Magyar Jövő, 1933. január-március (15. évfolyam, 1-73. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 riális intézkedések csak fokozzák a gazdasági vérkeringés zavarait és az egészséges földbirtok hitel­igényeinek a kielégítését is lehetet­lenné teszik. Sürgős és végleges rendezésre van itt is szükség, amely az 1—50 holdig terjedő birtokkategóriában elsősorban szociális meggondolásokon, az 50 holdon felüli összes kategóriákban pedig gazdasági, illetőleg terme­lési szempontokon kell, hogy fel­épüljön. Gondoskodni kell tovább­ra arról, hogy a földreform „ál­dásaiban" részesített kisbirtoko­sok túlterhelt földjei örök bérle­tekké változtattassanak át. Le­hetővé kell tenni a zálogleveles adósságoknak kötvényekkel való visszafizetését és gondoskodni kell arról, hogy a mai álszemérmetes rendszer helyett, amely százszáza­lékos kereseteket biztosít a nagy­bankoknak, tisztességes és legális záloglevélforgalom alakulhas­son ki ! A földdel való fizetés és a telepítés Biztosítani kell a közterheknek , részben a magántartozásoknak is természetben, földdel való vissza­fizetését és most, am­ikor az idő­pont erre a legalkalmasabbnak látszik, haladék nélkül meg kell indítani azt a nagyvonalú telepí­tési politikát, amely nemcsak a fizikai munkanélküliségnek, de az értelmiségi progtáriátusnak, sőt a túlfejlesztett közalkalmazotti problémának egyedül lehetséges megoldását képezi. Az összes szomszédainknál for­radalmi úton oldották meg a nagybirtok problémáját. Ebben nem volt köszönet és ha mi el akarjuk ezeket­­a barbár meg­oldásokat kerülni, itt az utolsó óra, hogy előrelátó, program­szerű intézkedésekkel végre hozzálássunk komolyan e fel­adat megoldásához. A szemtermelés csődje és a mező­­­y­gazdasági nagybirtok jövedelme­­zőségének megszűnése nemcsak szociális, de termelési szempont­ból is szükségessé teszi a paraszti gazdálkodás rendszerére való át­térést Magyarországon, amely zöldség, gyümölcs, baromfi és egyéb sok gondos munkát igénylő cikkek előállítása révén még min­dig inkább tud haszonnal gazdál­­kodni. Telepítési bírósággá kell átalakítani az OFB -t Az Országos Földbirtokrendező Bíróságot nemcsak hogy nem sza­bad m­ost megszüntetni, hanem telepítési bírósággá kell sürgősen átalakítani s a földteherrendezés lebonyolításával egyidejűleg egy­ ütt a 24. óra Türelmetlenül fogom sürgetni mindezeket az intézkedéseket és reformokat, mert eljutottunk a huszonnegyedik órába és minden meddőn­ elfecsérelt nap most már jóvátehetetlen pusztí­tásokat és mérhetetlen újabb áldozatokat jelent. Nem hiszem, hogy az egységes­­pártii rendszer alkalmas volna mindezeknek az intézkedéseknek a komoly és eredményes végre­hajtására. Nemcsak azért, mert a terhes külföldi eladósodás, az ál­lami gépezet túlméretezése és az egyoldalú ipari­ és bankpolitika­i rendszer tízéves uralkodásának eredménye, amely természetszerű­leg sokkal nehezebben végezheti limitált 2—300 milliót kitevő lombardirozható kötvény kibocsá­tása kapcsán gondoskodni kell a szükséges befektetési és forgótőke előteremtéséről is. Ez a belső köl­csön, az az optimizmust sugal­mazó telepítési akció, ez a saját erőnkből meginduló új gazdasági élet lenne hosszú idők borulása után az első fénysugár a magyar égen, a reformokra és a mindenképpen keserves ope­rációt, mint egy új politikai rend­szer, amely nemcsak nem felelős mindezekért, de sem érzelmi, sem érdekközösségben velük nem él. Hanem elsősorban azért, mert új életet csak a hit és bizalom te­remthet ebben az országban. Bi­zalmat pedg az a rendszer, az a képviselőház, az a kormányzó többség, amely 1931-ben közvetle­nül kapuzárás előtt egy erőszakos és nyílt szavazásos választáson az­zal az ígérettel szerezte meg magá­nak a látszattöbbséget, hogy adót emelni nem fog és a tisztviselői fizetéseket nem fogja leszállítani, nem élvezhet, de nem is érdemel. A Magyar Jövő eredeti tárcája A határozatlanság írta­ V. Vaszilyev. Orosz eredetiből fordította: Szimán István dr. Húsz éves voltam, mikor a milá­nói politechnikumot elvégeztem, már csak a kémiai vizsgám hiány­ait. A vizsgától nem féltem, mert­­ legjobb diák voltam és az igaz­­ató révén már­ szerződésem is élt a Bonelli Testvérekkel, akik­­­ Alexandria mellett levő gyá­­ban az igazgató mérnök segéd­­ré lettem. Reményekkel­ telve,­zzadó egészségben, örömmel néz­­vi a jövőbe. Semmiféle gond nem nyomta szívemet és semmiféle gondolat­­nem nyugtalanította agyamat. Élni akartam, mert élettel volt tele minden idegszá­­llam, dolgozni akartam, mert szin­te fölös erőt éreztem magamban. Drága anyám! Hogy örvendett, mikor a vizsga után való napon, mint egy bomba rontottam be Co­­■mo-parti kedves kis otthonunkba, amely mellett atyámnak szép és jövedelmező gyümölcsös kertje is volt. Istenem, milyen régen volt ez! Most már ősz haj borítja fe­l­emet, homlokom is ráncos és még­­ na is hallom a kiáltását: „Santa Maria virigine — hisz ez Luigi!“ Örömkönnyek, azután minden el­képzelhető étellel és édességgel való tömés. Milyen drága emlé­kek! Ezen gyakran teljesen homá­lyos emlékek és a képzeletem élő arcok között élesen válik ki egy szőke fej, csodálatos kék és min­dig rajtam függős szemeivel. De menjünk sorján. Hazaérkezésem után egy hétre ismerkedtem meg vele C­omo város szindikátusának estélyén. Atyja olasszá lett német selyem­kereske­­dő, anyja pedig született nápolyi nő volt. Diviának hívták. Szép volt-e? Mindenesetre! Előttem akkor nem volt szebb, de mondhatom, hogy az egész életemben sem, mert már a­ sírban érző öreg vagyok és nem találkoztam szabályosabb, vonzóbb arccal, jobb és mélyebb tekintettel. Az őrültségig belesze­rettem a parlamente, amint ná­lunk Itáliában mondják. Elfelej­tettem a kék eget, hazám természe­ti­­szépségeit, az Alpok titokzatos varázsát, a Comó sima tükrét, amelyen nemrég gyönyörűséggel halászgattam és úgy láttam, hogy Diviával szemben minden elvesz­tette szépségét. Úgy látszott ne­kem, hogy maga az éltető nap is csak azért kelt fel, hogy elárassza szőke haját, hogy kék szemeibe nézzen és rózsás ajkát csókolja. Érthető, hogy nem vettem észre az időt. Boldogan feküdtem le s csak az elmúlt napra gondoltam s reggel felkelve alkalmat kerestem, hogy Diviát láthassam, így múlt el a nyárnak nagy része. Augusztus végén Németország­ból megérkezett atyai unokatest­vérem, Szőke, mint ő. Szép és vi­dám fiú volt, aki csupa derűvel töltötte meg érintkezésünket s mé­gis különös, szinte ellenséges ér­­zés fogott el vele szemben. Az ő megérkezésével megkez­dődtek a hegyi kirándulások. Ve­zetőnk mindig a Divia apja, az apinisták egyesületének a tagi volt. Különösen emlékezetes reim nézve a Generosora, a San Saka­­tor és a Jungfranra való kirán­­dulás. Akkor még nem volt erős­­ kötélpálya, jó könnyű és erős láb­nak kellett lennie, amely ezeket a csúcsokat megmászta. Valahányszor az emelkedésnél­ segítségére voltam Divia Ignorá­­nak, úgy vettem észre, hogy az én segítségem kellemesebb vtt neki, mint az unokatestvér szolgálatai. A Jungfraura való utolsó kirán­dulásunkkor a félúton mindnyá­­jan elámultunk a bámulató. Már elég késő volt, a lenyugvó nap megvilágította a feh­ér havas hegytetőket, úgy látszot, mintha a ragyogó Foebus nem akart volna elszállni a földtől és szűzi szép Jungfraunnak égő húsú csókjait küldené. A többi, jóul alacso­nyabb csúcsok, mintha elkomorod­­tató volna s féltékenykedtek volna tündéjükre. Mindenki többé-ke­­vésb­oé sikerült kifejezéssel akart­a elragadtatását tolmásolni és