Miskolczi Napló, 1904. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-01 / 1. szám

fejlődés abban az esztendőben lehetővé legyen téve, mert ezt a zűrzavaros állapotot ez a köz­gazdaságilag amúgy is eléggé elgyengült ország már alig bírja tovább. Csak nézzünk végig a sze­gény néposztályon, mily súlyo­san érzi már meg a meddő munkátlanságot ! Nem volt rossz esztendő, a tél eddig nem is volt valami nagyon szigorú, a nyomor mégis megdöbbentően nagy. Ez a körülmény egyúttal azt is parancsolja, hogy akinek adott az Isten fölösleget, az a nyomorúság télvizében ne ledkezzék meg a szükölköt'­ s tőle telhetőleg té őket. A hivatalos oly fejletlen és sz nálunk, hogy r mórnak egy is haszt?’ össze m­snaj' min­faluban,­­ tőlük tel­,gszebben a jó­lehet megünnepelni .oben szorulnak rá a vságra, annál szigorúbb .esség a szegény emberek­­ségét enyhíteni. A lap pontos küldése iránt mindennemű reklamáczió ügyé­ben tessék Szelényi és Társa­lyorca­i czéghez (Széchenyi­ ut­­ca 34. sz.­a.) fordulni, okosan öltözött szobaleány és lel­kendezve jelenté, hogy a főszolga­bíró úr zörget az ajtón ! Erre a jelentésre a bölcs férfiú­nak egyszerűen megállott az esze, és ehhez képest nem is szólt egy szót sem, de felesége, aki még csak az imént is mély álomba látszott merülve lenni, a legnagyobb izga­lomban és az éberség minden je­leivel elkiáltotta magát: — Nem szabad kinyitni az ajtót. A doktor úrnak fel sem tűnt, hogy kis felesége ily hirtelen fel­ébredt, hanem némi szepegések kö­zepette jegyezte meg : — Szivecském, izé, hát persze, hogy nem szabad kinyitni az ajtót. De talán én kimehetnék, megnézni, hogy mit akar . .. — Nem szabad, parancsolom, itt maradjon. A főszolgabíró pedig eközben tü­relmetlenkedni kezdett és már nem zörgette, hanem döngette az ajtót. — Én kimegyek! — szónokolt a doktor. — Nem fog kimenni! — vála­szolt az asszonyka. A főszolgabíró pedig most már kiáltozni kezdett. — Nyissák ki rögtön az ajtót, mert betöröm ! Ács József járási or­vos úr pillanatig még tétovázott, mialatt valószínüleg azon meren­gett, hogy milyen szép a közigaz­gatás, de meg akarván előzni, hogy még szebb legyen, hát kiugrott ágyából, magára rántotta hálóképe-s­nyegét és ment a már dühöngő fő­bíró elé. Ennél a fordulatnál azután a doktoráé kezdett félni. Tudta, hogy Szedressy Dénes vakmerő ember, de azt mégsem hitte volna, hogy ilyent merészel tenni, éjjel betörni lakásába. Félelmében hangosan kez­dett . .. beszélni. — Istenkém, az a vad ember még valamit tesz annak a jámbor­nak. Kimegyek magam és megvé­­delmezem férjemet- Tényleg ki is kelt puha ágyából, a szobaleány pedig ráadta csipkés pongyoláját, miközben kívülről hangos szóváltás zaja hatolt a szobába, azután hir­telen csönd lett. De csakhamar kö­zeledő léptek hallatszottak. Ettől aztán a harczra kész asz­­szonykának teljesen elillant minden bátorsága; félig felöltözve, úgy, ahogy volt, belehajt ágyába, fejére húzta selyempaplanát és talán ő is azon merengett, hogy milyen szép az a közigazgatás . . . Most megnyílt az ajtó és belépett rajta a . . . doktor úr egyedül és szónokolt eképpen : — Édes anyuskám, kocsi jött ér­tem Szedressyéktől; az öreg ur hir­telen rosszul lett. A főszolgabiró is velem jön, ő is csak most tudta meg, hogy édesatyja beteg. A doktornő nagy megkönnyebbü­léssel bujt ki a paplan alól s csak annyit mondott: — Tutuskám, öltözzék föl jól, ne­hogy meghűljön. Előfizetési felhívás. A Miskolczi Napló 1904. év január hó 1-én negyedik évfolyamába lép. A kezdet súlyos nehézségein és erős megpróbáltatásain immár túl vagyunk. A miskolczi napi sajtót a MISKOLCZI NAPLÓ te­remtette ír­eg és ebben nem volt más támogatója, mint a köz­ség. Amidőn 1 !'ben, lapunkat megalap’' 'unkban azt hirdet' irosában im­­ pez egy, a ’ .gáló napilap. Ő csak mint a j , lebegett előttünk.