Magyar Jövő, 1928. november-december (10. évfolyam, 246-292. szám)

1928-11-03 / 246. szám

Szonbat, 1928 Novanber 3. J­­apt­ár : Róm­­hath. Hubert. Prot.: Győző. Gör.­hath, r­nceptii. A nap dél 6 óra 46 perckor, nyugszik 4 óra 40 perckor. 1825: Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar évi jövedelmét felajánlva megnapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Hatvan­ezer forintos alapítvánnyal vetette meg az Akadémia alapját. 1849. Lóczy L. szül. Pozsonyban. Fat*16e «Vorkmitt Előfizetési ár: Egy hónapra S P. 40 fillér. Külföldön ennek v­árnak két­szeressé. — Egyes szén»­éra 10 fil­­l 5UBAY KÁLMAN lér. — Megjelenik két fő kivételével minden nap a kora reggeli órákban. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadi­ utca 13. szám. Tele­fons­zámok: Felelős szerkesztő 8—48. Szerkesztőség: 8—85. és 8—48., ki­­adóhivatal: 1—84, nyomda: 8—88. Szarkénta­i KÁSS ENDRE X. évUlyan 246. ff 5645) se, teöjár­at Az idő­járási helyzet alig válto­zott. Középeurópa felett légnyomási depresszió van. A nagy légnyomás egy­felől északon, illetőleg északnyugaton, másfelől délkeleten tartózkodik. Az idő Németországban és Angliában sok helyütt ránkban derült idő Jóslat. Az időjárásban leg­közelebb még lényeges változás nem várható. Rotemére és Benes Ez a két név nem abból az al­kalomból kerül egymás mellé, mintha Plutarchos módjára pár­huzamos élet- és jellemrajzban óhajtanánk viselőiket egymással szembeállítani (ami ellen való­színűleg a kitűnő angol lord til­takoznék elsősorban), hanem az­zal a cikkel óhajtunk foglalkoz­ni, amelyet a cseh külügyminisz­ter az államalakulás tíz éves ju­bileuma alkalmával egy hozzá közelálló lapba írt. Úgy Benes, mint az államfő jubileumi üzenetükben kénytele­nek voltak elismerni, hogy a re­vízió kérdése igenis aktuális és a világ közvéleményét foglalkoz­tató esemény. Amíg azonban Masaryk megelégedett egy lagy­matag nyilatkozattal, hogy ezt a kérdést a közös érdekek és a vi­lágbéke előfeltételeinek szem előtt való tartásával kell megoldani, addig Benes úgy találja, hogy a békeszerződések változhatatlan­­ságát az összes hatalmak garan­tálták, azonfelül pedig nem fe­lejti el megemlíteni azt sem, hogy a trianoni béke rendelkezé­seinek megváltoztatása esetén ha­sonló igényekkel léphetne fel a többi legyőzött állam is és így végeredményben egész Európát, sőt az egész világot olyan reví­ziók véghezvitelére szólítanának fel, melyek önmagukban horda­nának újabb háborús kompliká­ciók csíráit. Ezt a logikus okfejtést már jól ismerjük azokból az értekezletek­ből, amelyeken Benes úr feltűnő élénkséggel és gyakran komikus mozgékonysággal igyekezett ma­gát békeangyalként feltolni. Egyesek előtt talán érthetetlen is lehetett, h­ogy miért buzgólko­­dik annyira Benes a Németország nyugati határait jelenlegi­­hely­zetükben stabilizáló garancia­paktumok létrejötte ügyében, paktumok létrejötte ügyében, holott teljesen érdektelen az ő kormánya szempontjából ez a kérdés, mert a cseh határokat egyik paktum sem érintette. Most már értjük és tudjuk miért volt speciálisan az ő számára olyan fontos ennek a gúzsbakö­­tési folyamatnak örök időkre való lerögzítése. Ezzel akart pél­dát statuálni, amire majd nagy büszkén hivatkozhat, ha komoly formában fölmerül a trianoni szerződés revíziójának kérdése. Ám­de a józanul gondolkozó nemzetközi közvéleménynek elég egyetlen pillantást is vetnie a helyszínre, hogy megállapíthassa, hogy velünk szemben tudatos igazságtalanság történt, épen a kisantantok félrevezetése követ­keztében és a jogtalanságot ak­kor is kötelessége reparálni a világnak, ha bármilyen szigorú. Néhány hónappal ezelőtt Benes még nagy hangon utasította visz­­sza Rothermerenek