Miskolc, 1877 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1877-01-04 / 1. szám

556 írt 84 krral. Az egylet vagyona 1876-ban 1882 frt 28 kr értékűvel szaporodott. Ezen számadást a közgyűlés helyesléssel fogad­ván, Horváth László pénztárnokot az 1876-ik évi számadás terhe alól felmentette s a számadó pénz­tárnok iránt elismerését fejezte ki. Majd Horváth László terjesztette be a vá­lasztmány megbízása folytán készített költségve­tést az 1877-ik évre.­­ E szerint kiadásai elő­­irányoztatik 9 fizetéses tűzoltó részére 264 frtjával 2376 frt, ezek ruházatára 50 frtjával 450 frt, vi­lágításra és fűtésre 150 frt, vegyes kiadás 180 frt, nyomtatványokra 60 frt, javításokra 300 frt, újabb felszerelésre 800 frt, Knauszt féle függő tartozás 556 frt 84 kr, s elhelyezendő tőke 150 frt, össze­sen 5022 frt 84 kr. — Fedezetül szolgáland az 1876-ik évi maradvány 1198 frt 68 kr, a város­tól megszavazott 2000 frt, pártolók tagdija 1631 frt 50 kr, rendkívüli bevétel 200 frt, összesen 5030 frt 18 kr. H. L. pénztárnok felvilágosításul előadja, hogy az egylet már meglehetősen fel van szerelve, de a gyors támadáshoz még szükséges egy nagy létra, melynek ára 5-600 frt. A költségvetést a közgyűlés változatlanul jóvá hagyta s annak elkészítéséért a pénztárnok iránt köszönetét nyilvánította. Most következett a tisztikar lemondása. — Farkas Károly, elnök, az összes tisztviselők nevé­ben lemondván, felkérte a közgyűlést, hogy már a választás vezetésére is gondoskodjék az elnöki szék betöltéséről. Erre a közgyűlés általános felkiáltással kérte az elnököt, hogy maradjon, s Farkas Károly az iránta tanúsított bizalmat megköszönvén, hivata­lában továbbra is megmaradt. A választás tovább folytatása előtt bemutatta az elnök Martin Károly főparancsnoknak a köz­gyűléshez beadott iratát, mely szerint M. K. mint­­­hogy egészsége nem engedi, hogy a közgyűlésen személyesen megjelenjen, írásban köszöni meg az egyletnek eddig iránta tanúsított bizalmát, s ugyancsak egészségi szempontból a főparancsnok­ságról lemond s kéri, hogy őt az egylet minden kötelességtől felmenteni legyen szíves. Répászki Alajos tudván, hogy a főparancs­nok úr betegségéből már teljesen felgyógyult,­­ indítványozta, hogy a közgyűlés kérje fel őt, hi­vatalának tovább folytatására. Bár Horváth László kijelentette, hogy Martin K. előtte határozottan kinyilatkoztatta, hogy az egylet jövőjét kockáztatni nem akarja s azért a főparancsnokságot, minthogy azt ereje gyengülése miatt kellőleg be nem töltheti, semmi esetre sem fogadja el, mindazáltal a közgyűlés reményéről nem örömest mondván le, Szekrényessi, Horváth L. és Lang Károly urakat felkérte, hogy Martin Károlylyal tudassák a közgyűlés osztatlan bizalmát s kérjék meg őt az egylet nevében, hogy a fő­parancsnokságot továbbra is megtartani legyen szíves. A küldöttek visszaérkezvén, H. L jelentette, hogy M. előtt tolmácsolták a közgyűlés óhajtását, de ő a bizalmat megköszönte s kijelentette, hogy egészsége miatt írásban beadott lemondása mellett megmaradt. Ezen jelentést a közgyűlés fájdalmasan vette tudomásul, a­mit Martin Károlylyal jegy­zőkönyvileg tudatni kötelességének ismer. Ezek után az elnök a közgyűlést felhívta a főparancsnoki hivatal betöltésére.­­ Az elnöki szó alig hangzott el, a közgyűlés egyező akarattal Soltész Nagy­­Kálmánt választotta meg főparancs­nokká, ki az osztatlan bizalom előtt meghajolt, azt megköszönte s ígérte, hogy teljes igyekezettel azon lesz, hogy ezen hivatalának eleget tehessen. Szombati József indítványára Martin Károly egyhangúlag tiszteletbeli főparancsnokká válasz­tatott. Az elnök az alparancsnokok választása előtt szükségesnek látta annak kijelentését, hogy az alparancsnokok közül az elébb választott legyen az elnök helyettese s csak ennek akadályoztatása esetében helyettesítse azt a másik alparancsnok. A közgyűlés