Mohács és Vidéke, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
VI. évfolyam. Mohács, 1887. szeptember 11-én. 37. szám. MOHÁCS ÉS VIDÉKÉrt tásadaim] heti lap. Megjelen minden vasárnap. Hová a lapszei námet-utca Nemi **//74 Szerkesztőség: jászét illető közlemények küldendők . Kéziratok vissza nem küldetnek. Kiadó hivatal : Hová a lapmegrendelések és hirdetések küldendők: Klandl János könyvnyomdájában. Előfizetés: Kg’és'/. évre 4, félévre 2, negyedévre 1 flt. Kgyes szám 10 kr. példányok Hlavn’l János könyvnyomdájában kaphatók. Hirdetések ára : •* liásához petit sor egyszeri megjelenéseért 5 lzr.. t»ár«i n. szeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. A fényűzés. A fényűzés művelődésünkkel lépést tartva halad s éppen e miatt félni lehet, hogy még a mainál is nagyobb mérvet ölt. Nem vagyok barátja a múlt szertelen dicsőítésének, hanem egy tekintetben mindenkinek meg kell hajolnia előtte, s ez ha úgy nevezhetem : annak szerénysége. A lovagkorban a családi élet még megkapó, egyszerű, a vár úrnője maga perget rokkát s nem a világnak, hanem egyedül férjének él, később már csak a középosztályt látjuk ily foglalkozás mellett, s most, már a mesteremberek osztályában, tehát a negyedikben sem annyira rokkát, mint nyelvet szeretnek pergetni emancipált úrhölgyeink. Hanem ha végig tekintünk a történelem mezején, azt is látjuk, hogy Athéné akkor bukott el, mikor az ősök nemesen egyszerű szokásait élvsóvár fényűzés foglalta el s Róma hatalmát a bíbor, a bársony s az arany ásta alá. Hogy a mi társadalmunk is vagyoni s erkölcsi bukás előtt áll, azt mindenki érzi, de sztoikus nyugalommal várja a bekövetkezendőket, azt mondogatván : „minden akként jó, amint van.“ Hiszen jó volna, ha mindenki csak annyit, engedne meg magának, hogy helyzete egyensúlyban maradna, de mire való az az esztelen nagyravsigyás, mely legszebb, legtiszteltebb neveinket a váltók örvényébe juttatja. Mire való az a nevetséges hetykeség, mely a magánál szerényebb öltözetűt fitymáló lenézéssel veti meg, vagy észre sem veszi, holott talán arra sem méltó, hogy viselőjének nyomába lépjen. Nagyon jellemző az a mi társadalmunkra nézve, hogy ruha után itél, mely felületesség annyira lábra kapott már, hogy a valódi érdem kezd háttérbe szorulni. S minthogy mindenki óhajtja, hogy valódi értéke szerűt ítéltessék meg, sőt legtöbb értékén felüli tisztességre vágyik, kényszerítve is van arra, hogy telik, nem telik, cifra burokba bújjék. Aztán elharapódzék az irigység, hiúság, gőg, s betelnek a bűnök lajstromai sikkasztásokkal s hasonló nemes dolgokkal. Mert a nagyravágyás s a fényűzés nem egyszer csábítja lelkiismeretlen útra a gyönge halandót. Ily úton jutnak tönkre a családok, a béke s a nyugalom így űzetik ki tűzhelyeikről, s végül így riad vissza a fiatal ember a családalapítástól. De a lányok ma már egyébbel nem törődnek, mint, cifra rongyaikkal, a dologtól irtóznak ; értékes munka helyett, papagájmódra bemagolnak néhány szólamot a francia, angol, olasz, spanyol, sőt talán a tatár nyelvből is, mig anyanyelvüket nem ismerik s bírják teljesen. Valóban e tekintetben kivételre ritkán akadunk. Szép, szép oly ragyogó műveltségre szert tenni, tegye is, ki teheti s a, kinek szüksége van reá, de kinek „savanyú a szellő“, az ne kapkodják utána, hanem dolgozni tanuljon. Ha a nő azon képességeket szerzi meg, melyek által derék, házias családanya lesz, akkor bizonyára leapad az agglegények száma, s maguk sem maradnak a nóta szerint árván ; a férfi nem keresi a pénzt azzal az okoskodással, hogy ha költséget veszek a nyakamra, legyen miből költekezni, hanem úgy szillogizál: majd, ha megnősülök, háztartásom fölvirágzik, boldog leszek egy csak számomra viruló kedves nő oldalán, így nem fog kelleni emancipáció, nem fog kelleni a boldog házaspárokat, lámpással keresni. — .. — TÁBOR. Anyám sírjánál. Tűnő derű, lehulló csillagok, Szívem miért szegény ? beszéljetek . Miért oly átkozott e portömeg Mely csak borúra képes érzeni ! S keservben oszsza át az életet? Mit kérdezem az elborult derűt ? Mit kérdem én az eltűnt csillagot ? Hiszen sötétek ők, miként a gyász, Mely bánatos lelkemre ráborult. Mely bús szivembe fájdalmat lopott. Dörgött feléd az élet végszava, És ellenállani gyönge volt erőd ! . . . Remény sugár! . . . Reménysugár! . . . Oly