkot szorongató keserűséget, amely akkor elfogott, tovább ecsetelni, mert tudom sokan vannak ma itt jelen, akik mindezt átélték és átérezték és akik velem együtt tudták és tudják mennyire elesett, magábaroskadt és szerencsétlen volt ezidőben az ország. — A Stenzel és Nikolényi által szervezett júniusi ellenforradalmat, sajnos vérbefojtották, de ez a vér már nem ömlött hiába. Mind gyakrabban hírek érkeztek, hogy Szegeden nemzeti kormány alakul. Horthy Miklós, a Novara hős parancsnoka, minden katona és katonaviselt ember eszményképe, hadügyminiszter, majd hadseregfőparancsnok lett. Sereget, — magyar honvédsereget szervez. — Még később futótűzként terjedt el a hír, hogy Horthy Miklós kijátszotta a franciák ellenőrzését és akadékoskodását és mindenre kész, a fővezért vakon követő önkénteseivel a Dunántúlon termett, ahol a bátor felszabadítókat megillető lelkesedéssel fogadták. A teljes erőt igénybevevő, megfeszített munka azonban csak most kezdődött. Amint a nemzeti hadsereg szervezkedésének híre terjedt, azonnal akcióba léptek ellenségeink. .. A románok már a Dunántúl fontosabb gócpontjait kezdték megszállani, a csehek és jugoszlávok hazánk testén keresztül vezető korridort terveztek és a derék fegyvertárs Ausztria a St. Germaini szerződés értelmében Nyugatmagyarország németlakta vidékeit követelte és nyugtalanította. Az országon belül pedig mindenfelé kiterjesztette az életet szívó polipkarjait a vörös rém. Emberfeletti erélyre és önbizalomra, hadvezéri hozzáértésre, diplomáciai ügyességre, határozott és biztos fellépésre volt szüksége Horthy Miklós fővezérnek, hogy ezen rendkívül kényes és igen nehéz viszonyok között helyét megállja és legfontosabb célját, a budapesti bevonulást elérje. — És megtörtént a csoda. A kicsi, de elszánt sereg egyre nőtt, erősödött és egy borús, esős novemberi napon elérte a bűnös főváros kapuját. Ez a kis sereg volt a magva a mai nagyszerű és pompás szervezetű honvédségnek. — Ott álltam a Szent Gellért téren, midőn katonái élén a Fővezér bevonult a városba és midőn a Gellért - szálloda előtt a város vezetőinek és az örömrivalgásban kitört tömegnek hódolatát fogadta. — Soha nem lehet ezt a jelenetet elfelejteni. A felszabadulás érzésének harisnya, kesztyű, férfi ing, nyakkendő, különleges díszövek! BAGHYNÉ Széchenyi utca 12. sz. Telefon 57-35 egy annyira lélekfelemelő pillanata volt ez, hogy mindenki, jómagam is, könnyes szemekkel kiáltotta az éljent és lobogtatta kendőjét, mert mindenki tudta, mindenki érezte, itt sorsdöntő esemény előtt állunk. Tehát mégis akadt egy talpig férfi Magyarországon, akinek volt bátorsága és tettrekészsége ennek az akkori időkben mindenkitől megrugdosott, porig alázott és szabad prédává vált országnak az élére mert állani. — Volt bátorsága, de volt ereje is megállítani a lejtőn lefelé rohanó szekeret, elkapni a rúdját és magára vállalni az irányítás felelősségét. Mai szemel nézve az események és történések forgatagában, nem is tudjuk eléggé méltányolni Horthy Miklós fővezér akkori elhatározását, szívós, kitartó küzdelmét és vasakarattal végrehajtott tervét. — Élénken emlékezetemben van az a beszéd, mellyel a Fővezér a bevonulás alkalmával Budapest polgármesterének díszes, ünnepi szónoklatára válaszolt. Nem kertelt, nem használt cikornyás mondatokat, egyenes, férfias nyíltsággal kimondta véleményét az ország fővárosáról. „Nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy a város küszöbénél a megszokott frázisokat használjam“,ezzel a nevezetes mondattal kezdte válaszát és minden kertés nélkül megmondta, hogy igenis bűnbánást és vezeklést vár Budapesttől. Tetemre hívta itt a Duna partján az ország becézett kedvencét, Budapest fővárosát. Akkor érlelődött meg bennem is a meggyőződés, hogy az a férfi, akinek joga van így szólam és mer is így beszélni, az tényleg elhivatott ennek az országnak a megmentésére és a keresztény új Magyarország felépítésére. — És miként Mátyás királyt a Duna jegén a magyar nép szívére hallgatva királyának kiáltotta ki, épp úgy húsz esztendővel ezelőtt a magyar nemzetgyűlés