Miskolc, 1881 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1881-01-13 / 4. szám
Miskolcz- Csötörtök, január 13-án. 525 4. szám. 1881. Hatodik évfolyam. MISKOLCZ. rr r1 km HELYI ÉRDEKU TÁRSADALMI S ISMERETTERJESZTŐ KÖZLÖNY Negyedévre Félévre Egész évre . Előfizetési díj: Megjelen minden csütörtökön s vasárnap. 1 fit 50 kr. 3 „ - „ 0 „ — „ SZERKEZTŐSÉG : Czikó-utcza II. sz., hová a szellemi érdekű közlemények czimzendők. Kiadó hivatal : Széchenyi-utca 746. sz. Möessz-féle ház. Hirdetési díj : Négyhasébos petit sor 5 kr. Többszöri hirdetésnél olcsóbb. Bélyegdij 30 kr. — Évi hirdetés 70 fr Egyes szám ára 7 kr. A zsidó kérdéshez. — Harmadik közlemény. — A jelenkor legszellemesebb franczia írója minden jelentőségteljes cselekmény okát a nőktől származtatja. „Keresd az asszonyt“ hirdeti ő mint egyedül üdvözítő igét. E hitelv alapítója oly tekintély, hogy az általa kijelölt ösvényen bátran haladhatunk és azon eredményre jutunk, miszerint a nőkben nemcsak már megtörtént cselekmények okát, hanem a jövőben véghezviendők hatalmas tényezőjét és intézőjét is lássuk. Mi a nők természetes tapintatosságát és alkalmazkodási képességét, párosítva nemek gyöngédségével, legalkalmasabbnak tartjuk czélunk kivitelére. A férfiak külső foglalkozása, kedélyük érdessége mindmegannyi nehézséget képeznek társadalmi érintkezések eszközlésénél. Megyénk hölgyei vannak hivatva társadalmunk e nyílt sebét behegeszteni az által, hogy az eddigi előítéletekkel szívben és gondolatban szakítva, ostentative foglalkoznának azon feladattal, melynek végczélja a keresztény és zsidó társaság egyesítése. Hölgyeink — és pedig a keresztényeit a zsidókkal, a zsidók pedig a keresztényekkel szemben hivatvák arra, hogy egymást családi életükben felkeressék, a házias élet belsejében találkozzanak, a jókat egymástól elsajátítsák, a rosszakat kedélyes ítészet segélyével kiirtsák. A családi tűzhely ez, melynek terén az ellenérdekek elhallgatnak, a kedélyek egymáshoz alkalmazkodnak. Ha a nők barátkozása és érintkezése létrejött, s a többi családtag s ezek között a férfiak is szívesen engednek a gyöngéd kényszernek, melyet a női tapintat felettünk gyakorol. Mihelyt két család vezérnője egymással barátságra lép, ügyünk nyelve van, mert sokkal nagyobb nyomot hagy a családi élet kölcsönös nemes volta, mintsem azt a külső érintkezés fagyossága elenyésztetni bírná. Keressék fel egymást hölgyeim! Gondolják meg, hogy küldetésük az emberi egyenlőség nemes elvéből ered, melyet érvényre emelni úgy a közjó, mint a magánélet szempontjából erkölcsi kötelességükben áll. Az így javallott érintkezés feszessége ne riassza a kezdeményezőket vissza ; nem egyéb az, mint a múlt miatti tartózkodó és szégyenkedő érzet nyilvánulása, mely azon perezben elmosódik, mihelyt a változott társadalmi érintkezés által a múltban ejtett sebek behegesztetnek. A kezdeményező nők után a fiatalságot is terheli czélba vett feladatunk. Örömmel valljuk be, hogy ezen tényezőnél mindent nyertünk, mihelyt a társadalmi előítélet gátfala leomlasztva van, mert az ifjúság eszményiebb felfogása s alkalmazkodási hajlékonysága ez irányban nemcsak legerősebb valószínűségi okot, hanem a társadalmi intézményeink küszöbén lévő „polgári házasság“ behozatala mellett még hatalmas biztosítékot is fog czélunk valósítására nyújtani, s így itt biztató szavunkat nem is hangoztatjuk Az erősei)1) nemhez nincs mondani valónk. A férfiak a közéletben megtanulták azt, hogy minden ember egyenlő s ebből kiindulva azon mértékben jogosult a közbecsülésre, amily arányban felel meg „emberi“ kötelezettségeinek. Ültessék át, a humanismus emez idézett alapelvét a magánélet érintkezéseibe és mi meg vagyunk győződve, hogy a nők elé írt fentösvényen találkozni, s az általunk czélbavettek elérésére hatalmasan közreműködni fognak. Olvasóinkat igyekezetünk valósítóiul tekintjük. Hisszük, hogy az ezen alkalommal szórványosan elejtett mag termékeny talajra talál, be méljük, hogy mihelyt az első eredmény regisztrálásánál találkozni fogunk, a testvériség s egyenlőség évé. A. A A^ A A . A A A. A A A aj.