Mohács és Vidéke, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

* / Az új esztendőben. Uj év! A múlton épül föl és a múltból veszi át a szellemet, melylyel tova szárnyal az idők végtelenségébe. A letűnt év végén megállunk, mint a vándor, ki hosszú fáradt­ságos után visszatekint a befutott pályára, maga elé idézve a szenvedéseket, melyeken át kellett esnie. Minden letűnő év egy ily befutott pá­lyához hasonlítható, mely tele volt tövissel és akadályokkal s az év­ szélére jutva, a megelégedés egy nemével tekintünk vissza a küzdelmes munkára, melylyel előhaladást és előmenetelt biztosítottunk magunknak. Boldogok csak azok lehetnek, kik ily haladásra tekinthetnek vissza. Egyének úgy, mint nemzetek csak a küzdelmük sikerében találhatják lételük legbiztosabb alapját és azok, kikre nézve a küzdelem sikertelen volt, kevés reménynyel tekinthetnek a jövőbe. Magyarország az utóbbi időben határo­zottan előrehaladott. A nemzeti szellem újabb hódításokat tett s a nemzeti munka folyto­nos tevékenységet iparkodott kifejteni azon irány felé, mely a nemzet jólétére vezet. Csakhogy a lefolyt évre néze ez csak csekély részben áll. Az ismétlődő obstruk­­ciós politikával járó izgalmas parlamenti botrányok, cél nélküli, nagy hullámokat föl­vert küzdelmek, a fölcsigázott szenvedélyek tombolása nagy akadálya, kerékkötője volt az előhaladásra, előmenetelre törekvő nem­zeti munkának. Ezzel szemben minden igaz hazafi kell hogy fölemelje szavát: legyen már egyszer béke! Kezdjük el a békét — idehaza. Váro­sainkban, vármegy­éink­ben kezdjük el a béke munkáját. Különböző pártpolitikai meggyő­ződés mellett is ne legyünk ellenségek, ha­nem hazafiak, a­kik karöltve működnek közre a Laza boldogítására. .Nagy átka a magyarnak hogy mikor cselekvésre, munkára, előhaladásra­ is volna ideje, akkor azt a drága időt pártoskodásra neketobbet, civon­yul­, k­iolkudjuk ültön­­magunk között. Így akarjuk megkezdeni az új esztendőt ? Istem­! Az elmúlt év határvonalán s az új év küszöbén meg kell állanunk, vissza kell tekintenünk a múlt idők vih­aros nap­jaiba, hogy azokból tanulságot merítve te­kintsünk a beláthatatlan jövőbe. Vonjunk következtetést, mily aránynyal lenne nagyobb gyarapodásunk, ha tudtunk volna a múltban békében együtt élni és fejlődé­sünkért vállvetve munkálkodni ?! Okuljunk a múlt botlásain, hagyjuk el a pártoskodást, a testvéri harcot s ezektől megtisztulva lépjünk át az új esztendőbe. Kezdjük meg a békét városaink, várme­gyéink zöld asztalai mellett s igy gyakorol­junk üdvös hátást az egész országra. Mert ha csend és béke lesz az ország minden részében, akkor a békét bevittü­k már a par­lamentbe is. Igenis kezdjünk elveink diadalra jutta­tásáért, de higgadtan, gyűlölködés nélkül. Csak így lesz biztosítva az új esztendőben hazánk előharolása, a nemzeti munka sikere! Úgy legyen­ földi zavarba­n dr. Küli Béla és Brand Ede urak, az irigyelt favoritok . . . A megkötött pirenei béke malasztos ölében éldelegve (a harag és bosszú már régen elült) néhány lovag­társam „osztályozó-bizottság"-gá ala­kult. A világ összes bizottságai között ennek az osztályozó kompániának jutott a legcsábítóbb fel­adat: osztályokba sorozni a táncolo nölgyeket . . . karcsúság szerint. A titkos sorozást érdekes eszme­csere előzte meg a megengedhető derékbőség ma­ximumának megallapitása tangjában ... A bizott­ság csak nehezen jutott unióia, mert a vélemé­nyek kettejé ágaztak: akadtak, a­kik semmi áron sem akartak tmmerni az ötvenhárom centiméteren, míg mások hajlam­ok voltak megkegyelmezni az ötvennégy­es szám­nuk is . . . R­égre­­három szava­­vazattal kettő elleni feljogot nyert mint legmesz­­szebbmeno engedmeny az. . .