Magyar Jövő, 1940. április-június (22. évfolyam, 73-146. szám)
1940-04-02 / 73. szám
TELEKI MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA RÓMAI MEGBESZÉLÉSEIRŐL „ Az eseményeket nem pillanatnyi értékükben, hanem a háborút követő nagy rendezés szempontjából kell elítélnünk Lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Dunamedencében magasabb hivatást töltsünk be . Ma is vannak sokan, akik nem a történelem felelősségében, hanem az élet mozijában élnek — A hagyománytisztelő népek gondolkodásának, felfogásának lényege nem változik és nem változnak a lényegesebb problémák sem Magyarország és Jugoszlávia között jó és baráti a viszony — mondotta a miniszterelnök Horvátországon való átutaztában Budapest, április 1. A minisztereilmnök Olaszországból visszatérve fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát, akinek olaszországi útjáról a következőket mondotta — Amidőn astre mondtam, hogy utazásomnak magánjellege van. Ezen nem változott eenvy. Megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a legkevésbé természetes, ha Olaszországba megyek is nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt .megbeszéléseink rendkívül értékesek voltak, különösen reám nézve. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. Józanul tehát semmi új fordulatot neon lehetett várni a Ducéval és Ciano gróffal való beszélgetésemtől. Csak azok magyarázhattak ilyent bele, akik nem értik meg az egyszerűt és természetest. Az ollasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adottság. A hagyománytisztelő népek felfogásának lényege nem változik — Olaszország tele van történelmi emlékekkel. Valahányszor közünk járok, sajnálom, hogy nálunk, különösen az ország megmaradt részeiben, oly kevés történelmi emlékünk maradt meg, oly kevés régi szépség, ami az embereket állandóan magasabb művelődési atmoszférában tartja, neveli, bennük a szépérzéket fejleszti. A korok összeszövődnek Róma emlékeiben és ezzel a korok harmóniája a lelkekben, amely a szépséget nem látja egyoldalúan, hanem őrült értékeiben és a történelmi emlékek összeszövődő egységéből a nemzeti múlt és a nemzeti felelősség forrnak egészbe. Nekünk, harctérre kellett odaadnunk hazánkat, magunk és Európa védelmében s az ezeréves múlt emlékei csak láthatatlanul a lelkekben nemzedékről -nemzedékre szálló hagyományként élnek. ——:—:—-----------Azért kell ezek felett a hagyományok felett még jobban őrködnünk, mert nekünk néhány kevés romon kívül nem maradt semmink, ami külsőleg emlékeztessen. Ez a két nép megérti egymást a hagyományok tiszteletében, de megérti egymást lelki alkatainak bizonyos délies hasonlóságából kifolyólag is. A hagyományok tisztelete, a legrégibb hagyományokhoz való visszanyúlás, azoknak soha fel nem adása jellemzi mindkét népet. Ez is közel A mi politikánk és céljaink nyitott könyv és nem is változhatnak. Mindenki tudja, százszor megmondtuk. De ugyanúgy hangoztatjuk, hosszú évek óta, hogy céljainkat, hacsak lehet, békés úton kívánjuk elérni. És ugyanúgy megmondtuk azt is mindig, — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egyáltal így fogjuk fel a Dunamedencében való helyzetünket is, így fogtuk fel mindig, tanítással és példával előljárni abban, hogy ezt az érdeket szolgáljuk. Lehettünk erősek vagy gyengék a különböző korszakokban, lelkileg mindig elég nagynak éreztük lobb hozzá őket Európa sok népe közt. Az ilyen hagyománytisztelő népek gondolkodásának, felfogásának lényege nem változik. És nem változnak a leglényegesebb problémák sem, nem változnak a nemzeti élet elemei, ha valamikép problémákká is válnak. Ugyanazok maradnak azok, ugyanaz marad felfogásnak, politikánk s nem változik sem olasz barátainké, sem a miénk. tán szükséges, hogy Európa egyetemes érdekeit szem előtt tartjuk, mert a mi észjárásunk természetes s természetszerű az, hogyha egy nép ebben a nagy európai életközínségbe lépett, kölcsönösség és önérdek szerint is ezeket az egyetemes érdekeket is kell, hogy szolgálja magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen magasabb hivatást töltsünk be. Ebből kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, amit a római kommünikében kifejezésre is juttattunk. Céljainkat ha csak lehet, békés úton akarjuk elérni Lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat a Dunamedencében MAGYAR