Miskolczi Napló, 1912. december (12. évfolyam, 274-298. szám)

1912-12-01 / 274. szám

lódna fa­­’ ta egész lépés? Belépni­ a munkapártba? S az egész elhatározás?! Ezze' csőkéi.i ”Ics Lászlónak s össze-’ csókolózni Ruftensberggel? Vagy, még jobb, mert ekkor a tiszteit f­ataíi. v­i. . „tségnek még, isten ments, tárcákon s v­.efféle jókon sem kell osztozkodniok: megmaradni ellenzéken, s onnan segíteni meg balról jobbra, a­mit amazok jobbról-balra elkö­vetnek, s felajánlani a nemzet balorcáját, ha azok jobbról ütötték képen. Akkor volna Andrássy egész ember, ha ezt tenné! Erre ugyan várhatnak — de nem gondolják, hogy ilyen célra sokkal egyszerűbb volna egy csomó megbizható guttgesintet rövi­den kirendelni ellenzéknek? Azok aztán helyeselnének, tapsolnának, összetartaná­nak s el volnának ragadtatva, s Bécsnek nemcsak eladnák az országot, de szállít­­nák is ! Két éles karddal verekszik Andrássy — ilyenkor . . . ezt vetik szemére. Igazuk van itt nem karddal kell már verekedni, hanem bunkóval. Ilyenkor! Szakorvosi vélemények a Dr. HALÁSZ- féle törv. védett (­ száj- és fogápoló szerekről. —rr~ 9«SÜNITŐL Dr. Cs. A fogorvos, Budapest. Szívesen értesítem, hogy „Sanitol“ fogápoló szerei minden kívánalom­nak igen megfelelőek és kiválóan alkalmasak a szájuk­ desinficiálására és a fogak tisztítására s főleg különö­sen ki kell emelni, hogy felkeféje az eddig for­galomban levőket, kitűnő alakja és kiválóan alkalmas voltánál fogva felülmúlja. Úgy magam, mint betegeim csak azokat használják és az eddigi tapasztalatok alapján biztosan hiszem, hivatva vannak a fogszu terjedésénél nagyfokba gátat venni. Dr S. S. fogorvos Budapest. Örömmel igazo­lom, hogy „Sanitol“ szájvíz és krém kitűnő száj és fogápoló szerek, melyek a szájápolásra nagyon alkal­masak és kitűnően beváltak. Színházi cukorkák déli gyümölcs különlegességek Friss és élő dunai halak WEISZ VILMOS csemege- és déligyümölcs üzletében Miskolcz, Széchenyi­ utca 76. sz. Royal-szálloda mellett. TELEFON 224. TELEFON 224. o . M 41 A vízvezeték és csatornázás Miskolcz, m2 november hó 30. A „Magyar Mérnök és Építész Egylet Miskolcz—Diósgyőri Osztálya“ a miskolczi vízvezeték és csatornázás folyamatban levő munkálataira vonatkozólag közzétett hírlapi cikkek alapján a felmerült műszaki véle­ménykülönbségek tisztázása céljából vita­estélyt rendezett s az első ülés e hó 2­3-án tartatott meg, melyen az egész időt a mis­­kolczi vízmű igazgató előadása foglalta le. Az ezen előadáson elhangzottakra rö­viden a következőkben reflektálok: /. A városi csatornázás szennyesvizeinek tisz­títása. A vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. 24. §-a szerint a vizeknek ártalmas anyagok­kal való megfertőzése tilos. E tekintetben az 1880. évi X. t.