csalfa oh ! miért valál ! ? . . . Lehullva oszlopod — porondba dőlt. Űzött a sors az élet tengerén, És megpihenni köztünk nem hagyott. Ragadt a zord vihar soká . . . Nyugalmadat megátkozd . . . Mig szirtié bukkant megtörött hajód. • • Nagyon sötét, borult az éj ege . . . Amott .... amott egy csillag hulla le. Nézzétek, oh, mily nesztelen Húzódik a sötét egen . . . Egünk borúja rejti szellemét E föld anyánk kiégett hüvelyét ! Hiába zenge hozzá énekem, Ne menj ! dicsőn ragyogsz le énnekem, Maradj , vagy veled eltűnöm, Vigy el magaddal . . . s esküszöm : Az élet vágya vissza nem vezet. Hisz eltiporta már reményimet. Nem hallgatott rám s tovább repült, Nem adhatott szivemre enyh derűt Repülj tehát az égbe felé ,S imázz a menny tündérivel Azért, ki éltedért imádkozott, Hogy elfeledje a bubánatot. Örök hideg Övezi lelkemet, Kihalt világ, mely mindent eltemet, A sirhalom előttem áll, S a sir ölén, hi a halál Erős csapása által porba dőlt, Alusza már a végtelen időt. Nyugodj .... aludjál édes álmokat, Hiszen oly csend van ott a hant alatt, Kebelemben ég szövétneked, Szivemben gyászdal zeng neked . A „Segítség.“ Vettük a „Segítség“ album 1 fitos példányát. Nem túloztunk, midőn annak idején azt állítottuk, hogy külföldön ily díszes művet 1 frt csekély árért még árusítottak. Sőt bátran hozzá tehettük, hogy a megküldött mű mind irodalmi, mind művészeti tekintetben felülhaladja föliugázott várakozásunkat is. A díszes mű nagy ivrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki ; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, akik közül 45-en adtak verses és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös „Eperjes- Nagy-Károly-Torockó“ című közleménye nyitja meg, mely „fac simile“-ben van adva, egy lapon Stefánia főhercegnő rajzával, melyeket a Roskovics Ignác által készített, szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József főherceg buzdító szavait találjuk : „Néhány őszinte szó nagy birtokosainkhoz“ — vezércikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt követi Koburg Fülöp hereg két cikke: „Egy szerencsés — és egy szerencsétlen vadászati nap“, két érdekes leírás, két érdekes vadászatról. A fejedelmi hölgyek rajzai nyitják meg az albumnak oly változatos és gazdag illusztrációját. Stefánia trónörökös főhercegnő művészi kivitelű rajza: „Keleti város tengerparti részlettel.“ Klotild főhercegnő (József főhercegné) rajza szép pálmacsoportot tüntet elő, alatta anya és kis leánykája. „Magyar pálmák alatt“ — ez a kép címe s a főhercegi pálmaház egyik érdekes részletét mutatja meg. Margit főhercegnő a fiumei benyomásból merített képtárgyat : egy fiumei bárkát vetett papnrra, egész könnyedén a bárka körül röpdeső sirályokkal. Ezt Morelli metszette fába. Mária Dorothea főhercegnő kárpáti rajzalbumának egyik lapját engedte át: „Az első zerge.“ Fiatal úri vadász tér haza a bérces után, utána egy tót legény viszi az elejtett zergét. Koburg Lujza főhercegnő a pohorellai kastélyt rajzolta le, szép alakú fák közt és igen jártas rajzonnal. Zichy Mihály allegorikus képe : „Eperjes- Nagy-Károly-Torockó“, e nagy művész egyik legszebb alkotása, az ő bájos női alakjaival. A három szerencsétlen várost, egy-egy nő ábrázolja, kik a füstölgő romokon ülnek, egymásra Nyugalmas éjt ... a holtak éjetén Pihenj . . . pihenj ... a földnek lágy ölén. Gyöngyösy Etel: Két gyermek története. Elbeszélés. X r a. Gz. (Vége.) Laci másnap elköltözött szüleitől. Azt adta okul, hogy a lakás igen messze esik hivatalától s már vett is ki magának másikat. Szülei meg nem foghatták mi történt vele. Szófián mogorva lett s arcán az élet pírját a halál sápadtsága váltotta fel. Kérdez esküdésekre nem válaszolt semmit. Összeszedte holmiját s távozott új lakásába. Teréz néni nem is sejtette, hogy mi történhetett. Gergely bácsi meg épen oly izgatott volt, hogy a műhelyben ok nélkül pofozta fel inasait, ami különben sohasem volt szokása. Laci mindezzel nem törődött semmit. Ment, s két hétig úgyszólván hirt sem hallatott magáról. Mindössze egy levelet irt, melyben arról tudósította szüleit, hogy jól érzi magát. A levélen kívül azonban egyéb hirek is érkeztek, nem ugyan Lacitól, de barátaitól, s a hirek épenséggel nem voltak megnyugtatók. Úgye szóltak, hogy Laci beteg, nagyon beteg.