Modellezés, 1969 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1969. január / 1. szám

4 A LÉGCSAVAROKRÓL vm.rész VÁZÉPÍTÉSŰ KERETLÉGCSAVAROK KÉSZÍTÉSE Könnyű gumimotoros modelleknél — a zárttéri modellekről most nem beszé­lünk — igen nagy jelentősége van a vékony szelvényű, könnyű légcsavarok­nak. A balsafából vagy más faanyagból kifaragott légcsavarok túlzott levéko­­nyítása szilárdsági szempontokból meg­engedhetetlen. A hárs-, éger-, kőris-, vagy nyárfából készített légcsavar a le­hető legvékonyabbra való megmunká­lás esetén is viszonylag eléggé súlyos. Ez pedig hátrahajló lapátú légcsavar készítésénél hátrányos, mivel jelentős súlyponteltolódást okoz. A vázban építendő keretlégcsavar a megfelelő sablon elkészítése után köny­­nyen készíthető és akár szériában is gyártható. A Wakefield gumimotoro­sokhoz kitűnően megfelel, és ha lehet, még jobban a téli kupa kategóriájú kis gumisokhoz. Anyagot alig igényel. Csu­pán egy-két méter léc és igen kevés balsafa kell hozzá. Sőt balsa hiányá­ban igen jól elkészíthetők a bordák ré­teges lemezből is. A keretlégcsavar tel­jesítőképessége — ahogy a gyakorlat már többször bebizonyította — éppen olyan jó, mint a tömbből faragott lég­csavaroké. Megtervezése és elkészítése a követ­kező módon történik: Ha a gumimoto­ros modellt már megterveztük, a hát­rahajló v­ázszerkezetű légcsavart a szo­kott módon rajzoljuk fel a szerkesztés­hez.. Először megrajzoljuk a légcsavar felülnézetét és ezt egy vékony deszkára is pontosan felrajzoljuk, majd körvo­nala mentén kivágjuk lombfűrésszel (1. ábra). A papírlapon szerkesszük ki a légcsavar emelkedését a már ismert módon (2. ábra). A legmagasabb pont (b) magasságában párhuzamost húzunk az alapvonallal (a). A felülnézetre be­rajzoljuk a „v” egyeneseket és meg­hosszabbítjuk őket az „a” alapvonalig. A kiszerkesztett emelkedési pontok (c) és a „b” vonal között fog adódni egy „t” távolság (méret), ezt a távolságot a „d” pontnál visszamérjük és összeköt­jük az „e” egyenessel. Ezt minden olyan helyen megismételjük, ahol a „b” vonal és a „c” között lesz egy ,,t” távolság (2. ábra). Természetesen, amelyik három­szögnek a „c” sarka egybeesik a „b” vonallal, ott nincs „t” távolság, tehát azon nem változtatunk semmit. Ha eze­ket a szerkesztéseket elvégezzük, rajzol­junk minden cél távolságnak megfe­lelő profilt (bordát), helyezzük ezt az „e” egyenesekre és rajzoljuk rá a pro­fil felső ívelését (3. ábra). Ha most ki­vágjuk ezeket a háromszögeket (x), már megkapjuk a profil felső húrját is. Ezeket az „x” darabokat 2 mm-es ré­teges lemezből vágjuk ki, úgy, hogy mindjárt kivágjuk a főtartó, az orrléc és az élléc helyeit is. Ezután ezeket rá­ragasztjuk a deszkából kifaragott „piskótára” (felülnézeti alakra) a „v” helyeknek megfelelően (4. ábra). Ha a ragasztás megszáradt, körülhajlítunk egy darab 1 mm-es réteges lemez csí­kot (g) a piskótára, úgy, hogy az alsó széle megegyezzen a piskóta alsó szélé­vel, a felső részén pedig bejelöljük a „c” pontokat. Ekkor kiterítjük a lemezt és a „c” pontokat megfelelő görbével összekötve a felső felesleges részt le­vágjuk. Még jobb, ha az előbb leírt műveletet először rajzkartonon végez­zük el és a lemezre már csak a végle­ges alakot rajzoljuk rá és ezután vág­juk ki. A véglegesen elkészített „g” részt ezután körülragasztjuk a piskótán (4. ábra). Ezzel sablonunk el is készült és hozzákezdhetünk magának a légcsa­varnak az elkészítéséhez. A légcsavar keretét 3X3-as lécből hajlítjuk meg a sablonnak megfelelően, és behelyezzük az orr- és éllécnek ki­vágott részekbe. A választott léc lehe­tőleg kőrisfából legyen, mert ezt lehet a legjobban meghajlítani. Készíthetjük a keretlécet esetleg bambusznádból is. Ha fenyőlécet alkalmazunk, akkor az tökéletesen friss, sűrű és párhuzamos szálirányú, természetesen minden kis csomótól is mentes anyag legyen. Mivel a lapátvég lekerekítését eléggé nehéz meghajlítani, készíthetjük úgy is a la­pátot, hogy a lekerekítés helyett a la­pát végére balsa, vagy hárs (éger, nyír­fa) betétet ragasztunk (5. ábra). Főtar­tónak szintén 3X3-as lécet veszünk (ez mindenképpen lehet fenyőléc), külső vége felé 2X3 mm-esre csiszoljuk. A 3 mm-es méret alul és felül marad. Ez­után minden „x” lemez mellé egy bal­­salapot teszünk, melynek vastagsága 1—1,5 mm. A balsalemezből előzőleg kivágjuk a főtartó és a keretléc helyeit. Ezután a balsalapot odaragasztjuk úgy az orrléchez, élléchez, mint a főtartó­hoz. Vigyázzunk, hogy a lemez sehol se ragadjon oda az „x” lemezhez, mert el­lenkező esetben nem lehet a kész lég­csavart kiemelni a sablonból. A ra- V 2. ábra 3. ábra 4. ábra 5. ábra 6. ábra

Next