én Divia felé hajolva est súgtam: — Ha­­n Foebus volnék és ma­ga Jungfrau, egy percre sem hagynám el a földet. Gyöngéd pir és fejének elfordu­lása volt a felelet számomra­. Ami­kor a higyről majdnem sűrű köd­ben leereszkedtünk, szorosan Di­via mellett haladtam, ahol egy ki­csit el-elmaradozott. Egy szűk lejtőn megbotolva a karjaimba esett, fejünk összeért és magam sem tudom hogyan történt, de megcsókoltam a homlokát. Most is csak rosszul tudom felidézni azt, ami aztán történt. Úgy emlék­szem, mintha ellökött volna és visszafojtott sírást, vagy lehet hogy nevetést hallottam volna. Hátra sem fordulva előre futott s én gépiesen követtem őt s fejem­ben viharosan kergetőztek az ösz­­szefüggés nélküli gondolatok s egy hang világosan mondta: „betyár* *. Divita az egész úton hallgatott s az omnibuszon is kerülte tekintete­met. Mennyi vádat gondoltam el magamban, amikor egész éjjel for­golódtam ágyamon. Reggelre kész volta­m a határozattal, hamar el­búcsúztam édesanyámtól, levelet írtam atyámnak, aki éppen távol volt s mintha táviratilag hívtak volna a gyárba, elutaztam. Szé­­gyeltem Divia szeme elé kerülni az után a kis esemény után, amely közöttünk a hegyen történt. Hat hónap múlva meghívót kap­tam a Duvia és az unokabátyja la­kodalmára. Nem mentem el. A­­ gyárigazgató betegségére és a fel-» °t, | torlódott munkára hivatkoztam.^ ig Kilenc év múlt el, amely idő alatt­­ 3 hírt sem hallottam az én tündé-^P rémről. Férje Németországba, vit­j , te. Sebem begyógyult, vígan éltem,­ leróttam Vénus és Bachus adóját, de mulatozásaim közben gyakran úgy látszott, mintha az ő kék sze­­­­me, ismerős tekintete nézne reám , s ilyenkor egyszerre kijózanodtam és otthagytam a mulatságot. Nem­­ sikerült ezen idő alatt megnősül­nöm, nem akadt olyan leány, aki legalább úgy-ahogy érdekelt vol­na. Egyszer — amint visszaem­lék­­szem — egy nedves, ködös nevem- a béli napon levelet kaptam atyám­­tól, amelyben többek között azt közölte velem, hogy Divia, mag­­ özvegy, hazatért családjához, fér­­je vasúti szerencsétlenség áldozata lett. Forró hullámként hatott rám ez a hir, lelkemről egyszerre lehul­lott a kilencéves távollét pora Szivem megint csak érte dobogott s a fejembe tóduló vér is mintha azt kalapálta volna: „mielőbb hozzá!“ Másnap megöleltem öre­­geimet s korán Diviánál voltaid Milyen szép volt gyászruhájában Arcának szabályos vonalai, szem s csodás s szőke fürtökkel övezet arca még művésziesebben vált­­ a sötét ruhából. Alakja telteb­b lett, mozdulatai is plasztikusa li­bákká lettek. „Ah Signor 'Luigi! Titkos választójogot Aki bizalmat vár a nemzettől, annak elsősorban magának kell a nemzetben bíznia s ennek a biza­lomnak a látható jelét, a titkos szavazást nem tagadhatja meg at­tól a néptől, amelynek hite és á­lozatkész magatartása képes egyedül országunkat nehéz hely­zetéből kivezetni, így állott ta­valy MacDonald az angol válasz­tó közönség elé. Feltárta őszintén a súlyos helyzetet, nem ígéretek­kel jött, hanem nehéz áldozatokat követelt a nemzettől és ehhez a programhoz olyan többséget ka­pott, miint soha senki előtte Ang­liában. Kettőt garantál MacDo­nald, minden szava és élete, hogy az áldozatokból a nemzet minden rétege arányosan fogja kivenni a maga részét, hogy továbbá, ha meghozza az ország a kért áldo­zatokat, azokat nem egy pártnak, hanem magának a nemzetnek ja­vára fordítják s az önmegtaga­dás és a szenvedések nem lesznek hiábavalók. Aki Magyarországot a jobb jövő felé akarja elvezetni, annak így kell tudni kiállani a nemzet elé, le kell mondania min­den svindli, befolyásolás, erősza­koskodás és a visszaélések egész rendszeréről, amely tűrhetetlenné teszi a magyar levegőt s kertelés nélkül kell feladnia a magyar nemzetnek ezt