Magyar Jövő, 1933. január-március (15. évfolyam, 1-73. szám)
1933-01-01 / 1. szám
esztőség és kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi utca 13. sz. Önszámok: Felelős szerkesztő 6-46. Szerkesztőség 8-66.6. Kiadóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. sz. posta. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ára egy hónapra 2 Pengő 60 fillér. Egyes szám ára 12 fülár. Postabefizetési lap: **24.054 szám, az előfizetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel C, 1933. JANUÁR 1. * VASARNaP * XIV. ÉVFOlYAM 138861 SZÁM '1 ..'l1féb ii te Újév munkaprogramja írta a Eckhardt Tibor dr. országgyülési képviselő ú'.1 esztendő köszönt .ank aióta, hogy a bankzárunk szakadt és az egységes" gazdálkodás csődje nyilasévá vált. A tavalyi évsorrs sötét volt már a látóhaa Népszövetség vizsgálótának jelentése akkor társz*ámuló ország szemei , múlt tíz év párturalmi '.5** codiásának mérlegét. v - ■ A , • , * , -o uj esztendeje tartós es íg sötétebb borulás jegyében vetkezik el és a népszövetségistofinak, Tylernek a jelenése fekinte ködként üli meg az úgy is felhős eget. Meg kell vvitatnom, hogy ez a jelentés mipilben fedi előzetes megáloltásaimát. A helyzet bármily gyeten, de őszinte ismertető, tanlhatatlanul szükséges a lyes következtetések levonás kérdésében. új esztendeje óta rohamosant lefelé a magyar magán és igazdaság a válság lejtőjén, és éven át a Bethlen-rendszer sem tudott az intézményes slás gondolatáig eljutni, külföld kölcsönök segítségével gdob, az államháztartás mutatkozó repedéseket és emfévejsztő könyvelési taktával palástolta parlament és préb nény előtt a rendszer ■ idjété ért országunkat az a szév kör.y Közép-Európa vál- ■» a kér itt államai közt legelső- 1 és 1 '^alaposabban mi törö c le. tárolyi Gyula gróf személyes gíjával és okos takarékossági * k?déseivel még sokat mentt volna, ha két évvel előbb volna kormányra. így elkérvi azonban az ő orvosszerei iutottak már eléggé a túlüttett magyar gazdaságii szerethez. Csak takarékossággal • nár nem lehetett segíteni UKOn. ■"hős és újonnan szereli hatalma nászának meddősége t ,és egykor az inflációs éve történt, a Károlyi-kormány is tizenhárom havi koronyzása alatt elismerésre méltó tehenséggel, de igen kevéssel futott a maga takarékossá ■ intézkedéseivel az egyre gyoran száguldó válság szekere , de sohasem tudott annak kanyarodni és azt feltartóztni. A Gömbös-kormány viszont még három havi uralma ideje úgytett, mintha gazdasági válság nem is volna, vagy az őt ,főbb annyiban érdekelné hogy z adóvégrehajtásokat és veréseket a termelés folytoságának megbénító mérté. • ig hogyan fokozhatja El-U három hónap Gömbös s az ■ói m megszerzett hatalom -saav ,LGazdasági p*oblé'• ' ****£könnyítése szempontjából azonban ezek a mézes hetek teljesen meddők maradtak és az új esztendő küszöbén a Tyler-jelentés sötét jóslatainak tudatában az ország népe joggal kérdezi: mit hoz számunkra az új esztendő és mit kellene talpraállásunk érdekében valóban cselekednünk. 1 . Mindenekelőtt igazat kell mondanunk. Az igazság pedig az, hogy a világválság még egyre mélyülőben van és a magyar gazdasági válság sem érte még el korántsem mélypontját. Nemcsak gazdasági statisztikánk lefelé mutató görbéje teszi ezt bizonyossá, hanem az a mulasztásunk is, amelynek következtében a legtöbb külföldi állammal szemben is tempóhátrányba kerültünk azáltal, hogy tüneti kezeléssel enyhítjük a bajokat, ahelyett, hogy rendszeres gyógykezeléssel, sőt ahol kell, operatív beavatkozással j a bajok előidéző okok megszüntetésére a magyar élet egészséges előfeltételeinek megteremtésére törekedtünk volna. Még több évig magunkra leszünk hagyatva — ennek megfelelően kell berendezkednünk A válságot mindeddig a kormány és a társadalom egyaránt úgy kezelte, mintha átmeneti bajokról volna csak szó, holott