Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)

1914-01-04 / 2. szám

IV. évfolyam 2. szám. Vasárr Mohács, 1914. január 4. A MOHÁCSI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Előfizetési ára: Egy évre.................10.— kor. F élévre .................5.— » N egyedévre .... 150 » FELELÓSSZEMOESZTÖ: SZARVADY KÁLMÁN Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Kardos Kálmán utca 148. szám. Telefon 67. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Száma: 10 fillér. Hirdetések árszabás szerint. Nyilttémek petitsora 60 f. Farsang. A tél szórakozásai között még nem áll első helyen a sport; a ródlizás, a kor­csolyázás és a szabadban való hancúro­zás hólabdákkal. A tél fő szórakozása mégis csak a kályha köré, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik. A tánc istennője üli szezonját ezekben a hóna­pokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletek és öt- lettelen mókák évadja. Szelíd és kicsa- pangó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küz­delmét és ez jól van igy elrendezve a természettől. Olyan általános, olyan régi a farsangi szokás, hogy bizony az ókori bacchanáliák, amelyek ugyan szüreti idő­ben esnek, bizonyára már utódjai és pedig késői utódjai valami ős mulatozó intéz­ménynek. Mert amig emberek élnek és éltek e földön, addig mindig volt ok arra, hogy önfeledten köszöntsünk néhány jó napot a tobzódó mulatozás jegyében. A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyo­Uj Ahasver. (A „Mariska dalok"-bólj Eddig fekete rögön jártam, De most gyémántmezőt találtam. Bolyongtam érle sok-sok évet S nem hittem, hogy hozzá elérek. Gyémántmező mit érne nékem, Ha te nem járnál rajta vélem I Eddig ha csepp oázist láttam, Vizét szomjaztam mindhiába. Most kristály forr ás friss harmatja Hoz enyhülési szomjas ajkamra. De ajkam ismét eltikkadna, Ha rá ajkad csókot nem adna / Eddig ha fel az égre néztem, Felhők fedték el vaksötéten. Most mind oly ragyogó, fényes, Hogy’ is láttam egykor sötétnek ? Tudom, újra sötétnek látnám, Ha szemed nem ragyogna már rám t ííoatby István. mására több okunk Tolt, mint emberemlé- | kezet óta bármikor. A múlt esztendőben j még a Balkáni háború réme fenyegetett, j tartalékosainkat behívták katonai szolgá­latra, majd minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez, hogy háborúba in­dulunk-e a balkániakkal vagy béke lesz a nagy készülődés után. De a nehéz vára­kozás, amely sokkal nyomasztóbb annál, mintha háborúba indultunk volna, ez meg­bénította akaraterőnket és még a mulat­ságra sem volt semminemű kedvünk. Bizonyos, hogy ez az esztendő kár­pótolni fog a múlt év hiányaiért és most már, bogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértq emberek határo­zottan állítják, hogy J jövő már csak jobb lehet és semmiesetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk tom­bolni magunkat és részt kérünk azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk. De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó falánksággal vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy el lehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módjukban, hogy elfeledtes­sék mámorban gondjaikat. Hiszen a leg­több mulatság a jótékonyság cégére alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk s dacára ennek a kis félrecsusszanásnak, még mindig van bennünk annyi ideálizmus, hogy ilyenkor sem engedjük egészen az önzést és haszon­lesést a közelünkbe. Azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt mert érez­zük, hogy addig mig mi mulatunk, a kül­telkeken sir, fenyeget és jajveszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megér­demeljük azt, hogy a farsangot szórako­zással és a szokottnál élénkebb mulatság­gal töltsük el. Álszenteskedő az. aki azt mondja, hogy csak bőjtöljünk és ne szó­rakozzunk. De a szórakozást lehet bizo­nyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A középutat min­den okos ember megtalálja. A jótékonycélu báli, vagy látványos mulatságoknál intenzivebben gondoskod­junk azokról, akik nem ünnepelhetik mu­latsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben bőjtölnek, hanem nélkü 1 Szemesnek áll a világ. — Vidám mozi téma. — Irta: Szabó Imre. Filmgyárakkal szemben kézirat. A főkapitányság Zrínyi-utcai része. Haj­nalban. A kapuőr bágyadtan támaszkodik a falhoz, ásít. Hirtelen két férfi jön és izgatot­tan a Bazilika felé mutatnak, majd kérdő gesztusokat csinálnak. Hol van az ügyeletes tiszt ? A rendőr a két férfit a kapu alá vezeti. A két izgatott férfi egy tiszt és két detektív kíséretében visszajön, a csapat a Bazilika felé tart, itt a rendőrtiszt utasítása szerint mindenki egy búvóhely mögé lapul. (Alkalmasak a lép­cső körüli részek és a hatalmas kőkerítés.) Az egyik detektív a rács közelébe helyezke­dik, csöndre inti a leselkedőket. Két arra menő munkást is félre hívnak és elhelyezik őket egy leshelyre. Botját mindenki tettre készen tartja, a detektívek jobbjukat a zse­bükbe teszik, revolvereiket tartják. * A kapurács mögül óvatosanjelőlép három alak: két elég jól, de nem elegánsan (kül­telki iparoslegények vasárnapi ruhája. Az egyiken bársony kabát és pepita nadrág) öl­tözött suhanc és egy leány. A leányt (ligeti elegánciával öltözve, bukj-el szoknya, félcipő, azsurozott harisnya) a két legény felemeli a rácsra. A szoknya sok bajt okoz, végre a nő átveti megát és körülnéz. Nem lát senkit. Int két társának, ezek is ügyesen kikusznak. Amint a földön vannak és ruhájukat igazgat­ják, előlép az egyik detektív, utánna a másik és már csak néhány lépés választja el az üldözötteket az üldözőktől. Á többiek közben előbujnak rejtekeikből. Csöndes, fojtott izga­lom. A detektívek színlelt nyugodtsággal lép­nek a három betörő elé. Ezek mindegyike, a leány is, cinikus nyugalommal vár, amikor egyszerre, mintegy paracsszóra, a két suhanc és a leány kirántják revolvereiket és a leve gőbe tüzelnek. A detektívek és társaik váratlan lövésekre megtántorodnak, egvt visszafelé futnak. A pillanatnyi fejetlen1 a gonosztevők felhasználják és a Váci felé iramodnak. Akkor már felocsúdik az üldör portja. Kiáltásokkal, bátorító kézm< kai ösztökélik egymást arra, hogy . menekülőt elfogják. A Váczi-körút sark már nyomukban a hatóság és a nép merő bűnösök azonban gúnyos: nek és fügét és „ilyen fiatal" Amikor már csak két-három lé el az ellenségeket egymástól, ifi rők egy automobilba ülnek, m körút sarkán, közel az illemházi) áll. Az egyik fiú megfogja a kői.

Next

/
Thumbnails
Contents