Miskolczi Napló, 1904. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1904-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. Miskolc»., 1904. január 1. Péntek, 1. (698). szám. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETI ÁRAK: Helyben : Egész évre 12 kor. Vidékre : Egész évre 16 kor. Fél évre 6 * Fel évre 8 „ Negyed évre 3 „ Negyed évre 4 . Egyes szám ára 4 fillér. — Iható minden hirlapelárusitónál. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ: HUBERTH JÁNOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi utcza 34-ik szám, SZELÉNYI és TÁRSA könyvnyomdája hová a lap szellemi részét illető minden közlemény, továbbá az előfizetések hirdetések és felszólalások intézendők. Telefon 62. Telefon 62. Miskolcz, deezer 30. Évről évre megfiatoik a föld meg a természet,sak mi öregszünk véges halaik, akik azért jövünk erre a világ hogy dolgozzunk, küzdjünk, sessünk és meghaljunk, hogy let adjunk az utódoknak, az erőteljesebbek, okosabbak, it mi s akikre hasonló sors várt az esztendő, ami elrohant fölöttünk, mély nyot hagyott hazánk történetei s e nyomok elmosódni ne fognak az idők avarában. Bnnyire ártottak is közgazdaság viszonyainknak a több mint esztendő óta tartó válság izgalmak, azok még is fölették, erejének tudatára ébtették ezt a szunyókáló nép,amely most hangosan követelgatt s nem fog nyugodni az, mig minden jogos kívánság teljesítve nem lesz. Közgazdaságilag bizony erősen éreztük a hátrányokat, nincs már manapság az a vidéki szatócs, akihez be nem hatolt volna a budapesti piacz depressziója s a ki hőn nem óhajtaná, vajha vége lenne már ennek az állan hercze hurczának s megkezdődnék ismét a komoly, reális, hasznothajtó munka. 1867 óta nem stagnált még úgy a vállalkozási kedv Magyarországon, mint az elmúlt esztendőben ; ezer és ezer munkáskéz hevert tétlenül, illetve szorult ökölbe a „zsarnok tőke“ ellen. Mindennek most már véget kell vetni. Ennek az új esztendőnek a közállapotok rendbe hozásával kell kezdődnie. S ha ez bekövetkezik, akkor az 1904-ik esztendőtől olyan általános anyagi fellendülést várunk, a kereskedelemnek, iparnak a vállalkozási kedvnek olyan fokozott mértékben való megerősödését reméljük, hogy a jótékony hatását az egész magyar társadalomban éreztetni fogja. A szunnyadó, illetve elnyomott gazdasági erők egyszeriben felszabadulnak s a közforgalom el fogja érni azt a mértéket, amely egy életképes ország fellendítéséhez szükséges. Ha most ezekhez hozzáveszszük az illetékes helyről kilátásba helyezett szociális reformok megvalósítását, melyek csakis a magyar állameszme diadalát és a magyar faj felszívó képességét és a szegényebb néposztályok teljes, végleges egyenjogúságát fogják hirdetni, hazafias örömmel üdvözöljük az 1904-et, mint a munka és az üdvös reformok esztendejét.gv: Nézzünk végig hazánk legutóbbi harmincz esztendős történetén. Látni fogjuk, hogy alig van újabb intézményeink között egy is, amely tökéletes. Sem a törvényhozás, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás, sem kereskedelmünk és iparunk, sem a magyarosítási akció nem tökéletes. Mindenből van valamink, néha több is a valaminél, de egyikből sincsen annyi, mint amennyi a közérdek szempontjából szükséges. A külföld műveit nemzetei már mind túl vannak ezeken a nagy problémákon, ők most már a tökéletesbités munkáját végzik, mi minden erőnk meg még mindig alkotni . S az ilyen alkotásigalmas, közgazdasági dalmi életünket nem tendek kellenek, nem se kettő, hanem legalább húsz. Egy olyan zavaros esztendő, mint az idei, szerencsétlen körülmények között évtizedekre visszavetheti Magyarországot. Törekedjenek tehát intéző köreink minden