Miskolc, 1881 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1881-01-02 / 1. szám
Tisztelt olvasóinkhoz. Midőn e lapok tuajdonosának, Dr. Bódogh Albert orsz.gyűlési képviselő urunk megtisztelő tiszmma a felelős szerkesztői tollat kezembe adta s távollétiben a szerkesztés szellemi és technikai vezetését reám ruházta, — nem kicsinylendő fehidattal bízott, meg. Nem kevesebb e föladat, minthogy a „Miskolczot“ oly orgánummá igyekezzünk rállvetve emelni, miszerint az városunk s a vidék közéletének, társadalmi s közművelődési mozgalmainak hű tükrévé váljék; egyszersmind szigorúan átrostált közleményeivel tanúvá mulattasson s mulattatva tanítson. E feladat szerencsés megoldhatásának eszközei — kell-e mondanom — elsősorban a közönségnél vannak letéteményezve; onnan várja nem csak a mi szerény közlönyünk, de általában az összes hazai szó létezését s toltos misszójának sikerét. Jóakaraté szellemi s anyagi pártfogás: e néhány szóban rejlik a jó szerkesztés összes titka; ennek hiányában hajótörést szenved a legedzettebb szándék, legönzetlenebb törekvés is. Ami különösen a lap szellemi támogatását illeti, hogy az olvasó közönség műveit igényeit lehetőleg kielégíthessük, neki hű és változatos közleményekkel szolgálhassunk, óhajtandó, sőt hogy úgy mondjam, föltétlenül szükséges, mikép városim és a vidék tollforgató tehetségei közöl is minél számosabban tömörüljenek lapunk köré. Bármily széttekintő legyen is valamely közlöny szerkesztősége, magára hagyottan nem vehet tudomást minden közérdekű mozgalomról, eseményről Hatalmasan nekiindult haladásunk közepette pedig alig múlik el nap, mely ily mozgalmiról s eseményről ne tanúskodhatnék. Ki bennünket ezekről jón karatéiag tudósít, bizonyára nem végezend hasztalan munkát, mert legalább egy homokszemmel járul közművelődésünk épületéhez. Az anyagi pártfogás szüksége nem kíván magyarázatot. Általánosan érzett kalamitás azonban nálunk, hogy éppen e legkönyebben érthető „dolgot“ szokta — különben áldozatkész közön- ségünk, legkevésbbé megérteni. Igyekezni fogunk, hogy a szellemi tartalom magvassága az anyagi jakban is hódításokat tegyen s reméljük a legjobbat! A lap részéről, hogy az a tisztességes köz- lönyök szóvonalán maradhasson, szükségesnek tartom, miszerint közleményeiben bár független, minden külső befolyás alól emanczipált, de hű és tárgyilagos legyen. Hasábjain ne engedjen sért a személyeskedés s szenvedély hangjának és egyeseket egy minttestületeket netalán ok nélkül gyanúsítgató közléseknek; de visszariaszthatlanul legyen őszinte ott, a hol az igaz nyiltságt közérdekeink követelik. — Végre, legyen a lap nyelve legparányibb közleményében is tisztességes, irodalmi. Általában mindent az irodalmi tisztesség keretén berni. Imé! Ily elvek vezérszövetneke világítand előttem, míg e lap szerkesztésének gondjait viselem. Ily vezéreszmék mellett fogadtam el a lap tulajdonos úrnak megtisztelő megbízását. Egye- sdüli törekvésem, hogy városunk s megyénk közérdekének, parányi tehetségemhez képest, némi szolgálatot tehessek Hiszem, hogy a tisztelt közönség, s a munkatársak szíves támogatása mellett önzetlen törekvésem nem lesz egészen meddő. A munkás akarat a miénk — a siker nem függ egyedül tőlünk. SIMON PÁL: lészen a bolygó zsidóéhoz, kit a megváltó átka nyugalom, pihenés nélkül üldöz tovább, tovább . . Nem tudtad te hóbortos, szeles fiú, mit cselekszel, midőn egy koronátlan félig kidőlt fatörzs monstrumnak veted vadaidat, hogy azt helyére igazítsd, félek, hogy gyöngék lesznek ahoz a te poétái lében megerjedt izmaid s agyon lapít a csonka törzs, mint egy árva ürgét. Engedd meg nekem először is azt a konfidenskedő bizalmas kérdést: vannak-e számbavehető munkatársaid ? Olyanokat értünk, akikben az ügy iránti buzgó érdeklődés valódi tehetséggel s munkakedvvel párosul, és mindez gratis. Ha ilyen izgalmas ingyen tehetségekkel nem rendelkezel, tanácslom, szedd elő kevés eszednek boldogabb javát s oldd meg a kereket mig le nem ragaszt a vendégmarasztó hínár; még van időd az eleblábolásra. Vidékünk hemzseg ugyan a provinciális kapaczitások sokaságától, hanem ezeket meg arra nehéz kapaczitálni, hogy ne írjanak; ezekkel Mesopotániába riasztod az előfizetőket. Pedig meglásd csak, ha a te izgalmas ingyen tehetségeid