Miskolczi Napló, 1909. május (9. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-01 / 99. szám
2 A vízvezeték sorsa. Irta: Rozsnyay Károly kir. műszaki tanácsos. Mottó : »A világ csak hangulat!* és »Nem mind arany, ami fénylik ! * Engedtessék meg nekem is, hogy a tárgyhoz szólhassak, de nem hangulatkeltés céljából, hanem, hogy a tényeket eladhassam. A közegészségügyi mérnöki hivatal által készített műszaki tervek erős kritika tárgyává tétettek, mert a vízbeszerzés a görömbölyi tapolcai hidegforrásokból terveztetik, mondván, hogy a víz kevés és nem eléggé tiszta. Konstatálni kívánom e helyen is, hogy ezt a megoldást nem a közegészségügyi mérnöki hivatal választotta, hanem a város közönsége,mert a 10 év előtt már kivitelre készen állott azon tervnek mi sem állott útjában, mely szerint a víz- beszerzés a Sajó folyó völgyében nyerhető talajvízre alapittatott, de a tervezetnek a város részéről történt tárgyalása közben (1899) felmerült az az eszme, vájjon nem lehetne-e a görömböly-tapolcai források vizét a miskolci vízvezeték céljaira felhasználni, mert ez esetben a város közönsége még nagyobb anyagi áldozatok árán is inkább ezt a módot választaná.* Ez szóról-szóra megtalálható a műszaki leírásban. A hidegvíz forrásoknak másodpercenkénti összes mennyisége a legújabb mérések adatai szerint átlag 300 liter. Ezzel szemben a Sajó völgyében nyerhető lenne minimum 3000 liter víz, tehát éppen tízszer annyi. A tapolcai víz homályos szinti, kevés állás után sárgás szürke üledéket ad, mésztartalma mérsékelt és egy köbcentiméter vizben háromféle 146 csira találtatott s hogy mindezeket a vizpróbavétel tökéletlen volta okozta, így szól a leírás. A Sajó szűrt vize a mechanikai, chemiai és bakteriológiai vizsgálat adatai szerint kedvezőbb összetételű. Tehát több és jobb. Miskolcz város vízszükséglete ez idő szerint másodpercenként 56 liter, 30 év múlva lesz számítás szerint 115 liter. Az alföldön gombamódra keletkező árcézi kutak idővel nem fogják-e a tapolcai források víztermelő képességét csökkenteni. Ki tudna erre megfelelni ? Ezzel szemben a Sajó vízmennyisége 3000 - 400.000 liter (3—400 köbméter) melyből a 3000 liter mindenkor rendelkezésre állana, természetesen megszűrt állapotban. Párhuzamot kívántam vonni e két víz között anélkül, hogy e kérdésben állást foglalnék, csak arra mutattam reá, hogy a jelenlegi megoldást maga a város közönsége választotta. Kifogás tárgyát képezte a terv, mert a Hej 5 forrásoktól a Dudnjka pusztáig talaj vizes és forrásos területen terveztetett a tápláló vízvezeték és gravitációs módon (esésben.) Konstatálni kívánom, hogy a vonalvezetés ezen a szakaszon az avasi megoldásnál is teljesen ugyanaz s míg az eredeti tervnél a talajvizek bevezettetni céloztattak, addig a mostani megoldásnál ettől eltekinteni kívánnak. Vagyis ugyanazon elrendezés mellett a talajvizek most már gondot nem okoznak. Pedig az aggodalmak nem szűntek meg és nem szüntethettek meg ! Kifogásoltatott a gravitációs vezeték beton anyaga s ahelyett vascső terveztetett. Megjegyezni kívánom, hogy a vascsőnél is előfordulhat 2% csőtörés, repedés és szivárgás, tehát ez a megoldás sem nyújt teljes biztonságot, főleg talajizzós, süppedékes területen A talajvizek elvezetését tehát az avasi iránynál is indokoltnak tartom még vascső lefektetése mellett is. És nem kerül többe 10—20 ezer koronánál, melyre mindkét megoldásnál szükség van, mert a két megoldásnak ez a része egyező, csupán az eredeti vonalnak és a szakasza gravitációs volt, az új megoldásnál pedig a nyomó vezeték lett. Minthogy a nyomó vezeték sincs mindig üzemben a 29/* be- és kiszivárgás vascsőnél is számításba veendő lenne. Az új irány (avasi) szerint a vascsőpár a forrásoktól a