Miskolc, 1876 (1. évfolyam, 33-105. szám)

1876-12-03 / 97. szám

MISKOLC, 1876. december 3. 97. szám. ELSŐ ÉVFOLYAM Előfizetési díj: ^Negyedévre 1.50 kr.. ^Félévre ... 3 ft. ^SwEgész évre 6 „­­.k Megjelen­t minden csütörtökö­n P és vasárnap. se=s@=sxa=s(3=s«3=^a=S­S ________^ MISKOLC. Helyi érdekeiet tépvele. Ipar, kereskedelmi, pziámii és ismeretterjesztő közlöny. Szerkesztőségi iroda: Széchenyi­ utca 757. sz., dr. Bódogh-féle ház. Egyes szám ára: V Icr. Kiadói iroda: 4 55­ 5.1. Hirdetési díj:­­ Négyhasábos pet­.t­­jjfsor 5 kr. Többször: ^hirdetésnél olcsóbb. M Bélyegdíj 30 kr. Éves hirdetés 70 ft. tft1 firr/v/vl./VTvvr­_LXv­ 7 A Q 07Q1Y1 TC MN­ ft V­f ft 1 fi hOZ. Miskolc, 1876. n­ovember 30. Az ellenség ágyúja sem hozhatott volna nagyobb zavarodást létre némely körökben, mint a hű szövetséges társnak, a jó barátnak, a legutolsó napokban nyilatkozó magavi­seleté. Most meg már a bankstatutum nem kell a bécsi banknak; kijelentette ebbeli határo­zatát, és a bécsi kormány úgy vélekedik, hogy azon valóban lehet még, a bécsi bank érdekében, érdemleges módosításokat tenni.­­ Arról a bank­egyezményről van szó, a­melynek megállapodásai a két kormány kö­zött a fejedelem személyes jelenlétében köt­tettek és írattak alá, s a­melynek keresztül vitelére mind­két kormány annyira kötelez­te magát, hogy kijelentette azzal állni vagy bukni. Mi nem ismételjük eme egyezményre vonatkozó nézetünket; több ízben elmondtuk már, és olvasóink tudják, hogy mi azt már keletkezésekor elitéltük, é­s mint a független nemzeti bank hívei, azt nem tekin­tettük másnak, mint azon piaca rendszer foly­tatásának, a mely Magyarország pénzét Bécs­­be szívja, és a magyar pénz­forgalomnak a bécsi bankot teszi továbbra is korlátlan urá­vá. — Nem minket illet azért a panaszko­dás, ha megbukik ez a nemzet óriás többsége által elítélt, gyűlölt egyezmény; nem is azt akarjuk itt elmondani. — Csupán azt a ta­núságot akarjuk ez esetből kivonni, hogy Bécsért, Bécs érdekeiért Magyarország leg­­igazabb követeléseit eldobni. —■ Magyaror­szágot kitenni a menthetlen anyagi tönkre­­jutásnak, — megfojtani e nemzet iparát, kereskedelmét, gazdaságát, volt-e elég oka a kormánynak és az őt követő parlamenti bölcs többségnek. — Érdemes volt-e azért, hogy ily gyalázatosai­ megcsalják őket, felad­ni az éveken át vallott elvet, behunyni szemü­ket az idők okulásán, és bedugni fülöket a józan ész és a nemzet csaknem általános közvéleményének hangosan kifejezett követel­ményei előtt. Ne feleljenek reá semmit uraim------­ — felelnek már arra a tények és az ese­mények; ezek szótárában pedig nincsenek a csűrés-csavarásnak, ama nagyon elkoptatott hangzatos kifejezései­ feleletére, még ha talán a köztünk történt dolgot másképen adná is elő — felelni nem fogok, — azonban „válasz“-ára már felelnem kellett múlhat­­lan, mivel ő abban engem a tárgytól egészen eltérőleg támadott meg. E támadásra került tehát a második cikkem a t. közönség elé. Erre D. úr ismét egy a „Miskolc“ 95-ik szá­mában megjelent s tollára fényt­épen nem vető levelét bocsátotta közre, melyben már egész f­en­­béjárólag s minden alap nélkül, — eszköz, sze­repvivő s vállalkozó címekkel is megtiszteli sze­mélyemet, csupán azért, mert gorombaságait nem hallgattam el. Valóban el kell ismernem, hogy a 9 évi gyakorlat irályát kifogástalanná tette; el kell is­mernem, hogy igen derék ember, a­midőn látom, hogy a városháza lépcsőjén köztünk történt jele­net elbeszélésénél is, mily könnyedén és biztos kézzel veti oda: tárgyilagos, és bű­nelőadás. Érdekes hallani azt, mint támogatja irántami eljárása jogosultságát is: „A t. közönség különben is tisztában van már a felett — úgymond — ki volt a durva, kíméletlen, s ki követett el illem­ellenest, —­én-e vagy Cs. úr? ki egy okmány aláírását teljesíttetni a lépcsők alján helyén levő­nek találja.