Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-01 / 76. szám

Kedd, 1924 április 1. # nyalni, de kötelességének tartja, hogy a szociáldemokrata frakció minden egyes tagja a vita során felszólaljon. Újabb kísérlet a pártközi béke megteremtésére. Az ellenzék mozgalma arra a belátásra késztette Bethlen István gróf miniszterelnököt, főleg az utóbbi napokban, hogy újból megkísérelje az ellenzékkel való együttműködés gondolatát. Hir szerint Bethlen István gróf belátta, hogy eddigi politikája olyan ismeretű volt, amely az ellenzék előtt könynyen kelthette azt a látszatot, hogy csupán csak saját szájaize szerint akar politikát csinálni. Bethlen István gróf kényszerült belátni azt is, hogy az ellenzék heves ellenállása és esetleg a szélsőséges elemek szándékainak érvényrejutása könnyen abba a helyzetbe sodorhatja, hogy akaratlanul is megbuktatják a kormányt vagy legalább is a külföld előtt olyan színben tüntetik föl, ami a kormányra nagyon végzetessé válhatna. Éppen azért, mint legkitűnőbb forrásból értesülünk, a miniszterelnök elhatározta, hogy már kedden újból fölveszi az ellenzékkel a tárgyalások fonalát és megkísérli a pártközi békének a megteremtését. Hir Ugrón Gábor belügyminiszterségéről Információnk szerint a miniszterelnök hajlaandó bizonyos tekintetben tárgyi garanciát is nyújtani, amelyekkel nemcsak^ a kölcsönügy kérdése nyer nyugodt befejezést, hanem más kérdésekben* is tűrhető helyzet ^ kialakulását tenné lehetővé. Miután az ellenzék főleg a beügyminiiszter működését kritizálta, a kormányaknek hajlandó meghozni azt az áldozatot, hogy Rakovszky Ivánt végleg elejti és helyét egy olyan férfiúval tölti be, aki az ellenzék Mernében is szimpatikus lehet. Természetesen korai volna kombinációkról beszélni az új belügyminiszter személyét illetőleg, de amennyiben az ellenzékkel sikerül a plattformot megteremteni, akkor hír szerint Ugráni Gábor volna kiszemelve a miniszterelnök részéről a belügyminiszteri székbe. Mindenesetre a magyar belpolitikának a keddi nap egy sorsdöntő napja lesz, amelyen tisztázódni fog a politikai helyzet a kormány és az ellenzék között és remélhetően sikerül olyan megoldást teremteni, amely azokat a nehézségeket elhárítja, amelyek a tiszta politikai helyzet kialakulásának ezekben a pillanatokban még útjában állanak. Április 1-én ötvenszázalékos pótlakbért kell fizetni A népjóléti miniszter — mint arról a Reggeli Hírlap hírt adott — ezelőtt 8—10 nappal fealszólította a várost, hogy a pótlakbér megállapítása végett tegyen jelentést a miskolci lakbérekről és közüzemi díjakról, mennyivel pnselkedtek ezek az összegek 1917. óta s kik fizették a közüzemi pótlékokat közvetlenül, a háztulajdonosok-e, vagy a bérlők. A miniszter kérdéseire a város terjedelmes memorandumban adott feleletet, anélkül, hogy máig is lejött volna a döntés, 100 percentes vagy 50 százalékos pótlékbért kell fizetni április 1-én. Ehelyett újabb kérdést intézett a városhoz aziránt, kik és hogyan űzették 1917 óta Miskolcon a közüzemi pótlékokat. A miniszter ugyanis a város korábbi válaszánál nem látta világosan, várjon a háztulajdonosok, illetőleg a lakók fizették-e közvetlenül a közüzemi pótlékokat. A hónap utolsó napján így senki sem tudhatta, hány százalékos pótlékként kell majd fizetni Miskolcon. A kétség eloszlatására Hodobfy Sándor dr. polgármester hétfőn délelőtt telefonon felhívta Borsos Endre dr. miniszteri tanácsost, a népjóléti minisztérium lakásügyosztályának vezetőjét, akihez kérdést intézett mennyi pótlakbért tartoznak fizetni Miskolcon a lakók?. A polgármester jelentette Borsos miniszteri tanácsosnak, hogy 1917-től 1923-ig Miskolczon nem a lakók, hanem a háztulajdonosok fizették közvetlenül a viadíjat. Erre Borsos Endre dr. miniszteri tanácsos kijelentette, hogy egyelőre, a szegedi döntéshez hasonlóan, Miskolc is 50 százalékos pótlakbért tartozik fizetni , április 1-én lakások után is, üzletek után is és az 50 százalék után kell fizetni a 25 százalékos kincstári részesedést. A népjóléti miniszter kérdésére felelő válasz iratot Silbiger Bertalan dr. főügyész szerkeszti meg. Ebben a város a következőket fogja kö■ö írni anépjóléti miniszterrel: — Miskolcon a vízdíjat, tehát a közüzemi pótlékok egy részét a háztulajdonosok fizették közvetlenül, azaz ők szállították be az adóhivatalba. A