Mohács és Vidéke, 1894 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1894-01-01 / 1. szám

dékek rohamosan tette szerának annyira, hol nem volt exportjuk, hanem importra szo­rultak. Ekkor keresték fel boldog Magyar­országunkat,, ahol olcsó pénzért kitűnő bo­rokat szereztek be. Magam is tudom, hogy a baáni hegyen éveken keresztül megfor­dültak a francia borügynökök és szép pénzt hagytak a községben, míg a termelők nem kezdték boraikat különféle festőanyaggal hamisítani. Aki még 15 évvel ezelőtt is azt merte volna mondani, hogy borvidékeink szőlői a fillokszerű miatt tönkre mennek , azt leg­alább is az őrültek házába küldték volna. És most? Megtörtént. Ma már a tokaj hegyeljai, ménes-gyoroki, balaton-melléki, eger-visontai, budai vidéki hires szőlők parlagon hevernek, a franciák, meg, — no, azok döngetik Bizáncot. Eresz­szék be fölös boraikat Magyarországba, mert ma már náluk az amerikai aranyra ojtott szőlőikből 1893. évben 42 millió hektoliter bort szűrtek, — az ott el nem fogyó, hanem kiviteli piac kell és e piac szegény hazánk, az eddig bordás Magyarország. Minő iróniája a sorsnak! De hogyan voltak képesek a franciák szőlőiket ily rövid idő alatt teljesen újra telepíteni és ily bámulatos eredményt elérni ? Hát úgy, hogy nem ijedtek meg a kezdet nehézségeitől. Össze­fogott ott a tőkepénzes a szellemi tőkével bírókkal, és elkezdett kí­sérletezni 20—100 holdas területeken, és e kísérletezéssel vesztettek is tíz-százezer fran­kokat. Kezdték újra, és most szedik busás percentjét munkájuknak. Igaz, hogy a francia dúsgazdag és han­gyaszorgalmú nép. •­ de mi, ha nem is vagyunk dúsgazdagok, nem lehetünk-e han­­gyaszorgalmúak ? Saját javunkra kell, hogy dolgozzunk. Egy kis áldozattól vissza­riad­nunk nem szabad. Nálunk hál' Istennek már nem kell kí­sérleteznünk, itt most már az egyszer nem a saját kárán tanul a magyar,­­ mert má­sok szedték ki a forró­­ gesztenyét a pa­­­rázsból.­­ Miután­­szőlőföldünket megforgattuk, el kell magunkat határoznunk, hogy milyen­­ vesszővel ültessük azt be, vájjon direkt ter­­mével, vagy ojtás alá való alanynyal-e. Ha direkttermővel ültetünk, megkímél­jük magunkat az ojtási költségektől, de rö­­videbb életű­ lesz szőlőnk és az áldott ka­darkának azt a felséges illatát — melytől megízlelés nélkül is a hurik társaságában gondolja magát nemes Bugaci — nem él­vezhetjük. Pedig az is valami ám, ha orrom poros, tarant gégémet, vagy pedig az olaj­­szint rizlingi zamatját bámulva, a jellegte­­len, derült olasz ég alá képzelem magamat „signora Bellával.“ A direkttermő fajok is jó borokat ad­nak, eltekintve némely fajnak róka izét, termésük is kielégítő, sőt dús,­­ de ha a fillokszerű által újra megtámadtatnak, életük legfeljeb 16 év. Igaz, hogy ezen idő alatt teljesen kifizetik magukat és a majdan elmondandó mód szerint szedett vesszőkkel gyorsan újra ültethetjük, de nem az eddig megszokott finom borokat adják. Ittam Jaguezeről szűrt 3 éves bort, fe­kete mint a pokol, erős, de nincs meg a mi nemes szőleink borának illata. Most azon­ban, hogy a bor hiánya miatt népünk erősen a pálinka ivásnak adja magát, erkölcsi szem­pontból is szükséges, hogy a munkás nép mielőbb borhoz jusson, azért ültessen di­­rekttermőt, én azt­ fűztem, hogy nem igen fog