Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

XI. évfolyam. 41. szám. Mohács, 1892. október 9-én. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hová h Ihji szellemi részét illető közlemények küldendők német* titen 88/74 Késiratok vissza nem küldetnek. Kiadó hivatal: Előfizetés Kfrész évre 4, félévre 2, negyedévre 1 Ért. Egyes szám 11 kr. Egyes példányok Bihikis János könyvnyomdájában kaphat.ök '•szy Hirdetések ára : hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 10 kr., három szeri 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő* Bélyegdij külön 30 kr. A nyilt tér egy petit sora 10 kr. Hová . A»megrendedések és hirdetések küldendők: Blandl __________________János könyvnyomdájában. Közegészségünk veszedelme. A közegészség állapota rendesen csak azért válik időnkint veszedelmessé, mivel a közönség nagy része közönyös az iránt, és mivel nem tesszük meg azon óvintézkedést, amit a saját érdekünkben tennünk kellene. Leginkább feltűnik ez a ragályos és járványos betegségeknél, mikép ezt most nálunk is tapasztalhatjuk. Rendezett viszonyok közt ugyanis nem volna szabad megtörténni annak, hogy a ragályos betegekkel és halottakkal az egészségesek szükségtelenül érintkezzenek, s a közönség szabadon tehessen azoknál látogatást, hogy magával vigye a ragályt s tovább és tovább terjeszsze azt. Hazánkban a nagy gyermekhalálozás mérlegét a gyomorbél hurut mellett különösen a roncsoló toroklob (difteritisz) nyomja le. És meg vagyok győződve, hogy a betegek legnagyobb része azon könnyelműségnek esik áldozatul, hogy az egészséges gyermekeket sem a kormány, sem a hatóságok, sem a községek, sem maguk a szülők nem igyekeznek a ragálytól kellőleg megoltalmazni! A törvény megmondja ugyan, hogy járványos betegségeknél mi a teendőnk (1876. XIV. t.-c. 81. §.), ahol a többi közt az egészségeseknek a betegektől való elkülönítéséről is szól . . . De nem gondoskodik azon módról, hogy ez a minden egyébnél fontosabb intézkedés határozottan és pontosan végre is hajtanáék, holott ezt az oly veszélyes ragálynál, mint a difteritisz, nemcsak a már fellépett járványnál, hanem már az első egyes eseteknél is meg kellene cselekedni, midőn a ragálynak még könynyebben gátat vethetni. Így történik aztán, hogy határozott és szigorú rendelkezés hiányában, dacára a „szokott után“ kiadató szokott hatósági rendeleteknek, nemcsak hogy az egészségeseket a betegektől csakis itt ott választják el, hanem többé kevésbbé még a „megszokott“ látogatások is folyamatban maradnak, úgy a betegeknél, mint a halottaknál is .. . És van aztán nagy panasz és csodálkozás országszerte, hogy annyira halnak a gyermekek. — és hogy az orvosok nem képesek a ragálynak gátat vetni! — Holott az orvosok csakis az ő tanácsaikkal szolgálhatnak ; s holott az orvosok nem állhatnak őrt a ragályos fészkek körül, sem nem parancsolhatják meg, hogy onnét a ragályt szét ne hordják, így van ez Mohácson is. Pár hó óta nálunk havonkint 8 —12 ily halálozási eset lévén (szeptemberben már 28 volt), már szeptember 5 én hatóságilag megtiltatott az ily torokbajos betegek és halottak látogatása, és mégis — mikép ezt a legilletékesebb forrásból tudom — nemcsak a szülők, hanem még a gyermekek is eljárnak most is a ragály színhelyére. Ily körülmények közt nem elég, ha az elöljáróság csak szóval hirdeti a tilalmat, hanem szükséges, hogy a ragályozott helyeket rendőrileg is és folyton ellenőriztesse. Mert a közegészség oly közös érdek, hogy annak biztonságát nem szabad az egyesek tudatlanságától, könnyelműségétől és szeszélyétől függővé tenni. Mit használ az, ha a rendeletek jönnek, a jelentések mennek, ha az árkok fenekéről a mocskot a partra rakjuk, sepregetünk, sőt — Hogy csak nagyobb legyen a munkánk látszatra — még az iskolákat is bezáratjuk, ha a ragályt, ott ahol találjuk, torkon nem ragadjuk, és azt széjjel hurcolni engedjük ? ! Hát mi lesz akkor, ha még a kolera is betoppan hozzák?! Hogyan fogjuk annak a terjedését meggátolni, mikor az még sokkal gyorsabban működik ?! Az lenne szép, ha még ily közveszedelem alkalmával sem lehetne hathatósabb védelemről gondoskodni! Vagy ki vállalja el majd a felelősséget ?! Mi orvosok bizonyosan nem! Minden egyes családnak, mely csak az ő tagjai élete és közjóléte iránt nem közönyös, kötelességében és érdekében áll különben, hogy a kiadott rendelet végrehajtását alkalmilag maga is ellenőrizze és követelje. Mohács, 1892. okt. 6. Ser I i Sándor tr. járás-orvos. A múzsa ünnepe. Prológ 1 felvonásban.