Wenzel Gusztáv: Monumenta Hungariae Historica 1. Diplomataria. 11.: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)
ELŐSZÓ. Tizenkét éve, hogy e sorok írója a Magyar Tudományos Akadémiának Történelmi Bizottsága által Fejér György „Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus et Civilis" czímű munkája az árpádi korszakot tárgyazó részének folytatásával és kiegészítésével, illőleg ezen folytatásnak eszközlésével megbízatott. Közvetlen alkalmat erre az szolgáltatott, hogy néhai Czech János akad. rendes tagnak halála után (1854. november hó 1.), annak hátrahagyott kéziratai közt, melyeket az akadémia saját könyvtára számára megszerzett, egy csomó találtatott, mely nagyobb számú még kiadatlan árpádkorú okmányoknak másolatait tartalmazta. Ezen gyűjtemény annál becsesbnek tartatott, minthogy nevezetesebb hazai levéltáraink akkor a tudomány vizsgálódása előtt többnyire még zárva voltak, úgy hogy egy más tekintélyes búvárunk méltán azt mondhatta, hogy „egy árpádkori okmány felfedezése a magyar oklevelész előtt annyit tesz, mint egy erőd bevétele a hadvezér előtt, vagy egy sziget felfedezése a geographus szemében." A magyar akadémia történelmi bizottsága tehát ezen Czech-féle gyűjteményt a hazai történettudomány érdekében hasznosítani kíván.