Miskolczi Napló, 1914. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
IIl. évfolyam Miskolci, 1914 február 1. Vasárnap 26. (1190) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP. KiöntETÉsi Arak Helyben : Egén évre 16 kor. Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ Fél évre 10 „ Negyedévre 4 „ Negyedévre 5 „ Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztdség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. A lop szellemi részéi illeti küzlemény' t' a szerkisztséghez; elifsztnét hirdetések ás felszólalások s kiadóhivatalhoz intézendők. Van-e pénz! Írta: Dr. Karcag Lajos. A Miskolczi Napló szerkesztősége azzal a megtisztelő kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem ki a pénzviszonyok további alakulására vonatkozó nézeteimet, illetőleg, hogy nyilatkozzam aziránt, van-e tényleg pénz. Ezen utóbbi kérdésre válaszom röviden az, hogy igenis van pénz, azonban eddig is volt, de nem mindenki számlára. A közvélemény, sajnos, ebben a tekintetben teljesen tévesen van informálva. Az újságolvasó publikum nagy része ugyanis abban a helytelen meggyőződésben van, hogy az elmúlt másfél éven át tartó pénzdrágaság ideje alatt a pénz hirtelen eltűnt, mint valami ravasz, kiszámíthatatlan folyású hegyi patakocska, mely hirtelen eltűnik a sziklák között és ott bujkál mértföldeken keresztül, hogy azután egészen más vidéken újra napvilágra jusson. A pénz azonban, mint a legkelendőbb áru, Gera rendelkezik egyáltalában azzal a tulajdonsággal, hogy elbuvik. Nincs az az elrejtett pénzforrás, melyet — hogy világosan fejezzem ki magamat — a finom szimatu hitelt keresők ki ne szaglásznának A lefolyt pénzkrízis idején is volt pénz, de nem mindenkinek. Mint mindig gazdasági válságok idején, a pénz kezd arisztokrata allűröket felvenni. Az iskolákban úgy tanítják a naiv fiatalságot, hogy pecunia non elet, vagyis a pénznek nincs szaga. Abnomás gazdasági viszonyok idején azonban ennek a mondásnak éppen az ellenkezője áll, tudniillik pecunia élet, a pénznek van illata, mégpedig elsőrangúan finom. Ilyenkor a pénzforrások felett rendelkezők erőben kategorizálják, hogy kinek adnak. Aki jól viselte magát különben, akinek reális üzlete van, aki némi vagyonkával rendelkezett, az kapott az egész pénzválság alatt, legfeljebb néhány százalékkal drágábbat! A váltónyargalászók, a telekspekulánsok, a bakkarázók természetesen nem kaptak pénzt és egyelőre nem is fognak kapni és ez így van jól. Nem szabad tehát közgazdasági jeremiádákat zengedezni akkor, amiben ezzel a drága pénzzel ugyan, a legtöbb hitelforrás elsőrangú üzleteket csinál.A monarchia legnagyobb, sőt válságos , időben lehet mondani az egyedüli számba vehető pénzforrása az Osztrák-Magyar Bank 1913-ban majdnem 30 százalékkal több nyereséget produkált, mint az előző évben Az összes tőkeerősebb, reális magyar pénzintézetek a lefolyt évben fényes üzleti eredményeket értek el, úgy hogy a bankdirektoroknak óriási gondot okozott az, hogy miként lehetne mérlegtechnikával eltüntetni a nagy nyereségtöbbletet. A magyar kereskedelmi törvény sajnos, annyira liberális a nagytőkével szemben a kisember rovására, hogy a részvénytársaságok alig vannak kötve a mérleg összeállításánál. Oly tágak a kereskedelmi törvénynekidevonatkozó intézkedései, hogy a törvény megkerülésével részvénytársaságaink óriási összegeket tesznek el évről-évre a tartalékpolitikai jelszavak örve alatt. Nyugateurópai kulturállamban csaknem elképzelhetetlen