ötvennégy centiméter. E közben lölzendült a menüett-keringő dal­lama, s a kecses, ringó hajlongások éppen kapóra jöttek ... A setingen műkodó bizottságnak a nász táncoló leány onasi többségét sikerült az 50 és 52 számjegyek határa közé sorozni; a legfelső osz­tály­ba két völgy jutott, még mindig elemi a tub­en­­lenges nelkul; míg az ötvenes határon alul minden termetet (kettő volt) elnyomott diat­alkiáltással fo­gadott az minszkiét bizottság érdeklődő elnöke . . . a. nem mindennapi osztályozás csattanós pointe-ját egy mesés kaicsutágú hölgy adta meg, a­ki sziliül termetet el kétségkívül a minimumot képviselte az egész teremben. Bajk, hajh, az elnök szemmértéke lement a centiméterek skaláján egészen a 48-as számig, azonban némely hitetlenek — elhalv­ányodva e szenzációs eredmény­­től — lejjebb licitáltak s „negyvennyolc és fél“ mellett kardoskodtak. Mint­hogy ekként megegyezés létre nem jött, az elnök hivatalos nyomozásra küldött ki engem. Rövid in­terview után siettem vissza „a legilletékesebb hely­ről nyert értesülés szerint“ referálni. — ? ? ? (Ilyenek voltak az arcok a bizott­ságban.) Csak előre! Ismét abban a helyzetben vagyunk, hogy egy egész sorát közölhetjük azon polgárok ne­veinek, kik városunk üdvös reformját akarják. A körülmények olyanoknak látszanak, hogy — ha a végrehajtó bizottságnak ivtartó tagjai lelkiis­meretesen járnak­ el tisztükben — a törvény által megkívánt adómennyiség már az újév ele­jén együtt lesz. E helyen meg kell jegyeznünk, h­ogy laptársunknak, a mohácsi »Baranyádnak i-f« számában megjelent »Hozsánna« című ve­zércikk abban a részében, mely a rendezett ta­nácsú városról szól, erős tévedésen alapszik. Ez a rész így szól : »A Mohács mezővárosnak rendezett tanácsú várossá alakítása tárgyában megindult mozgalom eredménynyel kecsegtet. Noha a közigazgatás államosí­tás­a és az azzal járó általános rendezés előtt, melynél új terület­beosztásokban sem lesz hiány, mert sok abnormis állapotot akar a belügyminiszter ugyanezen alkalommal megvál­toztatni, nem valósulhat m­e­g a mo­l­­á­c­s­i­a­k óhaja . . .« Hát ez nem így van. A mohácsiak óhaját még a vezércikk által aposz­­trofált »belügyminiszter«-nek is respektálni kell és pedig azonnal, ha ezt az óhaját a tör­vényben előirt­a­­­n azok a mohácsiak nyil­vánítják, kik Mohácson az összes egyenes állami adó felénél több adót fizetnek. Világosan és határozottan ezt mondja az 1886 évi 22. t. c. 15­­-ik szakasza. Azért hát polgárok és polgár-Az újabb akii­nc a következők: Ehrenrold Antal, Fischhof Lajos, Krausz Jó­zsef, Eischer Sán­dor, Frank M. S., Müller Sán­dor, Steiner Lipót, Armuth Mór, Mautner Soma, Weisz Ferenc fia, Rosenthal B. fiai, Vogl Zsig­­mond és társa, Glück Samu, Ladiszlaus Viktor, Loki Mór, Weisz Salamon, Deutsch Lipót, Blum Márk, Feingold Albert, Joachimsthal István, Krausz Annin­­batyai, Krausz Hermann, Rosen­zweig Joachim, Rosenof Ignác, Fuchs Adolf.