Miskolczi Napló, 1909. május (9. évfolyam, 99-122. szám)

1909-05-01 / 99. szám

2 A vízvezeték sorsa. Irta: Rozsnyay Károly kir. műszaki tanácsos. Mottó : »A világ csak hangulat!* és »Nem mind arany, ami fénylik ! * Engedtessék meg nekem is, hogy a tárgyhoz szólhassak, de nem han­gulatkeltés céljából, hanem, hogy a tényeket eladhassam. A közegészségügyi mérnöki hiva­tal által készített műszaki tervek erős kritika tárgyává tétettek, mert a vízbeszerzés a görömbölyi tapolcai hidegforrásokból terveztetik, mond­ván, hogy a víz kevés és nem eléggé tiszta. Konstatálni kívánom e helyen is, hogy ezt a megoldást nem a köz­egészségügyi mérnöki hivatal válasz­totta, hanem a város közönsége,­­mert a 10 év előtt már kivitelre készen állott azon tervnek mi sem állott útjában, mely szerint a víz-­ beszerzés a Sajó folyó völgyében nyerhető talajvízre alapittatott, de a tervezetnek a város részéről történt tárgyalása közben (1899) felmerült az az eszme, vájjon nem lehetne-e a görömböly-tapolcai források vizét a miskolci vízvezeték céljaira fel­használni, mert ez esetben a város közönsége még nagyobb anyagi ál­dozatok árán is inkább ezt a módot választaná.* Ez szóról-szóra megta­lálható a műszaki leírásban. A hidegvíz forrásoknak másod­­percenkénti összes mennyisége a legújabb mérések adatai szerint átlag 300 liter. Ezzel szemben a Sajó völgyében nyerhető lenne minimum 3000 liter víz, tehát éppen tízszer annyi. A tapolcai víz homályos szinti, kevés állás után sárgás szürke üle­déket ad, mésztartalma mérsékelt és egy köbcentiméter vizben háromféle 146 csira találtatott s hogy mind­ezeket a vizpróbavétel tökéletlen volta okozta, így szól a leírás. A Sajó szűrt vize a mechanikai, chemiai és bakteriológiai vizsgálat adatai szerint kedvezőbb összetételű. Tehát több és jobb. Miskolcz város vízszükséglete ez idő szerint másod­percenként 56 liter, 30 év múlva lesz számítás szerint 115 liter. Az alföldön gombamódra keletkező árcézi kutak idővel nem fogják-e a tapolcai források víztermelő képes­ségét csökkenteni. Ki tudna erre megfelelni ? Ezzel szemben a Sajó vízmennyisége 3000 - 400.000 liter (3—400 köbméter) melyből a 3000 liter mindenkor rendelkezésre állana, természetesen megszűrt állapotban. Párhuzamot kívántam vonni e két víz között anélkül, hogy e kérdés­ben állást foglalnék, csak arra mu­tattam reá, hogy a jelenlegi megol­dást maga a város közönsége vá­lasztotta. Kifogás tárgyát képezte a terv, mert a Hej 5 forrásoktól a Dudnjka pusztáig talaj vizes és forrásos terü­leten terveztetett a tápláló vízveze­ték és gravitációs módon (esésben.) Konstatálni kívánom, hogy a vo­nalvezetés ezen a szakaszon az avasi megoldásnál is teljesen ugyanaz s míg az eredeti tervnél a talajvizek bevezettetni céloztattak, addig a mostani megoldásnál ettől eltekinteni kívánnak. Vagyis ugyanazon elrendezés mel­lett a talajvizek most már gondot nem okoznak. Pedig az aggodalmak nem szűntek meg és nem szüntet­hettek meg ! Kifogásoltatott a gravitációs veze­ték beton anyaga s ahelyett vascső terveztetett. Megjegyezni kívánom, hogy a vascsőnél is előfordulhat 2% csőtörés, repedés és szivárgás, tehát ez a megoldás sem nyújt teljes biztonságot, főleg talajizzós, süppe­­dékes területen A talajvizek elveze­tését tehát az avasi iránynál is in­dokoltnak­ tartom még vascső lefek­tetése mellett is. És nem kerül többe 10—20 ezer koronánál, melyre mind­két megoldásnál szükség van, mert a két megoldásnak ez a része egyező, csupán az eredeti vonalnak és a szakasza gravitációs volt, az új meg­oldásnál pedig a nyomó vezeték lett. Minthogy a nyomó vezeték sincs mindig ü­zemben a 29/* be- és ki­szivárgás vascsőnél is számításba veendő lenne. Az új irány (avasi) szerint a vas­csőpár a forrásoktól a Dudajkáig 6­65 méter