Miskolczi Napló, 1910. március (10. évfolyam, 53. szám)

1910-03-06 / 53. szám

2 morandum­ában azzal, hogy sürgeti a városi hatósági orvo­soknak a gyakorlattól való el­tiltását. Tiszta dolog, hogy az a hatósági orvos, aki megélhetése miatt kénytelen ez idő szerint magángyakorlatot is folytatni, hatósági egészségügyi teendőiben korlátozva van. Ideje sincs ahoz, hogy teljesen hivatásának éljen, aztán — hiába — nagyon gyakran olyan helyzetbe is jut, hogy a hatósági minőség össze­ütközésbe kerül a magánorvosi érdekkel. Ezt csak azáltal lehet gyökeresen megakadályozni, ha anyagilag teljesen független ex­stenciát biztosítanak neki. A közönség is egészen más szem­mel nézi a hatósági orvos in­tézkedéseit, ha tudja,­­hogy ez tisztán hivatali kötelességeinek él. Ennek az ügynek rendezése talán tetemes anyagi terheket ró az érdekelt városokra, de ez elől a közegészségügy érdekében kitérni nem lehet. Busás haszna a városok egészségügyének álta­lános javulásában fog nyilvá­­nuli. Rendezésre várakozik a vár­megyei fő- és járásorvosok szol­gálati ügye is a fizetésszabályo­­zással egyetemben, aztán módját kell ejteni annak, hogy a közsé­gek a mainál hathatósabban teljesíthessé­e egészségügyi fontos hivatásukat. Az országos orvos szövetség mi­ndig behatóan foglalkozik hazai közegészségügyünkkel s most is érdemes munkát végzett, hogy az ég­­ő bajok­ orvoslását az körökn­­ szorgalmazta. Kiv .­ , hogy kérő és figyel­meztető ara ezúttal ne legyen pusztán elhangzó szó. És kivá­ltos, hogy az illeté­kes helyen elhangzott kedvező ígéret . t­bb megvalósulón­­ levetette a kalapját, keztyüjét, s s hozzáeíd­ult a barnához. — Gittuci, édes Gittuskám úgy érzem, mintha ismét gyermekei­ lennénk. Vidám, bohó, leckét tanuló, harisnyát kötő boldog kisleányok. — Régen volt az Klárkcám. Azóta öregek lettünk. Egymásra néztek. Azután nevettek, hangos, boldog kacagással. Szép volt mind a kettő. A szőke egy kicsit meghízott de még mindig hat­ékony szép lányos alak volt. Teljes virágában volt mind a kettő. A szőke egy szép, hamvas fehér rózsához hasonlított. A barna egy pompás égő piroshoz. — Gittuci, tíz éve nem láttuk egymást. Beszélj, beszálj magadról. Mi történt azóta veled? — Kezd el te, édes — én majd folytatni fogom. — Olyan kevés mondani­valóm van Gitms. Feladták rám a hosszú ruhát alig múltam tizennyolcz éves, aztán vittek egyik bálból a másikba. Egy egész télen jourostam, — az­tán előkerült a Tündérkirály. — Olyan, amilyennek megálmod­tad? Barna, magas, szép, kedves, okos ? És reszketett a hangja, ami­kor azt súgta: szeretlek . . .? A szőke keserűen mosolygott. — Egészen más Gittuci, — egé­szen más. Barna, de egy kissé el­hízott s már nem is nagyon datai. De híres ember. Kitünő sebész. És sok a jövedelme. Az apám akarta. Nem szerelmi házasság. Az én ré­szemről legalább is nem az. A lányok mind szerették volna, irigyel­ték hogy engem választott. Ő volt a legjobb parthie. És én úgy sem voltam szerelmes senkibe — én nem tudom mi a szerelem Gittus — de te, beszélj, beszélj magadról. — Én nem voltam egy bálon­aim. Egy hangversenyen zongoráz­tam — ott is serkentem meg az urammal, ő forgatta a kottám. Meg­szerettük egymást. A szüleim elle­nezték eleinte a házasságom. Szerin­tük érth­tő okokból. Szegény fia s kevés a fizetése. Nekem meg nincs hozományom. Hogy fognak meg­élni ? Kényelemhez, jóléthez vagyok szokva. Egész nap olvasok, zongorá­zok vagy festek. Hogy lenne ha erről le kellene mondanom ? Mond­jak le inkább ő róla. Majd elfelej­tem s jön egy más, aki jobb parthie lesz. — Nem mondtam le. A felesége lettem. És nagyon boldog vagyok. Egyszerűen élünk, Szerény a laká­snál, nincs csak két szobánk. De én nem is vágyom többre. Szakács­­ném sincs, szobaány sem, csak egy kis cselédet tartok, én magam főzök, dolgozom mindent. De szívesen teszem. Nagyon szeretjük egymást. — Milyen az urad ? Szép ? — Olyan, amilyennek megálmod­tam: szőce, kék szemű, művelt lelkű, komoly, okos ember. Szép. Nekem ő a legszebb az egész vilá­gon. M­egértjük egymást. Egy a gondolatunk, a vágyunk Erre vágy­tam. Többre nem. Ez a legfőbb, ez minden. — Gittus, hisz akkor te . . . — Igen Klane ám, én szegény asszony vagyok. Ugy­e ezt akartad mondani? De én azért nem nélkü­lözök semmit. Mindenünk van ami szükséges. A szőke akaratlanul is végig­nézett az egyszerű kalapon, ruhán. N­e szólt semmit, de a másik meg­értette a pillantását. — Nem vágyom fényre, hiú csillogásra. Az otthonom az én kis világom. Azonkívül nem érdekel semmi, nem törődöm senkivel. Az uram betölti az egész lelkem és a kis fiam . . . A szőke meglepetve kérdezte: — Hát gyermeked is van ? Volt valami keserű, irigységféle, a hangjában Da a másik nem vette észre, boldogan, büszkén mondta: — Egy édes kis fiam. Egészen olyan, mint az apja. Szőke haja, kófészemű, csacsogó kis gyermek. Ha látnád, milyen szép, milyen kedves és okos. Hát neked van-e gyermeked, Klára? — Nincs. Az uram ideges a­pa is az vagyok. Nem szeretjük a gyermeksírást. Talán még a kaca­­gását sem tudnánk tűrni. Szerencse, hogy nincs. — Csodálatos, hát nem hiányzik neki­k? Nem vágytok rá? hisz anélkül . . . — Óh, időnk sincs rágondolni, MISKOLCZI NAPLÓ Miskolci, 1910. mi­em 6. Országunk sorsát olyan kö­zelről érinti egészségügyünk ja­vulása, hogy minden erre vo­natkozó komoly munkát öröm­mel és köszönettel kell fogadni. Miskolcz város műszaki ügyeiről és üzemeiről.*) Írta : Szűics Sándor, városi főmérnök. Az országnak ipari, kereskedelmi, gazdasági, kulturális és egyéb téren való haladását leghívebben a váro­sok fejlődése tükrözi vissza. A városok fejlődésében viszont jelenté­keny szerep jut a műszaki alkotások révén a műszaki erőknek ; természetes tehát, hogy fejlődő városokban ezen fejlődés irányításában is résztvevő mérnökök mindinkább növekedő sereget találtak. A céltudatos, ered­ményesebb munka biztosítása hozta aztán létre a vidéki mérnöki egyle­teket s adta meg az impulzust arra, hogy mint vidéki osztályok keressék a szorosabb, kapcsolatot a „Magyar Mérnök és Építész Egyletétől. S csak­ rámutatni kívánok azon örven­detes tényre, hogy itt Miskolcon , a közigazgatásilag ugyan ki önálló, de a valóságban már Miskolcihoz tartozó Diósgyőr vasgyárban lakó 100-nál több mérnök vidéki osztály­­lyá alakulásával a vidéki városok közül az elsők közt adta bizonyságát annak, hogy városunk is hazánknak műszaki alkotásokra bő alkalmat nyújtó, fejlődő, haladó városai közé tartozik, ti az előző avató gyűlése­ken meg honoso­dott szokásnak enge­dek, midőn ez alkalommal az ország különböző vidékeiről összejött kor­­társak előtt Miskolcz városát s törekvéseit — a rendelkezésemre álló időre tekintettel vázlatosan — műszaki vonatozásban ismertetem, látta. A tatárok, törökök pusztításai után mindannyiszor újra épült város belső területe Kneidinger geometra 17­3. évi felvétele szerint 370 kat hold s az 1780. évben II. József trónralépésének évében tartott nép­számlálás szerint 2400 házban 13145 lakos találtatott. Egy házra esett tehát 246 □ öl (885 ma) terület és 5­5 lakos szám ; egy lakosra pedig 45 □ öl ( 162 ma terület; egy hektár területre tehát 61 lakos. A várost környező dombokon ugyanakkor volt még igen élénk borkereskedelmet bizonyítva — 1424 borház , ezek száma ma 1252. A város belső területe 1817 ben Domby István felmérése szerint 567 kát. hold. Ma pedig Heőcsaba községből 1909. évben a városhoz csatolt te­rülettel együtt a város egész területe 9280 kát hold, tehát kis terület, a­mi a város lakosságát belterjes vá­rosi életre, ipari s kereskedelmi foglalkozásra utasította. Az egész területből esik : Szántóföld és rétre Szőllőkre ................... Legelőkre .................. Terméketlen