törődni a Jaguere vagy a Jork-Madeira róka szagával, csak legyen bor,­­ de még egy párszori lehúzással elveszti a róka izt. Majd ha a nép már látja a tehetősebb birtokosoknak az ojtásokon produkált dús termését és a borok közti különbséget,­ majd ha már nem fog idegenkedni az ojtásoktól sem; majd ha lassan minden községben lesznek a faiskola mellett, szőlőiskola tele­pek is, ahol az iskolás fiúk gyakorlatilag sajátítják el a fás és zöldojtások különféle nemeit ; végre, majd ha az amerikai fajták­tól való félsz és idégenkedés szűnni kezd, akkor a direkttermőket lassan elhagyják és átmennek az ojtásokra, de addig míg ez elérkezik, a direkttermőket meg kell be­csülni. A jövő számban az egyes direkttermők sajátságairól. Szajkó József, változatos kép volt maga a közönség is, mint az ünnepi programra. Margitai Péter ült elsőnek a felol­vasó­asztalhoz. Jókai életét és irói jellemrajzát mondta el a publikum élénk figyelme között. Mi­ért nagy Jókai, miért rajong népe érte, miért oly szemkápráztatók ötven évi irói pályájának fényes alkotásai és örök eredményei , arról be­szélt félórán keresztül példázatra, hasznos ta­nulságot keresve.* A felolvasást a közönség meg­tapsolta. Aztán dr. Philipp Ferenc szavalat­a következett Jókairól. A költeményt Mohács szá­mára egy fiatal költő írta, egy tartalmas, izmos poétái tehetsé­g, nevéről mindnyájunknak jó és kedves ismerőse : Buday László. Lapunk hasábjain imerték és szerették meg önök, hol sű­rűn olvastak tőle érzelemmel teli, meleg, szívbe játszó költeményeket. A Jókai-ünnepünkre is írt alkalmi verset: szép, megható, lelkes mesét. Szép volt a mese, szép meseszóval elmondva ; tartalma csak poétikus lélekben foganhatott meg, finom, hevü­lő, fogékony lélekben, melynek legfőbb hi­vatása, hogy daloljon. A szép „Mese“ valósággal meglepte a közönséget és belecsendült a szí­vünkbe: most csöndes, kellemes merengésbe rin­gatta, aztán buzduló, heves dobogásnak indította s a végén ü­nnepies, magasztos hangulattal töl­tötte meg azt. Nem dicsérem jobban a költeményt: önök hallották, s tudják, hogy nem szorul külön dicséretre. Philipp Ferenc a költeményt eredeti felfo­gásának egész mivoltában érvényre bírta juttatni. Philipp Ferenc kitűnő szavalónk nekünk régóta. Megvan benne az, a mi a szavaiót rokonszenvessé teszi: formás alak és szép orgánum, melynek terjedelme az érzések, és szenvedélyek sok vál­tozásának s fokozatának kifejezésére alkalmas. A jó szavaláshoz valamelyes poétikus lélek is szükséges: Philipp Ferenc a költői fel­fogásnak sincs hiján. Jól megértette a költemény célzatát s lírai voltában teljesen át is érezte: azért szavalt oly kifejezően és a melegségnek avval a mértékével, melyet a költemény alaphangja, a Jókai nagy­sága és az ünnepi h­angulat megkívántak. A hall­gatóság élénk tapsban bizonyította tetszését. A műsor harmadik pontja: vegyes kar volt, melyben mint énekesek részt vettek Bárány Gré­­záné úrnő, Groth Janka k. a., Simonkovits Jo­lán k. a., Sperl Stefiké k. a., Bosnyák József, Graith Tivadar, Kisszély Andor, Kloinbauer An­tal és Seregly László. A karmester szerepére Kerner Róbert vállalkozott. Az énekszámok jól sikerültek, kivált a „Le­hullott a rezgő nyárfa . . .