Miskolczi Napló, 1912. december (12. évfolyam, 274-298. szám)

1912-12-01 / 274. szám

i­s cégnél a nagy karácsonyi ocassio ...—­ megkezdődött Több ezer méter­­randa selyem ... I K 90 f. Több ezer tucat férfi- és gyermek zsebkendő Több ezer méter női ruhakelme stb. Mélyen leszállított árban! Összes ma­radékok fél árban! POLITIKAI IMPILHP SzerkeHídség: Riadóhívsz&l: Hunyadi-utea 2-ik szám. Hunyadi-utaa 2-ik szám, Telefon 315. Telefoni 114. A tap axaHeml r*«z*t Hete közlemények a »arkaaztSaAghaz alMzatAaak htreatazsk Az felxzAlaiázok a kiadóhivatalhoz IntAzandSk. ELŐ FIL ÉTÉ­RI ÁRAK: Helyben Egésy évre 16 tor. Vidékre: Sgées évre 80 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „­­ Negyed évre 4 „ Negyed évre S „ Egyes szám­ára 0 fillér. — Kapható minden k­apelarusk­énál. Felelős szerkesztő HUBERTH JÁNOS. Miskolcz, nov. 30-A haza veszélyben van — s Andrássy nem­ siet tércet-fejet hajtani a törvényte­lenség előtt A haza veszélyben van — s Andrássy nem boldog, hogy a hadsereg m­ögött elégedetlen nemzet áll. A haza ve­szélyben van — s Andrássy nem kiáltja, hogy: éljen Tisza! éljen Lukács! éljen Pav­lik! Valóban: ez az Andrássy hazaáruló. De azt nem mondják, hogy: a haza veszélyben van — s Tisza István siet Aradra, még egyet rúgni az alkotmányon, parlamenten és ellenzéken. Azt nem mond­ják, hogy: a haza veszélyben van s a mun­kapárt siet beválasztani a házszabály-bi­zottságba a pártatlan házelnökséget. Azt nem mondják, hogy: a haza veszélyben van, s a kormány szuronyok mögül készül választójogot reformálni s a munkapárt nem átallja nem tudjuk hányadszor meg­csinálni az alibi-komédiát, hogy beghil­­lányizza a meggyalázott parlamentbe. Ha ez a hazafiság, akkor csakugyan: And­rássy áruló. * Mi pedig azt mondjuk, mekkora ve­szélyben van a haza: nekünk nem mondják meg,­­ már csak azért sem, mert nekik sem­ kötik az orrára. Az ő tisztjük: Maul ha­nn und weiter dienen. De valami ve­szélyben nyilván van a haza — s ha igen, micsoda cinizmus, micsoda megfeledkezés, micsoda érzéketlenség a hazafi legelemibb kötelességei iránt: ezt a veszedelmet is pártcélokra hasznosítani, s arra venni elő­legbe vért és könnyet, melynek hullása el­­köövetkőzhetik, hogy a bitorlás bélyegét akarják vele lemosni hatalmukról! Védjük Andrássyt a nevetséges vádak ellen, melyeket nem is hazanézve vetnek el' n-', hanem Bécsbe kacsingatva, hogy ott beárulják?! Micsoda élhetetlenség! Hát ki­ idézzék meg Bécset, kérdezzék meg, ép­pe­n­ most, a főgenerálisokat, hogy e mos­tani percekben is mindegy-e s már csak az óvalkodás előzetes intézkedései közepett is mindegy lehet-e, elégedett nép áll-e a hadsereg, elégedett országrészek állanak-e a csapatok mögött? S ha e tekintetben nem megnyugtató a helyzetünk, nem köteles­sége-e a hazafinak erre rámutatnia, még mielőt késő? Igen, ha ez a javíthatatlan, vagy csak hosszú évek rendjén javítható fogl­a­lkozása volna hadi ellátottságunk­nak, akkor a hazafinak hallgatnia kéne, ne­­hogy ő tőle tudja meg az idegen, amit ma­gától talán nem tudna. De mikor megfordit­­ja, a külső világ egyebet sem tesz, mint­hogy megszólja és gúnyolja belső állapo­tainkat s ezek miatt fitymálja valóságos erőnket is, é­s mikor ez a fogyatkozás olyan, hogy negyvennyolc óra alatt segí­­­teni lehet rajta: nem kötelessége-e a haza­­finak erre rámutatni, s ami józanságot és­­ lelkiismeretet a lelkiismeretlenség gyakor­lása még meghagyott a mámorosokban: an .