“ Ugyan U. úr, ki kívánna már olyat, hogy az okmányt a lépcsőn írja alá? Ne beszéljen legalább ilyeneket. Igazán nem közönséges jelenség, annyi kö­vetkezetlenséget és elbizakodást összehalmozva látni, mint a­mit D. úr cikkei visszatükröznek; s nem mindenkor láthat a sajtóban napvilágot annyi önhittség, mennyit ott D. úr bemutatott, m­ost, hogy valóban azt kell hinnünk, miszerint ő azon meggyőződésben van, hogy neki nem mindennapi értéke van a világ előtt, s hogy ő vele kezdődik a sok embere — a mi pedig — valljuk be — az IV. Kávé. Nevét Caffa abyssiniai falutól — tulajdonképeni hazájától — vette, hol­­még ma is vadon tenyészik. Afrikából vitetett át Ará­biába, hol használatára a XV. században jöttek rá, még pedig a monda szerint akként, hogy egy zárda pásztorai figyelmeztették a priort e fára, mint a melynek levele és bogyóitól kecs­kéik szokatlan és élénkek s rendkívüli ugrándozást visznek végbe egész éjszakákon. Miután a prior a pásztorok állításáról meggyőződött, kísérletet tett, ha vájjon az embernél ugyanazon hatást idézi-e elő? Kísérletét a legjobb eredmény kö­vette. S ezután a bogyók forrázatát rendesen használták az álmosság ellen. Az araboktól Konstantinápolyon keresztül a XVII-ik század közepén jutott el a kávé nyű­göt Európába, mely jelzett időtől az emberiség általános italává lett. A kávéfa 2—3 öl magas s 12 évet ritkán él túl. Alakjára nézve a fiatal fűzfához hasonlít. A fa jóllehet egész éven át virágzik, de gyümöl­csöt, mely a levelek tövén fejlődik ki, csak két­szer — jelesül tavaszszal és őszszel — szednek. A kávéfa virága fehér és illatos; bogyói — me­lyekben 2-2 mag­al — cseresznye nagyságúak. A leszedett gyümölcsök a húsos buroktól men­tetnek meg legelőször, majd megszáradva, a magra tapadóit hártya távolíttatik el, egy e célra készült tölcsér alakú gépezet — graga — segít­ségével; végül osztályoztatnak. A kávét hazája szerint három nagy osztály­ba sorolják, u. m. arábiai (mokka), indiai és amerikai. Szeszes és izgató italok az emberiség háztartásában­ — Tanulmány. — (Folytatás.) III. Sör. A sör a civilisatió gyermeke. Tekintélyes nemzetek pártfogása világitallá tette. Készítésében az angolok és bajorok kitűnő mes­terek. A sört árpából készítik, melyet épen úgy, mint minden más szeszes ital alanyát, erjedésbe kell hozni. Az erjedés beálltával, a sör lényeges alkatrésze, a komló is, hozzáadatik, még pedig e célra a termésbarkához hasonló virágtobozok használtatnak. Megjegyzendő azonban, hogy vegynek, csak művelés alatt levő növény ter­mése alkalmas. Minthogy a komló adja meg a sörnek nem csak ízét, hanem tartósságát is, kétségtelenné válik, hogy nélkülözhetlen cikk ez iparág kezé­ben. És épen e nélkülözhetlenség oka annak, hogy oly sok rész, zavaros, ízetlen sört kell — kivált a kissebb sörfőzdék helyén és környékén a sör­kedvelőknek elfogyasztanak. Miért? A kom­ló igen sok illő olajat foglal magában, mi csak e célra készített, légmentesen zárolt ón, vagy ónnal bélelt ládákban köttethetik meg, ellenkező eset­ben nem csak elpárolog, hanem még a levegő előnyének hozzá­járulásától meg is poshad. Hogy ily költséges főzdei beruházást provinciális kisebb helyek nem fedezhetnek, könnyen átláthatjuk. a tökéletes felszerelés hiányában pedig, tökéletes D. Gy. úrnak a „Miskolc“ 95. számában közölt levelére. *) Midőn D. úr minden illemet sértő magavn­­viseletét e lapban a nyilvánosságnak adtam által, eleve feltettem ugyan magamban, hogy netaláni (* Térhiány miatt a múlt számból kimaradt­ ital nem állítható elő. Egyébiránt a chemikusok e bajon is igyekeztek segíteni . Schröder és Rautert mainei vegyészeknek, sikerült a friss komlóból, nem csak egy erős „komló kivonatot“ (Hopfen extrackt) nyerni, hanem abban az illő olajat is megkötni. E kivonat bármikor használ­ható s évekig nem veszíti hatását. Különben a sör jóságára befolyással van a komló minősége is. Hogy a művelés, szárítás, illóolaj megkötés, mily lényeges változást idéz elő az árakban, mu­tatja, hogy a komló mázsája 40—280 tallér közt váltakozik. Hogy a sör világital, azt a felhasznált al­katrészek mennyisége igazolja. Hadd álljon itt az 1855-ik évi komlótermesztés statistikai kimutatása, mely szerint Anglia 500, Bajorország 75, Cseh­ország 40, Belgium 90, Braunschweig 25 ezer mázsát bocsátott forgalomba. A sör, ha erősen komlózott, vagy ha na­gyobb mennyiségben élvezzük, az egészségre igen kártékony befolyású. Különösen hódítók az erős angol sörök, jelesül a Porter és Ale, melyekhez, hogy annál jobban hassanak, a Kelet-Indiában honos Cocculus tuberosus szédítő magvai adatnak. (A benn lakók hal és paradicsom madár fogásra használják).A poroszok pedig híres Bock-sörüket a mocsári rozsda-buza­ (Ledum palustre. Hazánk­ban Árva megyében s a magas Tátrán) leveleivel és gyenge hajtásával vegyítik, melynek hódító és izzasztó hatása van. Szoktak ezen kívül, különösen a keserű sörök közé édes higvinicz (glycyrrhiza glabra, közönségesen „édes gyökér“) gyökereinek forrázatát is adni. Felelet

Next