Miskolczi Napló, 1913. november (13. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-01 / 252. szám
XIII évfolyam Miskolcz, 1918 november 1. Szombat 252 (8619.) szám MISKOLCZ! NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egész évre 16 kor. Fél évre 8 Negyedévre 4 Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyedévre 5 „ Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hírlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Tetemrehivás. Irta: L. Az elhunytak gyülhelye virágzó pompát ölt s a sirok fölött kigyulladnak a kegyelet gyertyái. Mindenki, kinek szeretettje pihen a föld mélyében, elviszi oda hálaáldozatát s a halott nyugalmáért eseng az Ur sziké előtt. Történelmünk ragyogó alakjainak sírboltjai is pazar fényben csillognak s a nemzeti kegyelet virágerdővé változtatja az enyészet lakosztályait. A szabadságot teremtő Kossuth, a haladást hirdető Széchenyi, a kultúrát terjesztő Kövös József s a vértanuk mártírkoronájától ékes Batthyány Lajos hantjaihoz ismét elzarándokol a nemzet képviselőinek jogtisztelő rétege, hogy a nagyok cselekedeteiből merítsen erőt a további küzdelemhez. Mert a bizalomra — sajnos — nagy a szükségünk. Hiszen kitartásunk, ellenálló képességünk már eddig is vajmi erős próbára tétetett. Alig másfél évvel ezelőtt még azt hittük, hogy egy alkotmányos állam polgárai vagyunk; ma be kell vallanunk, hogy az önkényuralom tipikus hazájában élünk. Nem oly régen, még a törvény korlátai óvatosságra intették a hatalom kézbentartóit, ma leszakadt a jogszabályok gátja és egy féktelen Cézár szeszélyei alatt jajveszékel egész országunk. De ennek okai nagyrészben mi vagyunk. Lehetett volna-e az elnöki önkénynek oly pusztítást véghez vinnie a háztagok jogkörében, ha az ellenzék mellett ott áll a polgárság lelkiismeretes tábora? Megtörténhetett volna ez esetben is, hogy a Délgitélet dacára megmaradjon vezető testületként az a párttömeg, melynek csaknem minden tagja a néptől elvont filléreken jutott mandátumhoz? Ha a polgárság hű lett volna tradícióihoz és együtt érezne a szabadság parlamenti katonáival, kizárt dolog, hogy a választójogi torzszülött törvénytárunkba került volna s az ország tanácskozó helyiségében katonaőrök végezhetnék rut feladataikat. Halottak napján tehát az önvád keserű érzete marcangolhatja értelmiségünk lelkületét. Hideg nemtörődömségünk segítségül jött annak a bűnös társaságnak s a néma megnyugvás, mellyel jogfosztó törvényeiket tudomásul vették, annál merészebben vitte őket előre a vakmerőség országutján. Miként a római Néró a főváros legszebb középületeinek felgyujtásában lelte örömét, olykér rombolta össze , mi diktátorunk államéletünk alappillérjét, a szabadelvűséget. Mert ugyan mi a különbség a mai korszak s a szabadságharc elnémítását követő szomorú idő között? Talán a sok javaslat nem előhírnöke törvényileg biztosított állami függetlenségünk halálának? Legalább Schmerling idejében a korrupció nem volt közjogi tényező s a jobb idők reménye élt még a honfiak lelkében. Ámde, mintha csordultig lenne a pohár és a polgárság is felébredt volna lelkiismeretlen némaságából. A Margit-sziget rut története nem maradt hatás nélkül és a tisztességes öntudat mégis csak visszahökkent ettől az undorító látványtól. A polgárság figyelni kezdett és a cselekvésnek látjuk már az első jeleit. Intelligenciánk felismerte önrendeltetését és Vázsonyi Vilmos akciója meg fogja teremni a maga gyümölcsét. Most már nemcsak az előjogok sorsáról van szó, hanem az uj javaslatok éles késként metszik el jogrendünk alkotó láncait. Az esküdtszék kitörölni szándékoltatik az élő szervezetek sorából. A sajtóreform megtöri az 1848: XVIII. t.-c. hagyományait, s Táncsics Mihály örökét felajánlja a párturalom kaján céljaira. Lassanként csak az olyan hírlapnak lesz létjogosultsága, amelyek nem hallják a nép panaszdalait s amelyek az igazság feltárása helyett szabadon terjesztik a hazugság mételyét. De nem egy jel mutat már arra, hogy az ellenzék az aktív elhatározások terére lép. Valóban itt is az ideje, hogy felvegyék az élet-halál harc zászlaját, mert a további nemleges álláspont országunknak a pusztulására vezet. Belátta már minden baloldali párt, hogy ez a kompánia csak ujjong a passivitásnak. Legalább anyagi jutalom ellenében nyugodtan kiszolgáltathatja a nemzet legféltettebb közkincseit. Hiába ébredünk már akkor, ha a sajtó hangtalan. Hiába élesítjük már a harci bárdot, ha a megyeház ormáról letűnik az autonómia koronája. Most kell még cselekedniük, midőn a baj súlyos, de még nem gyógyíthatatlan. Most kell bemenni abba a siralompalotába s a delegációk alkalmával napvilágra hozni ennek a sötét szövetségnek viselt dolgait. Hadd lássa a külföld minő orgiája dúl itt az erkölcstelenségnek. Vegyék végre tudomásul a Burg hatalmas urai, hogy megbízottaik sáfárkodását elkeseredéssel szemléli a közvélemény s a gyűlölet lángja lobog ellenük a földhöz ragadt nép lelkében. Hallják meg végre a közös miniszterek a nép valódi véleményét az újabb katonai követelésekről. Le kell ott leplezni ezt a Társulatot, melyek létalapját kizárólag a csendőri kordon és a lélekvásár képezi. Igaz, hogy a kormánytábor a legkicsinyesebb eszközöket, az összehívó kérvény formahibáit,a tárgytalanságát, az ellenzéki delegátusok helyeinek redukcióját használja fel az egységes akció veszedelmének távoltartására. Reméljük azonban, hiába igyekszenek a kormány szócsövei az ellenzék tervét a következetlenség Canossa útjának feltüntetni. Elvégre, fő az ország érdeke és le kell vetnünk a passivitás elavult jelmezét, ha ezzel a gyülekezettel végre leszámolni akarunk. S bármiként is idegenkedik a dunaparti bűnbarlang az elszánt küzdelem végső fázisához elérkeztünk. Halottak napjának késő őszi ünnepén merítsünk lelkesedést az örök álmukat alvó nagyok cselekedeteiből. Ha el tudtuk szenvedni véráztatta évszázadok tenger nyomorát, mérhetlen csapástengerét, bátran szembenézhetünk az erkölcstelenségnek, lelkiismeretlenségnek s hazafiatlanságnak nagymestereivel, a jobboldal kártyaügynökeivel is. Csodálatos: függetlenségi pártnak kell megvédenie Deák hagyományait, s a közjogi ellenzéknek kell vigyáznia a kiegyezés még el nem orozott végső érték foszlányaira is. Ha néhány hét múlva elkövetkezik a végmérkőzés idegizgató pillanata és a haladás barátai megjelennek az országgyűlés termében, a nyugat eszméi kelnek majd viadalra a középkor kietlenségének ittfelejtett bajnokaival. Gerhardt Miskolcz, Széchenyi u.14. sz. a KOBRÁK cipők engedményes árai még rövid ideig ! Teljesen új raktár Barry & Bally cipőkből.