a magyar nép megtagadhatatlan követelésének engedelmeskedve a Fővezért Magyarország Kormányzójává választotta. A nemzet szíve szerint választott legfőbb urában, a történelem tanúsága szerint sohasem csalódott. Aggályoskodók, akadékoskodók mindig vannak és így húsz esztendő előtt is voltak. Aggodalmuk az volt, hogy a Fővezér a legfőbb katonai hatalmat gyakorolja és egész életét a katonai pályán töltötte, ezért ha reá bízzuk az uralkodói jogok gyakorlását, akkor kormányzásában elsősorban a katonaságra és a katonai hatalomra fog támaszkodni és így az országot a diktatúra veszélye fenyegeti. Főméltóságú Urunk erre a feltevésre kormányzásának úgyszólván első napjától kezdve alaposan rácáfolt. Kormányzónkat országlásában csak egy szempont vezette: a magyar nemzet többségének akarata, — a magyar nemzeti érdek. — Országlásában annyi finom érzés, tapintat és úri gesztus nyilvánult meg, ami csak a kitűnő emberek között is kiváló kivételes egyéniség lelki adottsága. Szeretetreméltóságával, tekintélyt tartó és tiszteletet parancsoló úri szerénységével nemcsak velünk magyarokkal szeretette meg magát, hiszen mi már szerettük és tiszteltük, mikor még a Novara parancsnoki hídján állott, hanem a külföldet is meghódította. Érintkezésében a külföldi államfőkkel és a külföldi államok vezetőivel annyi észszerűséggel párosult egyéni szeretetreméltóság MEGBÍZHATÓ 3 Homrogdi Lichtenstein László főispán elnöki megnyitója Homrogdi Lichtenstein László főispán, a Nemzeti Kaszinó elnöke a következő szavakkal nyitotta meg a díszközgyűlést: — A holnapi napon országszerte megkondulnak a harangok, hogy hirdessék az Úr dicsőséget és hálaadó istentiszteletek tartatnak, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzónkat adta nemzetünknek és megtartotta őt. Azt a kivételes férfiút, aki két évtizeddel ezelőtt vonult be Fővárosunkba magyar seregének élén ki megmentette veszni indult nemzetünket, ki megteremtette a politikai és gazdasági konszolidációnak alapját és immár húsz év óta vezeti az alkotmányosság ösvényén — sok megpróbáltatásoknak kitett országunkat, jobb jövője felé. — Ezt az évfordulót — az eseménynekjelentőségéhez és az ő történelmi személyének megfelelően kellene megünnepelnie a magyar nemzeti társadalomnak országszerte, ha nem ismernek a Kormányzó Úr efőméltóságának intelmét, ki is legfelsőbb kéziratában a következőket mondja: „Ma komoly időket élünk, amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul is. Most nincs helye ünneplésnek !“ — Nem is hangos ünneplés kíván lenni mai összejövetelünk, de a szeretet és tiszteletteljes hódolás magas személyével szemben, azzal a ténnyel, hogy Kaszinónk által régebben elhatározott arcképét leleplezzük — a mai történelmi évforduló emlékéül hálánk, hódolatunk és tiszteletünk jeléül azzal a gondviselésszerű férfiúval szemben, aki 20 éves kormányzása alatt nemcsak beigazolta rátermettségét, de kinek fennkölt személye, legnagyobb biztosítéka, legbiztosabb talpköve és záloga a jobb magyar jövőnek. — Nemzeti Kaszinónk, mint városunk legősibb társadalmi intézménye, ezen elhatározásával arra is törekedett, hogy Miskolc város egész társadalmának háláját és hódolatát együttesen juttassa kifejezésre az ország kormányzójával szemben, ezért felette megtisztelve érzi Kaszinónk magát azáltal, hogy a mai összejövetelnek jelentőségét és fényét a hatóságok és a különböző társadalmi intézmények képviselői megjelenésükkel emelni szívesek voltak. — Adjunk tehát valamennyien egy szívvel, egy lélekkel hálát a Gondviselésnek azért a nemzetmentő — a nemzetnek fenntartására és erősítésére irányuló — hallhatatlan értékű munkáért, amelyet a Főméltóságú Kormányzó Úr országlásának ezen húsz esztendeje alatt végzett. Ezen hazafias érzelmektől vezérelve melegen köszöntöm a megjelent illusztris közönséget és ünnepélyünket ezennel megnyottnak nyilvánítom. Zengett a teremben az éljen és a taps homrogdi Lichtenstein László főispán frappáns megnyitója után. A közönség hatalmas lelkesedése közben állt fel Urbán Tibor bankigazgató, hogy ünnepi beszédét megtartsa.