—V j Ábrándjaim albumából. — Rettenetes keserű reminiscentiák. — Ida. Jogász lettem; legalább Posner Károly Lajosnak akkorában nagyon divatos á la minute visite kártyái által ilyenné verificáltattam magára, és azonfelül a római j■ág tankönyvét megvásároltam; — tanulni persze nem lehetett, mert ezen tankönyvet felvágatlanun került kezeim közzé. Mint „telivér“ jogász, időmet három részre osztom: egyik a biliiárdé volt (melyen hamarább nyertem el a tudori rangot mint a jogtudományból); a második rész : a zálogházé (amennyiben minden hónap 10-ik napjától kezdve annak végéig lassanként bevittem ingóságaimat, hogy azokat a következő hó 10-ik napjáig a szülei appanageból kiváltva, 10-én megint bevinni kezdtem); a harmadik rész : a nőké volt. Nálam a nő stúdium tárgyát képezte és pedig sokkal behatóbb tanulmány tárgyát mint a Pandekták. A stúdiumot kellő apparátussal kezdtem meg; ezen apparátus — az akkori jogász fogalmak szerint — kétfelé választott,kipomádézott frizurában, kontóravoltt czitromsárga inexpressibles -, kifizetetlen fehér mellény-, puffra beszerzett kék Kazinczy- és ditto lack csizmából állott. Én legalább azt hittem, hogy a szín vegyítés és mászlós tanait összhangzatosabban egyesíteni nem lehetett, tizen öntudatban, no meg annak emlékében, hogy a fürösztő vasorrú, jövendőbeli adoniszságom felől nem rossz véleményt adott (amely emlék az újszülöttek figyelő természeténél fogva elmoshatatlanul emlékemben maradt.) s a legkorraönfontabb szerelmi tirálákkal felfegyverkezve, azon tűnődtem, hogy vájjon melyik pesti szépséget boldogítsam a még gymnasium teljes, de egyetemileg serdülő szívem vulkántüzének rakétáival ? Tűnődésem igen praktikus irányú volt, mert a hozzám legközelebbi kezem ügyébe eső házigazdám nővérét t dúltam méltónak a fizetetten czitromsárga inexek és a többiek gazdájához. Nem is késtem sokáig boldogitásával. Kilestem a szerelmi vallomásodhoz legalkalmasabb délutánt, t. i. a melyen a cselédek a házmesterhez mángorolni mentek, bekopogtattam hozzá s rövid, de annál unalmasabb conversatio után merészet igazítva hajamra, lábaihoz borultam s nadrágom strupliját elszakítva, a mily zavartan csak telt, jambusokban eresztettem meg a boldog érzet által neki vadult szerelmi paripámat, kérve angyali Idámat, hogy hangoztassa a boldogító „igent!“ a szemérmesen lesütő szemeit (ez azt hiszem mai napság is jó szolgálatot tesz még néha) és a nőknél ily esetben nagyon divó szégyenlős modorban zefirlágy hangon tudtomra adá, hogy a női szemérmesség nem engedi a röktöni választ, hanem legközelebbi pedig már születésem napján megkapom a feleletet A jogász szív! Mily boldogan harangoztál az események elébe, (mert hogy a bologító „igen“ elmaradhatlan volt, azt czitromsárga inexeim tudatában másként nem is képzelhettem.) Vágyaim azonnal teljesültét csupán születésem akadályozta, amennyiben a születésemkor még nem vezetett anyakönyv szerint, csakis öt nappal fenti vallomásom után lehetett imádottam értesítésére számítani. De a várva-várt nap végre elérkezett s annak reggelén imádott Idára küldeményével csakugyan betoppant hozzám egy valóságos és eleven hordár. 53 krt, egész pénzkészletemet (amennyiben már a hónap 21-ike járta) adtam borravalóul s a küldemény kicsomózásához láttam. Óvatosan kinyitottam és abban — borulj el szivem, gyászolj szerelmem! — egy tuczat zsebkendőt találtam „Eddig s ne tovább “ Megértettem az intést és a tucatból egy darabot rögtön applikálva, egyidejűleg megfogadtam, hogy Idát imádni nehezen, ilyennek szerelmet vallani vagy attól választ kérni pedig soha sem fogok. Ezen keresetlen fiaskó el emésztése végett árván maradt szívem újból keresésnek indult egy rokon lélek után, amely megértve a fiaskó nagyságát, valódi benső értelemmé igyekezzék a 12 zsebkendő által ejtett sebet beheggeszteni. Sokáig kerestem, de végre megtaláltam Czecziliát. Végtelen szép s négyemeletes házi urnák (t. i. )nem az úr volt szép és négyemeletes, hanem a ház) egyetlen leánya volt. Kétszeres ok arra nézve, hogy egy kis udvarló ármádiával versenyezzem kegye- és szerelméért. De egy másodéves jogász (időközben azzá lettem) sokkal több hivatottságot érez magában az udvarláshoz, semhogy egy sereg udvariéval síkra szállani ne merjen. A hadjárat el is kezdődött. Előőrsökül 4Ö°/0 Ifenomur fokú pillantásokat küldtem ki, a sorkatonaságot ékesszólásom legválogatottabb szellemi röppentyűiből, a lovasságot ékesen kötött virágcsokrokból alkotottam; végül az ágyúüteget rózsaszín levélkékbe plántált, kötött és kötetlen ömlengésekből szerveztem. Az ostromot konczentrált erővel folytattam, de hasztalanul, mert Czecziliám mindig kinevetett. Éhség által sem remélhettem a győzelmet és várfeladást, mert a jogász gázsi és a jogászos pénzügytani consequentiák szernt előbb én haltam volna éhen. Végül a lélektan szabályaiból, bús