Mohács és Vidéke, 1894 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-01 / 1. szám
dékek rohamosan tette szerának annyira, hol nem volt exportjuk, hanem importra szorultak. Ekkor keresték fel boldog Magyarországunkat,, ahol olcsó pénzért kitűnő borokat szereztek be. Magam is tudom, hogy a baáni hegyen éveken keresztül megfordültak a francia borügynökök és szép pénzt hagytak a községben, míg a termelők nem kezdték boraikat különféle festőanyaggal hamisítani. Aki még 15 évvel ezelőtt is azt merte volna mondani, hogy borvidékeink szőlői a fillokszerű miatt tönkre mennek , azt legalább is az őrültek házába küldték volna. És most? Megtörtént. Ma már a tokaj hegyeljai, ménes-gyoroki, balaton-melléki, eger-visontai, budai vidéki hires szőlők parlagon hevernek, a franciák, meg, — no, azok döngetik Bizáncot. Ereszszék be fölös boraikat Magyarországba, mert ma már náluk az amerikai aranyra ojtott szőlőikből 1893. évben 42 millió hektoliter bort szűrtek, — az ott el nem fogyó, hanem kiviteli piac kell és e piac szegény hazánk, az eddig bordás Magyarország. Minő iróniája a sorsnak! De hogyan voltak képesek a franciák szőlőiket ily rövid idő alatt teljesen újra telepíteni és ily bámulatos eredményt elérni ? Hát úgy, hogy nem ijedtek meg a kezdet nehézségeitől. Összefogott ott a tőkepénzes a szellemi tőkével bírókkal, és elkezdett kísérletezni 20—100 holdas területeken, és e kísérletezéssel vesztettek is tíz-százezer frankokat. Kezdték újra, és most szedik busás percentjét munkájuknak. Igaz, hogy a francia dúsgazdag és hangyaszorgalmú nép. • de mi, ha nem is vagyunk dúsgazdagok, nem lehetünk-e hangyaszorgalmúak ? Saját javunkra kell, hogy dolgozzunk. Egy kis áldozattól visszariadnunk nem szabad. Nálunk hál' Istennek már nem kell kísérleteznünk, itt most már az egyszer nem a saját kárán tanul a magyar, mert mások szedték ki a forró gesztenyét a parázsból. Miutánszőlőföldünket megforgattuk, el kell magunkat határoznunk, hogy milyen vesszővel ültessük azt be, vájjon direkt termével, vagy ojtás alá való alanynyal-e. Ha direkttermővel ültetünk, megkíméljük magunkat az ojtási költségektől, de rövidebb életű lesz szőlőnk és az áldott kadarkának azt a felséges illatát — melytől megízlelés nélkül is a hurik társaságában gondolja magát nemes Bugaci — nem élvezhetjük. Pedig az is valami ám, ha orrom poros, tarant gégémet, vagy pedig az olajszint rizlingi zamatját bámulva, a jellegtelen, derült olasz ég alá képzelem magamat „signora Bellával.“ A direkttermő fajok is jó borokat adnak, eltekintve némely fajnak róka izét, termésük is kielégítő, sőt dús, de ha a fillokszerű által újra megtámadtatnak, életük legfeljeb 16 év. Igaz, hogy ezen idő alatt teljesen kifizetik magukat és a majdan elmondandó mód szerint szedett vesszőkkel gyorsan újra ültethetjük, de nem az eddig megszokott finom borokat adják. Ittam Jaguezeről szűrt 3 éves bort, fekete mint a pokol, erős, de nincs meg a mi nemes szőleink borának illata. Most azonban, hogy a bor hiánya miatt népünk erősen a pálinka ivásnak adja magát, erkölcsi szempontból is szükséges, hogy a munkás nép mielőbb borhoz jusson, azért ültessen direkttermőt, én azt fűztem, hogy nem igen fog törődni a Jaguere vagy a Jork-Madeira róka szagával, csak legyen bor, de még egy párszori lehúzással elveszti a róka izt. Majd ha a nép már látja a tehetősebb birtokosoknak az ojtásokon produkált dús termését és a borok közti különbséget, majd ha már nem fog idegenkedni az ojtásoktól sem; majd ha lassan minden községben lesznek a faiskola mellett, szőlőiskola telepek is, ahol az iskolás fiúk gyakorlatilag sajátítják el a fás és zöldojtások különféle nemeit ; végre, majd ha az amerikai fajtáktól való félsz és idégenkedés szűnni kezd, akkor a direkttermőket lassan elhagyják és átmennek az ojtásokra, de addig míg ez elérkezik, a direkttermőket meg kell becsülni. A jövő számban az egyes direkttermők sajátságairól. Szajkó József, változatos kép volt maga a közönség is, mint az ünnepi programra. Margitai Péter ült elsőnek a felolvasóasztalhoz. Jókai életét és irói jellemrajzát mondta el a publikum élénk figyelme között. Miért nagy Jókai, miért rajong népe érte, miért oly szemkápráztatók ötven évi irói pályájának fényes alkotásai és örök eredményei , arról beszélt félórán keresztül példázatra, hasznos tanulságot keresve.