-c. 14. §-a is tartalmaz tiltó ren­delkezéseket. Ezek alapján a m­iskolczi vá­rosi csatornavizek megfelelő tisztítás nélkül a Sajó folyóba be nem vezethetők. Az országos közegészségügyi mérnöki hivatal eredeti tervében e célra 80 ezer ko­ronát irányzott elő azzal, hogy a részletter­veknek és költségvetésnek elkészítése kultúr­mérnöki feladat. Miskolcz város polgármesterének meg­keresésére a miskolczi m. kir. kultúrmérnöki hivatal ezen feladatának 1907. évben meg is felelt, mely szerint a talajszűréssel és alag­­csövezésel kapcsolatos berendezés 56,100 ko­ronára lett előirányozva 46 kat. hold és 1200 négyszögöl területen, a Sajó folyó jobb partján, a tiszai pályaudvar közelében, a Szinva torkolata alatt, tehát kát, holdanként 1200 korona költséggel. Alapelve a berendezésnek az ülepesztés, derítés, és oldáson kívü­l az oxidálás és talaj­­szűrés volt mezőgazdasági és konyhakerté­szeti hasznosítással azon alapelvből kiindul­va, hogy ha már a törvények tiltó rendelke­zéseket tartalmaznak a szennyesvizeknek élő vízfolyás medrébe való bocsátására — hasz­nosítsuk az ezen szennyesvízben levő nagy­mennyiségű trágyaanyagot, mi tekintetben külöldi és hazai példákig utaltunk. A kész terveket és költségelőirányzatot, mely Miskolczon két felöl­­ásással széles körben ismertetve is lett, melyet dr. Forbáth Imre­­ e téren kiváló speciális szakértő jó­nak és helyesnek talált, a m. Mr. földmivelési minisztérium m. kir. Vízépítési Igazgatósága felülvizsgálása után jóváhagyott azt a miskolczi vizműigazgató 11 vitelre alkalmas­nak nem találta és helyette a wiimersdorfi rendszert ajánlotta. Messze vezetne ezen rendszer ismerte­tése, de e helyen felemlíteni kívánom, hogy a két rendszer között lényegileg csak az a kü­lönbség van, hogy a wiimersdorfi rendszer kis területen akarja elvégezni azt, amit az előbbi nagy területen. — A wilmersdorfi nem értékesíti a trágya anyagot — a másik ezt mezőgazdasági célokra kihasználja. Készséggel elismerem, hogy tudomásom szerint tökéletes tisztító berendezés ez idő­szerűnt még nem ismeretes, hogy a szennyes­víz mechanikailag, chemiailag és bakteoroló­­giailag teljesen megtisztítható legyen, elis­merem, hogy különböző időkben különböző felfogások léptek előtérbe, de azt is ki kell jelentenem, hogy ez idő szerint a mezőgazda­­sági hasznosítás ismét előtérbe lépett, főleg ott, hol e tekintetben az előfeltételek adva vannak, mint pl. Miskolczon. Hazánkban Aradon van ilyen berende­zés és Hatvanban a cukorgyári szennyesvi­zek részére, mely utóbbi több kísérletezés­­ után tért hódított. Ezen az állásponton van­­ most a felsőbb hatóság is, mely állandóan ta­­­­nulmányoztatja ezt a kérdést. A miskolczi vízműigazgató múltkori elő­­­­adásában már ezt a bevált rendszert elismer­te, csak azt észrevételt tette, hogy nem 56­­ ezer K-ba került volna a berendezés, hanem­­ 400 ezerbe, azzal indokolván meg merész ki­jelentését, hogy az alagcsövezés egységára alacsony, a föld vételára magas. Erre röviden csak azt jegyzem meg, hogy jelentkezett is vállakozó, aki kész lett volna az előirányzott költségvetés keretében a műveletet végrehajtani, de házi kezelésben sem lett volna túllépés, mert hiszen már ma­gam is,25 éve alagcsöveztetek és alaposan is­ £ I ^I A kiváló kép- és lithrimos gyógyforrás tom- és hólyagbajoknál, kösz­vénynél, c­ukorbetegságnél, tér­­henynél és huni to* b­­atalmuknál kitűnő hatású. Tízm­laítts vasműi­e* mvan^uviz. — fephiU «Kt*jMikerMk*4twf*e* fe­­^lytzwUntto, SCHULTES ÁGOST Szhiy*­U.isizl MvaiitfftrrtoaMJMat, BvtefWt, V. f­nk*art S, li­o­la lüktető életű város van