Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-05-23 / 42. szám

MISKOLC, 1880. május 23. 458.-42. szám. ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM * Előfizetési díj: 1 $ Negyedévre 1.50kr.-A Félévre . . . 3 ft. ^«Egész évre 6 „ i||i 1| | gi | if'3i,qaBa ^ e=i».^sjs^ ‹==^SS^=S' MISKOLC. Help érdekeiét képviseli, ipar, kereskedelmi, priássatt és ismeretterjeszti lázlit. Szerkesztőségi iroda: Urak­ utcája 1122. szám. Egr^es­szétro.­ara, 7 k­r. f'^ Hirdetési dij: Négyhasábos petit |[fsor 5 kr. Többször r(; "ighirdetésnél olcsóbb. Bélyegdi] 30 kr. f —.....— vés hirdetés *0 frt. ^ •___­Kiadói iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház »minden csötörtökön­­, fjp és vasárnapon, A HALOTTKÉM. Irta: Dr. SCHWARZ SAMU. Hivatalos működésem ideje alatt igen sokkal találkoztam, kiknek feltűnőnek tet­szik, hogy csak a bejelentett haláleset, után, a halál okát előidéző orvosi bizonyítvány előmutatása, a halott megvizsgálása, az élet megszűnését bizonyító okirat és jegyzőkönyv felvétele után engedtetik meg az eltemetés. Nem lesz talán érdektelen a lap sokt.olvasójá­nak, ha röviden előadom, mi okból történik a halott vizsgálat, és mily fontos ez ember­társaink és a közegészségügyre nézve. Az 1876. évi XIV. törvénycikk, mely a közegészségügy rendezéséről szól, 110. §-a szerint, a halottkémlést az egész ország­ban kötelezővé tette; ezen törvény értelme szerint következő célja van a halottkém­­­lésnek. 1) Meghatározni, hogy az illető való­ban meghalt-e? 2) Megállapítani, hogy az élet meg­szűnése természetes vagy erőszakos úton következett-e be? 3) Constatálni, hogy az illető nem járványos vagy járvátnyóvá fejlődhető beteg­ség áldozatává lett-e? A 3 kérdés közül mindenekelőtt az elsőre kell különösen figyelni a halottkém­nek és ha azon tüneteket tekintetbe veszi, melyek a holt­testen az élet megszűnése után fellépnek, lehetetlen, hogy úgy téved­jen, mint fájdalom utolsó időkben olvasott esetek mutatják. Melyek a bekövetkezett halál jelei? 1) Megszűnik a tüdő működése, a légzés. 2) A vérkeringés megáll. 3) A test mozdulatlanná, hideggé és meredtté lesz. 4) Fellépnek a hullafoltok. 5) Az általános vegyibomlás j­ei mu­tatkoznak. Miképen jelentkeztek ezen tünetek, és mily ellenpróbái vannak? a) A tüdő élettani működése röviden abban áll, hogy a levegőt az orron és szá­jon át belégzi, de egyszersmind a történt anyagcsere után a fölösleges részt kilégzi, ezáltal a mellkas folytonos mozgásban van; azonban tetszhalottaknál (kiknél a vérke­ringés igen lassú) oly gyengén történhetik ez, hogy csak szoros vizsgálás után ve­hető észre; azért szokás az illető orra és­ szája elé tükröt, tollat vagy égő gyertyát tartani, hogy a lehelet által nem homályo­­sodik-e meg vagy nem rezeg-e a t­égy? b) A vér keringése megáll. A szív, me­g bond­agsag;rövid vázlatban jobb s bal pitvarból jobb s bal kamrából, áll,szivattyúként műkö­dik az emberi testben; a pitvarokba a nagy visszerek, a kamrákba a nagy literek szájadzanak, a pitvarokba, úgyszólván, be­szívja a vért, innen a kamrákba jön, eb­ből a nagy literekbe tovább adja; ezen élet­tani működést szívverésnek, az üterekbe hullámszerű tovamozgását lüktetésnek (pul­sus) nevezzük. E legfontosabb szerv műkö­dése tetszhalottnál alig észrevehetőig tör­ténhetik, de a szakképzett halottkém a vér­keringés létezéséről sokfélekép győződhetik meg. Régi időben, midőn még sem a mester­séges légzést sem a villany­áramot nem is­­merték, használták a Christison-féle ége­tési próbát pecsétviaszszal. Jaure szóvással vélt viszhatásra találni s így netalán a tetsz­­holtat az életnek visszaadni, s több más ily kí­sérletek alkalmaztattak.Könnyen meg lehet győződni a vérkeringés létezéséről, ha az illető felső vagy alsó ajk szélén hegyes tű­vel beszúrunk és a vérzés folytatólagosan néhány percig tart, vérkeringés s így még élet van jelen. Legkisebb mozdulatait a szívnek meg lehet határozni vizsgáló tűvel, mint ezt az egyetem kísérleti élet és kór­­tani intézetében kutyákon és nyálakon ész­lelhetni; ezen kísérlet a szív tájbonctani is­meretét feltételezi, u. i. a vizsgáló tű a mellkason a szív csúcsába szúratik; ha e szerv még működik, az izomzat összehúzó­dását a tű külső, szabadon álló része tisztán külölni fogja. Ezen eljárást Middeldorf az emberre nézve is ajánlja Részemről, miután a halottkémlést nálunk még nem igen szok­ták meg, használom ugyan a tű próbát, de más alakban, ily­etén alkalmazását, ha a mutatkozó előítéletet, sikerűlend legyőznöm,­ ­TA8C& S4M i§u§­íi . • • Nem érted te azt a mély bút, Mely lelkemet gyászba vonta. Te vígabb vagy mindég, mindég! Én meg szomorúbb naponta. Meg érted-e akkor Bánatomat, búmat. Majd ha koporsómra Teszik koszorúmat? . . Csil­lai Kálmán. KISFALUDY SÁNDOR „ Ifim fi szerelmeidnek eredete és költői értéke korára és utódaira tett hatása. Irta: MOLNÁR LAJOS­­(Folytatás.) H- j „Ex rerum cognitione efflorescit abundantia.