esésben vezettetik. Kér­dem már most — mert ez a vonal­­vezetés nem eliminálható — minek a vizet nyomni 8­5 kilométer hossz­ban, mikor 6­65 méter esése van ? Hiszen ezen megoldás mellett a szi­vattyú- telepet a Dudajka pusztára­­ kellene elhelyezni, nem pedig Ta­polcára, hol a szivattyú­telep semmi esetre sem kellemes egy fürdőhelyen, és hely sincs erre a célra elegendő és megfelelő. Vagy egy darabon gravitációs lesz a vezeték és épen a legforrásosabb és legtal­aj vizesebb szakaszon ? Látható tehát az előadottakból, hogy az inkriminált szakaszon az aggodalomra okot szolgáltatott bajok megmaradtak. De erről egyelőre nem beszél senki. Gyerünk tovább ! Kifogásoltatott, hogy a vezeték egy része a Hejő patak árterében terveztetett. És azonban ma már tárgyalás anyagát nem képezheti, mert ez a vonal­szakasz 1 140 méter hosszban a Hejő patak malomárkának bal partjára helyeztetni javasoltatok már pár évvel ezelőtt a hatósági engedélye­zés során, akkor, amidőn erről még hírlapi cikkek nem jelentek meg. A csatornázásnál is javaslatba hozattak változtatások, minden hírlapi cikke­­zés nélkül. Reflektálnom kell még dr Gencsi Samu úrnak a „Miskolczi Napló” t­é. 96. számában közölt beszédére, mert ez felöli a házi iparos egész anyagát az elmondottakon kívül, de újólag hangsúlyozni kívánom, hogy én egyik megoldás mellett vagy ellen­állást nem foglalok, mind a két meg­oldásnak vannak előnyei és hátrá­nyai, de a nagy lelkesedéssel elfoga­dott avasi irány azonban rendkívül költséges. Mintegy 500,000 koroná­nál drágább az eredeti tervnél. Hogy a mostani irány tisztán hangulatkeltés eredménye, azt Gencsi úr bölcsen megmondotta. Ez így van , és nincs másképen, zárt voltam­­ bátor felem­líteni egy héttel ezelőtt,­­ hogy ezt a hangulatkeltést a helyi­­ sajtóban megjelent cikkek csinálták.­­ „A városnak ingyenes munkát elfogadni nem szabad* — mondja a hivatkozott cikk. Ez hamis tétel. Hiszen Gencsi úr is ingyen adta meg véleményét. Vájjon kinek jutna eszébe azt állítani, hogy ezért rész? Az eredeti terv egyébként nem volt ingyenes, hanem államköltségen készült olyan mérnökök által, kiknek a vízvezeték és a csatornázás az élethivatásuk, szakmájuk stb. Kétség nem férhet tehát a tervkészítők szakértelméhez. Most a cikkre, illetve beszédre röviden pontról-pontra reflektálok. 1. Megmenekültünk a betoncsö­vektől. De nem menekültünk maga forrás és talajvizektől. Ezt már fen­tebb kifejtettem. A betoncső (gravi­tációs vezetéknél) nem veszedelem, míg a vascső sem nyújt feltétlen biztonságot.­­ Olcsóbb lett a vízvezeték! Ez a hely nem elegendő arra, hogy épen azt bebizonyítsam, hogy az avasi irány sokkal költségesebb, de ennek bebizonyítására bármikor vállalko­zom. — A közegészségügyi mérnöki osztály is megtervezte az avasi irányt, de elfogadásra nem ajánlotta épen költséges voltánál fogva. a) Az elfo­gadott irány mellett az avasi reser­­váirnak 1200 köbméter helyen leg­alább 2000 kilométer űrtartalommal kell bírnia. Ez 25—30.080 K többlet költséget okoz. b) Az alagút költsége 100.000 K és nem kevesebb c) Min­den vizet fel kell szivattyúzni, holott az eredeti terv szerint a víznek csak egy része ment volna az avasi tar­­tányba. Nagyobb szivattyú telep és nagyobb gépek szükségesek, d) A szolgalmi kártalanítás sokkal költsé­gesebb s ennek hatósági engedélye­zése még nincs lebonyolítva, de még meg sincs kezdve. e) A tartányból nagyobb kaliberű vízvezetéki elosztó főcsövek szükségesek, aminek több­let költségét a városi főmérnök 200.000 Kra számította stb. A víz­vezeték tehát nem lesz olcsóbb, ha­nem drágább és nem lesz jobb. 3. Az eredeti tervnél a szivattyú­zás okozta dynamikai lökések káro­kat nem okoztak volna — mondja a cikk. Ez az avasi iránynál is meg van a nyomócsövekben, ez számba­­vehető