­­ ji tény és valóság. S ez bekövetkezett, az is a nagy közönség érdeme, .púnkat páratlan felkarolás­ és támogatásban részesítette­­gjelenésének első perczétől fogva. Mi pedig igyekeztünk fáradhat­tak buzgó és kitartó munkássággal viszonozni a közönség szeretetét, bizalmát és támogatását. Szavunkat mindenkor bátran emel­tük fel, a­mikor a közérdek védel­méről volt szó. Ostoroztunk, a­hol kellett, de önzetlen támogatói vol­tunk minden nemes törekvésnek. Sohasem magunkért, mindig a kö­zönségért küzdöttünk. Pártoktól, kormánytól és minden érdekszövetségtől füg­getlenek voltunk, va­gyunk és maradunk. — A közszolgálat terén állandó törekvésünket képezi, hogy úgy a helyi, mint a fővárosi esemé­nyekről a lehető leggyorsab­ban értesítsük a közönséget. flMHF: KQ&KCjXZI 1SÍAPL0Miskolcz, ly 1 január NAPI HÍREK. Tájékoztató. Decz. 31. Katonatisztek Szilveszteri mu­latsága a Koronán. Decz. 31. A gazda-kör Szilveszter-estélye. Decz. 31. A demokrata-kör Szilveszter­estélye. Január 5. A M. U. K. I. estélye. Január 5. Miskolcz—diósgyőri mérnökök tánczmulatsága a Horváth-szál­­lodában. Január 9. A katonatisztek tánczestélye a Koronán. Jan. 10. A közművelődési egylet mati­néja. Január 10. A miskolczi ifjabb mezőgazdák tánczestélye a Koronán. Január 23. Fillérbál. Január 30. A miskolczi mezőgazdák egy­lete tánczvigalma a Koronán. Február 2. A katonatisztek társasestélyt. Február 7. Álarczosbál. Eltrérlünk a rossz időrül — Diemmi másról nigyje meg — S csalkozunk, mit néznek rajtunk Azok kiváncsi szemek. Panacodunk az unalomról, Mely mndkettőnkkel oly rokon . . . Úgy írunk mindennap magára Én egy édes svájczi born. * Ha­l­assa majd a versem, Nehel érte meglehet. S hagközelebb újra kérdem „Mob, hát igazán szeret ?“ Tudó duzzogva néz szemembe S aztondja majd feleletül: „A kérő fagypontra szállott S ilykor a szív is lehűl!“ . .. ... Eadja majd feleletül . .. C. & ». Jégpálya-költészet. No lássa, lássa, amit úgy kért. Megadta azt is hát az ég. Az idő szörnyű télre fordult S ami a fő, hát itt a jég. A korzóról és zsúrszobákból Ide jön most a szerelem . . . ... A hőmérő fagypontra sülyedt Egy deczemberi reggelen. * A jégpálya megnyílik még ma A régi Luther-udvaron, És maga milyen izgatottan Siklik majd rajta angyalom. A boája hogy száll utána . . . Az arcza kipirul .. . kigyúl . . . A hidegtől — no meg a bóktól — Amit könnyelműen pazarol rá Egy ifjú úr, egy ifjú úr. * Én pedig dideregve nézem Divatos, karcsú termetét. S ha már unalmas lesz a várás, A lég meg fátyolos, sötét, Felkeresem a kísérőjét Azt az édes kis svájczi bornt, Aki szintén vár . .. vár magára S aki unatkozik viszont. Az orduló alkalmából lapunk t­­olvinak, barátainak és mun­­katáinak boldog új évet kívánunk. L­apik legközelebbi szá­ma közbeeső ünnep mi­att tmbaton este jelenik meg rendes időben. ——1" Sziszter. A bucsuzás, a leszálás napja az év legutolsó pontj Szilveszter napja. A gazdiz iparos, a kereskedő latolja az elmúlt évi mun­­káss eredményeit, de magába méry minden ember, mert szűkképpen érzi, hogy múlik az­­és senkit sem vár. A nem törekvések és czélok, nagyorő vágyak és remények hulltásában, szóval az élet­­küzimben sokan vannak a hajöttek, sok a siratás és tem, de az élet szívós és erős megöli a csüggedést aki midőn egy elmúlt év hats megjelenik tisztán, hó­­fedt az új év. Megújulnak a­zok, de megújulnak még erősen a vágyak és remé­nyei. A lelki élet finom pro­­cze­sát, mely Szilveszter nap­ján szölti belső világunkat, szét­illusztrálja az a sok népiás, mely Szilveszter es­­téje oszágszerte divatozik, mely a gnekemlékek kapcsán mo­­sodderi­i még a fáradt öre­­geké. Ez megyei hir. Az egri érsek Ujh Lajos sarudi plébánost a tiszaeni kerületben viselt espe­­resizétől saját kérelmére fő­pás­ elismeréssel felmentette s a sini plébániát e kerülethez csak, ugyanezen kerület rend­­szer esperesévé Zombory Béla szil plébánost nevezte ki. A művelődési egyesület sors­­ját. A közművelődési egyesület nevé­ben folyamodást intézett a pénminiszterhez dij és adómen­tes lolási engedély iránt. Ezen sor keretéhez az egyesület ma- I A Buiapesti Központi Paplangyár együk­ főraktára. Állandó raktár Carton, Kasmír, Cl, G­lória-selyem, Düchens és Hadomé-paplanokból miniszinben,­­ 40 százalékkal több, mint bárhol. M­ittleider Miksa PSzéchenyi-utcza 87/

Next