­apellálni, hogy a tizenkettedik órában térjen kötelessége tudatára! Micsoda képmutatás, micsoda elva­­kartság, micsoda utánunk az özönvizes kapkodás! Nemcsak jóvá nem tenni, a haza egy súlyos helyzete közepett, amit e búza ellen vétettek s a mivel erejét bontják s fiait egymástól elszakítják — de még te­tézni is az őrületeket újabb őrületekkel, e türhetetlenségeket újabb tűrhetetlenségek­­kel s ,i rombolásukat újabb rombolásokkal, aztán pedig azt kiáltani: Mindezt fogadjá­tok el, mindebbe nyugodjatok bele, mind­eze­kre ne legyen feleletetek, mindehhez még járuljatok is hozzá, mert a haza ve­szélyben van, s ilyenkor minden magyar­nak egymás mellett a helye! Valóban, ez több mint Mohács, ez már Lengyelországi Mit képzelnek ezek az urak? Hogyan fo­gják fel, ha nem minden szavuk komé­dia, az ellenzék kötelességét? Megbocsá­tani, lenyelni mindent, amit ő ellene tettek el tudunk helyzeteket képzelni, mely­be,­­ ez a kötelessége lehet az ellenzéknek. Ez nem akkor s nem úgy, hogy ezzel szen­tesítsen mindent, amit a nemzet ellen tet­tek és segítsen uralmon tartani mindent, a mi a nemzetet bizonytalanságban tartja. Féllépések, félelhatározások ... gunyo­­ ­z útról. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — A csúnya, ködös idő, meg már elvette a kedvemet attól, hogy az utczákat rajjam s a korzót nézzem (6—7 óra tájban este) s e helyett bejövök ide az irószobába s meg­próbálom, hogyan tudnék számot adni ed­digi benyomásaimról. E fölött gondolkodva látom, hogy az nem is olyan könnyű mes­terség. Rengeteg az anyag, sokan, sokat és jól írtak Már Wienről, meg a többi városok­ról, mi lenne tehát érdekes, amihez nem le­het mindig hozzájutni s amit az olvasó nem ismer úgy, vagy ami őt érdekli. ____. Talán nem lesz érdektelen, ha beszá­molok a zenei téren szerzett egyes tapasz­talataimról és az így szerzett benyomások­ról. Eddig szerzett tapasztalataim révén azt a megnyugvást szereztem, hogy ha Wienben, Münchenben a legnagyobb mér­tékben virágzó is a zenei kultúra, éppen nem szükséges pironkodnunk nekünk ma­gyaroknak sem. Rövid időközökben a budapesti, wieni és a müncheni operában hallgattam előadá­sokat s mondhatom, alig tudnék a három közül választani, melyik volt a három kö­zül a legszebb. Budapesten a „Királyfi és Királyleány“-t, Wienben Creneliusnak „Bagdadi borbélyá“-t, és Strausz Oszkár balettjét, a „Braganti hercegnő“-t,München­ben pedig Strausz Richárd „Rózsalovag“-ját adták. Budapesten a gyönyörű hanganyag, (a­mi Sándor Erzsinknek nem tudom,­­ hol akad párja!), Wienben a zenekar, Mün­chenben az eleven összjáték, a gyönyörű rendezés ragadták meg főleg a figyelme­met. Érdekes, hogy szombaton, 23-án este a Tonhalle-ban egy öreg bácsi mellett ül­tem, akivel beszédbe elegyedtünk s aki dicsekedve emlegette, hogy most egy ki­tűnő érdekes nőjük van Budapestről. Ér­­deklődtem, ki az és megtudtam, hogy Vas­quezné grófnő. A müncheniek, úgy látszik, nem túlkövetelők. Ha már színházról van szó, megemlí­tem, — minket, miskolcziakat is érdekel, — hogy Lengyel Menyhért és Bíró Lajos szín­műve, a Cárné 84-edszer ment szombaton a müncheni u. n. Kamara­színházában . Ez bizony jobban megismerteti a magyar nevet és kultúrát, mint mindenféle diplomáciai utánjárás. Különben Budapestnek úgy látszik,­­ kezd jó hire terjedni a külföldön. Ezt meg így tudtam­­meg. Egy borbélyüzletben, a­hová betértem, a nyájas és igazán szolgá­latkész Figaró rögtön mosolyogva kérdezi: „Ugy­e, Uraságod magyar?“ „Persze, hogy­ az vagyok“, „Nem Budapestről?“, „Nem, Miskolczról, egy másik szép magyar vá­rosból. Talán ismeri Budapestet?“ „Nem, de nagyon szeretném megismerni, mert az üzletben nagyon sok előkelő úri­ember jár. (tényleg fényes üzlet), akik már megfordul­tak az egész világon és nagyon soktól hal­­lottam már, hogy csak három igazán eleven.

Next