­­— Negyvennyolc és fél ? — Negyvennyolc ?­­— Negyvenhét és fél! —szóltam diadalittasan. •— Negyvenhét és fél . . . ismételték gépiesen, csudálkozva a bizottság tagjai ... A bizottság jegyzője pedig a homlokára ütött, boszankodva, a­miért egy egész centiméterrel elhibázta a derék­­bőséget . . . Egy másik csoport előtt X. úr (a­ki járatlan még a mohácsi specialitásokban) élénk gesztusok közt fejezte ki megelégedését azon, hogy Mohácson a tánc­pauzák alatt a fiatalemberek versenyt udva­rolnak a leányoknak . . . Mint mondá, a vallomá­sokra szükség van a báltermekben . . . Felvilágo­sítottuk, hogy barom a vallomások tényleg szüksé­gesek is, ezeket erre mi felénk nem igen ismerik, mert vallani legföljebb az ideáloknak szokás, holott nálunk nem divat az ideáloknak udvarolni . . . — Persze, ez ostobaság ... Itt mindenki a más ideáljával sétál s a saját ideálját szinleg el­hanyagolja ... Az ideálokat tudniillik szervezett kémcsapatok és árgus-szemű, kitűnő hallóérzékü mamák veszik korai ... És minden oldalról az ezerfejü pletyka nevű szörnyeteg les az áldozatokra... Mindez visszariasztó, ámbár Heine szerint bolondok azok, a­kik a római történelem alapján azt hiszik, hogy a Lapitoliumot csak úgy lehet bevenni, ha előbb a gágogó libákat támadjuk meg . . . Éppen egy felkapott leánynyal beszélgettem, mikor spanyol hivalgo-léptekkel egy fiatal úr ha­ladt el mellettünk . . . Megkérdeztem hölgyemtől, nem szeretné-e, ha az idézett úrral a házasság effektusos drámájában már a második vagy harma­dik felvonást játszaná­m ... Az égen cikázó villá­mok nem haragosabbak annál a tűzijátéknál, mely hölgyem szemében e gyanúsítására megvillant. — Hisz maholnap a menny­asszony­a s aztán gyorsan a felesége lesz neki, — mondtam. — Soha! — Soha ? ... De hátha ? Fogadjunk va­lamibe . . . Armuth Henrik, Armuth Ferenc, Abonyi Mór, Kis Alajos, Auer Péterné, Frányó János, özv. Turcsányi Soriáné, Pand­ek Károly, Aladics Fe­renc, Somogyi János, Hoffinger Mihály, Ritter János, Mayer Euszták, Josovics Antal, Lauer Já­nos, Menczinger József, Gyöngyösi Adolf, Stras­­ser Lajos, Fieischmann Ede, Goda János, Kész Antal, Auth Péter, Schlotthauer János, Ribszant Mátyásné, Berger Péter, Pest János, Schraub János, Neubauer János, Pendl Antal, Bauer Antal, Lotter István, Szépe Árpád, Balázs István, Trebitscher A. és fia cég, Maisiis Soma, Bein J. Ignác, Lacher Miklós, Kohn Manó, Reinitz Jakab, Kohn Henrik, Fischhof Herman, Kohn Józsefné. (Folytatjuk.) Községi élet. Mohács város községi képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott, hogy az új év beköszöntése előtt még néhány sürgős ügyet elintézzen, különösen pedig a gazdasági ismétlő iskolák fölállítása iránt intézkedjék. T­o­­­d­y Ignác városbiró a gyűlést délután V. 3 órakor megnyitván, olvastattak a r. kat. és ref. hitközségek határozatai a gazdasági ismétlő iskolák felállítása tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején körrendeletet bocsátott ki, melyben el­rendelte a gazdasági ismétlő iskolák fölállítását és erre — a mennyiben az elemi népiskolákat fentartó felekezetek ezt tenni nem akarnák — a községeket kötelezte. Városunk