Mohács, 1901 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1901-01-06 / 1. szám
1901. január 6. „Mohács“ könyvébe, s a ki ebből kifolyólag indexnek, magyarul leczkekönyv tulajdonosának vallhatja magát. Ezekről a gólyákról, illetve indexeikről esik itt néhány szó. A Szerb utcza tájékán, az újonnan restaurált univerzitás termeiben a csendélet uralkodik az előadások folyamán. Ősi szokása ugyanis a budapesti jogásznemzedéknek mindenhová eljárni, csak az egyetemre nem, legalább is addig nem, amíg ott az előadások folynak. Megváltozik ez a kép december vége felé, amikor az egyetemi első félév bezárul, s az új félév kezdetén is. Akit ilyenkor az egyetem környékére visz útra, hitetlenül csóválja a fejét s akarva nem akarva ilyképen monologizál:— Mégis csak szorgalmas gyerekek ezek a jogászok! Odabent ezalatt élet-halálharczot folytatnak a gólyák a kathedrák körül, ahol az indexeket láttamozzák a professzorok. A jogászok legnagyobb része nem ismeri tanárait s igy nagyon sűrűn megesik, hogy egyik-másik tanár, akinek összevissza 200 rendes hallgatója van, 2000 ifjú embert lát maga körül hadakozni, magasan lobogtatva az aláírandó indexet. Ezeken a pontokon a dulakodásnak hamar vége van, mert egy odavetett kérdésből: »Ugyebár kolléga úr, ez nem Sághy tanár úr?. . .« mindenki kiszimatolja, hogy rossz helyen jár s iparkodik minél gyorsabban menekülni a zsúfolt teremből. Afolyosók tömve vannak jogászok, kai. Egyik-másik professzort, akinek a szolgák kénytelenek nagy erőlködéssel utat nyitni, ha váratlanul megjelenik a folyosón, hatalmas éljenzéssel követi a reája várakozó sereg és mindenki törekszik kathedrája közelébe férkőzni. A visszamaradottak éktelen lármával követelik, hogy névsor szerint történjék az index-igazolás. A gólyák a padokban helyezkednek el s erőlködnek, hogy padok szerint megfelelő sorrendben menjen az végbe. Az öregebb jogászok az indexek összeszedése és egy csoportban való igazolása mellett foglalnak állást. Az óriási zsivajban a tanár szólni kíván. — Halljuk, halljuk! — harsog minden oldalról. — Uraim . . . — Halljuk, halljuk! — vágnak közbe a jogászok. — Kérem az urakat, tessenek meghallgatni, különben itthagyom a termet! — kiabál a tudós professzor. Ez a kijelentés hat, a jogászok elcsendesülnek. — Ajánlom az uraknak — folytatja a professzor úr — foglaljanak a padokban helyet s várja be mindenki, mig a sor reá kerül. Elővigyázati szempontból Patyi szolgát fogom az első pad élére állítani, hogy a hátul ülők előre ne nyomulhassanak. A teremben megjelenik a herkulestermetű Patyi, amire kórusban hangzik fel egyszerre: — Éljen Patyi! Éljen Patyi! A hallgatók egy része a padokban foglal helyet, ami természetesen nagy dulakodással megy végbe, mindenkinek leghőbb vágya lévén az első padba kerülni. Az öregebb jogászok, akik már unni kezdik a sok várakozást, a padok tetején tánczolnak s igen jól mulatnak rajta, ha tribünjeik a túlteher alatt nagy recsegéssel összeomlanak. A fal mellé szorult ifjak Patyit szorongatják, aki kifeszített karokkal áll ellent a hátulról jövő nyomásnak. A túlerő győr s Patyi egy hirtelen roham következtében a kathedrához szorul. Az ostrom ezzel megújul. A hátulsó padokból indexek repülnek a kathedra felé s az Auer-féle gázlámpák csörömpölve hullnak a padokra. A zűrzavar tetőpontját éri el, a mikor egy hátulról repülő index a tanár ur orrához vágódik, általánosan kitörő hahotázás kíséretében. A tanár úr magából kikelve otthagyja a kathedrát, otthagyja kabátjai gombjait is, míg a hallgatókon keresztültörve magát, a tanári szobába jut. A csatakép a teremben hirtelen megváltozik. Az ajtó felé tódul a hevesvérű ifjúság. Egy kisebb csoport bent marad a teremben és marakodik a kathedrán szerteszéjjel heverő indexek fölött. A küzdelemben kifáradt és átizzadt jogászok az aulába menekülnek friss levegőt szívni s erőt meríteni a további küzdelemhez. Elvétve egy filozopter-kisasszony halad el az ábrázatukból kikelt jogászok mellett, gúnyos mosolylyal mérve őket végig. A szegény filozopter-kisasszony azonban alaposan megjárja, mert belekerül a jogászok forgatagába s a gúnyos mosoly siránkozássá válik. Kérem, tekintetes szerkesztő úr, hozza nyilvánosságra jelen sorokat, hadd lássa a jó vidék, hogy miképen izzadnak fiai nagy jövőjükért. JJ r. ffv. Egyleti élet. A tornaegylet által fentartott jégpályán csütörtök óta mozgalmasnak ígérkező élet indult meg. A kipirult arczú korcsolyázók vígan siklanak ide-oda a jégpánczél tükörén. A pálya maga és gondozása minden tekintetben megfelelő, de be kell vallani, hogy különösen a belvárostól kissé messze esik. Azt hisszük, hogy a pályát fentartó egylet által czélszerűen berendezett kocsiforgalom sok hívet szerezne a jégnek s jelentékeny mérvben