szerinte ille­téktelen beavatkozását és büsz­kén állapította meg, hogy kor­mánya nem tartja méltónak egy külföldi magánember egyéni ak­ciójával való foglalkozást. Idők jele és a magyar revíziónak a közérdeklődés homlokterébe való kerülése, hogy most egy ilyen ünnepségnek szánt alkalomból még­is komoly formában kényte­len számolni a cseh külügyminisz­ter Rothermere akciójával és azt hisszük, rövidesen el fog jönni az az idő is, amikor a lekicsinylés frázisait Benesnél a kétségbeesett kapkodás sirámai fogják felvál­tani. A MAGYARSÁG ELNYOMATÁSA A BUKARESTI PARLAMENTBEN --------o= ■■ ■- ■ ---------------— Erdélyben még az adót sem szabad magyarul fizetni Nagyváradon valóságos „vitézi tornát“ folytatnak a kisebbségi sajtó ellen ----------------=0=o0o=0=--------------— Bukarest, november 3 (M. T. 1.) A szenátus és a kamara ismét megkezdte munkáját. A trónbe­széd vitájában Iliescu, a szená­tus előadója, üdvözölte a Kel­­ logg-egyezmény aláírását. Maller magyar képviselő beszéde A felirati vita során a kama­rában Müller József magyar kép­viselő kifejtette, hogy a kisebb­ségi p­robléma megoldásának ál­landó és mesterséges halogatása miatt az egész oláhországi ma­gyarság mély megaláztatásokat és borzalmas kulturális elnyoma­tást kénytelen elszenvedni. Vala­mennyi oláh párt hangoztatta a probléma megoldásának feltét­len szükségét, de a valóságban egyetlen lépést sem tettek ez irányban. Beszédes példája ennek a cen­zúra, különösen Nagyváradon, ahol valóságos vitézi tornát foly­tatnak a kisebbségi sajtó ellen. A közhivatalokban a magyarok nem használhatják anyanyelvü­ket és a tisztára magyar Székely­földön is minden állami hivatal­ban ott függ a parancs: „Csak oláhul szabad beszélni.“ Székelyudvarhelyen még az adót sem szabad magyarul be­fizetni. A magyar színházak elő­adásai után nagyobb illetéket kell fizetni, mint az oláhnyelvű előadások után. Anghelescu köz­­oktatásügyi miniszter fenntartja magának azt a jogot, hogy az or­szág lakosait osztályozhassa nem­zeti hovatartozásuk szempontjá­ból. Ahol meg is hagyja a ma­gyar gyermekeket magyaroknak, ott is az állami iskolák magyar tagozatain magyarul nem tudó tanítók tanítanak magyarul. Tanesetéu kormánypárti kép­viselő közbeszólt: — Ennek ellenére minden gyermek tud magyarul. Müller: A képviselő úr e szel­lemes közbeszólása élénken tanú­sítja mennyire ismeri a helyzetet. A székely gyermekek nem az önök jóvoltából tudnak magya­rul, hanem mert magyar anyák­tól születtek. A magyar képviselők élénken megtapsolták Müller válaszát. 2. A miniszter állami iskola­­épületek emelését követeli milliós költségekkel olyan színmagyar falvakban, ahol már kitűnő fele­kezeti iskolák vannak. 3. Az iskolák nyilvánossági jo­gával a kormány tragikomikus játékot folytat és közegei sorra fojtják meg a magyar iskolákat. 4. A legfőbb sérelem és erősza­kosság­ az, amit a névelemzéssel művelnek és amivel a szülők is­kolaválasztási jogát valósággal meggyilkolják. Gyárfás magyar szenátor az iskolasérelmekről A szenátus felirati vitájában kóláknak. Gyárfás Elemér magyar szenátor volt az egyetlen ellenzéki felszó­laló, miután a nemzeti paraszt­párt távoltartja magát a parla­menttől. Gyárfás mint gazdasági szakember részletesen bírálta a kormány gazdasági politikáját, majd rátért a trónbeszéd külpo­litikai részére. A magyar kisebb­ség legfőbb iskolasérelmeit a kö­vetkező négy pontban foglalta össze: 1. A kormány nem ad egyetlen fillér államsegélyt a magyar is- Hetven óra alatt röpülte át visszafelé az óceánt a Graf Zeppelin --------------------1=0=eOo—0=-------------------­A kis potyautast a legkülönbözőbb ajánlatokkal halmozzák el, annyit kereshet, amennyit akar Berlin, november 