Barabás Samu (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 1. Diplomataria. 29.: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok I. kötet (Budapest, 1898)
ELŐSZÓ
budapesti tud. egyetemi könyvtár Pray-collectiója azon források, melyekből az anyagot merítettem. Ide sorakoznak még a diplomatáriumokban s folyóiratokban hősünkre vonatkozólag szétszórtan megjelent adatok, melyeket nagyobb teljesség okáért regestákban szintén fölvettem a gyűjteménybe. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy összehordottam mindazt, ami körülményeim között hozzáférhető és összehordható volt. S mégis magam tudom a legjobban, hogy főleg munkám első és fontosabb részében az úgynevezett missilis levelekből úgyszólván csak töredéket adhatok. Csak egy szempillantás hősünknek pl. Nádasdy Tamáshoz irt levelei kezdetére s bárki meggyőződhetik erről. Majd mindeniket a Nádasdy levelének vételéről szóló megjegyzéssel kezdi s mégis alig van tit levél az egész gyűjteményben, mely Nádasdy Tamást vallaná írójának s ez is jobbára fogalmazványban, jeléül annak, hogy a mohácsi vész utáni emberöltő e nagy alakja mily nagy súlyt fektetett arra, hogy a személyével kapcsolatos eseményeket bármely pillanatban emlékezetébe idézhesse. Pedig mily kár a Nádasdy válaszainak elveszése ! Mennyi önmérsékletet, az események higgadtabb megfontolását, előre látást, óvatosságot tanácsolhatott azokban a lobbanékony, heves vérű Zrínyi Miklósnak — az az egy levél is mutatja, melyben Batthyányi Ferenczczel együtt 1547 végén Salm Miklóssal való összezördülésekor óva intik a bánt: úgy feleljen a Salm levelére, nehogy az ügy még jobban elmérgesedjék. Egyáltalában, amennyire Zrínyi leveleiből kivehető, a két nagy lélek mintha csak egymásra volna utalva, a vigasztalan eseményekben gazdag korban teljesen megértette egymást. Nádasdy Zrínyiben az akaraterős, az elhatározásában megingathatatlan, a hazáért bárminő áldozatra kész hazafi mellett a rettenthetetlenségig bátor hőst láthatta, míg Zrínyi mély tisztelettel párosult bizodalommal tekintett a hatalmas nádorra föl. Egyetlen pártfogójának, oszlopának, Isten után legbiztosabb menedékének nevezi őt. Neki mondja el száma nélkül való panaszait saját maga és hadai zsoldjának elmaradása felett s keserűséggel teli bánatát, hogy horczapirulással.