Szabadság, 1903. január (12. évfolyam, 1-5. szám)

1903-01-03 / 1. szám

Miskolcz, 1903. XII. évfolyam 1. sz. Szombat, január 3. SZABADSÁG «» A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYYENNYÜLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. f SZKKMKSZTÖ3ÉS ÉS KIADÓHIVATAL Széclienyi-aícza 84-ik szám. SZELÉNT! és TÁRSA nyomdája. A laj> megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő: Dr. NEUMANN BERTALAN. Társszerkesztő : BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2‘50 kor Egyes szám ára 14 fill. Olvasóközönségünkhöz! A „Szabadság“ ideiglenes szerkeszté­sére vállalt megbízatásom letelvén, nem mulaszthatom el, hogy szives olvasóimtól e helyütt búcsút vegyek. Sohasem voltam hivatásos hírlapíró, ámde e rövid idő, melyet most e téren eltöltöttem, meggyőztek engem arról, hogy a szerkesztő és olvasó között egy oly láthatatlan, de kellemes viszony ke­letkezik, a mely a szerkesztő lelküle- téből maradandó nyomok nélkül ki nem mosódik. Másnemű elfoglaltságom zárja ki annak lehetőségét, hogy ezen velem szellemileg összeforrott lap vezetésénél megmarad­jak — és a mikor ezt teszem, meg- ragadóm egyúttal az alkalmat arra is, hogy jeles munkatársaimnak legbensőbb köszönetemet fejezzem ki azon odaadó fáradozásukért, a melylyel engem fel­adatom megvalósításában támogatni szí­vesek voltak. Miskolcz, 1902. decz. 31. Hazafias üdvözlettel Dr. Kürcz Jakab. * A „Szabadság“ szerkesztésében utóbbi időkben előfordult válság végleges meg­oldása gyanánt e lap alapitói, pártunk vezetőségével egyetértőén akként hatá­roztak, hogy a mai naptól kezdve a „Szabadság“ felelős szerkesztője legyek. Meghajlottam a kitüntető megbízatás előtt és a midőn átveszem a tollat, melylyel a „Szabadság“ irányítása és vezetésére felelős szerkesztői minőség­ben vállalkoztam, kettős czélt vélek el­érni. Szolgálni kívánom a közérdeket nemcsak a nagy politikai élet tág me­zején, hanem szolgálni kívánom azt szű- kebb hazánk, szeretett városunk és Bor- sodvármegye mindennapi életében is. De büszkeségemet találom abban is, hogy társul szegődhetem azon lelkes csoporthoz, a mely a sajtó munkásai­nak egyetemét képezi, tagja kívánok lenni a hírlapírók azon lelkes csoport­jának, kik becsületes, tiszta fegyverüket az 1848. évi márczíusi nagy napok ese­ményeihez fűzik és eme. nagy esemé­nyek diadalaiból merítik az erőt a kö­vetkezmények kivívásához. Hírlapírói, szerkesztői minőségemben J a közérdeket helyezem mindenek fölé, ámde ez korántsem zárja- azt ki, hogy a közérdek rovására netán megsértett jogos magánérdek meg ne védessék. Ismerem az életet, jól tudom azt, hogy a félre magyarázott közérdek szem­pontjából nem ritkán a jogos magán­érdek szokott áldozatul odadobatni. Nem hiszem tehát, hogy egyedül állok, midőn ezt helytelenítem, épen ezért e lapok hasábjai paizsul fognak szolgálni a jog­talanul megtámadottnak. E lapot politikai pártom vezetői ala­pították. Ismerem elveiket, magam is ez elvek szerény harezosa vagyok, termé­szetes tehát, hogy amaz elvek és érdekek terjesztése és támogatása első rendű hiva­tásomat fogja képezni; viszont azonban kijelenthetem azt is, hogy helyi kérdé­sekben kizárólag pártpolitikai szempon- \ tok által nem vezettetem magamat. Ezen j kérdésekben a saját meggyőződésem sze­rinti üdvösét és hasznosat fogom kö­vetni és támogatni annál könnyebben, mert legkevésbbe sincs okom attól tar­tani, hogy nézeteim kifejezésre juttatá­sánál bárki, de különösen politikai pár­tom helyi vezetői részérői legtávolabb­ról is korlátoltassam. . A helyi sajtóhoz való viszonyban nem­csak a kollegialitás, de a férfias hig­gadtság is Szolgál vezérelveimül. Tárgyi­lagos bírálat nem sértheti a közelet emberét, személyes torzsalkodásokat pe-* dig a sajtó hasábjain megengedhetetle- neknek tartok. Hogy mennyire iog sikerülni ez el­határozásaimnak megvalósitása, az erőm és tehetségemen kivül szives olvasóim jóindulatú támogatásától is függ ; ezt tiszteletteljesen kérve vagyok hazafias üdvözlettel Dr. Neumann Bertalan, a „Szabadság“ felelős szerkesztője. A komédia vége. Az évek óta tartó kiegyezési komédiá­nak valahára vége szakadt. Széli Kál­mánnak sikerült a „monarchia“ nagy­hatalmi állását megmenteni — Magyar- ország érdekeinek feladásával és elalku- v ásóval. Igen, feladásával és elalkuvásával, mert hiszen a Bánffy és Badeni közt 1898-ban megkötött kiegyezésen történt a módosítás. A Széli alkujában kezdet­től fogva a végéig, sohasem volt szó arról, hogy a kiegyezés" a magyarokra hátrányos, hogy minket a szó szoros értelmében az osztrákok már a Bánffy- féle alkuban becsaptak. Ellenkezőleg, mióta Széli az alkudozás fonalát Körber- rel felvette, mindig és állandóan csak az úgynevezett osztrák sérelmek repará­lása volt napirenden. A kiegyezésben tehát másodszor is le vagyunk főzve. Széli elfogadta az újabb feltételeket, tehát rontott a Bánffy-fóle silány ki­egyezésen is. Hanem azért a monarchia nagyhatalmi áilása meg van mentve s ez a fődolog. A király ráparancsolt Széli és Körber urakra, hogy a kiegyezésnek meg kell lenni s mi természete sebb, hogy a király szava mellett Magyarország érdekeinek el kellett nómulni ezúttal is. Ha az osztrákjai ott túl veszekednek s össze- békiteni őket nem tudják, odadobják koncznak a mi érdekeinket, hogy ezen kibéküljenek. Azt a pár hónapi békes­séget, melyet az osztrákok a kiegyezés idejére megkötnek, a mi évtizedre szóló anyagi érdekeink megrontásával kell megfizetnünk. ügy kellene annak történni, hogy magyar államférfi felfogásában ha al­kudozik az osztrákkal, legelői a magyar érdekek védelme szerepel s csak azután jöhetnének a közösök. Ám ez nem igy van. A mostani kiegyezés is megmutatta, hogy az alkudozások mérlegének a ser­penyőjét nem az igazság billenti jobbra- balra, hanem az erő. Macht geht vor Beeilt, mondotta Bismark, Odaát az osztrák közvélemény mint egy ember AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents