Mohács és Vidéke, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

VI. évfolyam. Mohács, 1887. szeptember 11-én. 37. szám. MOHÁCS ÉS VIDÉKÉ­­rt tá­­­sad­aim] he­ti l­ap. Megjelen minden vasárnap. Hová a lap­szei n­ám­et-utca Nemi **//74 Szerkesztőség: jászét illető közlemények küldendők . Kéziratok vissza nem küldetnek. Kiadó hivatal : Hová a lapmegr­­endelések és hirdetések küldendők: Klandl János könyvnyomdájában. Előfizetés: Kg’és'/. évre 4, félévre 2, negyedévre 1 flt. Kgyes szám 10 kr. példányok Hlavn’l János köny­vnyomdájában kaphatók. Hirdetések ára : •* liásához petit sor egyszeri megjelenéseér­t 5 lzr.. t»ár«i n. szeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. A fényűzés. A fényűzés művelődésünkkel lépést tartva halad s éppen e miatt félni lehet, hogy még a mainál is nagyobb mérvet ölt. Nem vagyok barátja a múlt szertelen dicsőítésének, hanem egy tekintetben min­denkinek meg kell hajolnia előtte, s ez ha úgy nevezhetem : annak szerénysége. A lovagkorban a családi élet még meg­kapó, egyszerű, a vár úrnője maga perget rokkát s nem a világnak, hanem egyedül férjének él, később már csak a közép­osztályt látjuk ily foglalkozás mellett, s most, már a mesteremberek osztályában, tehát a negyedikben sem annyira rokkát, mint nyelvet szeretnek pergetni emancipált úrhölgyeink. Hanem ha végig tekintünk a történe­lem mezején, azt is látjuk, hogy Athéné akkor bukott el, mikor az ősök nemesen egyszerű szokásait élvsóvár fényűzés fog­lalta el s Róma hatalmát a bíbor, a bár­sony s az arany ásta alá. Hogy a mi társadalmunk is vagyoni s erkölcsi bukás előtt áll, azt mindenki érzi, de sztoikus nyugalommal várja a bekövet­­kezendőket, azt mondogatván : „minden ak­ként jó, a­mint van.“ Hiszen jó volna, ha mindenki csak annyit, engedne meg magának, hogy hely­zete egyensúlyban maradna, de mire való az az esztelen nagyravsigyás, mely legszebb, legtiszteltebb neveinket a váltók örvényébe juttatja. Mire való az a nevetséges hetyke­ség, mely a magánál szerényebb öltözetűt fitymáló lenézéssel veti meg, vagy észre sem veszi, holott talán arra sem méltó, hogy viselőjének nyomába lépjen. Nagyon jellemző az a mi társadal­munkra nézve, hogy ruha után itél, mely felületesség annyira lábra kapott már, hogy a valódi érdem kezd háttérbe szo­rulni. S minthogy mindenki óhajtja, hogy va­lódi értéke szerűt ítéltessék meg, sőt leg­több értékén felüli tisztességre vágyik, kényszerítve is van arra, hogy telik, nem telik, cifra burokba bújjék. Aztán elharapódzék az irigység, hiúság, gőg, s betelnek a bűnök lajstromai sik­kasztásokkal s hasonló nemes dolgokkal. Mert a nagyravágyás s a fényűzés nem egyszer csábítja lelkiismeretlen útra a gyönge halandót. Ily úton jutnak tönkre a családok, a béke s a n­yugalom így űzetik ki tűzhelyeik­ről, s végül így riad vissza a fiatal ember a családalapítástól. De a lányok ma már egyébbel nem törődnek, mint, cifra rongyaikkal, a dolog­tól irtóznak ; értékes munka helyett, papa­gájmódra bemagolnak néhány szólamot a francia, angol, olasz, spanyol, sőt talán a tatár nyelvből is, mig anyanyelvüket nem ismerik s bírják teljesen. Valóban e tekin­tetben kivételre ritkán akadunk. Szép, szép oly ragyogó műveltségre szert tenni, tegy­e is,­­ ki teheti s a, kinek szüksége van reá, de kinek „savanyú a szellő“, az ne kapkodják utána, hanem dolgozni tanuljon. Ha a nő azon képességeket szerzi meg, melyek által derék, házias családanya lesz, akkor bizonyára leapad az agglegények száma, s maguk sem maradnak a nóta szerint árván ; a férfi nem keresi a pénzt azzal az okoskodással, hogy ha költséget veszek a nyakamra, legyen miből költe­kezni, hanem úgy szillogizál: majd, ha megnősülök, háztartásom fölvirágzik, boldog leszek egy csak számomra viruló kedves nő oldalán, így nem fog kelleni emancipáció, nem fog kelleni a boldog házaspárokat, lámpással keresni. — .. — TÁBOR. Anyám sírjánál. Tűnő derű, lehulló csillagok, Szívem miért szegény ? beszéljetek . Miért oly átkozott e portömeg Mely csak borúra képes érzeni ! S keservben oszsza át az életet? Mit kérdezem az elborult derűt ? Mit kérdem én az eltűnt csillagot ? Hiszen sötétek ők, miként a gyász, Mely bánatos lelkemre ráborult. Mely bús szivembe fájdalmat lopott. Dörgött feléd az élet végszava, És ellenállani gyönge volt erőd ! . . . Remény