2 A „Graf Zeppelin" megérke­zett. Hetven óráig tartó rekord­idő alatt tette meg a hetedfélezer kilométert. Friedrichshafen már szerda óta várta a léghajót. Óriási, ame­rikai méretű előkészületek. És úgy, mint Lakehurstben, a kor­don itt sem volt elegendő: a tö­megek elemi erővel elözönlötték, megsemmisítették, áttörték a rendőrök sorfalát, amikor a haj­nali derengésben megpillantották a léghajó csillagfényhez hason­lóan kivilágított kabinjait. Öt óra 35 perckor jelent meg először a repülőtér fölött a léghajó,­­ a sötétségre való tekintettel azon­ban egészen hét óráig a Bódeni­­tó fölött körözött, míg végre 7 órakor leszállt a „Graf Zeppelin“. Deutschland äber alles! — Deutschland über alles! — harsogta a sok tízezernyi tömeg s a fohászos himnuszt egetverő hurrá-kiáltások szakították félbe pillanatonkint. Zenekarok recse­gő kürtszava fulladt el az emberi hangok éljenző, tomboló kiabá­lásában, a kordon megingott, el­szakadt s hömpölyögve rohant, bukdácsolt a tömeg a hangár köré. Hat perc alatt véget ért a le­­rögzítés. És leírhatatlan lelkese­dés fogadta a holtfáradt utaso­kat. Milliomos lett a kis potyautasból A „Graf Zeppelin“ megérkezé­sekor nagy ujjongással üdvözöl­ték a léghajó ingyenutasát. Ter­­hun­et az amerikai konzul és a rendőrfőnök elé vezették, akik kivallatták. A friedrichshafeni léghajósvál­­lalathoz temérdek sok levél érke­zett a potyautas számára, de táv­iratok is jöttek. Varietészínhá­­zak, fi­lmvállalatok, nagy áruhá­zak ajánlatokat tesznek Clarence Terhunenak, magas összegeket kínálnak, ha orfeumban vagy dalcsarnokban mint külön szám fellép, vagy moziban mutogatja magát, filmfelvételeket akarnak róla csinálni, berlini előkelő szál­lodák felajánlják neki, hogy négy héten át minden jóval ellátják, sőt a saját költségükön küldik haza Amerikába, mert óriási for­galmat remélnek éttermeik szá­mára, ha a léghajó első potya­utasa náluk ebédel és vacsorázik. Annyi bizonyos tehát, hogy most kellemes és kényelmes időtöltés vár rá s annyi pénzt kereshet, a­mennyit csak akar. Egyelőre azon­ban a stuttgarti amerikai konzul­nál kell maradnia, aki védőszár­nya alá fogadta. Eckener dr. nyilatkozata Eckener kapitány a léghajó le­­rögzítése után beszélgetett a repü­lőtér vezetőségének tagjaival s a következőket jelentett ki: " A léghajó fényesen bevált és enek az óceáni útnak gyakorlati eredményeként megállapíthatjuk, hogy a rendes óceáni forgalom le­hetőségéről bizonyságot adtunk. Az utasok elragadtatással beszél­nek úti benyomásaikról. Az egyet­len női utas kijelentette, hogy uta­zását éppenséggel nem tekinti hős­tettnek, mert minden elképzelhető kényelme megvolt. 111.683 levelet között a léghajó A megérkezés után azonnal meg­kezdték a postaküldemények szét­osztását. A léghajó több mint egy tonna súlyú postát hozott, ponto­san 111.638 darabot, 49.745 levelet és 51.938 levelezőlapot. Az ameri­kai postaigazgatóság ezért a szál­lítmányért 75.713 dollárt fizetett. A friedrichshafeni postahivatal a levelek és levelezőlapok továbbítá­sára külön hivatalt állított fel. Kétszázhuszonötezer munkást zártak ki a rajna-westfáliai vasgyárak Essen, november 2 (M. T. I.) Megkezdődött a nagy bérharc a rajna­­westfáliai vasiparterületen. Az éjszakai műszakot a gyárvállalatok már nem állí­­toták munkába és péntek reggelre az összes munkásokat kizárták, tehát az északnyugati iparvállalatok telepein meg­szűnt a munka. A vaskitermelő ipar valamennyi, HM ezer munkását kizárták a vállalatok és a feldogozó vasiparban kerek százezer mun­kás maradt kenyér nélkül, úgy, hogy az összes kizárt munkások száma 225.000. Kötél általi halálra ítéltek egy rablógyilkos cipészsegédet Budapest, ne­cembe­r 2 (A M. J. tudósítása.) A