“­­ „Ha tudnék minden lyrai mű alkalmát, mélyebben éreznék hatását“, mond Imre Sándor a Budapesti Szemlében. E szempontból indulva ki, tekintsük meg: ki volt Himfy szerelmeinek írója s mi volt annak eredete? Slimfyt Kisfaludi Kisfaludy Sándor írta, ki szüleit Sümegen, Zalamegyében, 1772. szept. 22-én (A m. t. t. évkönyvei VII. k. Buda 1846.) ősi­ nemes családból, mint maga írja Hattyúdalának­­ első énekében: „Magyarföld szülöttje vagyok Én is Zabolcs fajából, Oklevelek tanúsítják Ezt Árpádok korából“. Atyja táblabíró és megyei szónok volt. Ke­mény és szigorú fenyíték alatti nevelésben része­sítette Sándorunkat, miért is — mint a „Két szerető szív történetében“ maga írja — különben valóban jólelkű és bölcs atyját soha meghittjének, barátjának nem kívánhatta.“ Mondják, hogy a gyermek játéka sokszor előképe a férfi pályájának. Hercules bölcsőjében kigyót fojtogat; a kis Cyrus gyermektársaival katonásdit játszik. Kisfa­udy Sán­dor „hat éves korában két kanpulykának szárnyait kitépvén, azokat két, fasindelylyel kites­ített, ki­kötözött nagy szárnynyá alkotá s mintegy három ölnyi magasból repülést, próbált.“ (Önéletrajz.) Mily magasan repült később képzeletének sasszár­nyain ! . . . Alsó és közép­iskoláit Győrött végezte, még pedig mint „első eminens“; a bölcsészetét és a jogtudomány első évfolyamát pedig Pozsony­ban. Itt azonban jobban érdeklődött az akkor fej­­lésnek indult magyar irodalom mozgalmai s a vi­rágzásban levő német költészet iránt, mivel „ek­kor jöttek kezébe Schiller, Lessing s több ily lelkek munkái.“ (Önéletrajz.) Pozsonyban, mint a német elem fészkében, magyar társaságot csakis a lelkes papnövendé­­kek között találván (működésükről több dicsérő levél van a Mindenes gyűjteményben.) „Oda járt el mulatozni, Magyar hangot hallani, Ott tudott csak sok magyarhoz Hazánk nyelvén szólani.“ (Hattyúdal IX. 22.) Majd az országgyűléseket járta inkább, mint az iskolát. Egy alkalommal, röviden épen a gyűlésterembe, a Pálfy nemzetség curiájába akart besurranni, egy tót prókátor visz­­szarántotta, mondván: „Vissza gyermek! ez !­; egy jövendő procitor patriae !“ nemes haragra gyú­ladva, visszakiáltott a fiskusnak: „Én igaz ma­gyar vagyok . . . s így jobban ide való, mint az úr!“ Tizenkilenc éves korában testőrré akart lenni, de atyja a rajongó ifjút nagyon gyöngének talál­ván, 1792-ben haza vitte s azt akarta, hogy ott­hon törvény gyakorlatra adja magát. Kezébe is adta Husztit és Verbőcyt; csakhogy míg nappal ezeket forgatta, éjjel magyar könyveket olvasott, sőt a hosszú téli estéken két szomorú játékot is írt: „Ulysses és Peneloppe“­ és „Seneca halálát,“ melyeket még Pozsonyban elkezdett. Atyja látván, hogy nem lesz belőle prókátor, meghallgatta azon kérését, hogy katona lehessen. Minthogy épen ekkor a testőrségnél üres hely nem volt, a Sán­­dor-Leopold magyar ezredbe lépett, mely akkor épen Erdélyben, a kedves tündérhonban állomá­sozott; tehát ott, hova ő oly résen vágyott, hol az általa kedvelt és jól ismert hazai történetnek oly sok nevezetes mozzanata zajlott le, hol volt egykor a nemzeti élet központja. Erdélybe való utazását érdekesen rajzolja azon levélben, melyet Kolozsvárról barátjához, Skublics Imréhez inté­zett, a melyben lelkesen elhatározza, hogy az elhanyagolt magyar nyelv művelésének áldozandja minden idejét, egész tehetségét. „Nyires neve­zetű faluban kellett meghalnom, — úgymond a levelében, — és gondold el, mint kellett elszo­­morodnom, midőn Erdélynek, hol magyarokat véltem lelni, mindjárt első helységében egy lelket sem találtam, ki magyar il értett volna, mind oláhok lakják. Bámban nem is tudtam aludni; általában végig átázván most Magyarországot és­­ összehasonlításom után több tótot, svábot olá­hot, németet találván mint tiszta magyart, s ugyan

Next