* A felolvasást a közönség megtapsolta. Aztán dr. Philipp Ferenc szavalata következett Jókairól. A költeményt Mohács számára egy fiatal költő írta, egy tartalmas, izmos poétái tehetség, nevéről mindnyájunknak jó és kedves ismerőse : Buday László. Lapunk hasábjain imerték és szerették meg önök, hol sűrűn olvastak tőle érzelemmel teli, meleg, szívbe játszó költeményeket. A Jókai-ünnepünkre is írt alkalmi verset: szép, megható, lelkes mesét. Szép volt a mese, szép meseszóval elmondva ; tartalma csak poétikus lélekben foganhatott meg, finom, hevülő, fogékony lélekben, melynek legfőbb hivatása, hogy daloljon. A szép „Mese“ valósággal meglepte a közönséget és belecsendült a szívünkbe: most csöndes, kellemes merengésbe ringatta, aztán buzduló, heves dobogásnak indította s a végén ünnepies, magasztos hangulattal töltötte meg azt. Nem dicsérem jobban a költeményt: önök hallották, s tudják, hogy nem szorul külön dicséretre. Philipp Ferenc a költeményt eredeti felfogásának egész mivoltában érvényre bírta juttatni. Philipp Ferenc kitűnő szavalónk nekünk régóta. Megvan benne az, a mi a szavaiót rokonszenvessé teszi: formás alak és szép orgánum, melynek terjedelme az érzések, és szenvedélyek sok változásának s fokozatának kifejezésére alkalmas. A jó szavaláshoz valamelyes poétikus lélek is szükséges: Philipp Ferenc a költői felfogásnak sincs hiján. Jól megértette a költemény célzatát s lírai voltában teljesen át is érezte: azért szavalt oly kifejezően és a melegségnek avval a mértékével, melyet a költemény alaphangja, a Jókai nagysága és az ünnepi hangulat megkívántak. A hallgatóság élénk tapsban bizonyította tetszését. A műsor harmadik pontja: vegyes kar volt, melyben mint énekesek részt vettek Bárány Grézáné úrnő, Groth Janka k. a., Simonkovits Jolán k. a., Sperl Stefiké k. a., Bosnyák József, Graith Tivadar, Kisszély Andor, Kloinbauer Antal és Seregly László. A karmester szerepére Kerner Róbert vállalkozott. Az énekszámok jól sikerültek, kivált a „Lehullott a rezgő nyárfa . . .“ kezdetű népdal előadása szinte a művészi kívánalmaknak is megfelelt. A forték és pianók tiszták voltak, az átmenet pedig erőszakoltság, küzködés nélkül vele. A derék énekesek, engedve a közóhajnak, mindkét dalukat megismételték. E sikerben nagy része van Kerner Róbertnek, ki mint karmester a tőle megszokott szakavatottsággal és fáradhatatlan buzgalommal tanította be az énekszámokat. Hatásos része volt az ünnepélynek „A holt költő szerelme“ melodráma (szövege Jókaitól, zenéje Liszt Ferenctül.) A nagyszerű, de rendkívül nehéz költeményt Kerner Róbert harmonium-kísérete mellett dr. Réder Károly adta elő. Réder Károly szavaló tehetségének minden jelességét és erejét felhasználta a kitörő érzelmek hű, való festésére. A költemény csupa színezés : szavalónk ügyesen, a deklamálás minden fortélyát alkalmazva színezte a fordulatokat, markírozta a változatos helyzeteket s éles, figyelmes szemmel ellesett vonásokat. Réder Károly előadása szép volt, méltó a híres költeményhez s még híresebb írójához. A programra utolsó pontja „A költő ünnepe“ című drámai költemény volt. Dr. Tarnai Károly irta, városunk univerzális írói tehetsége. Tarnay Károly irt már drámát, novellát, allegóriát, históriát, költeményeket, vezércikket, felolvasást ; egy csöppet sem kételkedtünk, hogy három színre terjedő drámai költeménye fényes sikert arat a Jókai-ünnepen. Nagyon csinossan és poétikusan van megírva Tárnásnak ez a legújabb műve is, megkomponálva is jól és szépen van : a hatás, melyet elért vele, bizonyítja, amit mondok. — Előszedem sorra az alakjait: Herger Szilvia kisasszonyt, aki a költészetet jelképezte és a többieket. Színes csillogó toll kellene most a kezembe, hogy Herger Szilvia kisasszonyt méltóképpen lefesthessem. Lenge, krém szinü ruhájában, mely mintha csak rálehelve lett volna, és természet-adta női szépségének a varázsával olyen volt, milyenek az igazi Múzsát képzelni szeretjük. Arcáról, szemeiből a lelkesítés, az ihlet meleg, jótékony fénye sugárzott, s tiszta, csengő szavaiból a felsőbbség érzetének határozottsága hangzott. — Szemünknek igen kedves látványosság volt a Rosenfeld *) Mivel lapunk jövő vasárnap megjelenő számát az országos Jókai-ünnep alkalmából koszorús író-költőnk jubileumának óhajtjuk szentelni, e felolvasást, valamint dr. Tarnai Károly lapunk dolgozótársának ,,A költő ünnepe" című drámai költeményét jövő számunk fogja hozni. Buday László alkalmi költeményét mégis a jelen számban közöljük, mert az az itt leirt mohácsi Jókai-ünnepre vonatkozik. A szerk. Különfélék. — Boldog újévet kívánunk dolgozótársainknak és vívn.