budapesti büntetőtörvény­­széken pénteken délben halálos ítéletet hirdetett a törvényszék Mayer-tanácsa. A törvényszék halálra ítélte Urbán Sándor ci­pészsegédet, aki vasalóval és kés­sel meggyilkolta Gazda Julis sza­kácsnőt. Gazda Julis Varsa Kál­mán műépítész szolgálatában ál­lott a Király­ utca 70. számú ház­ban. Egy napon felkereste őt Ur­bán Sándor, beszélgetni kezdtek, összekülönböztek, majd vereke­désre került a sor. Urbán Sándor egy vasalóval fejbeütötte Gazda Julist, azután az álétt leányt kés­sel addig szurkálta, míg élet A Magyar Hét Előestéjén épen jókor jelent meg a Statisztikai Hivatal közleménye az or­szág külkereskedelmi forgalmának el­ső kilenc hónapjára vonatkozó ada­tokról. Ijesztő számok rémítenek ben­nünket ebből a közleményből: 1928 október 1-ig 852.6 millió pengő érté­kű behozatal áll szemben 571.5 mil­lió pengő értékű kivitellel. Ezzel szem­ben ugyanebben az időben tavaly a behozatal értéke 827.2 millió pengő, a kivitelé 558 millió pengő volt. Tehát míg tavaly a kereskedelmi mérleg „csak" 260­ millió pengő hiányt muta­tott föl, addig ez a hiány az idén már 281 millió pengőre emelkedett. Még szemléltetőbben: a külkereske­delmi mérleg deficitje folytán tavaly az állam minden polgár­a, még a szo­pós gyermek is, átlag évi 13 pengő­vel szegényedett, ezzel szemben fe­jenként a szegényedés a idén legalább 50 pengőre emelkedik. És most, ezek után, a csalhatatlan számok beszéde után kérdezzük minden magyar fo­gyasztótól: van-e létjogosultsága a Magyar Hétnek. Lehet-e létjogosult­sága akár egy Magyar Esztendőnek! Indokolt-e, hogy minden magyar fo­gyasztó csak magyar árut vásárol­jon, vagy meg akarjuk várni, amíg a külföld kövérre hízik rajtunk, mi viszont mindnyájan tönkre megyünk! volt benne. A gyilkosság után azon vére­sen berohant a hálószobába, fel­­feszítette és kifosztotta Varsa Kálmán szekrényét. A bíróság előtt a cipészlegény azzal védekezett, hogy őt a cse­lédleány el akarta csábítani, sze­relmi vallomást tett neki, ezen ő, mint jó férj, annyira feldühödött, hogy megütötte a cselédet. A leány akkor különböző holmikat vágott a fejéhez, emiatt elvesz­tette önuralmát és szinte eszmé­letlenségig fokozódó dühében verte agyon a leányt. A gyilkos­ság után bement a szobába, hogy ott tiszta inget keressen, mert az övé véres volt. Az ing miatt fe­szítette fel a szekrényt s amikor a szekrényből különböző tárgyak kiszóródtak, akkor eszébe jutott, hogy a szökéshez pénzre lesz szüksége és ezért rabolta ki a műépítészt. A gyilkosságot egy­általában nem tervezte ki előre. A bíróság kihallgatta Takács rendőrkapitányt ,aki úgy vallott, hogy Urbán Sándor előtte a nyo­mozás során elismerte, hogy előre megfontolt szándékkal követte el a rablógyilkosságot. E terhelő vallomás alapján a bíróság gyilkosság és rablás bűn­tettében mondotta ki bűnösnek Urbán Sándort és kötél általi halálra ítélte. Urbán Sándor szemrebbenés nélkül hallgatta végig a törvény­szék ítéletét és annak elhang­zása után röviden csak annyit mondott, hogy felebbezést jelent be az ítélet ellen. Az nn !engry®9 kftvet a Komály­ná! — odorra-----— A tőrök kővel bucsukih­allgatása Budapest, november 2 A Kormányzó pénteken déli három­negyed 1 órakor ünnepélyes bucsuki­­hallgatáson fogadta Vasil bey távozó török követet, aki ez alkalommal át­nyújtotta visszahívó levelét.­­A Kormányzó 1 órakor ugyancsak ünnepélyes kihallgatáson fogadta Ba­­tusevszky Ignácot, az új lengyel köve­tet, aki megbízó levelét átnyújtotta. A követ beszéddel üdvöz­ölte a Kormány­zót, aki szintén beszéddel válaszolt és átvette megbízó levelét. Ezután Batu­­sevszky követ bemutatta a Kormány­zónak a kíséretében megjelent követ­­ségi tisztviselőket.

Next