Modellezés, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1988. január / 1. szám

. Emlékesem... Modellező múltra visszaemlékezni mindig szép és örömteli. Vissza­gondolni, hogy hogyan kezdődött, mik voltak az első élmények. Ezeket nem lehet elfelejteni, és baráti körben ezek az élmények min­dig említést kapnak. 1948 szeptemberében egyik soproni üzlet kirakatában láttam egy vitorlázó repülőmodellt, alatta versenydíjak egy fiatalember fotójá­val, mely bemutatta Beck Rezső soproni modellezőt, a centenáriumi országos repülőmodellező verseny győztesét. Ez Sopronban akkor sportszenzációnak számított. A látványosság felkeltette érdeklődésemet. Kerestem a modellező műhelyt, de nem találtam. A véletlen úgy hozta, hogy egy hét múlva a soproni modellezők kézzel írt plakátokon háziversenyt hirdettek a vízmű­téten. A rendezvényre kimentem. Gyönyörködtem a sok szép repülőmodellben, csodáltam a repülőmodellek alkotóit, a modellek körüli sürgés-forgást, az egymás közti magyarázkodást a technikai újdonságokról, a műszaki megoldásokról. Vártam a repítést, a versenyt. A szél erősen fújt, sőt mindig erőtel­jesebben. Legnagyobb bánatomra Sosztarich András szakosztály­­vezető közölte, hogy a verseny elmarad. A modellezők összecsomagol­tak és visszamentek a műhelybe. Velük mentem a „Festetics” majorba, mely Sopron város szívében van. Itt volt a modellező műhely. Megkezdődött a modellek összeszerelése és a teremben kifeszített drótra sorban felakasztották őket. Gyönyörű látvány volt, ahogy a repülőmodellek különféle színűre festve ott lógtak. Közben az egyik modellező azt kérdezte, „nem akarsz modellezni?”. Még válaszolni sem tudtam, máris előrántott a fiókból egy CINKGK III. tervrajzot, réteges lemezt és lombfűrészt. Nagy vonalakban megmutatta, hogy mit kell csinálni, és azonnal nekiláttam a törzsbordák fűrészeléséhez. A munka nem ment olyan simán, mint ahogy az illő lett volna. A rajzolt vonalak nem követték pontosan a tervrajzot, a fűrészelés görbén haladt, a munka befejeztével otthagytam a hulladékot. Más­nap, mikor újból bementem, az egyik „öreg modellező”, az ügyeletes megszidott, mert otthagytam a szemetet. Azt mondta, még egy ilyen eset és nem lehetek modellező. Ez a rendetlenség többet nem fordult elő, ettől kezdve a soproni modellezők népes táborához tartoztam. Minden szabadidőmet a modellező műhelyben, a modellező barátok között töltöttem. Az anyagok egy részét kaptuk, de sokféle anyagot vásárolni kellett Budapesten, a Lónyai utcában. Szorgalmas mun­kával a tél folyamán elkészítettem a CINEGE Il­. és az MR—10 modelleket. 1949. április 3-án az első jelvényszerző verseny a vízmű réten. Az összes modellező — kb. 25 fő — színessé tette a rétet. A modellek 100 méteres zsinórral egymás után emelkedtek a magasba. Volt, amelyik lezuhant vagy csak néhány másodperc siklás után a közelben landolt. De jó néhány modell nagyon szépen repült, ezek között volt az én kis CINEGE III. modellem is.­­'40 űr repülésével az első repü­­téssel teljesítettem az I. fokú arany teljesítményszintet. Nagy volt az örömöm. Ez akkor fantasztikus eredmény volt. Büszke voltam rá. Elszaladtam a modellért, de ahhoz át kellett ugranom az Ikva pata­kot, melynek meredek partja volt. két méter széles és kb. 80 cm mély víz folyt benne. Átugrottam, megkapaszkodtam a fűszálban, az kiszakadt és én hanyatt a patakba estem. Óriási volt a modelle­zőknél a derültség, mert rajtam kívül ez mással nem fordult elő. Most utólag végiggondolva, ez lett volna modellezővé avatásom? Lehet, mert azóta is ez a kedvtelésem és hivatásom. RATHGE KÁROLY PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Honvédelmi Minisztérium felvételi pályázatot hirdet és jelent­kezést vár a katonai főiskolákra, — tiszthelyettesi iskolákra, — középiskola honvédkollégiumokba (tiszthelyettesképző szakközépiskolákba). Várják azokat a fiatalokat, akik vonzódnak a katonai életpálya iránt és dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választ­ják. A katonai főiskolákra jelentkezők a következő intézmények­hez pályázhatnak: Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, valamint egyes külföldi intézmények. Az érettségizett jelentkezők tanulmányi ideje három év, sikeres végzés után néphadseregünk hivatásos tisztjei lesznek. Az ország különböző helyőrségeiben működő tiszthelyettesi iskolákban sokféle (többek között híradó, rádióelektronikai, lokátortechnikai, rádiófelderítő, repülő-műszaki) szakon folyik a képzés. A tanulmányi idő egy vagy két év, a választott szaktól és az előzetes végzettségtől (középiskola, általános iskola, szak­munkásképző intézet) függően. Az eredményesen végzettek tiszt­­helyettesi rendfokozatot szerezve kezdhetik meg szolgálatukat. A középiskolai honvédkollégiumokba általános iskolát vég­zett fiútanulókat várnak, akik kötelezettséget vállalnak, hogy a középiskola elvégzése után katonai főiskolán folytatják tanulmá­nyaikat. Az intézményekben felvett hallgatók számos kedvezményben részesülnek (teljes és térítésmentes elhelyezés, ruházat, tanszer-, sport-, egészségügyi stb. ellátás, illetmény). A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, a katonai szol­gálatra való egészségügyi-alkati rátermettség, megfelelő tanulmányi eredmény (kollégiumi jelentkezésnél), általános (tiszthelyettesi iskolákhoz) vagy középiskolai (főiskolákhoz) végzettség. A tiszt­­helyettesi iskolákra és főiskolákra jelentkezők életkora lehetőleg 17—23 év között legyen, feltétel a feddhetetlen előélet és az er­kölcsi-politikai megbízhatóság. A pályázat határideje: katonai főiskolákra 1988. március 1. (a repülőgép- és helikoptervezetői szakokra 1987. november 15.), a tiszthelyettesi iskolákra 1988. január 31., a kollégiumokba 1988. január 31. A jelentkezéseket a megyei (ill. fővárosi) hadki­egészítési és területvédelmi parancsnokságokhoz kell eljuttatni (tanulóknak az iskolájuk útján). Felhívjuk a figyelmet, hogy a pályázatokkal kapcsolatos további részleteket és felvilágosításokat a pályázati felhívásokból lehet megtudni, illetve ezekről az illetékes kiegészítő parancsnokságokon lehet érdeklődni. Ez a honvédségi egyetemi (főiskolai) ösztöndíj­pályázókra is vonatkozik.

Next