azon szomorú álla■ pót, hogy válságosabb időben még a legkitűnőbb kereskedelmi tárcaanyaggal is olyan horribilis kamattételeket fizettessenek az intézetek, mint nálunk, mivel ott feltétlenül erős kormányintézkedésekkel közbe lépnének a nagytőke kizsákmányolási módszere ellen. Nálunk azonban a kormány teljesen tehetetlen a nagybankok befolyásával szemben, sőt egyenesen reájuk van szorulva, hiszen emlékezetes még, hogy a legutóbbi államkölcsönnél milyen óriási kamatot fizettettek az állammal. Nem akarunk a lefolyt pénzkrízis okaival ismételten foglalkozni, hiszen ezek az újságolvasó közönség előtt közismert dolgok. Eltekintve a külpolitikai bonyodalmaktól, a külföldi pénzajánlatok visszavonásától és az általános gazdasági depressziótól, nálunk Magyarországot a pénzdrágaságot nagymértékben fokozta a legtöbb pénzintézet kíméletlen, ragadozó üzleti politikája, melylyel a szegény adóst tönkretenni, a jobb adóst pedig drága kamatokkal kizsákmányolni igyekeztek. Ezért nincs nálunk most a pénzválság elmúltával pénzkereslet. A megnyomorgatott kereskedő, iparos, gazda szomorú tapasztalatokat szerzett a hitelt nyújtó pénzintézeteknek nehezebb időben tanúsított karantériájáról. Nem mer új hiteleket igénybe venni, nem bővíti üzemeit, nem építkezik senki, hiszen minden vállalkozás legerősebb alapja az olcsó és biztos hitelforrás, melyre azonban az elmúlt év tanúsága szerint rossz időkben csak a kiváltságos elemek számítanak. Az 1914. év nézetem szerint — amellynyiben valami váratlan komplikáció be nem következik — előreláthatólag az állandó pénzkínálat jegyében fog lefolyni. A hivatalos bankrátának fél százalékkal való újabb mérséklése csak rövid idő kérdése, de már most is olyan flott és kedvező pénzajánlatok érkeznek a külföldi pénzpiacokról, hogy a közeljövőben ismét újabb javulásra lehet számítani. Sajnos, azonban annyira megbénították a pénzintézetek rideg üzleti politikájukkal az egész magyar gazdasági életet, hogy nagyobb fellendülésre 1914-ben aligha számíthatunk. Kívánatos volna a magyar hitelélet egészséges fejlődése szempontjából, hogy a pénzintézetek üzleti politikájukat más alapokra fektessék. Nem kívánom én ezzel azt, hogy minden bankdirektor velünk énekelje az „allons enfants de la patrie“-t, bár ez is be fog következni, hiszen a francia óriásbankok vezetői közt igen sok szocialista akad, csupán egy kevés mérséklet volna óhajtandó a kamatszedésben. Egyelőre azonban tekintsünk bizalommal a jövő elébe, mely talán jobb erkölcsi viszonyokat fog teremteni a hitelviszonyok terén és akkor a múlt évihez hasonló esetleges gazdasági abnormis időszakban nem állanak be majd olyan szomorú állapotok, mint 1913 ban. Ha törvényeink egy részét át tudtuk venni a nyugateurópai kultúrállamoktól (igaz ugyan, hogy rendszerint helytelen beállításban), akkor tanuljunk tőlük egy kis reális hitelpolitikát is. Egy ilyen kulturális tekintetben elmaradt, gazdaságilag kiszipolyozott ország különben nem tud majd helyt állani a nemzetek versenyében. Erről a kérdésről azonban mindig hallgat a parlamenti krónika. Politikusaink, sajnos, legjobb tehetségüket meddő személyi harcokban fecsérlik el és halálosan gyűlölik egymást, ahelyett, hogy kölcsönös mérséklettel igyekeznének az ország javára munkálkodni. Ha tartós és szép formája cipolist olcsóárban,har vásárolni tegyen egy próbavásárlást a Hungária Cipőgyár R.T. fiókjában ezelőtt Moskovits Farkas és Társa, Széchenyi utca 103. Bankpalotával szemben.