JOVO Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő0 fillér. _____ Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy* Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári FÜGGETLEN utca 5. — Felelős szerkesztő és szerkesztőség tel» befizetési lap: **24.151. szánt, az előfizetési és a» POLITIKAI NAPILAP fonja: 15-73. Kiadóhivatal telefonja: 15-71 Nyomás Klubos „L“, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel, telefonja: 15-71. _ Levélcím: Mistel- 1. sz. posta. MWVe, 1940. évi április hó 2 ________-r- kedd * XXII. évfolyam 73 (0035). szám A pillanatnyi béke é S itt ketttőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi békét és azt a békét, amelynek a nagy európai konfliktus végével kell létrejönnie. A pillanatnyi békét fenntartjuk, mert sokmindenféle okból káros volna az európai konfliktust kiterjeszteni. Ez Európa országainak ma közös érdeke. A végleges béke tekintetében viszont minden, az európai életközösségben hivatást érző nemzetnek olyan békére kell törekednie, amely megszünteti az igazságtalanságokat és lehetővé teszi az európai népek AUA - és a nagy rendezés fenntartás nélküli békés együttélését. Vannak, akik nem a történelem felelősségében élnek... — Ma annyian vannak, akik neo a történelem felelősségében, hanem az élet mozijában élnek. Pedig ma nemcsak érdekes, de a legnagyobb mértékben felelősségteljes időket élünk. Az eseményeket nem pillanatnyi értékükben, ha(folytatás a 2-ik oldalon.) eIULELI A vasút személyzete Álgyay-Hubert Pál dr, a kereskedelmi minisztérium államtitkára szombaton rendkívül érdekes előadást tartott Budapesten, mely felölelte a közlekedéspolitika minden kérdését. Az előadás nemcsak egyszerűen ténymegállapításokra szorítkozott, ami azt mutatta volna, hogy az államtitkár mennyire ismeri azt, ami van és hatáskörébe tartozik, az előadás azonban a ténylegállapíto 6okon messze túlmert és egy olyan közlekedéspolitikai tanulmány volt, amely joggal keltheti föl az egész magyar közéje érdeklődését. Mi most az államtitikár előadásának egy adatával kívánunk foglalkozni, természetesen az adatokból mi sem tudunk más következtetést levonni, mint ,amit az illusztris előadó maga is levont. Ebben a szellemben azonban, mint ahogy azt az államtitkár tette, hosszú esztendők óta foglalkoztunk ugyanazzal a problémával, próbáltuk cikkekkel, memorandumokkal és személyes beszélgetésekkel felhívni az illetékesek figyelmét erre a problémára, mindig rámutatva arra is, hogy ez a probléma egyre nő, mindig nagyobb baj lesz és mindig nehezebb lesz a megoldás , ugyanakkor pedig bajokat is fog előidézni. Ez a probléma az áramvasútik létszám problémája. Álgyay Hubert államtitkár előadásában elmondotta, hogy amíg 1334—35-ben a vasúti személyzet létszáma ezer vonatókilométeren kk. 0,73 volt, addig most ez a létszám a cseh Vasútaktól átvett személyzet betudásával is ezer vonatkilméteremkint mindössze csak 0,02. Vagyis, amíg 1934—35-ben minden 100 ezer kilométernyi útra, amelyet megtettek a vonatok, 73 vasutas esett, a különböző kategóriákból, aimi most 100 ezer kilométernyi utat, meglevő vonatokra mindössze csak 162 főnyi különböző kategóriájú vasúti személyzet esik. Nem is vonhatott le tehát a vasúti államtitkármás következtetést ezekből az adatokból, mint azt, hogy az államvasút személyzetét lényegesen k ki kell egészíteni.Nem tért ki az államtitkár különben hosszú, a közlekedéspolitika minden részletével foglalkozó előadásában arra, hogy mit jelenített az 1934—35. évi létszám, amikor a vonatok által megtett minden ezer kilométerre még egy főnyi személy- Zet sem esett, csak 0,73 százald. ha más államok vasúti létszámával összehasonlította volna ezt az adatot az államtitkár, akkor az is kitűnt volna, hogy már 1934-ben is mily kicsiny volt az államvasutak normál,státusbeli létszáma. Akik ismerték ezekben a jobb időkben a vasutasok sorsát és munkáját, azért tudják azt is, hogy milyen nehéz, milyen terhes szolgálat jutott osztályrészükül ezekben az időkben is, mikor még ilyen nagyobb volt a létszám. Hogy mennyire a végsőkig vitte a vasút emberei, alkalmazottai bőrére a takarékoskodást, csakhogy segítsen az államháztartás nehéz helyzetein Persze a vasutas akkor sem, most sem zúgolódott, elégedetlenkedett, hanem most az ország legfegyelmezettebb társasadalma, becsületesein, lyen. fcota