Mohács, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és foladóhivatal: Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája, Király utca 781. sz. Kéziratokat vissza nem adunk. Főmunkatárs: MEZEY LAJOS. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. — Egyes szám ára 16 fillér. ■■ Nyilt-térben egy sor 30 fillér. ——— új év. (C.) Ismét átküzdöttünk egy évet mindmegannyi örömével, de sokkalta több szenvedésével. Mennyi reménynyel kezdettük meg az évet s e remények közül mily kevés teljesült. De mi az élet remény nélkül ? Remélünk tehát tovább, reméljük, hogy a most beköszöntött új év több áldást fog hozni édes hazánkra és kevesebb lesz benne a csalódás, mint az elmúlt esztendőben. Valamennyien örvendünk az új év érkeztén, de csak kevesen gondolnak arra, hogy emellett egy soha vissza nem térő esztendőt vesztettünk el, s ismét egy évvel öregebbek lettünk. Igen, igen! — Évről-évre megfiatalodik a föld és a természet...csak mi öregszünk véges halandók, akik azért jövünk erre a világra, hogy dolgozzunk, küzdjünk, szeressünk és meghaljunk, hogy helyet adjunk az utódoknak, akik erőteljesebbek, okosabbak, mint mi, s akikre hasonló sors vár. Ez az esztendő, amely elrohant fölöttünk, szintén mély nyomot hagyott hazánk történetében, s e nyomok elmosódni nem fognak az időkavarában. Bármennyire ártottak is közgazdasági viszonyainknak a soká tartó válságos izgalmak, azok mégis fölkeltették, erejének tudatára ébresztették ezt a szunyókáló népet. Közgazdaságilag bizony erősen éreztük a hátrányokat; nincs már manapság az a vidéki szatócs, akihez be nem hatott volna a budapesti piac depressziója, s aki hőn nem óhajtaná, vajha vége lenne már ennek az áldatlan hercehurcának s megkezdődnék ismét a komoly, reális, hasznothajtó munka. 1867 óta nem stagnált még úgy a vállalkozási kedv Magyarországon, mint az elmúlt két esztendőben. Ezer és ezer munkáskéz hevert tétlenül, illetve szorult ökölbe a „zsarnok tőke“ ellen. Mindennek most már véget kell vetni. Az uj év hajnalán ismét vészterhes felhők tornyosulnak hazánk egén. Adja Isten, hogy e felhők minden nagyobb vihar nélkül vonuljanak el fölöttünk s újra a béke, boldogság és megelégedés napja terjessze szét áldást hozó sugarait Magyarország fölött. Ennek az új esztendőnek a közállapotok rendbe hozásával kell mielőbb foglalkoznia. S ha ez bekövetkezik, akkor az 1905-ik esztendőtől olyan általános anyagi föllendülést várunk, a kereskedelemnek, iparnak és vállalkozási kedvnek olyan fokozott mércékben való megerő i-ve-dését reméljük, hogy jótékony hatását az egész magyar társadalomban éreztetni fogja. A szunnyadó, illetve elnyomott gazdasági erők egyszeriben felszabadulnak és a közforgalom el fogja érni azt a mértéket, amely egy életképes ország fellendítéséhez szükséges. Nézzünk végig hazánk legutóbbi harmincesztendős történetén. Látni fogjuk, hogy alig van újabb intézményeink között egy is, amely tökéletes. Sem a törvényhozás, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás, sem kereskedelmünk és iparunk, sem a magyarosítási akció nem tökéletes. Mindenből van valamink, néha több is a valaminél, de egyikből sincsen annyi, mint amennyi a közérdek szempontjából szükséges. A külföld művelt nemzetei már mind túl vannak ezeken a nagy problémákon, ők most már a tökéletesítés munkáját végzik, míg nekünk minden erőnk megfeszítésével még mindig alkotnünk kell. Az ilyen alkotáshoz azonban nyugalmas, közgazdasági és társadalmi életünket nem zavaró esztendők kellenek, nem egy , se kettő, hanem legalább is húsz. Egy olyan zavaros esztendő, mint a most elmúlt, szerencsétlen körülmények között évtizedekre visszavetheti Magyarországot. Törekedjenek tehát intéző köreink minden erejükből, egyértelműen arra, hogy a békés munkálkodás és fejlődés ebben az esztendőben lehetővé legyen téve, mert ezt a zűrzavaros állapotot ez a közgazdaságilag amúgy is eléggé elgyengült ország már alig bírja tovább. Csak nézzünk végig a szegénynéposztályon, mily súlyosan érzi már meg a meddő munkátlanságot! A nyomor megdöbbentően nagy. Ez a körülmény egyúttal azt is parancsolja, hogy akinek adott az Isten fölösleget, az a nyomorúság télvizében ne feledkezzék meg a szűkölködőkről s tőle telhetőleg támogassa őket. A hivatalos jótékonyság oly fejletlen és szűkkeblű még nálunk, hogy attól a tömegnyomornak egy napi csillapítását is hasztalanul várjuk. Ellenben össze kell fogni a társadalomnak, a vagyosabbaknak minden városban, minden faluban, hogy a helyi nyomort tőlük telhetően enyhítsék. Az új évet a legszebben a jótékonysággal lehet megünnepelni, s minél többen szorulnak rá a jótékonyságra, annál szigorúbb kötelesség a szegény emberek ínségét enyhíteni. Vigasztalódjunk és reméljünk! Tekintsünk vissza az elmúlt évre és nézzünk reményteljesen a jövő elé. Nem tört még le minden oszlop, vannak még férfiaink, kik szívükön viselik a haza javát; vannak még férfiaink, kik a szegényeken, gyámoltalanokon segíteni igyekeznek. vásoktól mint hathatós feb, tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenként 4 bér kaphatást.s úgy éljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva. COAVegyészeti gyár Basel (Svájc), f F. Hoffmí