“ kezdetű népdal elő­adása szinte a művészi kívánalmaknak is megfe­lelt. A forték és pianók tiszták voltak, az átme­net pedig erőszakoltság, küzködés nélkül vele. A derék énekesek, engedve a közóhajnak, mind­két dalukat megismételték. E sikerben nagy része van Kerner Ró­­bertnek, ki mint karmester a tőle megszokott szakavatottsággal és fáradhatatlan buzgalommal tanította be az énekszámokat. Hatásos része volt az ünnepélynek „A holt költő szerelme“ melodráma (szövege Jókaitól, ze­néje Liszt Ferenctül.) A nagyszerű, de rendkívül nehéz költeményt Kerner Róbert harmonium-kí­­sérete mellett dr. Réder Károly adta elő. Réder Károly szavaló tehetségének minden jeles­ségét és erejét felhasználta a kitörő érzelmek hű, való festésére. A költemény csupa színezés : szavalónk ügyesen, a deklamálás minden forté­lyát alkalmazva színezte a fordulatokat, markí­­rozta a változatos helyzeteket s éles, figyelmes szemmel ellesett vonásokat. Réder Károly elő­adása szép volt, méltó a híres költeményhez s még híresebb írójához. A programra utolsó pontja „A költő ün­nepe“ című drámai költemény volt. Dr. Tarnai Károly irta, városunk univerzális írói tehetsége. Tarnay Károly irt már drámát, novellát, allegó­riát, históriát, költeményeket, vezércikket, felol­vasást ; egy csöppet sem kételkedtünk, hogy há­rom színre terjedő drámai költeménye fényes sikert arat a Jókai-ünnepen. Nagyon csinossan és poétikusan van megírva Tárnásnak ez a leg­újabb műve is, megkomponálva is jól és szépen van : a hatás, melyet elért vele, bizonyítja, a­mit mondok. — Előszedem sorra az alakjait: Herger Szilvia kisasszonyt, a­ki a költészetet jelképezte­ és a többieket. Színes csillogó toll kel­lene most a kezembe, hogy Herger Szilvia kisasszonyt méltóképpen lefesthessem. Lenge, krém szinü ruhájában, mely mintha csak rále­helve lett volna, és természet-adta női szépségé­nek a varázsával olyen volt, milyenek az igazi Mú­zsát képzelni szeretjük. Arcáról, szemeiből a lelkesítés, az ihlet meleg, jótékony fénye sugár­zott, s tiszta, csengő szavaiból a felsőbbség ér­zetének határozottsága hangzott. — Szemünknek igen kedves látványosság volt a Rosenfeld *) Mivel lapunk jövő vasárnap megjelenő számát az or­s­z­ágos Jókai-ü­nnep alkalmából koszorús író-költőnk jubileumának óhajtjuk szentelni, e felolvasást, valamint dr. Tarnai Károly lapunk dolgozótársának ,,A költő ünnepe" című drámai költeményét jövő számunk fogja hozni. B­u­­d­a­y László alkalmi költeményét mégis a jelen szám­ban közöljük, mert az az itt leirt mohácsi Jókai-ünnepre vonatkozik. A szerk. Különfélék. — Boldog újévet kívánunk dolgozótár­­sainknak és vívn.á*^’ nak. — Szegény gy­­­ürekek karácsonya. A Megváltó születésének, szép ünnepe a családok körébe ismét örömet és boldogságot hozott. A csecsebecséktől csillogó karácsonyfák körül ne­vető, örömben úszó gyermekek sürgölődtek és vá­­logattak a n­p Jézussá dús adományai közül, s a gyermekek öröme a boldogság derűjét vará­zsolta a szülők arcára is. S hogy a karácsony örömeiben még a legszegényebb családnak és az árva gyermekeknek is legyen részük, arról gon­doskodtak az „Első Mohácsi Jótékony Nőiegylet“ nemesszivü és dicséretes buzgalma hölgyei, kik részint a pénztárból megszavazott pénzből, ré­szint jószivü emberbarátok adományaiból váro­sunk ötven legszegényebb iskolás gyermeke szá­z a kaszinóban Az ünnepélyt --0-----------, -u.uw.u.joór..