Miskolczi Napló, 1914. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

a Konkoly Thege Miklós, Hétfőn a d. u. 5 órai gyorsvonattal a közül való, akikből úgy nálunk, mint az városunkba érkezik Konkoly Thege,egész világon már alig akad. Miklós, hogy megnyissa a Miskolczi Szabadegyetem Vl-ik tanfolyamát E pillanatban visszagondolunk arra, hogy a Szabad Egyetem révén hazánk tudomá­nyos világának mennyi kiválósága tisz­telte meg már városunkat, mégis az a benyomásunk, hogy a Konkoly Thege Miklós látogatása és előadásai révén úgy vár OSUnk és társadalma, mint a Szabad Egyetemet fentartó Közművelődési Egye­sület az eddiginél is nagyobb megtisz­teltetéshez jut. Általában is a Szabad Egyetem szinte máról holnapra terelte r­ánk az ország tudományos világának a figyelmét, hiszen a fővároson kívül nincs egyetlen magyar város sem, mely azzal dicsekedhetnék, hogy évenként kétszer februárban és novemberben, országos, sőt világhírű tudósainkat látja vendégeiül Konkoly Thege Miklós nagy és kitün­tető megtiszteltetéssel járó látogatása előtt a Szabad Egyetem három éves fennállása óta itt voltak már: Alexander Bernát, Prohászka Ottokár, Fieber Henrik, Czakó Elemér, Cholnoky Jenő, Győry Tibor, Vangel Jenő, Marczali Henrik stb., vala­mennyien a magyar tudománynak köz­­becsülésben élő művelői Semmit sem akarunk elvonni abból a közbecsülésből, abból a nagyon megérdemelt általános tiszteletből, melylyel e kiváló férfiakat hazánk közvéleménye méltán illeti sőt a magunk részéről e tisztelethez hozzá fűz­zük a hála érzéseit is. Mégis azt gondol­juk, hogy Konkoly Thege Miklós, aki nemcsak művelője, hanem mecénása is a tudománynak, aki nem kereste az életnek azokat az örömeit, melyeket az őseitől örökölt nagy vagyon nyújthatott neki, hanem életét és ezt a vagyont is a tudo­mánynak szentelte, azok közül a tudósok­Konkoly Thege Miklós dús vagyont örökölt s általán családja egyike a leg­régibb magyar nemesi családoknak. — Hatalmas birtokai vannak a Csallóközben és a Dunántúl, amelyek gondtalan, sőt fényűző életet is biztosíthattak volna ré­­szére. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte s ugyanekkor teljes jártasságot szerzett a francia, angol és olasz nyelvben Megszerezte a hajógépészi és hajóskapitányi vizsgát is. Egyetemi tanulmányai befejezése után saját jacht­ján nagyobb tengeri utazásokat tett s ezeken is gyarapította tudományos meg­figyeléseit, de tudományos működésének súlypontja az asztrofizikára esik. Ezen a téren korszakos jelentőségű fölfedezések, megállapitások és találmányok fűződnek nevéhez. Ogyallai parkjában megépítette a csillagvizsgálót, mely fölszerelésének mintaszerűsége által világhírűvé lett. Itt dolgozott át a nagy tudós egy egész életet, s üstökös megfigyeléseivel a világ összes csillagászait fölülmúlta.­­ Köz­ben sorra jelentek meg magyar, német, angol, olasz és francia nyelven írott mun­kái, melyek közül a legtöbb az egész világ érdeklődését Konkoly Thegére te­relte A külföldi uralkodók, a­kik közül nem egyhez személyes ismeretség is fűzi, sorra tüntették ki rendjeleikkel. Nálunk a vaskorona és a Lipótrend, valamint a nagyon kivételesen adományozott „pro litteris et artibus“ érem tulajdonosa. Tagja a berlini Astronomiegehe Gesellschafftnak, a londoni Royal Astronom­cal Society-nek, a Societa dei spetrocopisli itáliánának, az Association scientifique de France-nak, stb . természetesen a mi Akadémiánknak is, mely rendes, majd tiszteleti tagjául választ­otta. Néhány év előtt 350 000 koro­nára becsült ógyallai obszervatóriumát a nemzetnek ajándékozta. Most hetvenkét éves és még­­ dolgozik Konkoly Thege Miklós tehát valóságos rajongója a maga tudományának, önzetlen bajnoka és mecé­nása. A középkorból itt maradt férfiú, ki a tudományt magáért a tudományért szereti és műveli. A nagytudós, mint említettük hétfőn érkezik hozzánk, s hétfőn és kedden este 6 órakor tartja meg a városházán, rend­kívül érdekes előadását s természetesen egész itt tartózkodása alatt a Közmű­velődési Egyesület vendége lesz. Váro­sunkban Bizony Ákos országgyűlési kép­viselő családjához és Hajós Kálmán vezér­titkárhoz fűzik rokoni kötelékek. Levél. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. —­­ Nagyságos Szerkesztő Barátom! Azzal végeztem legutóbbi levelemet, hogy önt, kedves nagyságos barátomat, kö­zönségesen lebarátoztam. De tetszik tud­ni, én azt gondoltam, hogy a­z új sajtósza­badság révén Nagyságod hamarosan dutyi-­­ba jut s gondoltam, majd más lapot keresek már kulturális eszmélkedéseim céljaira Minthogy’ azonban még Ön mindig sza-­­badon jár, visszavonom a lebarátomozást s‘ mint mi hozzánk, urakhoz és vezető férfiak-­ hoz illik, Nagyságos barátomnak tiszteljük egymást. Szervusz Nagyságos Uram! És most folytatom a múltkori becses le­velet. Ott hagytam el irodalmunk ismerte­tését, hogy én versírásra csaptam át. És pedig az alanti okok­ miatt. Szegfű Bendegúz jól szervezett szín­társulata egy­ hónapi vendégszereplésre vá­rosunkban megjelent és szíves pártfogást kért. Minthogy valaha a miskolczi színház­ban is megfordultam, a színházi rovat ve­zeté­sére a szerkesztő úr engem paran­csolt ki. Szorgalmasan eljártam hát a Féllábú szerecsenbe, Bütykösökörfalva színkörébe. Sőt, miután Sóhall Izidorát, a társulat naivá­­ját megismertem — a saját lakásán krumpli hámozás közben. — napjaim legtöbb óráját a színkör táján töltöttem. Sóhaj Izidora a társulat legtehetsége­sebb tagjává általaim azonnal kineveztetett­­ s a Bütykösökörfalva és Vidéke legköze­í lebbi száma Critikus aláírással a többek közt ezeket mondotta a művésznőről: „Művészete elragadó, megjelenése im­pozáns, kedves naiv«, aki azonnal, megked­veltette magát a közönséggel. A „Kis cuk­rosában ennivalóan cukros volt“. A lap megjelenése naipján reggel 8 óra-­ kor egy számmal a zsebemben, dobogó­ szívvel állottam meg a Sóhaj Izidora ajtaja­ előtt. Csak most érzem igazán, mennyire szerelmes vagyok e nőbe. Belülről mintha­ suttogást hallottam volna? Mi ez? Ki be­­­szél itt? Hiszen a mamája nincsen itt, el­­ utazott! Eh* csak a szellő incselkedik ve­,­lem. Kopogtattam. — Nem lehet! Kérem egy félóra múlva jönni. Ah! Az édes még bizonyára szendereg s álmában suttogott. Órámat kezembe véve­ távoztam. Pontos akartam lenni. Sétálás közben élénk színekkel varázsoltam magam elé a­ pillanatot, mikor térdenállva bevallom neki nagy szerelmemet s ő szemérmes pi­rulással borul széles mellemre és suttogja gyönyörtől ittas hangon: — Szeretem! Szeretlek! ... Egy fehér szomorú bőgése vett fel me­rengésemből. A félóra letelt, rohantam vissza. A Sóhaj Izidora utcájából roppantul derült képpel lépett ki a szerkesztő úr, (nemi a képivel lépett). Éppen a szögleten talál­koztunk. — Hová, hová fiatal barátom? — Szokott reggeli sétámat végeztem. — Ah, hát ön is szokott reggelenként sétálni? — Igen! Az országos távgyalogló ver­senyre készülök, most trenírozom. A Büty­­kösökörfalvai sportkedvelőik Baráti Egylete — engem óhajt kiküldeni a versenyre. — Én meg orvosom tanácsára sétálva- MISKOLCZI NAPLÓ Miskolci, 1914. évi február hó 1. Stechenpferd lillomfelszappan Bergmann et Co-tól, Tetscheo a/E elérhetetlen hatású szeplfik eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytár­akban, drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható.­­ Szintúgy páratlan hatású női kézápolószer a Bergmann „Man­éra” liliomkrém­je, mely tu­busokban 70 fillérért mindenütt kapható. APOLLO - mozgó színház­­ a Weidlich-palotában Műsor január hó 30., 31. és február 1-én: A kalandornő hálójában. Párisi történet 3 felvonásban.­­___ Ezenkívül 5 slágerkép. Rendes helyárak.

Next