Dudajkáig 665 méter esésben vezettetik. Kérdem már most — mert ez a vonalvezetés nem eliminálható — minek a vizet nyomni 85 kilométer hosszban, mikor 665 méter esése van ? Hiszen ezen megoldás mellett a szivattyú- telepet a Dudajka pusztára kellene elhelyezni, nem pedig Tapolcára, hol a szivattyútelep semmi esetre sem kellemes egy fürdőhelyen, és hely sincs erre a célra elegendő és megfelelő. Vagy egy darabon gravitációs lesz a vezeték és épen a legforrásosabb és legtalaj vizesebb szakaszon ? Látható tehát az előadottakból, hogy az inkriminált szakaszon az aggodalomra okot szolgáltatott bajok megmaradtak. De erről egyelőre nem beszél senki. Gyerünk tovább ! Kifogásoltatott, hogy a vezeték egy része a Hejő patak árterében terveztetett. És azonban ma már tárgyalás anyagát nem képezheti, mert ez a vonalszakasz 1 140 méter hosszban a Hejő patak malomárkának bal partjára helyeztetni javasoltatok már pár évvel ezelőtt a hatósági engedélyezés során, akkor, amidőn erről még hírlapi cikkek nem jelentek meg. A csatornázásnál is javaslatba hozattak változtatások, minden hírlapi cikkezés nélkül. Reflektálnom kell még dr Gencsi Samu úrnak a „Miskolczi Napló” té. 96. számában közölt beszédére, mert ez felöli a házi iparos egész anyagát az elmondottakon kívül, de újólag hangsúlyozni kívánom, hogy én egyik megoldás mellett vagy ellenállást nem foglalok, mind a két megoldásnak vannak előnyei és hátrányai, de a nagy lelkesedéssel elfogadott avasi irány azonban rendkívül költséges. Mintegy 500,000 koronánál drágább az eredeti tervnél. Hogy a mostani irány tisztán hangulatkeltés eredménye, azt Gencsi úr bölcsen megmondotta. Ez így van , és nincs másképen, zárt voltam bátor felemlíteni egy héttel ezelőtt, hogy ezt a hangulatkeltést a helyi sajtóban megjelent cikkek csinálták. „A városnak ingyenes munkát elfogadni nem szabad* — mondja a hivatkozott cikk. Ez hamis tétel. Hiszen Gencsi úr is ingyen adta meg véleményét. Vájjon kinek jutna eszébe azt állítani, hogy ezért rész? Az eredeti terv egyébként nem volt ingyenes, hanem államköltségen készült olyan mérnökök által, kiknek a vízvezeték és a csatornázás az élethivatásuk, szakmájuk stb. Kétség nem férhet tehát a tervkészítők szakértelméhez. Most a cikkre, illetve beszédre röviden pontról-pontra reflektálok. 1. Megmenekültünk a betoncsövektől. De nem menekültünk maga forrás és talajvizektől. Ezt már fentebb kifejtettem. A betoncső (gravitációs vezetéknél) nem veszedelem, míg a vascső sem nyújt feltétlen biztonságot. Olcsóbb lett a vízvezeték! Ez a hely nem elegendő arra, hogy épen azt bebizonyítsam, hogy az avasi irány sokkal költségesebb, de ennek bebizonyítására bármikor vállalkozom. — A közegészségügyi mérnöki osztály is megtervezte az avasi irányt, de elfogadásra nem ajánlotta épen költséges voltánál fogva. a) Az elfogadott irány mellett az avasi reserváirnak 1200 köbméter helyen legalább 2000 kilométer űrtartalommal kell bírnia. Ez 25—30.080 K többlet költséget okoz. b) Az alagút költsége 100.000 K és nem kevesebb c) Minden vizet fel kell szivattyúzni, holott az eredeti terv szerint a víznek csak egy része ment volna az avasi tartányba. Nagyobb szivattyú telep és nagyobb gépek szükségesek, d) A szolgalmi kártalanítás sokkal költségesebb s ennek hatósági engedélyezése még nincs lebonyolítva, de még meg sincs kezdve. e) A tartányból nagyobb kaliberű vízvezetéki elosztó főcsövek szükségesek, aminek többlet költségét a városi főmérnök 200.000 Kra számította stb. A vízvezeték tehát nem lesz olcsóbb, hanem drágább és nem lesz jobb. 3. Az eredeti tervnél a szivattyúzás okozta dynamikai lökések károkat nem okoztak volna — mondja a cikk. Ez az avasi iránynál is meg van a nyomócsövekben, ez