bizonyos, hogy a nyomott világgazdasági helyzet még legalább öt évig el fog tartani, amely időn belül a magunk erejéből kell megélnünk, produktív külföldi kölcsönökre nem számíthatunk s belföldi új tőkék képződésének minden lehetősége is hiányozni fog. Be kellrendezkednünk tehát arra, hogy éveken keresztül magunkra hagyatva saját emberségünkből kell megélnünk. Ehhez a feladathozkell átszerveznünk mezőgazdasági termelésünket, ennek a szerepnek a megoldásárakell beállítani iparunkat, és e lecsökkentett keretek racionális kitöltésével kell pénzügyi és hitelszervezeteinket foglalkoztatnunk és őket megfelelően leépítenünk. Ugyanígy államháztartásunk kereteit is a 650 millió pengős keret színvonaláig kell leszorítanunk..■m gA jvwhow eudoo ’let \ÜH — Februárban kénytelen lesz az állam fizetésképtelenséget deklarálni Másfél évvel ezelőtt, amidőn nagynevű elődöm, Gaál Gaszton és jómagam is ezt a követelést a képviselőházban hangoztattuk, a demagógia vádját emelték kormányoldalról ezért velünk szemben. Pedig mennyi nehézséget és keserű tapasztalatot kerülhettünk volna el, ha a túl ta érő fezettség átkos következményeitől idejében próbáltunk volna szabadulni. Nem akarok abba a hibába esni, amelyet a Gömbös-kormány rendszeresen elkövet, követeléseket hangoztatni, anélkül, hogy a megvalósítás felé az utat megjelölném. Ha a kormány elmulasztott munkaprogramot adni, engedtessék meg nekem az, hogy az ellenzék részéről pótoljam a kormány mulasztásátis, ezzel is bizonyítani akarván azt, hogy a legtökéletesebb kormánynak is szüksége lehet az ellenzékre és olykor némi bírálatra is. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a külföldi hitelezőkkel szemben követett pénzügyi politikánk tarthatatlanná vált s főleg az által, hogy a transzferkasszába esedékes befizetéseket maga az állam nem teljesíti, elvesztette magánadósok nem képesek ma már pengőben sem kamatot vagy pláne tőketörlesztést fizetni s az államháztartás szorult helyezete isazt parancsolja, hogy minden kipréselhető fillér az állami gépezet mozgásban tartására fordíttassék. Legkésőbb ez év februárjában a magyar állam kénytelen lesz nyíltan vagy burkoltan a fizetésképtelenséget deklarálni . A múlt és a jövő között fel kell állítanunk a határvonalat. Minden jövendő tartozást a legpontosabban teljesítenünk kell. A nyegle és könnyelmű múlt passzív hagyatékát azonban kiegyenlíteni képtelenek vagyunk. Ezt a lavinát nem guríthatjuk tovább magunk előtt, mert az csak nőni fog így és mindent elsöpör. Nem moratórium kell, hanem a múlt egész pénzügyi gazdálkodását likvidálnunk kell s ha a külföld sem érti meg helyzetünket, úgy figyelmen kívül kell hagynunk a múltból származó összes külföldi és belföldi követelésekkel szemben a moratóriális intézkedésekhelyett a végleges, szükség esetén egyoldalú rendezés álláspontjára helyezkedni. Sem valutában, sem pengőben, sem áruban a külföldi hitelezőknek nem tudunk fizetni. Ennek a ténynek összes konzekvenciáit sürgősen, le kell vonnunk. Ezt annál könnyebben megtehetjük, mert pénzügyi segítséget belátható időn belül úgysem várhatunk sehonnan. Csak egyre kell vigyáznunk: esztelenséget nem szabad elkövetnünk. Nem szabad válogatnunk a hitelezők között. Nem lehet belföldet a külfölddel szembenmegkülönböztetett elbánásban részesíteni. De öngyilkosságot sem követhetünk el, ezt nem követelhetik tőlünk saját jól felfogott érdekükben külföldi hitelezőink sem. A likvidálásnál nem lehet beklföldi és külföldi hitelezők között különbséget tenni felfogását, A magánosoktól ezt követelje. A hatjuk, legalább arra kellene függetlennek. Biztosítani kell a magángazdaság folytonosságát - olcsóbb életet ! Magunkra lévén utalva, min-denek felett áll az az érdek, hogy termeésünk folytonosságát biztosítaniuk kell. Elsősorban a magángazdaságét, amelyből lakosságunk többsége