­. nyitotta meg, ecsetelve a karácsonyfa és karácsonyest jelentő­ségét és — beszéde végén — buzdítva az egylet hölgyeit, hogy a karácsonyfát ezután is ápolják az emberiség üdvére. Utána Erdélyi Károly bel­városi segédlelkész lelkes beszédben szólt a sze­retesről, mely a szegényekről nem feledkezik meg akkor, m­időn mindenki örül. Majd a gyermekek nevében köszönetet mondott az egyletnek s ama­zokat is hálára buzdította. Ezután kiosztották a ruhákat, ünnepi kalácsot, stb. — Megható volt látni, mint csillámlottak az örömtől a gyermekek szemei! — A karácsonyfa ünnepély kiadásaira be­folyt adakozás utján 108 frtöokr­­a több­ összeg az egyleti pénztárból utal­vány­oztatott. — Evvel ösz­­szefüggésben megem­litjuk, hogy az eddig kimu­tatott összegeken felül befolyt, még ifj. Wanke Ferencnétől 2 írt, Khon Manómétól 1 frt, Klein Armin, Maier Andrásné és Tauszik Erfi­mnétől 1—1 frt, Pasztrovits Mátyás pedig egy köpenyt adományozott. — Ünnepi kalácsot adtak : Beck Andrásné, Frommer Miksáné, Hölzl Jakabné, Klombauer Antalné, Lang Gráspárné (almát és diót is), Materényi Jánosné, Német Lipótné, Pyr­­ker G­yuláné, özv. Rüill Jánosné,­­Sepetz Józsefné, Szlamay Ignácné, Eltein Mari és Wolf Zyg­­mondné. Végül Loschert Lajosné narancsokat adományozott — Fogadják a nemesszivü adako­zók a szegény gyermekek nevében a bizottság kö­szünetét. — Hymen. K­u­g­­­e­r Nándor, mohácsi kir. járásbirósági iktató és lapunk régi dolgozótársa karácsony napján eljegyezte Rotter Oigi kis­asszonyt, özv. Rotter Lipótné leányát Baján. A Vármegyei közgyűlés Baranyavármegye törvényhatósági bizottsága 1894-ik évi január hó 8-án délelőtt 10 órakor évnegyedes rendes köz­gyűlést tart. Ezt megelőzőleg január 5-én a köz­gyűlési tárgyak előkészítése céljából az állandó választmány tart ülést. A közgyűlési tárgyso­rozatból kiemeljük a következő ügyeket : Az alispán évnegyedes jelentése. Az újonnan rend­szeresített árvaszéki ülnöki állásúak betöltése. A törvényhatósági közutak kiépítése tárgyában fel­veendő egy milliós kölcsön ügye A váremgyei pénzeknek az 1894. évben való elhelyezésére egy pénzintézet kijelölése s a „Baranyamegyei Hite­lintézet“ ajánlata tárgyában névszerinti szavazás. Uj utkaparói állások rendszeresítése. A várme­gye kisebb javadalmazású tisztviselőinek kérvé­n­nye a nyugdijszabályzatból az özvegyek nyug­­­­dijára vonatkozó résznek módosítása iránt Szie­­berth Nándor indítványa egy vármegyei szőlőte­­­lepnek kor­mán­ysegélylyel leendő felállítása iránt. j-A-sKéÜÖU.Ól -rógi- L»-úL .„.»óló- - ,a Vályrand*..­­ let módosítása. Mohács nagyközség 1892. év első felében a vármegyei gyámpénztári kamatláb meg­állapítása. A mohácsi járási főszolgabíró jelentése a Mohács politikai nagyközség s a volt úrbéres közönség közt az­ erdők kezelésére vonatkozólag megkísértett egyesség nem sikerülése tárgyá­ban , stb. — Jég sport. A három nap előtt hirtelen megváltozott időjárás és a beállott fagy rémérhe­tővé teszi, hogy a korcsolya sportot kedvelők óhajtása is teljesül. A mohácsi tornaegylet által a városi földbánya helyén létesített korcso­lya pályát már­is sima jégpáncél fedi, mely pár nap alatt annyira megerősödhetik, hogy a jég­

Next