Miskolczi Napló, 1910. január (10. évfolyam, 1. szám)
1910-01-01 / 1. szám
X. évfolyam. Miskolcz, 1910. Január 1. Szombat 1. (2487.) szám. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben : Egész évre 16 kor. || Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ Fél évre !0 „ Negyed évre 4 „ | | Negyed évre 6 „ Egyes szám ára 8 fillér. — Kapható minden hírlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség : Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 316 Kiadóhivatal : Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. A lap szeliemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez , előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Új év: Miskolcz, dec. 31. (drs.) Az uj év új reményeknek ad életet Szeretjük hinni, hogy az év utolsó napjával eltemetjük azt a sok keserűséget, csalódást, hiába való küzdelmet, mindazt a bajt és vesződést, mely rendszerint kisérni szokta a munkát s mikor a naptár piros festékkel nyomott „l“-es száma az új esztendő első napját jelzi, úgy látjuk, hogy ez egy szép, a múltnál mindenképp szebb és boldogabb korszak biztató ígérete. Az év stylszerűen alkalmazkodik a minden jót. . ígérő emberekhez, ígérni szokás, de az ígéretet meg nem tartani még . ..szokásosabb. Különösen könnyen ígér az olyan ember, aki a kedveskedésnek szánt szavakat a másik pillanatban elfelejti. Ez a leggyakoribb eset. Vannak ugyan ezen a földgolyóbison olyanok is, akik az ígéretet komolynak tekintik s a lehetőség szerint igyekeznek azt megvalósítani, ámde ennél könnyebb azokra a bajokra és akadályokra hivatkozni melyek megakadályozták az ígéretek megvalósulását. Az év is kedves ígéretekkel, rózsás reményekkel kezdődik, de ha az utolsó napon kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy amint szemtől szembe nyájas és kedves felebarátaink, éppen úgy a naptári év is felültetett bennünket, semmit sem váltott be az ígéretekből, akkor is megmarad az a sovány vigaszunk, hogy nem rajtunk múlott a dolog, az akadályok és bajok tették tönkre minden jóakaratú törekvésünket. És az új esztendő első napján megtelik ismét szivünk uj reményekkel s uj vágyakkal Bízva bízunk a boldog szép jövőben. Ez ad erőt, kedvet, bátorságot az uj munkához. És ez édesiti meg a . . . keserű csalódást is. Miskolcz városa uj szép reményekkel folytatja megkezdett uj korszakát: a törvényhatósági joggal felruházott város sok munkával és még több kötelezettséggel terhelt pályafutását. Sokkal rövidebb idő múlt el azóta, hogy megvalósult a város régi vágyakozása s önállóan a vármegyétől függetlenül intézheti ügyeit, sem hogy már most lehetne beszélni arról, váljon valóra váltak-e mindazok a remények, melyeket a város önállósításához fűztünk, ámde megelégedhetünk azzal is, ha eddigi eredményül megállapíthatjuk, hogy látjuk minden téren a komoly munkát. Tagadhatatlan, hogy még messze vagyunk a céltól. Sok nehéz napnak kell még elmúlni, míg egy-egy jelentőségteljesebb lépést tehetünk előre, sokat kell még dolgozni a város vezetőségének és minden polgárának, mig számottevő eredményeket érhetünk el s sok áldozatot is kell még hoznunk, mig csak megközelíthetjük a célt mely Miskolcz városának hivatása, de az is tagadhatatlan, hogy nem vonult el felettünk eddig sem nyomtalanul az idők járása. Minden nap haladásról beszél, minden idő a fejlődést mutatja. Számolnunk kell és számolunk is azokkal az akadályokkal, melyek a Miskolczra váró feladatok felé lépten nyomon tornyosulnak. Lakunk és élünk mi itt ebben a nagy magyar városban szép számban, nagy és dicső tettekre hivatott ez a lelkes, dolgos nép mindenképpen, de nehezen tudja lerázni kezeiről azokat a bilincseket, melyeket a kisvárosi, vidékies gondolkozás, a kicsinyeskedésekkel és előítéletekkel teli szokások létesítettek. Főképp közéletünk sínyli ezt sajnálatosan. Idők