Európában, Páris, Brüsszel és Budapest“. Hogy tényleg, igy van-e, nem tudom igazolni, mert sajnos, nem igen volt még alkalmam összehasonlításokat tenni az egyes európai metropolisok között. Mindenesetre örvendetes jelenség, ha ilyen jó híte terjed a külföldön a mi Buda­pestünknek. Ami különben azt illeti, hogy a német kiejtésemről észrevették magyar voltomat, az ugyanazon a napon valami öt ízben tör­tént meg s egy esetben honfitársra akad­tam. Egy utca felől kérdezősködtem ugyan­csak Münchenben s az illető úr, akit meg­szólítottam, amint az utbaigzitást megadta, megkérdezte, hogy ugy­e, magyar vagyok? Igenlő válaszomra azután magyarul foly­tatta, hogy ő szintén magyar, de 25 év óta elszakadt már Debreczenből, s most itt nagy kárpitos üzlete van. — Bizony, úgy beszélt már ő magyarul, mint én németül. De én a zenéről akarnék egyet-mást írni, illetőleg a zenei életről. Wienben jobban el lévén foglalva a ta­nulmányozással, úgyszólván minden időmet a zeneakadémián töltöttem s csak Erzsébet­­napján, november 19-én, amikor ugyanis szünet volt a királyné emlékezetére, meh­et­tem el az Operába, illetőleg előtte való este. — Münchenben azonban volt alkalmam még két hangversenyt meghallgatni, mind­kettőt a Tonhalle-ban. Az egyik Kortscák Hugónak, a most élő hegedűművészek kö­zött is a legelsők között levő fiatal tehet­ségnek hangversenye volt, a másikat pedig a müncheni polgárok dal- és zeneegylete rendezte. Kortschák hangversenyén a filharmo­nikus zenekar is részt vett Noren karnagy­­gyal, mint dirigenssel. A műsoron ugyanis Erasmus-nak és Noren-nak magának egy­­egy hegedű versenye volt zenekar kíséret­­tel, amelyet első ízben akkor adtak elő. Bámulatos precizitással, tiszta intoná­cióval és gyönyörű meleg tónussal­­ játszott Kortschák. (Igazán érdemes lenne meg­hívni Miskolczra). Nagy hatást ért el mind­járt a Brah­m­s koncerttel. Noren koncertje kissé hosszadalmas, kiesik a koncert stílus­ban s helyenként inkább a zenekar viszi a szerepet s drámai hangulatokat fest, mo­­derneskedő s különös passzióval használja az ütő hangszereket. Sehogysem illett ösz­­sze pl. a hegedű egyik szóló részleténél a kszilofon (harmonika) alkalmazása, annál kevésbbé, mert mnisfonó kalapálta a dallam néhány ütemét a hegedűvel. Nincs az az ütő­hangszer, melyet ebben a műben föl nem használna. Van benne a már említett kszilofon, tombourin, trianquulum, kisdob, nagydob, ü­stdob, cintányér, a rézfúvók, meg néha olyan veszekedett munkát végeztek, hogy a szóló hegedűsnek csak a röpködő hajfürtjeit, szállongó frakkszárnyait, a húro­kon villámgyorsan le - föl cikkázó ujjait le­hetett látni, de hangot, azt nem lehetett hal­lani. Az belefulladt valamelyek bombardó­­nak a hangörvényeibe. Ez a hegedűverseny különben érdekes azért, mert a fináléban teljesen magyaros ritmusú a főmotivum s csak a tramorizálás emlékeztet Qriegre. Maga Noren igazán érdekes arc. Ti- Hözkinánatra! Megnyílt a Gsipheárasz férfi-divat osztálya! ITM““] a nagy karácsonyi vásár január hó 3-ig tart, mely idő alatt felére rá­leszállított árban árusítunk, alkalmas ajándékok hölgyek és urak részén! L 5.1 MISKOLCZI NAPLÓ Misk191?. december 1.

Next