háztulajdonosok azonban megfizettették a vízdíjakat a lakókkal és így csak közvetítői voltak és nem viselői a lakókat terhelő fizetéseknek. A város annak idején azért intézkedett így, hogy ne a sok lakóval, hanem a kisebb számú háztulaj (fonosokkal kelljen tár j ^falnia. Másrészről a közüzemi pótlékok más f »ceheit, a kéményseprési és szemétszállítási dij :~*...1._köny*tlenül a lakók viselték és fizették. " 2. oldal REGGELI HÍRLAP A miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki a bankvezéreket ért inzultus felett A bankok, szerint a részvényvagyonváltságra vonatkozó szakaszt rejtélyes módon iktatták be a törvényjavaslatba . A bankok rendelkezésére bocsátották a kormány-nak a 12 milliós aranykorona valutakölcsönt Kedden pénzügyi konferencia tárgyalja a vitás kérdéseket A bankvezérek és gyáriparosok képviselőinek az újabb részvénytársasági vagyonváltság ügyében szombaton tartott pénzügyminiszteri konferenciáján történt incidensnek hullámai még mindig nem simultak el. A bankvezérek vasárnap újabb konferenciára gyűltek össze, amelyen elítélték azt a hangot, amelylyel Walkó Lajos kereskedelmi miniszter illette a bankvezéreket. Elhatározták, hogy a kérdést nem veszik le a napirendről és minden alkotmányos eszközzel küzdenek,a részvénytársaságok újabb vagyonváltsággal való megterhelése ellen és minden módot felhasználnak arra, hogy a tervezett öt százalékos kulcsot enyhítse a kormány. A részvénytársaságok felháborodása annál jogosultabb, mert értesülésünk szerint a szanálási javaslatokkal logikusan sem függ öszsze a részvénytársaságok újabb vagyonváltsága s az nem más, mint a pénzügyminiszteri bürokráciának újabb szüleménye. Határozott értesülése ugyanis az Az Újságnak arról, hogy az egységes pártban ily kívánság nem merült föl, sőt kívánságok merültek föl abban az irányban, hogy a kényszerkölcsön kapcsán fölmerült többé-kevésbbé önkényes javaslatokat ültessék át egy oly komplexumba, amely a szanálási törvényjavaslatok tömegét képezze. Mindenesetre meg lehet állapítani azt, hogy Korányi pénzügyminiszter még nem volt tájékozva a rendelkezések jelentőségéről és így tárgyilagosságára föltétlenül számítani lehet. Bizonyos, hogyha a részvénytársaságok vagyonváltságát föntartják, Korányi lejtőre jut és sokkal helyesebb, ha már most levonja a konzekvenciákat. A bankvezérek vasárnapi konferenciája. A bankvezérek a vasárnap tartott értekezleten hangsúlyozták, hogy a részvénytársaságoknak újabb vagyonváltsággal való megterhelése meglepetésszerűen érte az intézeteket és kifejezést adtak azon véleményüknek, hogy a szanálási törvényjavaslatba ezt az erre vonatkozó szakaszt rejtélyes módon iktatták be. Eddig az volt a szokás, hogy ilyen nagyfontosságú ügyben legalább előzetesen megkérdezték és meghallgatták az érdekeltségek kívánságait. A pénzintézetek nem akarják keresztezni a kormánynak a szanálásra vonatkozó tervezetét és a megszavazott 12 milliós aranykorona befizetése feltétlenül megtörténik és egyben kijelentették, hogy a befizetés meghiúsítására vonatkozó javaslat vagy törekvés bankkörökben nem is nyilvánult meg. Ma befizették a 12 millió aranykoronát. A bankvezérek a vasárnap tartott értekezleten elhatározták, hogy a megállapodásszerű összeget, 12 millió aranykoronát, a Jegyintézetnek megtérítik. Tényleg már értesítették a Jegyintézetet arról, hogy a Tébében megállapított kvóta szerint a bankok a rájuk kivetett összeget, úgy bécsi, mint azon külföldi intézeteknél, amelyekkel devizakötéseik voltak, a m. kir. állami fegyintézet javára utalták át és egyben kérték az illetékes intézeteket, hogy a térítésről a m. kir. állami fegyintézetet is értesítsék. A vasárnapi bankvezéri konferencia megbízásából Ullmann báró, a Hitelbank elnöke a hétfői nap folyamán fölkereste a miniszterelnököt, akinél a szombati incidens részleteit akarta tisztázni. Kifejtette Ullmann báró, hogy a bankoknak eszük ágában sem volt, hogy vállalt kötelezettségük alól kibúvót keressenek s egyben kifejezést adott a bankvezérek konferenciája azon határozatanak, hogy a részvénytársaságok vagyonváltságának azon terve, amelyet a kormány kontemplál, nem kívánatos az ország pénzügyi szempontjából sem. Bethlen István gróf miniszterelnök azt válaszolta Ullmann bárónak, hogy sajnálja a szombati incidenst, annál is