múlnak anélkül, hogy uj, egészségesebb élet vonulna be a légmentesen zárkózott falak közé. Uj erők nem érvényesülhetnek, uj szellem nem hódíthat. A vezérek, akiket vagyon, rang, rokonság s más földi jó állít sokszor az ügyek élére, jól érzik magukat a megszokott környezetben, nem szívesen cserélik fel azt új, értékesebb elemekkel. a tömeg pedig egyrészt nem törődik a dolgok folyásával, másrészt nem tud, nem is akar önállóan cselekedni, így aztán győz az öblös hang minden téren. Társadalmi életünk is e sivár képet mutatja. Tülekednek a tiszteletbeli állásokért, melyek tekintélyt, befolyást, no meg ,, mellékesen“ szép jövedelmet is hoznak Ez szokott a legnagyobb „mozgalom“ lenni. Ez izgatja főkép a mi irányadó köreinket. És ebben merül ki Álmok. Bámulok fázva és mozdulatlan. Fátylas szobámban. — Enyhe csönd. Éj van. Éjfél. — Csontjaim is fáznak. . . . Borzongat hideg, halottas ének ! . . . Lelkem húrjain rémes csontkéznek Fagyos ujjai cikáznak !... . . . Vad lidérc-kéz im, szemem lezárja S halk rettenettel fölpattan zárja A vágyak, álmok sírjának . . . Látom, mint fekszik szívem vérében, Forró lelkemnek ... meghalt reménye : — Meggyilkolt álmok és vágyak ! !v S úgy érzem, mintha egy forró évnek Véres percei újra élnének, Izzó, vad lánggal szivemben ; És egyre szítom föl a meleget, Sim, halk sikoltás tépi a csendet : — Összeégettem a lelkem’ !... S nagy, véres könyek gyűlnek szememben, Egy forró évnek álmát temetem. Óh, meghalt . . . hideg — egy álom ! Édes kis álom ! — Mily szegény vagyok ! A legkoldusabb bolygó én vagyok, Távol tőled — e világon ! Szalánczy József. Ötven évvel ezelőtt. — A „Miskolcz Napló“ eredeti tárcája. — Irta: Poros János. 1859. december 30 án szép nap virradt Széphalomra. Tíz év óta csörgette a magyar nemzet az osztrák által rárakott láncot, mint bátorságának és a szeretetének rászabott büntetését. Tíz év óta volt tiltva a szabad szer és az, aki ezt a tilalmat áthágta, megismerte az osztrák igazságszolgáltatás különféle fajta megtorló eszközeit. Ezrek vére hallása, egy szolferinói vereség kellett ahoz, hogy a béklek táguljanak, az ajkak megnyíljanak, a magyar nemzet zsibbasztó álmából felébredjen. A nagy Kazinczy Ferenc szelleme lengette át az egész Magyar hazát Kárpátoktól Adriáig. 1759. október 27-én született ő Biharvármegyéb£n Érsemjénben. Meghalt 1831-18 Gányácskán az általa Széphalomnak nevezett kis községben Zemplén vármegyében. A nagy ébresztő születésének százados évfordulójáig egészen helyes és méltó alkalom volt az alvó nemzet felébresztésére. A hangot a magyar tudományos akadémia adta ki. Két pályadíjat tűzött ki Kazinczyt dicsőítő ódára. Az elsőt Tompa Mihály református lelkész nyerte el .Szép nanvirradt ma Széphalomra* kezdetű ódájával, a másodikat Szász Károly református tanár és lelkész, később püspök, igen értékes ódájával. Október 27-én volt az akadémia nagy ünnepe, a fekész és azután Magyarország minden valamire való városában az ünnepélyt kezdő Hymnusz és Szózat s hangja behatott a szivekbe és lelkekbe. Nem lesz fölösleges, ha egy pár ünnepélyről ezen a félszázados évfordulón megemlékezem. Emlékezetemben segítenek abból az időből való jegyzeteim is. És első ünnepély, melyen részt vettem, 1859. december 3-án, tehát Ferenc napján volt Sárospatakon. — A tanári parcely csak megengedte, hogy a tanuló ifjúság ünnepet rendezzen, hanem tevékeny részt vett abban maga is. Erdélyi János kollégiumi tanár, a magyar tudományos akadémiának és Kisfaludy társaságnak kiváló tagja, magasan szárnyaló, hazafias beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Aztán, én olvastam fel Somosy István főgimnassiumi tanárnak az alkalomra A „MISKOLCZI HITELINTÉZET” részvénytársaság az állandó jellegű betéteket 4 °0-ival kamatoztatja és ezen felül a tőkekamatadót is a sajátjából fizeti .