él, de az ipari is amennyiben termelését az összes év szempontjából haszonnal folytatja. A termelés folytosságát a ránehezedő terhek könnyítésén kívül főkénta felső forgalom, a gazdasági anyacsere és vérkeringés fokozásával biztosíthatjuk. Mindeneki kell küszöbölnünk, vagy legalább is a lehető legcsekélyebb mértékre korlátoznunk azokat az akadályokat, amelyeket a gazdasági élet útjába az állam és egyéb közéletek emelnek. Az olcsó magyar búzából készül a drága magyar kenyér. A termelési költség alá zuhant. A tej és hús ára, mire 1 városba jut, megfizethetetlenné válik. Ha már nem ilti jövedelmünket egyelőre lényegesen nem fokoz törekednünk, hogy a mindennapi egyszerű életet lehetőleg olcsóbbá tegyük és nyolc milliónyi lakosunk megélhetését a válság időtartama alatt ezzel biztosítsuk. A balettát, a lisztadót, a városok fogyasztási adóit meg kell szüntetni. Kikell küszöbölni a közvetítésnél mindazt a feleslegesen árdrágító elemet, amely a termelőt és fogyasztót egyaránt sújtja. Pórulunk kell... Egyben gondoskodni kell arról is, hogy a nemzeti jövedelem megosztása arányosabb és igazságosabb legyen. Centrális problémája lett a magyar életnek az agrárolló, a mezőgazdasági és ipari árak között mutatkozó különbség, amelyet a Népszövetség ismételten ostorozott, amellyel szemben azonban az egységespárti rendszerre támaszkodó kormányok egyike sem ma- Lapunk mai száma 12 oldal — fium 12 f"1*«- Pirulnunk kell, ha arra a porhíntésre gondolok, amelyet a jelenlegi kormány a pénzügyi kérdés elintézéseként megengedett magának. A képviselői és köztisztviselői összeférhetetlenség és álláshalmozás kiépített rendszerének sürgősmegszüntetése itt nyer gazdasági tartalmat és jelentőséget, mert csak ,egy független törvényhozás és közigazgatás képes a bank- és kartell -visszaélések letörésére és az ipari áraknak elfogadható színvonalra való leszorítására. A pengő devalvációját is be kell ismernie a kormánynak két hónapon belül Mindezeka problémák két hónapon belül arra fogják kényszeríteni a magyar kormányt, hogy a pengő 25—30 százalékos devalvációjátis beismerje. Nem most következik be az aranypengő devalvációja, most csak arról van szó, hogy be kell végre ismerni ezt a több mint egy év óta fennálló tényleges helyzetet és le kell mondani egy költséges hazugságról. Helyes alkalmazás mellett ennek az intézkedésnek csak előnyös következményei lehetnek. Mindenekelőtt arányban számítva 25—30 százalékkal alacsonyabbá válik az egész magyar költségvetés. Egyetlen mozdulattal egy alacsonyabb, de viszonyainknak sokkal megfelelőbb életstandardra állítódik át az egész magyar állam- és magánháztartás. A külkereskedelmet, bénító, a kivitelünket sújtó és behozatalunkat jutalmazó tarthatatlan devizakorlátozások rendszere is egy csapással megváltozik, mert a pengő belföldi értékelése a külföldivel egyenlővé tétetvén, mezőgazdaságunkat különösen sújtó egyoldalú hatásai a devizakorlátozásoknak megszűnnének,de lénye- gesen megjavítaná ez az intézkedés az egyre gyilkosabbá váló agrárollót is, mert a világpiaci áraktól függő összes agrártermékeink pengőben kifejezett ára 25 ■—30 százalékkal automatikusan felemelkednének. Természetes, hogy a 7,50 pengős dollárral kalkuláló magyar gyáriparral szemben viszont semmiféle áremelkedést megtűrniea kormánynak nem lesz szabad. Ez esetben a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének fokozása, a forgalom emelkedése s az állam növekvő bevételei bőséges kárpótlást nyújtanak azérta hátrányért, amelyet a fogyasztó társadalomnak a megélhetési index néhánypengős emelkedése jelent. Komoly foóteher- - remetést Végül nem halasztható tovább a gazdavédelmi intézkedéseknek csúfolt, lényegileg azonban bankérdekeket szolgáló rendszabályoknak a földteherrendezés komoly megoldását célzó intézkedésekkel való pótlása sem. A mai morató