egyszerre váratlanul strikkednak, kénytelen leszesz a dei minorum gentium zagyva sötymörére fanyarítani olvasóidat, hacsak azt nem akarod, hogyegyedül te légy lapodnak szerkesztője, főmunkatársa, belmunkatársa, munkatársa, tárcza-, különféle írója, közgyűlési-, színi-, báli- stb. referense — egy személyisen. Az igaz, hogy ilyeténképen mihamar elérheted fiz ujjad körmének idő előtt való szo-morú lehullását hanem el is mondhatod büszke jinelvezéssel, hogy a „Miskolcz“-ot „te“ szerkeszted ! Úgy ám ! Csakhogy e büszke mellverés fog- csikorgató paroxismussá válik majd — mely metamorphosis alatt csillagokat hány véres szemeid előtt a szerkesztői iroda plafondja — ha az impertinens szedő gyerek olyankor lép be hozzád kéziratért, mikor nincs, de nem is lehet, mert fejed olyan üres, mint az utolsó cseppig kicsapolt ürmösös hordó. Kaparászhatol aztán ilyenkor dühödben a csillagok után, riadozhatod gyilkos elkeseredésedben a petrolőrök hajmeresztő átkát ragadhatsz kalamárist, vaskos kutyabőr kötésű corpus jurist kőszénhasgató tűzoltó csákányt avagy szemszúró pennát a piócza fajzatú szedi gyerekre, ő állni fog rendületlenül, mert ő Guttenberg bátor utódja, kinek molochja áldozat után bőg . . . Ilyenkor fogod te megátkozni születésed napját, sajtót és istenben boldogult truttenberg apót Hanem ez hagyján. Kitörik ugyan a harmadik szomszédba is átharsogó fogcsikorgatásnak , miatta egy pár váp fogad, no de végre mégis csak leülsz és írsz. . Írsz akármi tücsköt bogarat, mert muszáj , mert Gutternberg Astaróth-ja bőg, éhes az átkozott s te nagyon bölcsen be- látandod, hogy mással, mint eszmehulladékkal elhallattatni nem lehet. Punktum. Hanem, óh én szerencsétlen barátom! ezután jön még csak a java, mert tea zaklató kény-szer pillanatai alatt egymás tetejébe hánytad ugyan a bőrüket lelkesedés, írói öntudat s min- iden legkissebb czélzat nélkül, — csak épp hogy legyen; de azt nem vala időd sem elég higadságod meggondolni, hogy hübele-balázs módjára föltalált eszmétlenségeid fekete-levesét az éhes lap-dühönczök szürcsölni is fogják, s gúny- és megvetéstől vonagló ajakkal riadozzák majd világgá, hogy „íme! ez azon reményteljes Mesiás akitől mi a lap regenerálását oly epedve vártuk? hisz ez az egész szám egy banális semmiség, egy boszsantó, üres ostobaság! ilyesmivel lépni egy jóravaló, tisztességes publikum elé mégis csak vakmerő szemtelenség. . . ! Aztán összedugják fejeiket a fekete kávés kerek márvány asztal körül s széttagolják gondolatukat, konstruktióidat ízekre. Kezdik a vezérczikket. A vezérczikk üres és tendentiósus, egyéneket s ügyet sért, kik és mely előtt egy olyan borzas hajú, üres fejű tacskó minten térdet fejet hajtani volnál hívatva. A második czikk üres és célzatos, vakmerően elferdíti a közgyűlés vitáit, bizonyosan ott sem volt a pimasz, különben nem merészelne oly véleményeket kockáztatni, mik az uralgó párt eszméivel s a közgyűlés kimondott határozataival homlokot törnek. A tárcza szellemtelen és szemtelen, szikrái idegen láng mellett gyújtottak, csupa reminiscentiák — Porzóból; alakjai köztünk mozognak, tiszteletre méltó ismerőseink ők, kiket ekkép kompromittálni hallatlan bornirtság. Korbácsot neki! A vers vizenyős, — fűzfára vele! A színi tudósítás szakértelmetlen és részrehajló], s kisütik hogy Júlia után ábrándosan rómeóskodol. Charlotte-nak mélyen találtál elmerülni fekete szem tengerébe A különfélékben nincs semmi, jelentéktelen ostobaságok összegereblyékt halmaza az egész, érdek és változatosság nélkül stb. S mikor már mind e spanyol inquisitióbeli tortúrákon keresztül gázoltál, akkor sújt a legiszonyúbb, legérzékenyebb csapás: a hölgyek neheztelése. S miért? hiszen te, kinek a lovagiasságról valóságos középkori fogalmaid vannak, gondolatban sem akartál szép hölgyeinknek bánatot s könyhallatást okozni. Szerencsétlen! Olvasd el báli tudósításodat, melyet bár nem te írtál, de mint felelős szerkesztő szavatol vagy értel, nem kapiskálod, hogy kimaradt a névsorból egy pár olyan úrhölgy neve, akik társasköreinkben előkelő Városi képviselői közgyűlés December 30-án délelőtt 9 órakor városiképviselői közgyűlés volt. Soltész Nagy Kálmán főpolgármester, üdvözölvén a jelenlevőket, az ülést megnyitotta. Mindenek előtt olvastatott Borsod megye