károkat egyik megoldásnál sem okoz. 4. Hogy a víz tisztább lesz az avasi iránynál. Ez állítás, mely sem­mivel sincs igazolva. Hogy a víz milyen, arra már fentebb reámutatni szerencsém volt. A vizet egyik meg­­­oldás sem tisztítja meg vagy pedig mind a kettőnél megtisztul a forrás foglaló kútban levő szűrő rostélyon át, de nem a szolgálati medencében, mert az nem arra való. 5. Az eredeti tervnél az Avastett örökre elveszett Ez az állítás tisztán hangulatkeltés, mert az Avast illető­leg a két terv között lényeges kü­­­lönbség nincsen. Üzenet. A „Miskolczi Napló“ eredeti tárcája. Irta ; Bónlsné Bónls Margit. Giannió én nem írtam volna neked. Én nem írtam volna neked többé soha. Nem zavartam volna meg a nyugalmadat többé soha. Vagy talán igy sem zavarom ? . . . Giannio! Olyan régen, olyan na­gyon régen volt, hogy így szólítot­talak. Tudod, akkor régen — nagyon régen — mikor még az enyém vol­tál. Tud-e más így szólítani, mint én. Én úgy érzem, hogy ezt a nevet sohasem lett volna szabad más asz­­■zonynak kiejteni, mint nekem. És az ajkadat, az ajkadat Giannió, nem lett volna szabad senki másnak érin­teni, mint nekem. Giannió! Az ajkadat most is ma­gam előtt látom. Mindig magam előtt látom A durcás, a gyermekes, a kegyetlen, az édes ajkadat. És a szemeidet, óh a szemeidet is! Hogy miért írok most neked ? ! Ma reggel az imakönyvemben la­pozgattam és megtaláltam a virágai­dat, amiket tőled kaptam — akkor egyszer — régen. Amikor még az enyém voltál. Minek is adtad őket! A virágaid megsárgultak, elhervadtak, de azért élnek ! Élnek és beszélnek. Ők miért is beszélnek. Ami elmúlt, elmúlt. És a halottak nem támadnak fel többé soha Ugy­e Gianni. De hát ha tényleg így van, miért fáj nekem, amiről a virágaid beszélnek. Ezeket el kellett volna égetni Ezeket nem lett volna szabad megtartani. Igen! Csakhogy a szívemet nem tudom el­égetni, ez a baj. Itt orgona és gyöngyvirág van. Tudod, mikor küldted ? Mikor elő­ször elmentél tőlem. Azt írtad, ezek a te íróasztalodról valók. Akkor még szerettél Giannit. Nem nagyon, nem erősen és nem édes — fájdalmas nyugtalansággal — csak úgy, ahogy te tudsz, nyugodtan, egyszerűen, bé­kés nemtörődömséggel és minden nagyobb emáció nélkül, hogy a nyu­galmad, a szokásaid változást ne szenvedjenek. Ide tettem az imádságos köny­vembe, a pünkösdi imádság mellé. Babonás voltam még akkor. Dehogy is tettem volna valami szomorú imádság mellé. Ezek pedig mezei virágok és ezek rózsalevelek. Üdék voltak és frissek, harmatosak, mikor küldted őket. — Csupa festő rózsabimbó. Szinte be­széltek, nevettek reám. Giannió küldött bennünket hozzád- Giannió szeret és gondol reád! Mindenik, mindenik ezt beszélte nekem és én megsimogattam, meg­­csókolgattam mindegyiket és arra gondoltam: ezt is az ő keze érin­­­tette. Ezt is! Ezt is! Akkor szeret­tem volna meghalni. Boldogan. Sze­retve. Üde, harmatos rózsák között. És hidd el Giannia, nekem meg kellett volna halnom akkor és nem lett volna szabad bevárnom a véget. Ezt a véget. De akkor arra gon­doltam. Minden, minden még csak most kezdődött. Még egy kicsit élni akarok. Még egy kicsit boldog akarok lenni. Élni ! Élni! És szeretve lenni! Behunytam a szemem és elgon­doltam, mi lenne, ha meghalnék és az első, ami eszembe jutott az volt. Akkor nem látnám többé Gianniót. Nem hallanám a hangját. Nem lát­hatnám a szemét, az ajkát. Nem! Nem ! még sok el nem csókolt csók MISKOLOZI NAPL© Miskolcz, 1909. máj us 1 ■ Nagy választók báli és estélyi Kobrák Cipőgyár Vácz Magyar gyártmány! cipőkben, férfi-, női- és gyér­egyedüli lerakata m Vcipők nagy választékban Ifj. Klein Testvérek Szabott talpban vésett árak, minden kivitelben fióküzletében Miskolczon Túlfizetés kizárva Telefon 209. Megay cukrázdája mellett. Telefon 209.

Next