*) Irta: II. T.T.SerT_A.irások. Személyek. Thália. Rágalom) rossz Önzés ) szellemek. Polgár. Nép. Kalmár. A kalmár neje. Színész. Öreg munkás. I. SZÍN. — Liget. — 1. jelenet. Mezei a más munkások a színre jőve, népdalt énekelnek. A népdal után megcsendül a hajnali harangszó, mire a nők letérdelnek, a férfiak kalapjukat leveszik. Kis szünet után az öreg munkás látható előkészületek közt szólásra szánja el magát. Öreg munkás. No hát menjünk fiúk, lányok, szépen, fürgén, Ti meg öreg jó pajtásimokkal-móddal Kenyéradó, szivet-lelket vidámító Munkánkra most. Imádkozzunk meg nótáztunk, Kaszát, kapát, pörölyt, ásót elbírhatunk. Most már bizony könnyen, hozzá kell csak fognunk. Daloljatok no hát megint, lányok, fiúk ! A munkások dalolva el. *) Előadatott f. évi okt. 4 én Halason a szinház megnyitása alkalmával. 2. jelenet. Sz i nész (fekete magyar öltözékben, fején kucsma, oldalán kis utazótáska, kezében hot.) Köszöntelek nemes város, te új nyugvó Helyünk, te ú barátaink vendéglátó Lakóhelye. A múzsa papjait nehéz Hivatásuk falaid elé hoztam. Bizton jövünk kapudra mi zörgetni most. Rokon szivek, rokon lelkek fogadnak itt ! Magyar szónak, magyar dalnak gyújtó tüzet Közületek a lelkében vájjon ki ne Óhajtaná igaz kéjjel, való bájjal Fellángolón érezni és e szentséges Gyönyörnek templomot emelni ott egész Belül, a szív legtitkosabb vidékében?! Bizton jövünk, a múzsa bátorított fel ! Művészet itt idegen nem lehet, tudom, Hol műveltség, tudomány és jó ízlés van. Köszöntelek nemes város egész szívvel, Fogadd kebledre Thália jó papjait, Ide kik eljövénak lángot gyújtani A magyar oltáron. Szivet adunk szívért 1 El sietve.) 3 jelenet. Kalmár neje (gyászruhában, karján kis gyermekkel futva jő a szinte.) Erőm csak most ne hagyj el óh végkép engem. Futok, szököm lelkemnek gyilkosa elől. Valóban gyilkos ő, bizonyság rá az ég. Megölte szivemet, kit úgy szerettem én. Szerető hitvese valék, és hívséges jó társa az oltártól mind ez ideig. De ím eltűnt a hűség és a szerelem. Szeretni nem tudom, ki csak kincsért rajong, Kinek nem szent, haza, család, anya s gyermek, Kinek becsületét jó pénzért megveszik, Ki vagyonát mások verejtékén szerzé, Kinek szive rideg, kemény s örömtelen. Előtte áru volt a hű szerelmem is, Mérlegre hányta ő nevem s becsületem, Futok, szököm lelkemnek gyilkosa elöl, Futok veled tovább, tovább kis angyalom ! 4. jelenet. Rágalom és az előbbi. Rágalom. No lám elértelek, mint annyi sok mást is. Sas szárnyaim sebes röptét le nem győzöd ; Az országom határait ki nem játszod. Hatalmam érzed itt, amott és mindenütt. De légy a földnek óriása bár, avagy Világ törpéje csak, falánkomat kerüld. Amerre emberek vannak, otthon vagyok. A jó hited elől futottál meg szépem ? Ne fuss, hiába is futnál, urad elért. Nyomodba én vezéreltem, bizony igaz. Unottá lett, no lám, hamar a jó férj is, Meg oszt' a kis fészek puha vánkosa. A kedvesed után űzött gonosz véred ? Nem is érv az — no lám, tudom — mi tiltva nincs ! Kalmár neje, Falánkjaid nem sértenek. A válaszom — Gaz Rágalom — így hát csupán a megvetés ! Rágalom. Csiripelj csak holló madár, a szárnyaid A kolera. Az ázsiai rém a távol Kelet belsejéből a Nyugat ellen inditott hódító hadjáratában immár átlépvén hazánk határait — hála a fővárosi hatóság tehetetlenségének, fejveszettségének és felületes intézkedéseinek — kiterjesztette Budapest fölött sötét szárnyait s egy egy suhintása halált és kétségbeesést idéz elő. A helyzet városunkra és járásunkra nézve is fölötte komoly, mivel egyfelől a főváros és Mohács között fennálló élénk hajóközlekedés, másfelől maga a fertőzött Duna vize nagyon könynyen városunkba hurcolhatja a kolerajárvány csiráit. Első szavunk a közönséghez mégis: Ne