képviselőtestülete 1897. évi febr. 27-én tartott gyűlésében elvileg elhatározta ugyan ezen iskolák fölállítását, de utóbb fölhívta a helybeli összes hitfelekezete­­ket, vájjon kívánják-e az általuk fenntartott is­métlő iskolákat a közoktatásügyi kormány által kiadott szervezési szabályoknak megfelelő gaz­dasági ismétlő iskolákká fejleszteni. A hitfeleke­­zetek tagadó válasza folytán most már szüksé­gessé vált, hogy a közgyűlés e tekintetben sür­gősen intézkedjék. Kleinbauer Antal jegyző arra való tekintettel, hogy az 1868: XXXVIII. t. c. 35. §-ával engedélyezett 5°/0 pótadó a keres­kedelmi és iparos tanonc-iskolák fentartása, úgy a­ felekezeti iskoláknak adandó segély által már teljesen igénybe van véve s a városnak egyéb közművelődési célokra fordítandó jöve­delme nincsen, a gaz....sági ismétlő iskolát tehát csak úgy képes fölállít­ai, ha a kormány legalább a személyi­­ adásokat fedezi, az elöljáróságnak következő határoz-iti javadlat­át- elő • Mondja ki a képviselőtestület, hogy állami se­géd­ő iskolát, még­pedig egyet a belc­s j­egyet a külvárosi iskolába, s azokat az 1898/99-ki tanév kezdetén lépteti életbe; megválasztja az iskolaszéket, melynek föladata lesz az iskolák szervezésére szükséges intézkedéseket s a tan­erők számának megállapítása s javadalmazása iránt javaslatait megtenni, hogy ennek alapján a segély iránti kérvény a kormányhoz föl­er­­bolytatás a mellék­leten — Fogadjunk akármibe . . . — Akármibe ? . . . kérdeztem. — Igen, ha megnyeri a fogadást, bármit sza­bad követelnie . . . Egy pillanatra megnyilt szemem előtt a kilá­tásba helyezett szabadság rendkívül fényes pers­pektívája . . . Hajh, hajh, hátha megnyerem a­ fo­gadást­­ . . . Pedig valószínűleg meg fogom nyerni! Legyetek ez Írásba foglalt fogadásnak tanúi ti összes jelenvolt aszonyok és lányok! . . . Asszo­nyok : Andrits Tivadarné, Armuth Mórné, Baranyi Gyuláné, Bene Károlyné, Deutsch Károlyné, Eisch­­hof Lajosné, Ereund Samuné, Ereund Hermanné, Frommer Miksáné, Janko­vics Györgyné, Kantz Adolfné, Kloinbauer Antalné, Kohn Manóné, Kohn Sándorné, Ladislaus Viktorné, Materényi Jánosné, Hargitai Péterné, Roheim Perencné, Rosenthal Li­­pótné, Rosenthal Márkné, Rosenthal Samuné, Si­­monkovics Mihályné, Szendrey Jenőné, Trebitscher Gyuláné, Weisz Lajosné és Wozsinszky Alajosné. Leányok : Armuth Ella, Bolyarits Olga, Breund Mariska, Freund Regina, Gaál Mariska, Gaál Sá­rika, Janko­vics Mariska, Kugyeray Mariska, Ku­­gyeray Terus, Margitay Jolán, Neumeyer Rita, Propper Bella (Pécs), Rosenthal Anna, Rosenthal Helén, Rosenthal Matild, Simonkovics Ilona, Szendrey Ilona, Weisz Ilka (Pécs) és Wozsinszky Angella,. Hogy e tudósítás hű legyen, megemlékszem még egy ribillióról ... A kálikó-ruha okozta . . . Oh, kálikó-ruha, ki hitte volna, hogy te forrada­lomba tudod vinni szende asszonyainkat s lányain­kat? . .. Pedig, ugy­e, nem érdemes ez a­­nagy hűhó semmiért ? Hisz a „toalett csak — — előszó a nőhöz“, s nem maga az egész mű. Rossz nyelvek ugyan azt állítják, hogy néha az ellenkező áll, de én előrelátom, hogy a torna­ bálon nem kell ettől az „ellenkező“-től tartani, mert a kálikó-ruha meg fog maradni az „előszó“ határai közt s érvényesülni engedi a . . . tulajdon­képpeni műveket . . .

Next