sugár! . . . Reménysugár! . . . Oly csalfa oh ! miért valál ! ? . . . Lehullva oszlopod — porondba dőlt. Űzött a sors az élet tengerén, És megpihenni köztünk nem hagyott. Ragadt a zord vihar soká . . . Nyugalmadat megátkozd . . . Mig szirtié bukkant megtörött hajód. • •­­ Nagyon sötét, borult az éj ege . . . Amott .... amott egy csillag hulla le. Nézzétek, oh, mily nesztelen Húzódik a sötét egen . . . Egünk borúja rejti szellemét E föld anyánk kiégett hüvelyét ! Hiába zenge hozzá énekem, Ne menj ! dicsőn ragyogsz le énnekem, Maradj , vagy veled eltűnöm, Vigy el magaddal . . . s esküszöm : Az élet vágya vissza nem vezet. Hisz eltiporta már reményimet. Nem hallgatott rám s tovább repült, Nem adhatott szivemre enyh derűt Repülj tehát az égbe felé ,S imázz a menny tündérivel Azért, ki éltedért imádkozott, Hogy elfeledje a bubánatot. Örök hideg Övezi lelkemet, Kihalt világ, mely mindent eltemet, A sirhalom előttem áll, S a sir ölén, hi a halál Erős csapása által porba dőlt, Alusza már a végtelen időt. Nyugodj .... aludjál édes álmokat, Hiszen oly csend van ott a hant alatt, Kebelemben ég szövétneked, Szivemben gyászdal zeng neked . A „Segítség.“ Vettük a „Segítség“ album 1 fitos példá­nyát. Nem túloztunk, midőn annak idején azt állítottuk, hogy külföldön ily díszes művet 1 frt csekély árért még árusítottak. Sőt bátran hozzá tehettük, hogy a megküldött mű mind irodalmi, mind művészeti tekintetben felülhaladja föliugá­­zott várakozásunkat is. A díszes mű nagy ivrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki ; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, akik közül 45-en adtak verses és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös „Eperjes- Nagy-Károly-Torockó“ című közleménye nyitja meg, mely „fac simile“-ben van adva, egy lapon Stefánia főhercegnő rajzával, melyeket a Ros­­kovics Ignác által készített, szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József főher­ceg buzdító szavait találjuk : „Néhány őszinte szó nagy birtokosainkhoz“ — vezércikk a tűz­oltás szervezése ügyében. Ezt követi Koburg Fülöp here­g két cikke: „Egy szerencsés — és egy szerencsétlen vadászati nap“, két érdekes leírás, két érdekes vadászatról. A fejedelmi hölgyek rajzai nyitják meg az albumnak oly változatos és gazdag illusztrációját. Stefánia trónörökös főhercegnő művészi kivitelű rajza: „Keleti város tengerparti részlettel.“ Klotild főhercegnő (József főh­ercegné) rajza szép pálmacsoportot tüntet elő, alatta anya és kis leánykája. „Magyar pálmák alatt“ — ez a kép címe s a főhercegi pálmaház egyik érdekes rész­letét mutatja meg. Margit főhercegnő a fiumei benyomásból merített képtárgyat : egy fiumei bárkát vetett papn­rra, egész könnyedén a bárka körül röpdeső sirályokkal. Ezt Morelli metszette fába. Mária Dorothea főhercegnő kárpáti rajz­albumának egyik lapját engedte át: „Az első zerge.“ Fiatal úri vadász tér haza a bérces után, utána egy tót legény viszi az elejtett zergét. Koburg Lujza főhercegn­ő a pohorellai kastélyt rajzolta le, szép alakú fák közt és igen jártas rajzonnal. Zichy Mihály allegorikus képe : „Eperjes- Nagy-Károly-Torockó“, e nagy művész egyik legszebb alkotása, az ő bájos női alakjaival. A három szerencsétlen várost, egy-egy nő ábrá­zolja, kik a füstölgő romokon ülnek, egymásra Nyugalmas éjt ... a holtak éjetén Pihenj . . . pihenj ... a földnek lágy ölén. Gyöngyösy Etel: Két gyermek története. Elbeszélés. X r­­ a.­­ Gz. (Vége.) Laci másnap elköltözött szüleitől. Azt adta okul, hogy a lakás igen messze esik hivatalától s már vett is ki magának másikat. Szülei meg nem foghatták mi történt vele. Szófián mogorva lett s arcán az élet pírját a halál sápadtsága váltotta fel. Kérdez esküdé­­sekre nem válaszolt semmit. Összeszedte holmiját s távozott új lakásába. Teréz néni nem is sej­tette, hogy mi történhetett. Gergely bácsi meg épen oly izgatott volt, hogy a műhelyben ok nélkül pofozta fel inasait, ami különben soha­sem volt szokása. Laci mindezzel nem törődött semmit. Ment, s két hétig úgy­szólván hirt sem hallatott ma­gáról. Mi­ndössze egy levelet irt, melyben arról tudósította szüleit, hogy jól érzi magát. A levé­len kívül azonban egyéb hirek is érkeztek, nem ugyan Lacitól, de barátaitól, s a hirek épenség­­gel nem voltak megnyugtatók. Úgye szóltak, hogy Laci beteg, nagyon beteg.

Next