erejükből, egyértelműen arra, hogy a békés munkálkodás és Éjjeli zene — .4 Miskolcit Napló“ eredeti ára. — Irta: Hubert János. — Szedjétek össze számaitokat, morék és sérték ! ! — kiáltotta Szedressy Déneszolgabiró az öt tagú czigánybaiak. — Igenis, nácseságos ni És mentek ki a korotót, zimankóé éjbe. Elől a főbitalban fütyörészve, nyomában cigány, kabát alá rejtett hangszeer. A kis városkában nyugalom, volt. Az oszlopos bejáratú is épület előtt egy éjjeli őr szendél édes álomban. — Talán sejtettegy a rendnek legfőbb őre, a játébiró ébren van, s így ő nyűgöt alhatik. Mindennek daczára a 6. egy pár közigazgatási műfogádol ébeztette a jámbor éjjeli ő eme notalos ténykedés után itatta útját. Kiérve a templomtérre, állott az expeditio a járási úr háza előtt. A főbiró háttal a falnak dőlt, czigarettára gyújtott, a czigányok pedig előszedték hangszereiket, s az éj méla csöndjében, károm sötétségben fölzendült egy bús magyar nóta. A hegedű sirt, zokogott, s ha erősebb lendületet talált venni, nyomban odaszólt a főbíró: — Lassabban! A széltől gyöngén suhogtatott jegenyék fölségesen kontráztak a barna fiuknak, egyébként pedig csind volt, mély, nagy csönd, amilyen csek kis mezővároskában lehet, s amilyenről fővárosi embernek fogalma sincs. Egyszerre kocsirobaj zavarta meg az idillikus nyugalmat; egy hintó robogott végig az utczán s egyenesen annak a háznak tartott, mely előtt a főbiró czigányaival tanyázott. A fogat ott meg is állott. Libériás inas ugrott le a bakról és gyors lépésekkel a ház kapuja felé indult. Ekkor azonban előlépett a főszolgabíró és feltartóztatta az inast, ki rögtön lekapta sapkáját és hajadonfővel tett valami jelentést. II. Benn a házban látszólag mindenki aludt. Az ablakok sötétek maradtak és semmi nesz sem hallatszott. Pedig a ház ura, Dr. Ács József, megyei járásorvos, ébren volt s nagy bosszúsággal töltötte el őt az éjjeli „csendháboritás“, melyet nyilván nem az ő tiszteletére rendeztek. Akinek az szólott, az békésen, édesen aludt puha párnái között, így gondolta legalább a jámboran hivő és ravaszságokban teljesen járatlan orvos úr. Azonban nagy lett volna az ő ijedelme, ha véletlenségből odatéved avatott keze felesége szive tájékára. A tudós doktor rögtön veszedelmes szívdobogást állapított volna meg. A fiatal, szép asszonyka hosszú selyem pillái be voltak zárva, de szivének heves, lázas dobogása kétséget kizáró módon meghazudtolta a lecsukott szempillákat. Ébren volt teljesen, hallotta és hallgatta a zenét, mely lágyan hatolt be hálószobájába, körülcsiklandozta a rózsás fülecskéit, megdobogtatta szivét, szép fejében pedig felröppentett egy gondolatot, melytől . . . vágyva félt — s mely után félve vágyott ... És röpült a gondolat, mint kalitkájából kiszabadult erdei madár, hol lassan, himbálózva, hol sebesen rohanva, valami szépnek, gyönyörűnek sejtett . . . ismeretlen tájak felé . . . Az orvos úr pedig eközben mindjobban bosszankodott az éjjeli csendháborítás fölött, de bölcs önuralommal fékezte nagy haragját, mert nem közönséges éleslátással megsejti, hogy a csendháborító talán maga a főszolgabíró, akivel pedig tanácsos a járási orvosnak jó viszonyban lenni. Ámbár, ami sok, az sok. No de most még nem volt . . . sok . . . Ilyen gondolatmenet vezette a doktor urat ismét Morfeus karjaiba, azonban még alig szendergett el, amidőn nagy zajjal bejött a fogya sSzenzcziós olcsóság Férfi öltöny minden nagyságban Férfi téli kabát „ „ Szőrmével bélelt Micado .. .. Városi bunda.......................... 10 frt. 12 „ 14 „ 35 „ A P 1 MiDden ,iarab «SSt, e,aP»,etb5i kéggraftfajtór ésTársánál DYnsnolczon, “*2-t szült, megtekinthető vás nélkül is