inkább, mert a bankvezérek erre nem szolgáltak rá és kérte, hogy tekintsék azt meg nem történtnek. Amíg Ullmann báró a miniszterelnöknél járt, a bankvezérek összegyűltek a Hitelbank palotájában, hogy a formális, kívánságokat megszövegezzék a vagyonváltság ügyében. Korányi Frigyes pénzügyminiszter ugyanis azzal bocsájtotta el a bankvezéreket, hogy talán módjában lesz a vagyonváltság ügyében valamely kompromisszumos megoldást találni, ezért kedden délutánra értekezletre hívta meg őket és a bankvezérek azért gyűltek össze, hogy konkrét kívánságaikat erre az értekezletre előkészítsék. Hétfőn délután újabb bankvezéri konferencia volt. Hétfőn délután egy órakor tért vissza Ottmann báró a miniszterelnöki palotából a Hitelbank palotájának igazgatósági tanácstermébe, ahol Kornfeld Pál, Krausz Símon és még többen vettek részt. Ullmann beszámolt a miniszterelnöknél lefolytatott eszmecseréről, majd megállapodtak az újabb teendők dolgában, továbbá azon egységes vélemény alakult ki, hogy a törvénytársaságok újabb öt százalékos megterhelése abszurd gondolat és keresztülvihetetlen. Sok szó esett, hogy elsősorban nem a pénzintézetek, hanem az ország szanálási ügyének kárára van, ha a kormány e tervéhez ragaszkodik. Ez a megterhelés ugyanis közel kétszer annyit tesz ki összegszerűleg, mint a tervezett nemzetközi kölcsön összege, továbbá az újabb részvén-17 váltság a kis egzisztenciákat károsítja meg s lehetetlenné teszi, hogy a külföldi tőke magyar részvényeket vásároljon. Hogyan forduljon a külföldi magyar részvénypiac felé, ha látja, hogy a kormány állandóan a részvénytársaságokat terheli meg? A gyáriparosok Walkó és Korányi miniszterek előtt, A Gyáriparosok Országos Szövetségének megbízottai hétfőn megjelentek Walkó Lajos kereskedelemügyi és Korányi Frigyes pénzügyminiszter előtt és kifejtették, hogy a maguk részéről a szanálási törvényjavaslatnak öt százalékos részvényvagyonváltságra vonatkozó szakaszát lehetetlen gondolatnak tartják. Rámutattak arra, hogyha ezt a javaslatot keresztülviszik, akkor a magyar értékpapírok teljes letöréséhez fog vezetni. Ez az újabb vagyonkonfiskáció annál veszélyesebb, mert a Tregedüs-féle első vagyonváltság kivetésekor azzal indokolták a vagyonváltság meglehetős nagy voltát, hogy ilyen áldozat egy ember életében csak egyszer fordul elő. Kijelentették továbbá, hogy az idegen tőkének ilyen körülmények között, nem lesz kedve, hogy a magyar piac felé orientálódjék. Kijelentették, hogy nem zárkóznak el bizonyos áldozatok elől, azonban a kormány redukálja idevonatkozó kívánságát. Korányi és Walkó miniszterek a küldöttségnek nem adtak határozott választ, hanem a tárgyalásokat későbbi időpontra halasztották. Itt említjük meg, hogy a gyáriparosok a rájuk kivetett nyolcmillió aranykorona kulcson folyósítását már ma megkezdték. Mi lesz a keddi pénzügyi konferencián? A bankvezérek a föntebb vázolt álláspontjukat a kedden összeülő pénzügyi konferencián a következőkkel indokolják meg. Tisztázni kell az újabb váltság kérdését. Nemcsak a pénzintézetek, hanem az ország érdekében is. Nálunk is épp úgy, mint Ausztria szanálásánál, nem a külföldi kölcsön a legfontosabb tényező, mert ez Ausztriában is csak alap volt, hogy a rendezés megindulhasson és a külföld bizalma megszilárduljon. Ez a bizalom volt az, amely magával hozta, hogy a külföld osztrák részvényeket kezdett vásárolni. Ez vonta magával a valutáknak Ausztriába való beözönlését és ezek tették az osztrák kormánynak lehetővé, hogy pénzügyeit szanálja, nem pedig maga a külföldi kölcsön. Ugyanaz a helyzet most nálunk is. A külföld bizalmára van szükségünk, hogy ugyanaz a helyzet alakuljon ki, mint Ausztriában. Szükség van arra, hogy a külföld bizalma a magyar részvények iránt megerősödjék. Ha azonban a külföld látja, hogy éppen a magyar kormányzat viseltetik animozitással a részvénytársaságok iránt, hogy más ne® fizet vagyonváltságot, csak éppen a részvénytársaság, akkor mivel sem indokolható a külföldnek olyan szükséges bizalma. Tehát nem a saját szempont, hanem az ország gazdasági rekonstrukciója érdekében van az, ha a kormány az újabb részvénytársasági vagyonváltságra vonatkozó követelményeit resztringálja. Ullmann báró a miniszterelnöknél. Gyönyörű selyemfényű Mouslinharisnya minden színben 42.500 K KÖNYVES LAJOSNÁL, Megay-ház.