a kérdést, akar.e KEDVES KÖZÖNSÉGÜNKNEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK! MA UTOLJÁRA! A SZEZON LEGBAJOSABB FILMJE! LEHÁR fülbemászó muzsikája! EGGERTH M. tüneményes szerepe! Volt egyszer egy keringő HÉTFŐTŐL: A SZERELEM, KÖNNY ÉS MOSOLY FILMJE! Lányok a viharban a szükséges súlyos áldozatok árán a Duna—Tisza völgyén saját sor­sának ura maradni. Aki ezt teszi, aki így áll a nemzet elé, az meg fogja kapni a Független Kisgaz­dapárt fenntartás­­ nélküli támo­gatását. Ezért újból megkérdezem, az újév küszöbén Gömbös Gyulát, mit szándékozik cselekedni, to­vább erőszakolja-e a lejárt múltat, vagy becsületesen törekedni fog egy új és jobb magyar jövendő felél . . . . Szerbia az összeomlás előtt áll — írja egy francia lap Paris, december 31 . Havat-ürgynökség.) A Volonté hasábjain Du Chayla annak a véleményének ad ki­fejezést, hogy a jugoszláv király­ság belső helyzete az összeomlás előjeleit mutatja. Nemcsak Mace­dóniában, hanem Montenegróban is állandóan forrongás van, a szerbek, horvátok és szlovének ellenségeskedése egyre fokozódik. Az országot súlyos társadalmi válság emészti. A belgrádi kor­mány nem képviseli a népet, ha­nem csupán az újkeletű uralkodó­házat. A kormány uralma a szuronyok hatalmán nyugszik és elsősorban az egykori Vrangel­­hadsereg Jugoszláviába menekült maradványar­a támaszkodik. * Vasárnap, 1933 január 1. Újévi árleszállítás! Petróleum kar­ja .... _, Krayer háziszappan %-en szá­raz_­dib........................... __44 p Krayer szins zap. 14-es, száraz _.22 p Albus háziszap. %-es, száraz —.56 P Hutter színszap. 14-es, száraz —.28 P emter háziszap. %-es, száraz —.55 P .óra háziszap. %-es, száraz —.56 P Ammóniákszóda kgr-ja . . _ 40 p Krayer fémtisztító, príma, le­mérve, kgr-ja....................P. i _ p Krayer parkettbeeresztő % kgr-os......................... . Krayer parkettbeeresztő, ki­mérve, kgr-ja . . . .T Krayer parkettzsír, %-es 1.6.5, lA kgr-os....................................85 p Herkules beeresztő kgr-ja . .­­.50 P Padlóolaj, la............................. .g6 p Holló borostyán padlómáz k­ü­lönleges ......................................2.28 P Krayer linoleum padlómitz, különleges................................2.70 P Krayer linoleum padlómáz, la. 2.10 P Ezenkívül németországi műv­észfe­lé­kek, tempera, tanulmány, go­­mbfesté­­kek, valamint vakkeretek óriás­i válasz­tékban kaphatók. Mindent házhoz küldünk­! festék és háztartási cikkek üzlete Oroszlán gyógyszertárral sze­mben. 1.25 P 1.50 P Óriási lelkesedés veszi körül a megyaszói kerületben Serényi László grófot Miskolc, december 31 (A M. J. tudósítójától.) A megyaszói kerületben minde­nütt melegen, szinte határtalan lelkesedéssel fogadják Serényi László grófot, a kerület független kisgazdapárti képviselő­jelöltjét. Serinyit agitációs körútjain elkí­sérik a kisgazdapárt vezető tagjai is, akiket szintén őszinte szeretet­tel s a bizalom szívből fakadó megnyilvánulásaival vesz körül a megyaszói kerület népe. Talán nem volt még képviselő­­választás amelyen ellenjelöltek ál­lottak szemben egymással és a győzelmet mégis olyan­­teljes bizo­nyossággal az egyik fél vallhatja magáénak, mint Serényi­­ Lászlóé aki fölényes győzelem bizto­­s tuda­­tába néz a választásai, kü­­zdelem kimenetele elé. Az ajánlások gyűjtése m­ár régt felé közeleg. Serényi László gróf ajánlóívét 4200-an írták alá. Az egész kerület Serényi mögött áll, egy elenyészően kis rész­ kivételé­vel, amely főleg a régi kormány­­pártiak soraiban található. Az ajánlóíveket már vasárnap be­nyújtják.­­ A választás mához egy hétre lesz és eredményéhez semmi két­­ség nem fér: a megyaszói kerület impozáns többsége Sernyi László grófot küldi a parlamentbe. ig(

Next