Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)

1921-01-22 / 17. szám

Ára 4 korana. . -■ ■ _ - 1 mW А*'*, аNoИ1 ЕрКуНД pfifäx^rg ТОЯ>Дд1> ИРЯЯ ^еуд.*»ч\ iiffijjhL^Sr пНга|Иу Előfizetési árak: Egész évre 300 — К ( Negyedévre 75’— К Fek­vre 350*— К 1 Egy kóra 25 - К З уев szám ára helyben, vidéken és pélya­­váron hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Miskolci 1921. Szerkesztőség Széchenyi­ utca 1. (Korona-fogad* Kiadóhivatal: Deák u 9. (Magyar Jövő nyomda) POLITIKAI NAPILAP KORQrin LRFONSZÁMOK: Szerkesztőség 8-65 -1 Kiadóhivatal 8-82. - Főszerk­sztő 1-33. — Cl Nyomda 8—82. 1-----------------------------------------------r*----------rr-----------------------------—------------------10. évfolyam, 17. szám. ------­ Szombat, január 22. Gratz Gusztáv külügyi expozéja a kormányzópárt értekezletén. „Nincs ok a kétségbeesésre.“ — Viszonyunk a kisantant­­hoz. — Mit kell tennünk a tavaszi bolsevik­ veszedelem elhárítására ? 21. ^Budapest, jan. Gróf Teleki Pál eln­ökletével ma délelőtt 10 órakor folytatták a keddi Miniszteri tanácskozást. Ferdinándy Gyula belügyminiszter, Belicska Sándor honvédelmi és Nagyatádi Szabó István vidéki tartózkodásuk miatt a tanácskozáson nem vehettek részt. Budapest, jan. 21. (MTI) A kormányzópárt ma esti értekezletén­ Gratz Gusztáv külügy­miniszter örömmel ragadta meg az alkalmat azon irányelvek kifejtésére, amelyeket addig amíg a külügy­minisztérium élén áll, szem előtt akar tartani. Magyarország ma minden téren, így külpolitikailag is igen nehéz helyzetben van és számos veszély­környékezi. Azok a nehézségek, amelyekkel külpolitikai terén számol­nunk kell, sokkal szövevényesebbek, sokkal áthatatlanabbak, semhogy azokon egy huszár csínnyel túllehet­­nők magunkat. Ezért a miniszter sohasem fog olyan politikára vállal­kozni, amelyik bizonytalan siker reményében egyetlen kétes kártyára teszi fel egész nemzeti ősünket és jövőnket. Viszont tartozik kijelenteni, hogy szilárd meggyőződése szerint nincs okunk arra, hogy kétségbe­esésnek adjuk át magunkat. A béke­szeződések alapján kialakult hely­zetben csak két féle politika lehetséges: 1. egy, a békeszerződésnek a lehetőség határáig való teljesítésén alapuló, a poli­tikai, társadalmi és gazda­sági konszolidációt Európa szerte előmozdító, békés és konzervatív politika, vagy­­ a békeszerződések azonati felbontására törekvő, min­den konszolidációt felborító, forradalmi politika. Egész meggyőződéséből vallja, hogy Magyarország exponált földrajzi hely­zetében csakis a konszolidáció felé vezető és megnyugvást, gazdasági és pénzügyi helyreállítást előmozdító politika alapjaira helyezkedhetik, mert minden más út belső és külső katasztrófa felé vihetné nemzetünket. A keleti veszedelem. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egész Európára nézve veszedelmek támad­hatnak. Nem lehetséges, hogy min­den egyenetlenség, minden bizal­matlanság, amely a fenyegetett álla­mokat a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen fordítja, hanem egymás ellen, közelebb hozza a veszélyt, mellyel számolnunk kell. Magyarország különben már dön­tött ebben a kérdésben, hogy a két lehetségesnek látszó politikai irány­zat közül melyikhez akar csatlakozni, mikor a békeszerződést a ránk mért mérhetetlen áldozatok dacára elfo­gadta. Nem lehet számunkra két­séges, hogy a jelzett két út közül melyiket kell követnünk, mégha ez bizonyos önmegtagadásban, bizo­nyos érzelmi áldozatokba kerül is. A legnagyobb hiba azonban az volna, h­a két irány között folyton tétovázva, a világos és határozott úttól mi­nduntalan elkalandozva an­nak a veszélynek tennők ki ma­gunkat, hogy úgy az egyik, mint a másik irány követéséből netán vár­ható előnyöket eljátszuk, azonban mindkettőnek hátrányos következ­ményeit nyakunkba vegyük. — Mindebből az következik — folytató beszédet —, hogy külpoli­tikánknak, bármily nehezünkre esik ennek kimondása, a mai viszonyok közepette nem lehet más alapja, mint a mindnyájunk nézete szerint igaz­ságtalan és alig elviselhető, előreláthatólag mégis életbelépő trianoni szer­ződésnek a lehetőség határáig való betartása. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk tehát, de hozzáteszem, hogy az antant által a béke­tárgyalások során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára. A nyugatmagyarországi kérdés. " Külügyi politikánknak a vi­szonyok kényszerűségéből folyó ezen alapirányából önként adódik az a politika, melyet a külföldi államok egyes­­csoportjaival szemben foly­tatni akarunk- Mély részvéttel látjuk a súlyos nehézségekkel küzdő Auszt­riának kínos vergődését, amely, ha nem akad kivezető út, oly katasz­trófa felé vezethet, mely reánk köz­vetlen szomszédjára is visszahatás­sal lehet. Végtelenül sajnálatosnak tartom, hogy Magyarország és Ausztria között a nyugatmagyaror­szági kérdés felvetésével újból ék vetődött. Az utolsó pillanatig nem fogom feladni azt a reményt, hogy Ausztriában ebben a kérdésben a jobb beítás fog felül­kerekedni. A rés tudicatának az állás­pontjával szemben mi az antant által hitelesen értel­mezett trianoni békeszerző­désre hivatkozhatunk. Ha az antant Ausztriának meg­ígérte Nyugatmagyarország egy részének átengedését, ne­künk viszont megígérte, hogy a területi változások előtt módját fogja ejteni a békeszerződésbe becsúszott trahikai és gazdasági igaz­ságtalanságok kiküszöbölé­sének. — Nem kételkedem benne, hogy kivált Nyugatmagyarország esetében ilyen igazságtalanság konstatálható. Bízom abban, hogy az a szerencsét­lenség, amelyet Ausztria merev állás­pontjának végig való fenntartása a két ország egymáshoz való vi­szonyár­a jelentene, nem fog be­következni. De ha reményünk elle­nére nem­­sikerülne e kérdést Ausztriával barátságos­­tárgyalás út­ján elintézni, az utolsó szó e kér­désben akkor sem volna kimondva, hiszen ez esetben is remélhetnék az e területen elkövetett ethnikai és gazdasági igazságtalanságoknak a határmegállapító bizottság ut­án való kiküszöbölését. Német- és Lengyelország. Őszinte és meleg rokonszenvel kísérjük Németországnak a belső konszolidációra és gazdasági meg­erősödésre irányuló törekvéseit. A legnagyobb súlyt fogom helyezni arra, hogy azt a szívélyes és biza­­lomteljes viszonyt, mely közöttünk és Lengyelország között van, tovább ápoljam és lehetőleg kimélyítsem. Gazdasági közeledés a kisantanthoz. De fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédainkkal dacára azoknak a mély érzelmi el­lentéteknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből kifolyólag közöttük és közöttünk fennállanak, formális vi­szonyba és főleg gazdasági tekin­tetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk. Ezért a magam részéről kész vagyok minden alkal­mat megragadni arra, hogy politikai tekintetben vala­mely modus vivendit talál­junk. Gazdasági téren pedig­­ a kölcsönös forgalom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szükséges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Bizonyos tekintetben a közelmúlt­ban lefolyt, részben pedig a közel­jövőben megindulandó tárgyalások­ban erre az útra már reá is léptünk. Mindazt, ami rajtunk múlik, el fog­juk követni, hogy a nagyantant hatalmakkal őszinte és bizalomteljes viszonyba jussunk. Tekintettel politikánk előbb ismertetett általános alapjaira, az antant államok minden olyan törek­vésébe, amely a béke megóvására és az általános konszolidáció és megnyugvás előidézésére irányul, Magyarország harmonikusan beillesz­kedhet . Olyan helyzetben vettem át a magyar külügyek vezetését, melyben nem helyezhetem kilátásba, hogy gyors és fényes eredményeket fogok felmutathatni. De fáradhatatlanul fogom magam szentelni azoknak a szürke és kevésbé mutatós felada­toknak elvégzésére, amelyek szürke­ségük dacára nem kevésbé életbe­vágóan fontosak. Mindazokat a fáj­dalmakat, amelyek tőlünk elszakadt testvériekben élnek, a magam lel­kében is átérzem. De becsületesen mégsem javasolhatok más politikát, mint az élet keserű valóságain fel­épülő azt a reális politikát, melynek céljait, amint azok e pillanatban előttem lebegnek, kifejteni bátor voltára. (Élénk tetszés, hoszantartó helyeslés és taps.) Hozzászólások. Elsőül Frühwirth Mátyás a külföldi hírszolgálat tökéletesítése ügyét szorgalmazta és azóta pedig tiltakozott a nagynémeteknek a nyu­­gatmagyarországi ügyekbe való be­avatkozása ellen. Perlaky György a baranyai kér­désre hívta fel a külügyminiszter figyelmét, aki mind a két képviselő­nek megnyugtató választ adott Háraiusban tárgyalják a Tisza-bűnpert. Budapest, jan. 21. A Tisza bűnper végre eljutott ah­hoz a stádiumhoz, hogy kitűzhetik a főtárgyalást A Fridr­ich elleni vád anyagát az ügyészség már feldol­gozta és a főügyészséggel főtárgyall, úgy, hogy a döntés minden órában a nyilvánosság elé kerülhet. Ezért legkésőbb március elején megkezdik a nagy bűnper tárgyalását A tár­gyalás előreláthatólag hosszú hete­ket vesz igénybe, mert a bizonyí­tási eljárás folyamán nem kevesebb, mint 400 tanút h­úgatnak ki. Petrozsényben ötezer vagyon szén ég ? Szeged, jan. 21. Temesvárról jelentik . A román kamara ülésén nagy feltűnést kel­tett Athanasiu képviselő felszó­alása, aki elmondotta, hogy Petrozsényben 5200 vagyon szén hever kitermelve, melyet a vasúti mizériák miatt nem tudnak elszállítani. Ez a rengeteg mennyiségű szén kihasználatlanul hever. Szakértői vélemény szerint ez nagy veszedelmet jelent, mert a nagy mennyiségben felhalmozott szén magától kigyulladhat. Tekin­tettel arra, hogy a szén régóta fel van halmozva, ez hamarosan ma­gától bekövetkezhet. Újabb értesü­lésünk szerint a szén egyes helye­ken már meg is gyulladt.

Next