ezt helyeselvén, jegyzőkönyvbe vezettette. Első alparancsnokká erre egyhangúlag Szom­bati József kiáltatott ki, a ki a ránézve nagybe­csű bizalmat megköszönte, de egyszersmind kérte, hogy, ha hivatalos teendői és hajlott kora tiszte teljesítésében akadályoznák, legyenek iránta némi elnézéssel. Másik alparancsnokká Lang Károly, orvossá Dr. Krausz Mór, tiszti ügyészszó Kis Mátyás, építészszó Klein Ede, pénztárnokká Horváth L. titkárrá Lengyel Lajos, mindnyájan egyhangúlag választottak. Hátra volt még az 5 tagú felügyelő bizottság megválasztása. Az elnök indítványára a fő és első alparancsnok és a pénztárnok felkérették, hogy az alapító és pártoló tagok közül ötöt ajánljanak. Ezek pár percre elvonulván, javaslatukat előterjesz­tették s ennek nyomán Kun József, Kotz József, Kliz József, dr. Ixel Soma és Peres János a fel­ügyelő bizottság tagjaivá választottak. Minthogy az elnök felhívására indítványt senki sem terjesztett a közgyűlés elé. Farkas K. a közgyűlést azzal fejezte be, hogy az újév hoz­zon áldást az egylet tagjaira, magára az egyletre, hogy az városunk javára hosszú ideig virágozzék. Végül a jegyzőkönyv hitelesítésével az elnök vezetése mellett Kun József, Radványi István és Rác Ádám bízattak meg. Hálás köszönet. Mindazokat a jóembereinket, kik elfelejt­­hetetlen kis leányunk elvesztése feletti, leírhatat­lan nagy és nehéz bánatunkat, közelből, távolból küldött, vagy személyesen kijelentett részvét nyilatkozataik, s a temetésein megjelenésük által, elviselhetőbbé tenni igyekeztek, kérjük, fogadják el ezért tőlünk megtörött szivünk hálás köszöne­tét. — — Tartsa távol az áldások istene mind­nyájoktól, a csapások sajtoló vesszejét!----------­Épen úgy fogadják el hálás köszöne­tünket a miskolci haláregylet azon működő tagjai is, kik a temetésen énekelni szíveskedtek; eme nemes szívükből önként eredő, lekötelező jó­indulatukat, szíves szolgálatukat, melyet tőlök kérni sem mer­tünk volna, csak úgy bírjuk megjutalmazni, hogy azt, mint nemes érzésük és jóságuk tanúságát, maradandó becses emléket fogják megőrizni. Miskolc, 1877. évi január hó 3-án. Dr. BÓDOGH ALBERT és NEJE. ^ ^ M­eg'Hívas. A miskolci polgári egyesület tagjai ezennel felkéretnek, hogy az alapszabályok értelmében folyó január hó 7-én az egylet helyiségében 10 és fél órakor tartandó rendes közgyűlésre meg­jelenni szíveskedjenek. Az igazgatóság. ,íme?31?3­5» Elmulaszthatlan kedves kötelességemnek tar­tom, mindazon tisztelt közreműködőknek s buzgó ügybarátoknak, kik az általam a török sebesültek javára rendezett műkedvelői előadásokban részt­­venni s annak szellemi s anyagi eredményét szí­ves közbenjárásuk által biztosítani kegyeskedtek — mély hálámat s elismerésemet kifejezni. Fo­gadják az alább nevezett úrhölgyek s urak párat­lan áldozat készségükért s lankadatlan buzgal­mukért, melylyel e nemes célt elősegíteni fáradoz­tak, úgy szintén a t. lelkes közönség fényes pártolásáért, melyben ez előadásokat részesíteni szíveskedett, legbensőbb hálás köszönetemet: Ravasz Ilona, Büchler Regina, báró Vay Lénárd, ifj. Huber Károly, Papp Dezső, Bizony Vilma, Horváth Józsefné, Tatár Mariska, Szabó Róza, Ónody Géza, Farkas Kálmán, Dr. Horváth József, Bénisz Bertalan, Sassi Szabó Pál, Popovics István, Marikovszky Gyula. — Krecsányi Ignác, Breznay Géza, Balla István, Ferenczy Alajos, Liptay Lajos, Kövesy Gyula, Dálnokyné — Xilko­­vich-Pista Erzsébet ő nagysága, ki­­mind a két zongoráját szíves volt ez előadásokra átengedni. — Kraudy Sándor, ki a pénztárnál fáradozott, Lang Károly s Friedmann Vilmos. Miskolcon, január 2-án 1877. Kotz-Palóczy Judith. Kotz-Palóczy Judith ő nagysága által 1876. dec. 27. s 28. a török sebesültek javára rendezett műkedvelői előadások átvizsgált számlák által igazolt számadása. Bevétel: A két előadásból bejött 928 frt, felülfizetés a két előadásnál 10 frt 50 