fokozná a fejlődni kezdő és társakat toborzó vidám élénkséget. A tornaegylet tagjai külön díjat nem fizetnek. Nem tagok egy télre 6 K-t, polgári iskolai növendékek 2 K 40 fillért. Itt említjük meg, hogy az egylet 10 szegényebb sorsú polgári iskolai növendéknek a díjat szíves volt elengedni. Fogadja az egylet nagylelkű figyelméért ez után is az igazgatóság őszinte köszönetét. Közgyűlés. A „Mohácsi Casino“ f. hó 20-án, délután 4 órakor tartja meg rendes évi közgyűlését. A „Mohácsi Általános Takarékpénztár« mint részvénytársaság 1901. január hó 27-én délután 2 órakor fogja saját hivatalos helyiségeiben 28-ik évi rendes közgyűlését megtartani. A mohácsi izraelita nőegylet 1901. évi január hó 18-ikán délután 2 órakor az izr. hitközség tanácstermében tisztújító közgyűlést tart. Határozatképtelenség esetén a közgyűlés január 20-ikán tartatik meg. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a „Mohácsi Iparosok Olvasóköre“ ma d. u. 2 órakor, a „Mohácsi Földmives Olvasókör“ pedig d. u. 4 órakor rendes közgyűlést tart. Tanügy. Ez alkalommal csak röviden jelezzük, hogy a nevelés és tanítás közérdekű ügyének állandó rovatot nyitunk s felkérjük úgy a szakférfiakat, valamint a tanügyi kérdések iránt érdeklődő olvasóinkat, hogy e rovatot figyelmükre méltatni s szíves közreműködésekkel menné e tartalmasabbá tenni szíveskedjenek. A polgári iskolák reformja. A karácsonyi szünet alatt a polgári iskolai tanárok egyesülete Budapesten közgyűlést tartott, melyen az elnök bejelentette, hogy a várva Irodalom. Nem nyithatjuk meg méltóbban e rovatunkat, mintha a kegyelet néhány őszinte szavát szenteljük nemzeti irodalmunk nagy és nemes alakja, Vörösmarty Mihály emlékének, születése századik évfordulója alkalmából. A magyar hazaszeretet nagy tanítója és zengő szavú dalnoka volt ő. 1800. évi decz. 1-én születve, fejlődése, szellemének izmosodása idején álom öldöste honosai szivét s velük aludt az ősi dicsőség. Ám az ő képzeletét fölvették az elmúlt szép tettek, fények mellett felismerte a saját fenyegető veszélyt s érezte lelkének nagy erejét, mely a fondor mesterkéléssel elaltatott nemzet felriasztására sarkalta. Ragyogó költészetével megaranyozva vonultatta el a nemzet lelke előtt a honfoglaló hősöket, hogy tettre kész lelkek tüze a hazaszeretet, nemzeti önérzet és a közügyek iránti lelkesedés szikráját csalja ki az elkorcsosult utódokból. A szikra kipattant s a csak imént fásult nemzedék nagy honfiak vezérlete alatt duzzadó izmokkal fogott hozzá az új Magyarország megalkotásához. Vörösmartynak örök dicsősége az, hogy ő volt a történelmünk hőskorát megteremtő nagyratörő nemzedék első igazi ébresztője. Nyelvünk kiművelése körül is hasonló érdemeket szerzett. Búvárként merült mélységeibe s ragyogó költészetében összehalmozta minden kincsét. Az ő költői nyelve adott szárnyakat költészetünknek. És ezeken felül költő volt minden izében. „Költő, a kinek lángesze egyaránt behatol az élő és századok óta porladozó szívek titkaiba, hangot ad érzéseknek, az agyakat hevítő gondolatoknak ; költő, aki egy nemzet homályos derengő sejtelmeit tiszta gondolattá szűri, a zavaros érzésekből kristály-forrást fakaszt, minden hangjával nemesítő, tettre serkentő, érzést, vágyat, eszmét lehel; költő, aki belát, bevilágít a messze jövőbe, legyőzi a tér és idő korlátait, a kinek fenséges eszméi kitörnek a néma koporsóból s reményt és akaratot érlelnek. A nemzet méltóan hódolt a költő-király nemes emlékének s ezen ünneplés volt az elmúlt év legkimagaslóbb irodalmi eseménye. Vörösmarty szelleme fellángolt s megaczélozta hazaszeretetünket, felszitotta lelkesedésünket. A pályáján csak most megindult lapunk nem áldozhatott a nagy költőt megillető módon kegyeletének oltárán, de e lelkünk mélyéből előtörő rövid megemlékezés s azon fogadásunk legyen az áldozati tűz, hogy szerény pályánkon Vörösmarty Mihály szelleme lesz a hazaszeretetben vezető csillagunk. Zenemű újdonságok: Pap Zoltán, Iza dalai 3 K. Bátor Izidor, Magyar ábrándok 1. szám, Cserebogár, sárga cserebogár 1 K. Burghardt, Reseda keringő 2 K. Radics Béla, Park-Klub csárdás 2 K. Eüredi, 101 magyar népdal 3 K. Rosenzweig, Tanz-Album 2 K. — Kaphatók 25% engedménynyel Rosenthal Márk zenemű-kereskedésében Mohácson. Szerkesztői telefon: P. I. Benedek. Rövid híreit, de különösen azon ígéretét, hogy nemzetgazdasági czikkekkel koronként felkeresi lapunkat, köszönettel vettük. Többeknek. Szives készségekért köszönet. Erkölcsi támogatásukat lapunk oly irányításával iparko- várt reform útjából sikerült az akadályokat elgördíteni . .. egynek kivételével. Azonban ez is erősen megvan ingatva s így remélhető, hogy tanügyünk ezen már évek óta függő s igazán égető kérdése a közszükségletnek megfelelő megoldást nyer.