területekre, utak, gödrök, vízfo­ly­ásokra .................. Temetőkre .................. Vasutakra .................. Belterületre.................. A mai 60 030 nyi lakosszám és 4105 ház mellett egy házra esik át­lagban 434 □ öl , 1560 ma terület és 14­6 lakos; egy lakosra 29­7­5-öl , 107 ma Ezek a számadatok az 1780 és 1910 évre szembeállítva, azt igazol­ják, hogy a város terjedésével nincs helyes arányban a belső területek kihasználása, mert az egyes házra eső terület növekedett s e terjengő­ség mellett kedvezőtlenebb arányban nőtt az egy házra eső lakók száma. Városszabályozás. Ezek után egyik legfontosabb, vonatkozásaiban állandóan napiren­­d a lévő kérdésünkre , a város­­szabályozásra terjeszkedem ki. E tekintetben sok a tenni­valónk, mert mint hazánk minden városa, Miskolcz is csak az utóbbi néhány évtizedben fejlődhetett, midőn a be­következett békésebb időszak ezt lehetővé tette. A városszabály­ozásról épen csak a legújabb időben, alig .5 — 20 év óta lehetett szó s oly szűk korlátok közé szorítva, hogy a későbbre maradt el nem kerülhető szabályozások sokszor az előző évek szá­mos építkezései miatt is, mindig több nehézségbe ütköznek. A belső területen lévő hosszú, keskeny telkek kedvező kihaszná­lása párhuzamos új utcák nyitásával nem mozduttatván elő, az idők fo­lyamán vagy a lehető leghelytele­­nebbül, egészségi, tűzbiztonsági , forgalmi szempontból egyaránt hát­rányos módon, keskeny közök ke­letkezésével építtettek be, amint legjellemzőbb példa erre a XVIII. század végén keletkezett számos „Gordon* köz és — sajnos — a Széchenyi utcából nyíló több köz, vagy ma is beépítetlenül, kihaszná­latlanul vannak s előmozdítják a város idő előtti kifelé terjedését. Pedig a város belterületén található sok köz keletkezésével egyidejűleg az 1773—1817. közötti időszakban az akkori térképek összeegyeztetése alapján nagyon fontos és helyes városszabályozási műveletekre is találunk. Az egyikkel a Miskolc*— sajószentpéteri transversális főfor­galmi útnak, a mai Kazinczy-utcá­­nak a Horváth és Széchenyi utcák közti szakasza nyittatott ki, a má­sikkal a mai Régiposta-utca hos­­­szabbittatott meg az Uj­város-utcától az 1773. évben még gyepes, körül nem épített Búza térig. Bár ugyanez történt volna a Horváth-utcával is s gondoltak volna már akkor a Széchenyi utca és Zsolczai-kapu jö­vőbeni párhuzamos útjaira, melyek, létesítése ma annyi áldozatot igényel. (Folyt. bev.) 4203 K.h. 1613 »» 1593 71» 583 971 487)1( 1267)71 1114»7) Népességi és területi viszonyok. Városnak régi város , legrégibb feljegyzés róla Bála király névtelen jegyzőjének XII. századbeli törté­nelmi feljegyzéseiben van oly módon, mely azt sejteti, hogy azt már hon­alapító Árpád Győr várával itt ta­*) Felolvasta a Magyar Mérnök- és Épí­tész-Egylet Miskolcz—Diósgyőri osztályának 1909. febr. 17-én tartott avató közgyűlésén. Tenniszezők figyelmébe. Miskolcz, március 8. . A Miskolczi Sport Egyesület el­nöksége értesíti tagjait és a tennisz­sp­ortc iránt érdeklődő közönséget, hogy tennisz pályáit f. évi március hó 15 én d. u. 4 órakor fogja meg­nyitni. Az egyesületnek öt teniszpályája van, melyek közül két pályán egész nap, a másik három pályán pedig csak délután 5 óráig lehet játékórá­kat előre kibérelni. J­r. HALÁSZ miskolczi szakorvos, „Sanitol“ tor­, védjzÿyzzti száj- és fogápoló szerei minden eddigi létezőket felülmúlnak, tudományos vizsgálatok alapján tökéletesség­es önegbízhatóságban. A fifro alatt — használati utasítás szerint eljárva — feltétlenül meggátolják. A fogak ideálisan tiszták lesznek. Ü­ll­e vigte,en kalten is szájíz kápsídik G'/ELYESE KÉT fertőző­bajoktól biztosan megvéd. Évek óta közhasználatban, kaphatók — használati utazttakkal — minden gyógytárban és drognériában. Nagy üveg szájvíz 2 korona. — Kis üveg 1 korona 20 fillér. — Fogpor 1 korona. — Fogkefe 1 korona 40 fillér.

Next