Óváry Lipót (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 1. Diplomataria. 16.: III. Pál pápa és Farnese Sándor bibornok Magyarországra vonatkozó diplomácziai levelezései (1535–1549). (Budapest, 1879)
Előszó
EL 0870. A volt pármai herczegi vagyis Farnese-ház levéltára a nápolyi állami levéltárnak, hová az csak néhány év előtt lőn áthelyezve, egyik legbecsesebb gyűjteményét képezi, nemcsak fontos eredeti kéziratainál, de azon körülménynél fogva is, hogy a nevezett állami levéltárban megőrizett s a XII-dik századtól a normann, hohenstauffeni, anjoui és arragoniai korszakokon át a XVI-ik század elejéig terjedő történelmi emlékek fonala a spanyol uralom korszakában (XVI—XVII-dik század), a midőn ugyanis e királyság önállóságával együtt európai fontosságát is elveszté, megszakadván; a Farnese-gyűjtemény épen e korszak kiegészítő emlékeivel, még pedig igen fontos és az összes Európa nemzeteit érdeklő emlékekkel gazdagította a nevezett levéltárat.*) Kiváló figyelmet érdemelnek e gyűjteményben III. Pál pápa és Farnese Sándor bibornok diplomácziai levelezései, ugyanis V. Károly császár, I. Ferencz franczia király, Ferdinánd római s magyar király s több más európai fejedelem s államférfiú eredeti levelei a pápához, a sz.székhez s egyes bibornokokhoz; a német-, spanyol-, franczia-, lengyel- s magyarországi nunciusok s legátusoknak a XVI. század derekán irt eredeti jelentéseinek s az azoknak adott utasításoknak nagy része, melyek úgy a két nagy fejedelem: V. Károly s I. Ferencz köztti vetélykedéseket s a németalföldi szabadságharczokat, mint az átalános vallásos villongásokat, a trienti zsinatot s végül hazánk akkori szomorú viszonyait illetőleg is sok új s érdekes adatot tartalmaznak. *) A Farnese levéltárról" a M. Tört. Társulat 1876. deczemberi ülésében tartott értekezésemet. Századok, 1877. I. 1 —17. 1.