á*^’ nak. — Szegény gyürekek karácsonya. A Megváltó születésének, szép ünnepe a családok körébe ismét örömet és boldogságot hozott. A csecsebecséktől csillogó karácsonyfák körül nevető, örömben úszó gyermekek sürgölődtek és válogattak a np Jézussá dús adományai közül, s a gyermekek öröme a boldogság derűjét varázsolta a szülők arcára is. S hogy a karácsony örömeiben még a legszegényebb családnak és az árva gyermekeknek is legyen részük, arról gondoskodtak az „Első Mohácsi Jótékony Nőiegylet“ nemesszivü és dicséretes buzgalma hölgyei, kik részint a pénztárból megszavazott pénzből, részint jószivü emberbarátok adományaiból városunk ötven legszegényebb iskolás gyermeke száz a kaszinóban Az ünnepélyt --0-----------, -u.uw.u.joór... nyitotta meg, ecsetelve a karácsonyfa és karácsonyest jelentőségét és — beszéde végén — buzdítva az egylet hölgyeit, hogy a karácsonyfát ezután is ápolják az emberiség üdvére. Utána Erdélyi Károly belvárosi segédlelkész lelkes beszédben szólt a szeretesről, mely a szegényekről nem feledkezik meg akkor, midőn mindenki örül. Majd a gyermekek nevében köszönetet mondott az egyletnek s amazokat is hálára buzdította. Ezután kiosztották a ruhákat, ünnepi kalácsot, stb. — Megható volt látni, mint csillámlottak az örömtől a gyermekek szemei! — A karácsonyfa ünnepély kiadásaira befolyt adakozás utján 108 frtöokra több összeg az egyleti pénztárból utalványoztatott. — Evvel öszszefüggésben megemlitjuk, hogy az eddig kimutatott összegeken felül befolyt, még ifj. Wanke Ferencnétől 2 írt, Khon Manómétól 1 frt, Klein Armin, Maier Andrásné és Tauszik Erfimnétől 1—1 frt, Pasztrovits Mátyás pedig egy köpenyt adományozott. — Ünnepi kalácsot adtak : Beck Andrásné, Frommer Miksáné, Hölzl Jakabné, Klombauer Antalné, Lang Gráspárné (almát és diót is), Materényi Jánosné, Német Lipótné, Pyrker Gyuláné, özv. Rüill Jánosné,Sepetz Józsefné, Szlamay Ignácné, Eltein Mari és Wolf Zygmondné. Végül Loschert Lajosné narancsokat adományozott — Fogadják a nemesszivü adakozók a szegény gyermekek nevében a bizottság köszünetét. — Hymen. Kuger Nándor, mohácsi kir. járásbirósági iktató és lapunk régi dolgozótársa karácsony napján eljegyezte Rotter Oigi kisasszonyt, özv. Rotter Lipótné leányát Baján. A Vármegyei közgyűlés Baranyavármegye törvényhatósági bizottsága 1894-ik évi január hó 8-án délelőtt 10 órakor évnegyedes rendes közgyűlést tart. Ezt megelőzőleg január 5-én a közgyűlési tárgyak előkészítése céljából az állandó választmány tart ülést. A közgyűlési tárgysorozatból kiemeljük a következő ügyeket : Az alispán évnegyedes jelentése. Az újonnan rendszeresített árvaszéki ülnöki állásúak betöltése. A törvényhatósági közutak kiépítése tárgyában felveendő egy milliós kölcsön ügye A váremgyei pénzeknek az 1894. évben való elhelyezésére egy pénzintézet kijelölése s a „Baranyamegyei Hitelintézet“ ajánlata tárgyában névszerinti szavazás. Uj utkaparói állások rendszeresítése. A vármegye kisebb javadalmazású tisztviselőinek kérvénnye a nyugdijszabályzatból az özvegyek nyugdijára vonatkozó résznek módosítása iránt Szieberth Nándor indítványa egy vármegyei szőlőtelepnek kormánysegélylyel leendő felállítása iránt. j-A-sKéÜÖU.Ól -rógi- L»-úL .„.»óló- - ,a Vályrand*.. let módosítása. Mohács nagyközség 1892. év első felében a vármegyei gyámpénztári kamatláb megállapítása. A mohácsi járási főszolgabíró jelentése a Mohács politikai nagyközség s a volt úrbéres közönség közt az erdők kezelésére vonatkozólag megkísértett egyesség nem sikerülése tárgyában , stb. — Jég sport. A három nap előtt hirtelen megváltozott időjárás és a beállott fagy rémérhetővé teszi, hogy a korcsolya sportot kedvelők óhajtása is teljesül. A mohácsi tornaegylet által a városi földbánya helyén létesített korcsolya pályát máris sima jégpáncél fedi, mely pár nap alatt annyira megerősödhetik, hogy a jég