közgyűlésének azon határozata, mely szerint az a vásárjog bérbeadását nem erősítette meg s a várost utasította hogy új árverést tartson. Ezzel kapcsolatban az elnök előadta, hogy ezen dologban olyan sürgős intéztesre volt szükség, hogy közgyűlést nem hivatott össze, hanem az árverést kihirdette és azt a bizottság dec. 2- án meg is tartotta, a közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében. Ezután olvastatott az árveréssel megbízott bizottság jelentése, mly szerint élő szól senki sem árverezett; zárt ajánlat 3 adatott, de s ezek felbontatván, kitűnt, hogy legtöbbet ígért Vandrák József, azért a vásárjog 3 évre évenként 12212 ft 12 krért neki adatott. A közgyűlés a főpolgármester intézkedését helyeselte és a bérbe adást megerősítette. Minthogy pedig a jövő év elejétől kezdve a hely pénzt új tarifa, szedni kell szedni, a hatóság útra vitatott, hogy az éj tarifát nyomassa ki és Borsodmegye községeinek, sőt a szomszédmegyék azon községeinek is küldje meg, amelyek lakosai piacunkat gyakrabban szokták látogatni Nem kevésbé fontos tárgya volt a közgyűlésnek a szabályozás. Borsodmegye közgyűlése ugyanis a szabályozási munkálatot helyben hagyván, megengedi, hogy a város 120000 ftot vesgyen fel e célra kölcsön, megengedi továbbá, S hogy az Urak utcáján a Szinva szabályozása és mellékének rendezése addig is kezdessék el, mig a minisztérium a végleges jóváhagyást megadja, mivel azon részen átvágás és kisajátítás nincs a tervezetben. Utasíttatott tehát, a szabályozási bizottság, hogy előnyös kölcsök eszközlésére a lépéseket tegye meg, és az Urak utcáján a munkálathoz minél előbb hozzá kezdjen, annyival is inkább, mivel ez által a kereset nélkül levő szegény nép is munkához juthat. Ezen tárgynál többen szólaltak fel. Némelyek az Urak utcai munkálatot árlejtésen akarták vállalkozónak adni, mások a házi kezelést állították s előnyösebbnek; utoljára is a szabályozó bizottságnak hagyatozott fel e tekintetben a végleges intézkedés. Propper Ignác aggkora miatt az ápolai választmányi tagságról lemondván, helyette Kövcs Ferencz választott meg. Az elnök jelentette hogy a megye a városnak 1881-dik évi költség előirányzatát változtatás nélkül helyben hagyta. Végül a főpolgármester, megköszönvén a képviselői közgyűlés tagjai részéről az év folyamában Iránta és a tisztviselő tar irányában tanúsított jóakaratot, boldog új évet kívánt a képviselőknek s városunknak Az ülésen mintegy 35-en lehettek jelen s az már 10 órakor berekesztetett. Peres János Szinházunk. Midőn ez új év kezdetén, az új szerkesztési aera alatt, színi tudósításainkat megkezdenénk, annak kijelentésével tesszük ezt, hogy referádaink megírásánál az eddigi elvek és nézetek fognak bennünket továbbra is vezérelni. Minden részrehajlás és kicsinyes érdek mellőzésével, csupán a tapasztaltak után szerzett meggyőződés és igazságosság szava és érzete vezetend mindenkor és mindenben. Ha olykor-olykor túl szigorúan lépnénk is fel a netalán előforddó visszaélések elenében, tekintessék az, egyedül az ügy iránti vonzalmunkból kifolyó érdeklődésünknek. Csütörtökön decz 3- án Kövesy Sarolta futamául Dumas „Idegen nő“je adatott. Díszes és nagy szánú közönség, ajándék, koszorú, bokréta, lap, kihívás most sem hiányzottak. Jutalmazottnak — alakítását illetőleg — rézen volt ily szerencsés estéje, „Sept,noncs hsrereglője“ tanulmánya tárgya volt. Szépen értelemmel játszott s helyesen árnyalt. A negyedik felvonás utólsó jelenetében lángba borúlt arcza igaz tükre volt lelke érzelmeinek és biztositéka annak hogy érzi a mit mond. A czim szerepet Maár Julia adta. „Clarksomne asszony“ nem neki való. Nem az ő jelenségéhez s temperamentumához illő szerep ez. Élettörténetének falbeszélésénél a ellei Inrczés szenvedély orkánszerű tombolása helyett csak egy hajnali szeba fuvallatát érezhetük. Seid szemeinek szelíd tekintetével, gödröcskés mosolygó arcával sehogysem tudta velünk elhitetni azt, hogy az a vad szenvedély lángjától égő bosszú álló „idegen nő“ áll előttünk Bágyoni Ödön „Clarkson-ja mind a mellett, hogy hangsúlyozásával többször emlékeztetek bennünket „Makányi“ hóbortos nyelvtudósára — elég jó alakítás volt. Utolsó jelenetével többszörös és frenetikus tapsot aratod. A többi kisebb szereplők eléggé megállták