számbavehető károkat egyik megoldásnál sem okoz. 4. Hogy a víz tisztább lesz az avasi iránynál. Ez állítás, mely semmivel sincs igazolva. Hogy a víz milyen, arra már fentebb reámutatni szerencsém volt. A vizet egyik megoldás sem tisztítja meg vagy pedig mind a kettőnél megtisztul a forrás foglaló kútban levő szűrő rostélyon át, de nem a szolgálati medencében, mert az nem arra való. 5. Az eredeti tervnél az Avastett örökre elveszett Ez az állítás tisztán hangulatkeltés, mert az Avast illetőleg a két terv között lényeges különbség nincsen. Üzenet. A „Miskolczi Napló“ eredeti tárcája. Irta ; Bónlsné Bónls Margit. Giannió én nem írtam volna neked. Én nem írtam volna neked többé soha. Nem zavartam volna meg a nyugalmadat többé soha. Vagy talán igy sem zavarom ? . . . Giannio! Olyan régen, olyan nagyon régen volt, hogy így szólítottalak. Tudod, akkor régen — nagyon régen — mikor még az enyém voltál. Tud-e más így szólítani, mint én. Én úgy érzem, hogy ezt a nevet sohasem lett volna szabad más asz■zonynak kiejteni, mint nekem. És az ajkadat, az ajkadat Giannió, nem lett volna szabad senki másnak érinteni, mint nekem. Giannió! Az ajkadat most is magam előtt látom. Mindig magam előtt látom A durcás, a gyermekes, a kegyetlen, az édes ajkadat. És a szemeidet, óh a szemeidet is! Hogy miért írok most neked ? ! Ma reggel az imakönyvemben lapozgattam és megtaláltam a virágaidat, amiket tőled kaptam — akkor egyszer — régen. Amikor még az enyém voltál. Minek is adtad őket! A virágaid megsárgultak, elhervadtak, de azért élnek ! Élnek és beszélnek. Ők miért is beszélnek. Ami elmúlt, elmúlt. És a halottak nem támadnak fel többé soha Ugye Gianni. De hát ha tényleg így van, miért fáj nekem, amiről a virágaid beszélnek. Ezeket el kellett volna égetni Ezeket nem lett volna szabad megtartani. Igen! Csakhogy a szívemet nem tudom elégetni, ez a baj. Itt orgona és gyöngyvirág van. Tudod, mikor küldted ? Mikor először elmentél tőlem. Azt írtad, ezek a te íróasztalodról valók. Akkor még szerettél Giannit. Nem nagyon, nem erősen és nem édes — fájdalmas nyugtalansággal — csak úgy, ahogy te tudsz, nyugodtan, egyszerűen, békés nemtörődömséggel és minden nagyobb emáció nélkül, hogy a nyugalmad, a szokásaid változást ne szenvedjenek. Ide tettem az imádságos könyvembe, a pünkösdi imádság mellé. Babonás voltam még akkor. Dehogy is tettem volna valami szomorú imádság mellé. Ezek pedig mezei virágok és ezek rózsalevelek. Üdék voltak és frissek, harmatosak, mikor küldted őket. — Csupa festő rózsabimbó. Szinte beszéltek, nevettek reám. Giannió küldött bennünket hozzád- Giannió szeret és gondol reád! Mindenik, mindenik ezt beszélte nekem és én megsimogattam, megcsókolgattam mindegyiket és arra gondoltam: ezt is az ő keze érintette. Ezt is! Ezt is! Akkor szerettem volna meghalni. Boldogan. Szeretve. Üde, harmatos rózsák között. És hidd el Giannia, nekem meg kellett volna halnom akkor és nem lett volna szabad bevárnom a véget. Ezt a véget. De akkor arra gondoltam. Minden, minden még csak most kezdődött. Még egy kicsit élni akarok. Még egy kicsit boldog akarok lenni. Élni ! Élni! És szeretve lenni! Behunytam a szemem és elgondoltam, mi lenne, ha meghalnék és az első, ami eszembe jutott az volt. Akkor nem látnám többé Gianniót. Nem hallanám a hangját. Nem láthatnám a szemét, az ajkát. Nem! Nem ! még sok el nem csókolt csók MISKOLOZI NAPL© Miskolcz, 1909. máj us 1 ■ Nagy választók báli és estélyi Kobrák Cipőgyár Vácz Magyar gyártmány! cipőkben, férfi-, női- és gyéregyedüli lerakata m Vcipők nagy választékban Ifj. Klein Testvérek Szabott talpban vésett árak, minden kivitelben fióküzletében Miskolczon Túlfizetés kizárva Telefon 209. Megay cukrázdája mellett. Telefon 209.