kr., tánc­­estélyen 65 frt, táncestélyen felülfizetés 10 frt, összes bevétel 1013 frt 50 kr. Kiadás: Kerekes Kálmán számlája 98 frt 40 kr., Krecsányi igaz­­­­gatónak, a színház átengedéséért két estére 200 frt. Nyomda számlája 15 frt, A két előadás napi költségei 37 frt 60 kr., Zenéért 40 frt, Ujj Ferenc kellékesnek 48 kr., súgónak 5 frt, budapesti mű­vészeknek úti költségek ide s vissza 105 frt, ko­rona terem világításért 12 frt, 513 frt 48 kr. Az előadások alkalmával felülfizettek: Lang Károly 1 frt, Szontag Lujza 3 frt, özv. Fejér Józsefné 2 frt, Dr. Fodor Pál 1 frt, Fisch N. 3 frt, N. N. 50 kr., összesen 10 frt 50 kr. A táncestély alkal­mával felülfizettek: Kotz Józsefné 2 frt, Horváth N. (Zsércről) 4 frt, Weltner Mór 4 frt, összesen 10 frt. Bevétel 1013 frt 50 kr. Kiadás 513 frt 48 kr., maradvány 500 frt 4 kr., mely összeg a mai postával az illető budapesti bizott­ságnak elküldetett. Miskolcon, 1877 január 2. Kraudy Sándor s. k. Kotz József s. k. Különféle. , J — Boldog újévet kívánunk az ol­vasónak! Boldog újévet városunknak! Boldog újévet hazánknak! A múltban úgy is elég volt, a­mi fájt, hozzon szebb és jobb időket, több áldást a beköszöntött újesztendő. — Hozzon ál­dást a mezőre, hogy annyi rész aratás után teljék meg már egyszer a földmives kamarája. — Hoz­zon áldást a szőllőhegyekre, hogy a fagy és jég által annyiszor megszomorított gazda örömmel tekintsen a hegyek felé. — Hozzon áldást az iparosokra és kereskedőkre, hogy munkájok s fáradalmak gyümölcsét valahára élvezhessék. — Hozzon áldást a szellem munkásaira, hogy az általok elhintett magvak kedvező földbe hulljanak s gazdag aratást eredményezzenek. — Hozzon áldást városunkra, hogy attól a békételenségek és csapások távol járjanak s egyetértés és szere­tet áradjon e­l egyik szélétől a másikig. — Hozzon áldást sokat hányatott szegény magyar hazánkra; távoztassa annak kebeléből a viszályt és egyenet­lenséget, hogy ezek helyére a béke és jólét tele­pedjék ; a szennyes önérdek gyökerestől pusztul­­jon ki, s foglaljon állandó helyet minden magyar szívében a haza boldogításáért lángoló érzelem. — Legyen ez év feledtetője a közelmúltaknak ! — Ez év első napján temettük el lapunk szerkesztőjének szeretett leánykáját, a kedves kis Margitot. Részvét ritkán nyílvánul oly igazán szív­ből jőve mint e temetésen, mely egy közszeretet­ben álló házaspár családi boldogságának felét kisérte a temetőbe. — A ki ismerte az első pilla­natra mindenkit megnyerő vidám gyermeket an­gyali vonásaival, bilincselő he­dvességével, határta­lan nyájasságával az értelmi fejlettség azon fokán, mely bárkit meglepett, az fel tudja fogni a csapás iszonyúságát, mely a vesztes által a boldogtalan szülőket érte. — Máskor e nap családi öröm nap­ja volt e háznál; most családi gyász és szomo­rúságé. — Máskor e napon a tisztelők egész se­rege gyűlt oda, részt venni a család örömében; most könyeit hozta el. Mily bántó satyrája ez a sorsnak! — Ha az aesthetica megengedi a halál és enyészettel szemben szépségről szólani, úgy e temetés szép volt. Szép volt a közös fájdalom, mely minden ott levő arcán mutatkozott; szép volt az a költemény, melyet „Margitka halálára“ Simon Pál úr írt; szép volt a Kiss Károly tisz­telendő úr halotti imája, melyet mint pap mon­dott el, de a melynek minden szava, mint a mé­lyen levert, érző ember könybe fürösztött panasza szállt fel a mindenható trónja elé, és szép volt a dalárda éneke, hol az ének harmoniájánál csak a fájdalom őszhangja volt meghatóbb. — Az ava­­si sírkertbe temettük el a kedves halottat kis test­vérkéje mellé, hová még soká fognak járni a szülők, fájdalmak borújából egy cseppet hullatni a kedves porokra. — Papp Dezső urat a miskolci halár­egylet működő tagjai új év első napjának regge­lén egy nagyon csinos karnagyi vezénypálcával lepték meg. — A pálca ében fából készült, két

Next