Móser Zoltán: Szavak és képek. Baka Istvánról - Baka Istvánhoz (1998)
Mint abban a másik versében, amit a Kortársban olvastam akkor. Ez is búcsúzásról szól, a Gecsemáné kertről, és arról a bizonyos pohárról: ...........a bőröndöm Becsomagolva és lezánva áll az Ajtóm előtt rég útra kész vagyok Borok virrasztják át az éjt velem Szemem csak félig hunyva álmokat Nem álmodok de látok jó előre Mindent amíg a vaksötétbe nézek Látlak ahogy Te engem sohasem Mert mit is lát aki maga a Látás S tudom nem múlhat tőlem e pohár... " A 46 éves költőnek a Semmit közelítő utazásából — s ezért halálosan komoly üzenetéből —, az említett másik versből is hadd másoljak ide néhány strófát: „Mint aranyórát elveszti a Holdat Mint aranytallér elgurul a Nap S megtorpannak a csontlovak s a holtak Csillagkép-csatarendbe állanak... Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábam Meglóbál most és fejjel lefelé A Nixbe ejt le prüsszentő halálom ". Ezek a sorok megszólaltak bennem otthon is, amikor nézegettem a nyers képeket — hisz ezt elfelejteni nem könnyű —, ám egyszer csak az a „hibás”, élettelen, homályos kép kivilágosodott és jelentést nyert: a labda Nappá változott, a gyerekek immáron azt terelgették, s ezért volt hát az az ördögi kacaj. A képek nyelvén szólva, ott és akkor én a Napot rúgtam vissza nekik, de hiába is tettem, mert később egy "rejtett üzenetből" megtudtam — Baka Pista verse volt az üzenethordozó —, tőlük szintén elgurul hamarosan,mint az a labda s mint az aranytallér, a Nap, így s ezen gondolkodtam, majd a sötétkamrába siettem, és amíg élt bennem ez a látvány, azt a képet immáron így értelmezve nagyítottam ki. Aztán borítékba tettem és feladtam Szegedre: vajon ráismer-e versére Baka István? Felfedezi-e a Napot, s látja-e a Nap útját? Biztos vagyok, hogy pontosabban látta, mint én , mint a kamera, de ez vajon adott-e megnyugvást neki? Vagy ez a kép — miként az idézett vers is — csak nekem szóló üzenetet rejtett?